Az American Bar Association (ABA) 2005 augusztusában megtartott gyűlésén egy legfelsőbb bírósági bíró hívta fel a figyelmet arra, hogy egyre több olyan családjogi, szülői felügyelettel kapcsolatos (a mi terminológiánk szerint: gyermekelhelyezési) ügy kerül a legfelsőbb amerikai bírósági fórum elé, amelyek több nemzeti jogot, illetve gyakran különböző kontinensek nemzeti jogrendszereit érintik. Ezzel összhangban az ABA kiadásában (évente négy alkalommal) megjelenő amerikai családjogi folyóirat, a Family Law Quarterly 2005 nyári számát annak szentelték, hogy a világ különböző földrészein élő jogászok adjanak tájékoztatást hazájuk szülői felügyelettel kapcsolatos rendelkezéseiről. A szerkesztők célja kifejezetten az volt, hogy az amerikai jogi képviselők számára segítséget nyújtsanak, méghozzá úgy, hogy a lehető legtöbb jogrendszerről ismertetés készüljön. Nyilvánvalóan egyetlen periodika keretei sem teszik lehetővé a teljességet, ám mindenképpen figyelemre méltó a vállalkozás: a tanulmányok felölelnek számos európai és több ázsiai országot, de helyet kaptak afrikai, ausztráliai és dél-amerikai ismertetések is.
A Symposium on Comparative Custody Law (Összehasonlító szülői felügyeleti jogi szimpózium) alcímet viselő összeállítás alapján az alábbiakban jelen alkalommal nem az európai, hanem egyes ázsiai jogrendszerek szülő-gyermek jogviszonyába engedünk bepillantást. Bár nem szomszédos államokról van szó, szabályozásaik egy-egy kérdésének bemutatása - különösen a gyermekelhelyezés vonatkozásában - semmiképpen nem nevezhető érdektelennek. A fenti kérdésekhez kapcsolódó jogviták száma Magyarországon is érzékelhetően egyre nő, s szintén gyakori, hogy a magyar szülő nem európai szülőtárssal kénytelen perbe bocsátkozni, nem egyszer éppen a gyermekelhelyezés kérdésében. A másik indoka annak, hogy Európán kívüli jogi megoldásokat ismertetünk, éppen az, hogy egyfajta kettősséget láttassunk: azt, hogy más kultúrkörök mennyire más indíttatású, más hagyományokból eredeztethető jogi módszerekkel dolgoznak, s ugyanakkor azonban azt is, hogy bizonyos vonatkozásokban ugyanaz a tendencia érhető nyomon, mint nálunk vagy Európában.
Xia Yinlan tanulmánya - The Legal System of Guardianship over Minors in the People’s Republic of China (A kiskorúak feletti gyámság jogi szabályozásának rendszere a Kínai Népköztársaságban) - nemcsak a szülői felügyeleti jog, illetve a gyámság rendszerét mutatja be részletesen (a gyámság a tanulmányban átfogó megjelölés, nemcsak a magyar jogi értelemben vett gyámság tartozik ide, hanem a szülői felügyeleti jog intézménye is), hanem részletesen kitér a szülői felügyeleti jog tartalmának, illetve a bontást követő gyermekelhelyezésnek az ismertetésére, továbbá röviden áttekinti a gyermektartás, valamint a kapcsolattartási jog szabályozását.
A gyermekek érdekeinek védelmét alapelvi jelleggel megállapítja az Alkotmány, az ehhez kapcsolódó konkrét rendelkezéseket pedig több jogforrás határozza meg, így a polgári jogról szóló törvény általános elvei, a gyermekek védelméről szóló törvény, valamint a házassági jogról szóló törvény egyes szabályai. Nagy jelentőségűek a fentieken túlmenően egyrészt azok a gyermeki jogokat érintő nemzetközi egyezmények, melyekhez Kína is csatlakozott, másrészt pedig a Legfelsőbb Népbíróság által a vonatkozó törvényhelyek értelmezése tárgyában kibocsátott állásfoglalások.
