Az adós a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és annak megállapítását, hogy a Bank csődeljárásba bejelentett hitelezői igénye az adós által teljes mértékben vitatott, ezért a Bank által a csődeljárásban bejelentett hitelezői igényt, mint teljes egészében vitatott hitelezői igényt vegye figyelembe a csődegyezség jóváhagyása során. A csődegyezséget hagyja jóvá és a csődeljárást nyilvánítsa befejezetté.
Kérelme részletes indokolásában kifejtette, hogy a jogerős végzés téves jogértelmezésen alapul, a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel a csődegyezség a jogszabályoknak megfelel. Állította, hogy a jogerős végzés a Cstv. 12. § (2) és (5) bekezdésébe, valamint a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésébe ütközik.
Álláspontja szerint a jogvita lényege az, hogy a Bank követelése a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) pontjába sorolandó vitatott követelésnek minősül-e, vagy azt nem vitatott követelésként kellett volna nyilvántartásba venni, és így a Banknak a csődegyezség megkötésében részt kellett volna vennie.
Állította, hogy a Bank követelése - figyelemmel arra, hogy a peres eljárás, illetve a választottbírósági eljárás is folyamatban van - a Kúria Gfv. X. 30.174/2012/7. számú döntésében kifejtettekre is tekintettel - vitatottnak minősül, mert a per útján vitatott követelés bírói úton történő jogerős eldöntéséig sem a vagyonfelügyelőnek, sem a csődeljárást lefolytató bíróságnak nincs hatásköre állást foglalni a kérdésben, s ezért a hitelező igényét nem vitatottként nem vehetik nyilvántartásba. A vagyonfelügyelő tehát csak vitatottként vehette nyilvántartásba a követelést.
A csődegyezség elfogadása körében, a Bank követelésének a minősítése tekintetében kiemelte, hogy a folyamatban levő eljárásokban ún. megállapítási érvénytelenségi kifogást terjesztett elő, mely a szerződésből fakadó kötelmek teljes körű kioltására alkalmas, azaz a Bank az érvénytelenség megállapítására irányuló kifogás pozitív elbírálása esetén egyik megkötött szerződésre hivatkozva sem támaszthat követelést. Hivatkozott arra, hogy a keresetek eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelmet nem tartalmaznak, és a Bank a választottbírósági eljárásban az eredeti állapot helyreállítására vonatkozóan perbeli nyilatkozatot nem tett, ezért - a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK véleményének 7. pontja értelmében - az adósnak nincs kötelezettsége a Bank hitelezői igényének részleges elismerésére vonatkozóan. E körben hivatkozott az 5/2013. PJE határozat 3. pontjában foglaltakra is. Álláspontja szerint a Bank teljes követelése vitatottnak minősíthető, ebből következően a Bank szavazati joggal nem rendelkezett, ezért téves a jogerős végzés azon elvárása, hogy a Banknak is részt kellett volna vennie a csődegyezség meghozatalára irányuló szavazásban.
Hangsúlyozta, hogy az adós sem a csődeljárás során, sem a csődegyezség megkötésekor nem tanúsított joggal való visszaélést, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően járt el. A csődegyezség nem ütközik a rPtk. 4. és 5. §-ába, tehát a jogszabályi előírásoknak mindenben megfelel, ezért a csődeljárás megszüntetése a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésébe ütközik.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság azon érvelésével, hogy az adósnak meg kellett volna várnia a kifogást elbíráló végzést a csődegyezségi tárgyalás megtartása során, és ennek elmulasztásával joggal való visszaélést követett volna el, mivel a Bank a kifogását a Cstv. 12. § (5) bekezdésében foglaltak megsértésével terjesztette elő.
A Kúria a felülvizsgálati döntésben elsősorban az adós felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértéseket vizsgálta meg, melynek tárgya az, hogy
- a Bank követelése biztosított, közokiratba foglalt követelésnek minősül-e; illetve
- a Bank követelése a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) pontjába sorolandó vitatott követelésnek minősül-e, vagy sem, s ez alapján a Bankot szavazati jog illeti meg, és így a Banknak a csődegyezség megkötésében részt kellett volna vennie,
A Kúria e kérdésben elsőként rögzítette, hogy a becsatolt iratok szerint a hitelszerződés, illetve az annak alapján kötött kölcsönszerződések nem voltak közokiratba foglalva. Kizárólag a biztosítéki szerződéseket foglalták a felek közokiratba. Az nem vitás, hogy ezekben a biztosítékot kikötő szerződésekben utaltak arra, közöttük bankhitelszerződés, illetve az ott meghatározott hitelkeret lehívására különböző kölcsön és egyéb szerződések jöttek létre, amely alapján fennálló kötelezettség biztosítására kötötték meg ezeket a biztosítékokat tartalmazó szerződéseket. A hitelező követelése azonban a közjegyzői okiratban egyértelműen nem került meghatározásra, ezért a Cstv. 12. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés - mely szerint nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt követelést - nem alkalmazható.
- 3/4 -
A Kúria a Bank által benyújtott kifogás elbírálása kapcsán egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vagyonfelügyelő csak vitatottként vehette nyilvántartásba a követelést, hiszen azt nem foglalták közokiratba és a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a csődeljárást lefolytató bíróság a kifogás alapján indult eljárásban, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában.
