Parti Katalin: Az iskolai online bántalmazás felmérése és komplex kezelése a TABBY in Internet nemzetközi program keretében (IJ, 2012/5-6. (52-53.), 224-226. o.)

1. A programról dióhéjban

A TABBY (Threat Assessment of Bullying Behavior) in Internet (a továbbiakban Tabby in Internet) 2011-ben indult, két éves nemzetközi projekt, amely öt ország (Olaszország, Görögország, Ciprus, Bulgária és Magyarország) részvételével zajlik.[1] Témája a gyerekek közti internetes bántalmazás - összefoglaló nevén cyberbullying - volumenének felmérése és komplex kezelése. A projekt célja egyfelől olyan kockázatmérő kérdőív kidolgozása, amelyet a gyerekek maguk tölthetnek ki, s ezzel saját maguk mérhetik fel az adott online bántalmazási eset komolyságát, kifutási lehetőségeit.

A kérdőív kitöltése után a kitöltő egy "Tabby profilt" kap, amely röviden tájékoztatja arról, milyen fokú kockázatot űz a neten, valamint javaslatokat ad a veszélyes szituációk elkerülésére és megelőzésére. A projekt ezen kívül pedagógus- és kortárs mentor tréningek során készíti fel a résztvevő iskolákat a jelenség - a kortárs online zaklatás, bántalmazás - korai felismerésére, kezelésére. A - Magyarországon az ESZTER Alapítvány[2] által akkreditált - tréning résztvevői képet kapnak a cyberbullying jelenségéről, különös tekintettel a megoldási folyamatra. A cél, hogy minél több pedagógus- és kortárs mentort képezzünk ki, akiktől segítséget kérhetnek más, bántalmazott diákok. A projektnek része egy kérdőíves panelvizsgálat is, amelynek keretében 12-15 éves diákokat kérdezünk meg az online zaklatással kapcsolatos tapasztalataikról, a bevonódás módjairól, valamint a kezelési-megoldási módszereikről. A panelvizsgálat két kérdőíves felmérése között hat hónap telik el, amely idő alatt a pedagógus és kortárs mentoroknak célzott, felnőtteknek szóló, valamint diákokat bevonó rendezvényeket kell szervezniük. A panelvizsgálat második fázisa ennek a tevékenységnek - mint irányított ingernek - a hatásfokát méri.[3] A program utolsó modulja a tréning-evaluáció, amelynek során az első két kutatási év tapasztalatait, eredményeit összegzik, dolgozzák fel és hasznosítják a résztvevő országok. Ennek alapján körvonalazódnak a kutatás jövőbeli továbbfejlesztésének irányai, amelynek legalapvetőbb hozadéka a pedagógus- és diáktréningek anyagának és tematikájának fejlesztése.

2. Miért szükséges?

2.1. Adatok

A program szükségességét az eddig a témában megjelent kutatások számadatai igazolják.

A gyerekek online tevékenységét felmérő eddigi legnagyobb volumenű nemzetközi kutatás, a London School of Economics által koordinált EU Kids Online[4] 2011-ben publikált adatai szerint például a 9-16 éves gyerekek mintegy 24%-a mobiltelefonon is internetezik, és ez az arány csak nőni fog a mobiltechnológia fejlődésével. A gyerekek 43%-a több helyen is internetezik (jellemzően iskolában és otthon). Átlagosan 7 éves korban kezdik el az ön­álló - szülők és pedagógusok nélküli - internethasználatot.[5] Feltételezhetjük, hogy az elkövetkezendő években ez az átlagos életkor még valamelyest csökkenni fog, és valahol 5-6 év táján stabilizálódik.[6] Az online bántalmazásnak talán legkézenfekvőbb színtere a közösségi oldal, például a Facebook, a Twitter, a MySpace, a Bebo. A gyerekek 72%-a látogat ilyen oldalakat, és 2010 nyara óta valószínűleg csak nőtt ez az arány. A kisebb gyerekeknek 38, a nagyobbaknak már 82%-a használja a netet társas oldalak látogatására (saját profilt hoznak létre).[7]

