A Családjogi Könyv tervezete Negyedik Részének I. Címe röviden szól a rokoni kapcsolatról, a II. Cím pedig a leszármazáson (tipikusan vérségi leszármazáson) alapuló szülő-gyermek kapcsolatról.
Az I. Cím a rokonság fogalmát nem határozza meg, változatlanul csak annyit rögzít, hogy kik tekinthetők egyenesági és kik oldalági rokonoknak. A rokonság fogalmának bővebb meghatározására vagy például a sógorság fogalmának a törvényben való rögzítésére nincs szükség. A rokoni kapcsolatokhoz családjogi joghatásokat fűző jogszabályok jelentős többsége közvetlenül határozza meg azt a rokoni kört, amelyet érint (például azt a kört, amelyben a rokonság házassági akadályt jelent, vagy azokat a rokonokat, akiknek eltartási jogosultsága, illetve kötelezettsége van egymással szemben), a polgári jog pedig - az öröklési jog kivételével - nem a rokonságnak, hanem a hozzátartozói kapcsolatnak tulajdonít jelentőséget. A hozzátartozó és a közeli hozzátartozó fogalmának meghatározása viszont nem a Családjogi Könyv, hanem a Polgári Törvénykönyv értelmező rendelkezéseinek feladata.
Ha a rokonság definiálására a Családjogi Könyvben nincs is szükség, mindenképpen indokolt, hogy a törvény a rokonság két, jogunkban egyenértékű forrását: a vér szerinti leszármazást és az örökbefogadást itt is megemlítse. A Javaslat ezért kimondja, hogy a szülő és a gyermek között egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre. A leszármazáson alapuló szülő-gyermek kapcsolatot a jog által jelentősnek ítélt tények (házasságban élés, elismerő nyilatkozat stb.) keletkeztetik, amelyek rendszerint, de nem szükségképpen esnek egybe a vér szerinti leszármazás biológiai tényével. A jognak törekednie kell arra, hogy a szülőséget megalapozó jogi tények minél közelebb kerüljenek a valóságos, vér szerinti leszármazáshoz, ezért például az apaság bírói megállapítása esetén a lehető legnagyobb bizonyosság elérése kívánatos, továbbá a vélelmek megtámadásának lehetőségét főszabályként fenn kell tartani, mindez azonban nem változtat azon, hogy a szülő és a gyermek közötti jogi kapcsolatot nem önmagában a biológiai származás, hanem a leszármazásnak a törvény által elismert formája hozza létre.
A Javaslat a II. Címben a szülői jogállás keletkezésére és a nem kívánt szülőség elhárítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza: az I. Fejezet az apai jogállás keletkezéséről, a II. Fejezet az apaság vélelmének megdöntéséről, a III. Fejezet az anyai jogállás kérdé- seiről szól. A hatályos Csjt.-től eltérően nem külön pontban, hanem - a Családjogi Könyvben más helyen is követett gyakorlatnak megfelelően - szorosan az anyagi joghoz kapcsolódva rendelkezik a családi jogállás megállapítására irányuló perek egyes szabályairól (perindításra jogosultak - alperesek, képviselet).
További szerkezeti változás, hogy a gyermek névviselésének szabályai, amelyeket a Csjt. "A családi jogállás" c. fejezete tartalmaz átkerülnek "A szülői felügyelet" Címbe, a képzelt szülők bejegyzésére vonatkozó rendelkezések pedig a gyámhatósági, illetve az anyakönyvi jogszabályokba, mivel egyik szabály-csoport sem tartozik a családi státusz kérdései közé.
Az apai jogállás keletkezésének a civilizált országokban három különböző formája van: 1. a vélelem, 2. az elismerés és 3. az apaság bírósági megállapítása.
A hatályos magyar jog az apaság megállapításának mindhárom említett módját ismeri, és mind a három tényállást vélelemként kezeli. Az alapvélelem az anya házassági kötelékén alapuló, az anya férjére vonatkozó apasági vélelem, ilyen vélelem hiányában az apai elismerés két formáját, az ún. teljes hatályú apai elismerést, valamint az anyával való utólagos házasságkötés során tett elismerést szabályozza, ezek hiányában pedig az apaság bírói megállapítását, amit szintén megtámadhatónak tekint. Emellett azt követően, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) a házastársak mellett a különnemű élettársak közös kérelmére is lehetővé tette reprodukciós eljárásban a donor útján történő mesterséges megtermékenyítéssel való gyermekhez jutást, a Csjt. kiegészült az ilyen eljárásban részt vevő élettárs férfi, apaságát megállapító szabályozással.
