A franchise polgári jogi kodifikációjának gondolata nem új keletű elképzelés a magyar jogalkotásban. Már 1992-ben megfogalmazódott a gondolat a franchise szerződés Polgári Törvénykönyvbe történő integrálására, azonban ez a jogalkotási folyamat megszakadt, a 90-es évek során fokozatosan elhalt. A kodifikálás lehetősége 1998-ban csillant fel a korábbi évekhez képest lényegesen erőteljesebben, hiszen az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat Preambulumában megfogalmazódott a kodifikációs folyamat legfőbb iránymutató elve.
A kodifikálási folyamat menete során világossá vált, hogy a franchise szerződés új Polgári Törvénykönyvbe való inkorporálása elmarad, az ezzel kapcsolatban kibontakozott viták csak a jogtudomány berkein belül folyatott elméleti síkú vita szintjén maradnak meg. E folyamat - mármint a franchise szerződés inkorporálásának elmaradása - részét alkotta az 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozattal a Magyar Közlöny 15. szám II. kötetében közzétett "Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója", mely előrevetítette a franchise szerződés mint atipikus szerződés "kiszorulását" a kodifikációs folyamatokból. A 2002-es Koncepció tulajdonképpen a franchise Achilles-sarkából - a franchise jogviszonyok sokszínűségéből, komplexitásából - vezette le az inkorporálás elmaradásának indokát.
Az ezt követő T/5949. számú Törvényjavaslat, tulajdonképpen konzerválta a franchise kodifikálásával kapcsolatos álláspontot, ebben a szakértői álláspont nem különbözött a minisztériumi állásponttól. Úgy tűnt, hogy ez a folyamat a 2008-ban a T/5949. számú Törvényjavaslattal lezárul, amely a franchise inkorporálása kapcsán az alábbiakat tartalmazta:
"A Tervezet nem hagyja figyelmen kívül azokat a fontos fejleményeket sem, amelyek a gyakorlatban új, jobbára már meglévő szerződési típuselemeket vegyítő ügyleti formák létrejöttéhez, illetve tömeges alkalmazásához vezettek. Itt mindenekelőtt a faktoring-, lízing- és franchise-megállapodásokra kell utalni…
...A franchise-megállapodások azonban olyan - eltérő tartalmú és bonyolultságú - jogviszonyok, amelyekben szabadalmi, know how és/vagy névhasználati jog átengedése mellé csatlakoznak ismert szerződéstípusok (mint például adásvétel, szállítás, vállalkozás stb.) elemei. A szerződések konkrét tartalmának variálása miatt nincs olyan kemény magja ezeknek a megállapodásoknak, amelyek típusképző mozzanatként volnánk kikristályosíthatók."
Az 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozattal "újraindult" kodifikálási folyamat eredményeképpen a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság 2011. december 16-án adta át a Bizottság szakmai szövegtervezetét - a
8/9
továbbiakban Tervezet - a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részére, melyet a minisztérium változatlan formában társadalmi vitára bocsátott. A Tervezet az atipikus szerződések rendszerében változtatásokat eszközölt, ennek részeként a franchise szerződés a Tervezet szerinti 5. Könyv XIX. Cím. LI. Fejezetébe beillesztésre került. Ezáltal soha nem látott közelségbe került tehát a franchise szerződés kodifikálása.
A Tervezetet a Magyar Kormány megtárgyalta, azt változtatás nélkül elfogadta. Az új Polgári Törvénykönyv normaszövegét tartalmazó T/7971 számú Törvényjavaslatot a Kormány 2012. júliusában a Magyar Országgyűlés elé terjesztette, majd 2013. február 11. napján azt az Országgyűlés - módosításokkal - 2013. évi V. törvénnyel elfogadta.
A franchise szerződésre vonatkozó speciális rendelkezések az új Polgári Törvénykönyv - 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) - 6. Könyv (Kötelmi jog), 3. Rész (Egyes szerződések), XIX. Cím (Forgalmazási és franchise (jogbérleti) szerződés, LI. Fejezetében (A franchise (jogbérleti) szerződés) találhatóak meg.
A franchise szerződés új Ptk.-ban elfoglalt helye alapján megállapítható, hogy a jogalkotó tulajdonképpen egy speciális elemeket tartalmazó forgalmazási típusú szerződésként tekint a franchise szerződésre, mert - mint az az új Ptk. Indokolásában olvasható - "e szerződések közös eleme, hogy arra irányulnak, hogy az árut eljutassák a fogyasztóig". Az új Ptk. ebből a megfontolásból eredően külön nevesíti a "klasszikus" értelemben vett forgalmazási szerződést és a franchise szerződést. A két szerződés közötti lényegi különbséget a jogalkotó szerint az adja, hogy a két szerződéstípus nem azonos módon éri el a jogügyletek alapvető célját, az áru fogyasztóhoz történő eljuttatását.
Az új Ptk. franchise szerződésre vonatkozó rendelkezései szemmel láthatóan diszpozitív jellegűek, ami azt mutatja, hogy a franchise új Ptk.-ba történő integrálása a belföldi, illetve kisebb franchise hálózatok szempontjából bír jelentőséggel, hiszen a nagy nemzetközi - határokon átívelő - franchise rendszerek professzionálisan kidolgozott szerződési klauzuláit se pro se kontra nem befolyásolják a diszpozitív jellegű rendelkezések.
A jogalkotó 6 cikkelybe sűrítve rögzíti a franchise szerződés jogi kereteit, az alábbiak szerint:
a) Jogbérleti (franchise) szerződés (6:376. §);
b) Szerzői és iparjogvédelmi jogok és védett ismeret biztosítása (6:377. §);
c) Ellátási kötelezettség (6:378. §);
d) A jóhírnév megóvása (6:379. §);
e) Utasítás és ellenőrzés (6:380. §);
f) A szerződés megszűnése (6:381. §).
a) A jogbérleti (franchise) szerződés fogalma (6:376. §) és annak problematikája
Az új Ptk. megfogalmazása szerint "(1) Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői- és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek-, illetve szolgáltatásoknak a szerzői- és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles.
(2) Az értékesítés során a jogbérletbe vevő a saját nevében és a saját javára jár el."
Mindenképpen érdekes jelenség, hogy a cikkely ugyan a "Franchise (jogbérleti) szerződés fogalma" nevet viseli, ugyanakkor a cikkely által közölt fogalom-meghatározás "egy szóval" sem említi a franchise kifejezést. A jogalkotó a franchise szerződést direkt módon jogbérleti szerződés elnevezéssel illeti, és a fogalmát is ebből vezeti le. Az új Ptk. alapjául szolgáló Tervezethez fűzött indokolás ehhez kapcsolódóan pusztán annyit rögzít, hogy "A Tervezet jogbérlet elnevezés alatt tartalmazza a franchise szerződések alapvető szabályait," azaz a jogbérlet szó használatának nem adja tehát semmilyen indokát.
Álláspontunk szerint a "jogbérlet" kifejezés nem konkurálhat a franchise fogalmával és nem is helyettesítheti azt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a jogbérlet kifejezés használata a franchise szerződés új Ptk.-ban történő elhelyezése szempontjából rendszeridegen, a fogalom a laikus ember számára nem kézzel fogható, homályos, nehezen értelmezhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