A Cstv. 12. § (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12. § (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt.
Ebből következően azonban - figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van (hatáskörrel rendelkezik) abban a kérdésben állást foglalni, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében.
A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést, a bíróságnak a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges [Cstv. 18. § (4) bekezdés c) pont].
Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv. X. 30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan - függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs - a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja, azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. § (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja. Az adott esetben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a 7. számú végzésében, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítása esetén is a Bankot az adós részére nyújtott szolgáltatás tőkeösszege visszakövetelésének joga megilleti. Az ezenkívül felmerülő hitelezői igények peres eljárásban tisztázhatók, és ugyanígy az is, hogy a biztosítéki szerződések érvényesen kerültek-e kikötésre. Mindebből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a Bank szavazati jogát a tőkekövetelés összegének megfelelően, a nem biztosított kategóriában kell figyelembe venni.
A csődeljárást befejező határozat felülvizsgálata körében a Kúria egyetértett a törvényszék és az ítélőtábla által kifejtett azon állásponttal, miszerint az adós a csődegyezség megkötésekor joggal való visszaélést tanúsított és nem a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően járt el (Ptk. 4. és 5. §). Ezen túlmenően azonban a csődegyezség a Cstv. rendelkezéseibe is ütközik. Amennyiben ugyanis a csődeljárásban a hitelező szavazati jogával kapcsolatban kifogás alapján indult eljárás van még folyamatban, az adós csak azzal a kockázattal kötheti meg a csődegyezséget, hogy utóbb - amennyiben a szavazatok száma a bíróság döntése következtében megváltozik -, a kifogás tárgyában hozott végzésnek megfelelően a csődegyez-
- 4/5 -
ség létrehozását ismét meg kell kísérelnie, ha erre még lehetőség van a moratórium nyújtotta határidőn belül. Ennek hiányában ugyanis nem állapítható meg, hogy az adós valamennyi csődeljárás hatálya alá eső hitelezője részvételével került sor a csődegyezségről való szavazásra [Cstv. 20. § (1) bekezdés].
Miután a bíróság végzése következtében a vagyonfelügyelő a Bank igényét a nem vitatott követelések között vette nyilvántartásba, és ennek megfelelően a Bankot szavazati jog illette meg az adós csődeljárásában, egyértelmű, hogy a Bank hitelező kihagyásával létrehozott csődegyezség nem felel meg a Cstv. rendelkezéseinek. Ebből következően a csődeljárás megszüntetése miatt a jogerős végzés nem ütközik a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésébe sem.
Az utóbbi időben a csődeljárás egyes kérdéseiben több olyan döntés született, amely alapvetően módosítja a bírói gyakorlatot. A Kúria most elemzett döntése több szempontból kiemelt figyelmet érdemel. Ezeket emelem most ki összegezésül.
a) A Kúria változatlanul fenntartotta a Gfv. X. 30.174/2012/7. számú határozatban foglaltakat, amely határozatnak az a legfontosabb üzenete, hogy a közokiratba foglalt követelés is kerülhet vitatott követelésként besorolásra, ha a követeléssel kapcsolatban a felek között peres eljárás indult a csődeljárás megindítása előtt. Ennek rögzítése azért fontos, mert több ítélőtáblai határozat ezzel ellentétes megállapítást tartalmaz. (Többek között: Fővárosi Ítélőtábla 12. Cspkf. 43.418/2012. számú, 11. Cspkf. 44.214/2011/2. számú határozatok.)
b) A Kúria álláspontja értelmében, ha a csődeljárás megindítása előtt a felek között per indult a csődeljárásban bejelentett követelés kapcsán, a vagyonfelügyelő ezt a követelést csak vitatott követelésként veheti nyilvántartásba.
c) Amennyiben a hitelező a besorolás kapcsán kifogást terjeszt elő, a kifogás elbírálása során a bíróság megvizsgálhatja, hogy a felek közötti pernek mi a tárgya, s a per anyagát csődjogi szempontból értékelheti, s amennyiben azt állapítja meg, hogy nem a teljes követelés vitatott, illetve az állapítható meg, hogy az adós tartozása a per ellenére fennáll (s például csak a kamatot és egyéb költségeket érinti a vita), a követelés egy része nem vitatott követelésként besorolható és a hitelezőt szavazati jog illeti meg. A csődeljárásban eljáró bíróság ezzel nem vonja el a perben eljáró bíróság hatáskörét.
d) Amennyiben a hitelező kellő időben kifogást terjeszt elő a követelése besorolása kapcsán, s a kifogás elbírálása lényegi kihatással van az egyezség megkötésére a követelés nagysága és az ezáltal gyakorolható szavazatok száma miatt, joggal való visszaélést követ el az adós, ha - bár erre a moratórium hossza lehetőséget ad - nem várja be az egyezségi javaslatról történő szavazással a bíróság döntését. Az adós akkor jár el helyesen, ha újabb egyezségi tárgyalást tűz ki és a bírósági döntésnek megfelelő szavazat figyelembevételével kísérli meg az egyezség létrehozását.
e) Végül fontos a döntés azon megállapítása is, hogy amennyiben a követelés nincs közokiratba foglalva, csak a biztosítéki szerződés, a követelés "nem biztosított" csoportba fog tartozni. ■
- 5 -
Visszaugrás