A Javaslat koncepcionálisan nem változtat az apai jogállás szabályozásán. Lényeges változást jelent azonban, hogy
- az emberi reprodukcióra irányuló eljáráson alapuló származást beilleszti a Csjt. vélelmi rendszerébe,
- a vélelmek szabályozásának sorrendjében mutatkozó következetlenségeket kiküszöböli,
- megszünteti a teljes hatályú és a házasságkötést megelőzően tett apai elismerő nyilatkozat különállását, azokat az elismerés azonos formájaként kezeli, szabályaikat egységesíti,
- nem engedi meg az apaság megtámadását, ha az bírói határozaton alapul, így az apaság bírósági megállapítását megdönthetetlen vélelemmé emeli,
- szakít azzal a hagyománnyal, amely elzárja az anyát attól, hogy az apaság megállapítása iránti perben fél lehessen, illetve a gyermek családi jogállását érintő eljárásokban a gyermekét képviselhesse.
A Javaslat felsorolja az apai jogállást keletkeztető jogi tényeket, mégpedig abban a sorrendben, ahogy azokat alkalmazni kell. Ehhez képest az anya házasságához fűződő vélelmet az élettársak esetében alkalmazott, emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás követi, azután következik az apai elismerés, végül az apaság bírói megállapítása. Mindaddig, amíg az apai státusz a sorrendben előbbre álló vélelem alapján betöltött, a sorban következő vélelmek alkalmazására nem kerülhet sor. A vélelmek sorrendje semmiféle diszkriminációt nem jelent a házasságon kívül született gyermekkel szemben, mivel az apasági vélelemhez, bármelyik keletkeztető tényállás alapján jött létre, ugyanazon jogkövetkezmények fűződnek mind a családjog (például tartás), mind az egyéb jogágak (például öröklési jog) tekintetében.
Az apasági vélelmek alaptényállása a gyermek anyjának házastársi kapcsolata: amennyiben a házasság a gyermek fogamzási ideje vagy annak egy része alatt fennáll, a gyermek apjának az anya férjét kell tekinteni. A vélelem változatlanul a házassági kötelékhez és nem az életközösség fennállásához kapcsolódik. Más kérdés, hogy ha a fogamzási időben a házastársak között az életközösség már megszűnt, és van más férfi, aki a gyermeket magáénak elismerné, a Javaslat a jelenleginél egyszerűbben, peres eljárás nélkül teszi lehetővé az apaság vélelmének megdöntését.
A hatályos Csjt. szerint ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával külön törvény rendelkezései szerint lefolytatott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye. Az Eütv. szerint reprodukciós eljárás házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, a törvényben részletesen körülírt feltételekkel. Tekintettel arra, hogy házastársak esetén az apaság vélelme a házasság tényén alapul, a reprodukciós eljárás lefolytatása apaságot keletkeztető tényként csak élettársakra vonatkozhat. A Javaslat ezt a törvény szövegében megjeleníti.
Fontos hangsúlyozni, hogy élettársak esetén reprodukciós eljárás a hatályos jog szerint csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban, az élettársi kapcsolat fennállásáról pedig közokiratban kell nyilatkozni.
A Javaslat az élettárs férfinak a reprodukciós eljárásban való részvételéhez köti az apasági vélelem keletkezését, feltéve, hogy a származás a reprodukciós eljárás következménye. Ebben az esetben az apaság vélelmének megtámadására is csak azon az alapon kerülhet sor, hogy az anya élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.
A reprodukciós eljáráshoz fűződő vélelmet be kell illeszteni az apaságot keletkeztető jogi tények rendszerébe, ami a hatályos Csjt.-ben megfelelő következetességgel nem valósul meg. Mindenek előtt a reprodukciós eljáráson illetve a házasságon alapuló vélelem összeütközését kell feloldani arra az esetre vonatkozóan, ha az élettárs nő a reprodukciós eljáráson alapuló fogamzást követően, a gyermek megszületése előtt más férfival házasságot köt. Ezt a helyzetet a Javaslat úgy oldja meg, hogy a reprodukciós eljáráson alapuló vélelemnek ad elsőbbséget, mivel az anya és élettársa nyilvánvalóan azért vetette magát alá ilyen eljárásnak, hogy kapcsolatukból szülessék a gyermek. A Javaslat ezért kimondja, hogy ebben az esetben az anyának más férfival kötött házassága apasági vélelmet nem keletkeztet.
