Szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet eltávolítása emberi testből, valamint annak más élő személy testébe történő beültetése. Az orvostudomány és az orvosi technológia jelenlegi fejlettsége mellett, bizonyos betegségek gyógyításának egyetlen lehetséges, a megbetegedettek életminősége javításának pedig legeredményesebb módja a szerv- és szövettranszplantáció. A szerv- és szövetátültetésekkel kapcsolatban azonban szerteágazó etikai problémák vetődnek fel, melyek közül jelen mű keretében a kiskorúak jogaival foglalkozunk részletesebben.
Átültetés céljára elsősorban halottból eltávolított szervet és szövetet kell felhasználni. Az egyik legősibb orvosetikai elvnek miszerint "nem ártani a betegnek" (primum nil nocere) mond ellent látszólag az egészséges személyből történő szerv kivétele.
Az Európa Tanácsnak az emberi jogokról és a biomedicináról szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye (továbbiakban: Oviedói Egyezmény) 19. és 20. cikkelye foglalkozik az élő adományozóból történő szerv- és szövetkivétel garanciális szabályaival. Eszerint élő adományozótól átültetés céljából szerv- vagy szövetkivételt
- csak a befogadó gyógyításának érdekében lehet végrehajtani és csak akkor,
- ha nem áll rendelkezésre sem halott személy megfelelő szerve vagy szövete, sem más hasonló hatékonyságú gyógyító eljárás.
Az előírt beleegyezést kifejezetten és célzottan, írásban vagy hivatalos testület előtt kell megadni.
Az élők közötti szervadományozás hatályos magyar szabályozása nemzetközi viszonylatban is korszerű és szigorú garanciákkal övezett. Ennek megfelelően élő személy testéből más személy testébe történő átültetés céljára csak a következő szerveket, szöveteket szabad eltávolítani:
a) olyan páros szerv egyikét, amelynek eltávolítása nem okoz súlyos és maradandó fogyatékosságot (ez gyakorlatilag kizárólag az adományozó egyik veséjének felajánlását teszi lehetővé),
b) olyan szerv részletét (szervszegment), amelynek eltávolítása esetén a szerv jelentősebb funkciókiesés nélkül működik tovább, vagy
c) regenerálódó szövetet.[1]
Szerv adományozására cselekvőképes személy esetében is csak akkor kerülhet sor, ha a donor a recipiens
a) egyeneságbeli rokona,
b) egyeneságbeli rokonának testvére,
c) testvére, vagy
d) testvérének egyeneságbeli rokona.
Kivételesen az előbb megjelölt rokoni kapcsolatok hiányában is sor kerülhet szerv adományozására, azonban ilyenkor a donor és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. Ebben az esetben a törvény lehetővé teszi, hogy rokoni kapcsolatban nem lévő kiskorú recipiensnek adományozza oda egyik veséjét egy cselekvőképes személy. A kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy
- a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és
- az adományozás ellenérték nélkül, valamint
- kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt.
Ebben az esetben annál az egészségügyi szolgáltatónál működő kórházi etikai bizottság jár el, ahol a szerv-, szövetbeültetést végzik.[2]
Az adományozás csak és kizárólagosan ellenérték nélkül, ingyenesen történhet. Az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv fedezi viszont a donor utazási költségeit, s az adományozással kapcsolatos jövedelemkiesést, melyet a költségvetés megtérít.[3] Igen fontos követelmény a donor beleegyezésének önkéntessége. A donor családtagjaival szemben úgy érezheti, hogy kötelessége áldozatot hozni. A szervkivételbe való beleegyezésnek teljesen önkéntesnek kell lennie, azaz minden kényszer nélkül és a lehetséges hátrányok ismeretében kell megtörténnie, s a donor bármikor visszavonhatja a hozzájárulását egészen a szerv kivételéig.
Amennyiben a donor egészségében, testi épségében károsodott, lerokkant vagy meghalt, az állam kártalanítja őt magát, illetve eltartott hozzátartozóit.
Donor: az a személy, aki szervet, szövetet adományoz más személybe való átültetés céljából, illetve akinek testéből halála után szervet vagy szövetet távolítanak el más személy testébe történő átültetés céljából.[4]
Recipiens: az a személy, akinek testébe más személyből eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek át gyógykezelés céljából.[5]
Az Oviedói Egyezmény értelmében semmilyen szerv- vagy szövetkivétel nem végezhető olyan élő személyen, aki nem rendelkezik megfelelő beleegyezési képességgel. Kivételesen - megfelelő garanciális szabályok betartása mellett - azonban engedélyezhető újraképződő szövet kivétele beleegyezési képességgel nem rendelkező személyből a következő feltételek együttesen fennállása esetén:
- nem áll rendelkezésre beleegyezési képessége birtokában lévő kompatibilis adományozó,
- a befogadó az adományozó testvére,
- az adományozás alkalmas a befogadó életének megmentésére,
- a törvény által előírt engedély megadása célzott és írásos formában történt,
- a lehetséges adományozó az adományozást nem tagadja meg.
Élő kiskorú donorból történő vesedonáció törvényes képviselő általi engedélyezése komoly etikai problémát vetett fel egy 8 éves egypetéjű ikerpár esetében is. Az egyik kislány veséit el kellett távolítani a vese által okozott súlyos betegség miatt. A gyerekek édesanyja és édesapja egyaránt vállalkozott vesedonációra, de mindkettőjük veséje kilökődött immunológiai inkompatibilitás miatt. Ekkor esett a választás az ikerpár másik, egészséges tagjára, aki - egypetéjű iker lévén - ideális donor lehetett volna a beteg kislány számára. A szülők hosszú időn keresztül tépelődtek, megengedhető-e, hogy kislányuk veséjének kivételébe beleegyezzenek másik kislányuk megmentése érdekében. Végül hosszas töprengés és a család lelkipásztorával való tanácskozás eredményeként úgy döntöttek, hogy engedélyezik a donációt. Az orvosokkal való egyetértésben azonban úgy határoztak, hogy előzőleg kikérik a bíróság véleményét is. A bíróság meggyőződött róla, hogy az egészséges ikerlány - 8 éves kora ellenére - megértette mit jelent, hogy veséjét ki fogják venni, és szerette volna veséjével testvérét megmenteni. A kislány pszichiátriai vizsgálata megerősítette, hogy önként és ténylegesen akarja a donációt, amelyet azután a bíróság engedélyezett.
A példa azonban - bármennyire is gondos mérlegelés előzte meg a donáció engedélyezését - morálisan nem általánosítható. Megkérdőjelezhető, hogy kiskorú képes-e teljes egészében megérteni, mit jelent a vesedonáció, és így a beleegyezés elfogadhatósága morálisan kétséges.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