Bár az aktív online tevékenységekben (chat, instant message, networking oldalakon posztolás, kommentelés) az idősebbek járnak az élen, a kisebbeket sem kell félteni. A lányok és az idősebbek több online ismeretséggel rendelkeznek: így a 13-16 évesek 53%-ának van már 300-500 vagy ennél is több ismerősük. A személyes adatok közül a felhasználók 93%-a tette közzé családi nevét, 81% a felismerhető arcot tartalmazó fényképét, 79% a pontos életkorát, de 19% az otthoni címét és 5% a mobilszámát is. Minél idősebb és minél aktívabb netfel­használó, annál valószínűbb, hogy aktiválja a biztonsági beállításokat, ám a felhasználók jelentős része nem tulajdonít nagy jelentőséget a személyes adatai közzétételének.[8]

Mind az EU Kids Online, mind pedig az Országos Kriminológiai Intézetben (OKRI) végzett kutatás[9] kimutat egyfajta digitális szakadékot a felnőtt és a felnövő generáció között. Ez a nethasználati szkillekben, valamint abban is megmutatkozik, hogy a szülők szerint gyermekeik kevésbé keverednek online bántalmazásokba, mint amennyit a megkérdezett gyerekek ténylegesen bevallottak magukról. Az EU Kids Online felmérése szerint az online bántalmazott gyerekek szüleinek 56%-a egyértelműen nemmel válaszolt arra a kérdésre, vajon bántalmazták-e már gyermekét online, 14% nem tudott az esetről, és csak 30% mondta - gyermekével egybehangzóan -, hogy tudomást szerzett az esetről.[10]

Az OKRI 2010-es adatfelvétele szerint ugyanakkor a gyerekek nagy része leginkább egymástól vagy saját tapasztalataiból tanul. Sem a szülőket, sem az iskolát nem tartják megbízható referenciapontnak, ahonnan felkészítést - netán adekvát válaszokat - kaphatnának a netes veszélyekről, valamint a kockázatos helyzetek kezeléséről.

Forrás: Virág & Parti, 2011a

Ennek a digitális szakadéknak köszönhető az is, hogy a gyerekek nem a körülöttük élő érettebb generációnak, hanem egymásnak mondják el, ha zaklatják vagy más módon bántalmazzák őket a neten. A megkérdezett tizenévesek jórészével kezdeményezett már idegen intim tartalmú beszélgetést online, amelynek - kamaszokról lévén szó - a válaszolók fele nem tulajdonított nagy jelentőséget. Figyelemre méltó azonban az a tendencia, hogy az egyéni "megoldások" - mint amilyen a beszélgetés megszakítása, a chatszoba elhagyása - mellett a legtöbben nem egy felnőtt, hanem a kortársak segítségét keresik. A beszélgetést megszakítók 17,2%-a barátait avatta be a történtekbe, további 11,1% gondolta úgy, hogy szüleitől és csak 2,8%, hogy tanárától vagy iskolájától kell segítséget kérnie.

Forrás: Virág & Parti, 2011a

A kutatások szülők és gyermekeik közti digitális szakadék mellett feltételeznek egy másik, a viszonylagos jólétben, valamint a hátrányos helyzetben élő gyerekek közti digitális szakadékot is.[11] A rendszeres iskolai oktatásban nem részesülő, hátrányos helyzetű gyerekek értelemszerűen kevésbé felvértezettek a digitális írástudás eszközeivel, ám annál kevesebb a lehetőségük a megfelelő felvilágosításra is. Az ő környezetükben nemcsak a társak, hanem a digitálisan képzett felnőttek is hiányoznak.[12]

2.2. Az eddigi kutatások jellege

A Tabby in Internet kutatás aktualitását az eddigi kutatási eredmények mellett a kutatások jellege is magyarázza.

Főleg az Egyesült Államokban vannak olyan, viszonylag nagymintán végzett felmérések, amelyek kifejezetten az online kortárs bántalmazást teszik vizsgálatuk tárgyává, ám ezek a kutatások - a médium jellege miatt - értelemszerűen főleg[13] nem reprezentatív mintavételeken alapulnak. A kutatások általában egy, a vizsgált generációt megcélzó, például zenei vagy egyéb hirdetést tartalmazó weboldalak közönségét tesztelik. A weboldalon elhelyezett kérdőív kitöltése önkéntes, de az őszinteséget befolyásolja a kötetlen környezet - a gyerekek otthon, vagy út közben saját iPhone-on töltik ki a kérdőíveket. A kérdőív kitöltése fejében az oldalon reklámozott előadó egy-egy zeneszámát vagy háttérképét tölthetik le ingyen, emiatt a mintából kimarad minden olyan tinédzser, aki nem érdeklődik az adott téma iránt, ami egyértelmű mintatorzuláshoz vezet.[14]