Elsősorban természetesen a szülőket illeti meg az a jog, hogy gyermeküket felneveljék, s egyúttal ez kötelezettségként is terheli őket (függetlenül attól, hogy a gyermek házasságban született-e vagy sem). A szülők a gyermek tizennyolc éves koráig kötelesek számára gondoskodást nyújtani, taníttatni és ennek költségeit viselni. A házassági jogról szóló törvény hangsúlyozza, hogy a szülő-gyermek kapcsolat nem ér véget a szülők házasságának felbontásakor, hiszen attól függetlenül, hogy a gyermek melyik szülőnél lesz a bontást követően elhelyezve, mindketten szülők maradnak, s továbbra is rendelkeznek a szülői felügyeleti jogok meghatározott hányadával, illetve továbbra is gondoskodniuk kell a gyermek felnövekedéséről, taníttatásáról. Ez azonban nem közös szülői felügyelet gyakorlását jelenti, hanem azt, hogy az egyik szülő gyakorolja a közvetlen felügyeleti jogot, a másik szülőt pedig közvetett módon illetik meg a szülői felügyeleti jogok, azaz azokat elsősorban a gyermekkel való kapcsolattartás, valamint a tartásdíj fizetésének útján gyakorolhatja.
A szerző a fentiek kapcsán külön utal arra, hogy a bontóokok rendszerének kialakítása során a jogalkotó figyelemmel volt mind a gyermek mindenek felett álló érdekére, mind a bontásnak a gyermekre gyakorolt negatív hatására. A szakértők ebben a kérdésben különböző álláspontokat fogadnak el: az egyik megközelítés szerint a gyermek érdekében korlátozni lenne szükséges a házasság felbontásának lehetőségét, azzal a céllal, hogy fennmaradjon a teljes család. A szakértők másik csoportja szerint nem feltétlenül kell korlátozni a házasság felbontását, mivel a bontás nincs jelentékeny negatív hatással a gyermekre, sőt, adott esetben pozitív eredménynek tekinthető az, hogy a gyermek kikerül egy rosszul működő családi helyzetből. Végül pedig a közbülső álláspontnak is vannak hívei: elismerve azt, hogy a házasság felbontása komoly mértékben kihat a gyermekre, úgy vélik, hogy a bontás nemcsak a házastársak ügye, így figyelemmel kell lenni a gyermek érdekére és a bontójogi szabályozásba be kell építeni bizonyos, a gyermeket védő intézkedéseket.
A házasság felbontásának Kínában két útja van: az igazgatási és a bírói út. Azok a partnerek, akik bíznak abban, hogy képesek megállapodni a szükséges kérdésekben, gyakran választják az adminisztratív utat (a megegyezés elősegítése érdekében számukra az állam mediációs segítséget is biztosít); akik között nem született megállapodás, a bírósághoz fordulnak, de a bíró is köteles arra, hogy a szülői felügyeleti jog kérdésében megkísérelje a felek közötti megegyezés létrehozását. Yinlan kiemeli, hogy bármelyik utat is választják a felek, éppen a szülői felügyeleti jog, illetve a gyermekelhelyezés az a kérdés, amelyben a jogalkotó feltétlenül a házastársak közötti megegyezés elősegítésére törekszik.
Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni abban, hogy a bontást követően melyikük legyen a szülői felügyeleti jog közvetlen gyakorlója, a bíróság a házassági jogról szóló törvény és a Legfelsőbb Népbíróság jogértelmező állásfoglalása alapján dönt. Elsődleges kívánalom az, hogy az a szülő, akinél a gyermeket elhelyezik, képes legyen a gyermek lelki és testi fejlődését biztosítani. Így a gyermek érdekének elsődlegességéről van szó, annak ellenére, hogy a kínai jogszabályban nem szerepel a "gyermek mindenek felett álló érdeke" kifejezés. A Népbíróságnak a döntéshozatal során a következő tényezőkre, szempontokra kell figyelemmel lennie:
1. Abban az esetben, ha az anya szoptatja két évnél fiatalabb gyermekét, őt kell a szülői felügyeleti jog közvetlen gyakorlójának kijelölni. A házassági jogról szóló jogszabály kifejezetten kimondja: ha a gyermeket az anya szoptatja, ő rendelkezik felügyeleti joggal; mivel azonban a jogszabály nem jelöli meg a szoptatás tartamát, a Legfelsőbb Népbíróság értelmezése állapította meg azt, hogy ezt a rendelkezést hány esztendős gyermek vonatkozásában kell alkalmazni. Bár ebben az életkorban az anyai gondoskodás az elsődleges, a fenti szabály alkalmazásától kivételesen el lehet térni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