A reprodukciós eljáráson illetve az elismerésen alapuló vélelem összeütközését, nevezetesen azt, hogy az ilyen eljárásból származó gyermek megszületése előtt más férfi ismerje el magáénak a gyermeket, az a rendelkezés zárja ki, amely a teljes hatályú elismerést csak akkor engedi meg, ha az anya a vélelmezett fogamzási idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben és apasági vélelmet keletkeztető reprodukciós eljárásban sem vett részt.
A hatályos Csjt. az apai elismerés két formáját ismeri: a teljes hatályú apai elismerést és az utólagos házasságkötésen alapuló apai elismerést. Az elismerés két formájának fenntartása indokolatlan. A kétféle elismerés szabályai a Csjt. 1952-es megalkotása óta a Csjt. novelláiban egyre inkább közeledtek egymáshoz és mára lényegében a következő különbségekre szűkültek: 1. teljes hatályú elismerés a már megfogant gyermekre nézve tehető, a házasságkötés előtt - értelemszerűen - az anyának már megszületett gyermekét ismerheti el magáénak a vőlegény, 2. a házasságkötésre tekintettel tett apai vállalás hatályát veszti, ha a házasságot hat hónapon belül nem kötik meg, a teljes hatályú elismerés esetén ilyen szabály nincs, az a törvény által megjelölt okok alapján megtámadható, 3. a teljes hatályú elismerést meg lehet támadni azon az alapon is, hogy a nyilatkoznak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya, az utólagos házasságkötésre tekintettel tett nyilatkozatot nem, 4. mindkét elismerésnek feltétele az apai jogállás betöltetlensége, az utólagos házasságkötésen alapuló apaság vállalásának azonban további korlátja, hogy más férfi ellen apaság megállapítása iránti per ne legyen folyamatban. A két elismerés szabályai azonosak az elismerő nyilatkozat személyessége, a korlátozottan cselekvőképes személy nyilatkozatának érvényessége, az elismerő férfi és a gyermek közötti korkülönbség, valamint a hozzájárulások tekintetében.
A Javaslat a kétféle elismerés szabályainak egységesítése és a szabályozásban mutatkozó, említett különbségek további szűkítése, illetve megszüntetése mellett foglal állást. Ezért a Javaslat a házasságkötés előtti elismerő nyilatkozatot is a teljes hatályú apai elismerés szabályainak körébe vonja.
A teljes hatályú apai elismerés részletszabályaiban a Javaslat a hatályos joghoz képest kisebb változásokat és fogalmazásbeli pontosításokat tartalmaz. Elhagyja a törvény szövegéből azt, a gyakorlatban ma sem érvényesített feltételt, hogy elismerő nyilatkozatot az a férfi tehet, akitől a gyermek származik, hiszen ezt a körülményt egyetlen hatóság, amely előtt a nyilatkozat megtehető sem jogosult vizsgálni, és arra felhatalmazni őket a jövőben sem kívánatos. A Javaslat nem látja célszerűnek a valóság bizonyításának elrendelhetővé tételét a korlátozottan cselekvőképes személy fokozottabb védelme vagy a külföldi részéről a jogszabályok megkerülésének és a gyermek külföl- dön történő örökbefogadásának céljából tett elismerő nyilatkozatok "kiszűrése" miatt sem.
A Javaslat rendelkezik a nyilatkozat teljes hatályához szükséges hozzájárulásokról: egyértelművé teszi azt, hogy az anya mint a gyermek törvényes képviselője is megteheti a hozzájáruló nyilatkozatot, kivéve, ha a gyámhatóság úgy ítéli meg, hogy közte és a gyermek között érdekellentét áll fenn; ebben az esetben a kiskorú törvényes képviseletére eseti gondnokot rendel. Az anya törvényes képviseleti jogának elismerése összhangban áll a Javaslatnak azzal a koncepciójával, amely a gyermek családi jogállásával kapcsolatos eljárásokban az anyának - a tényleges helyzetnek megfelelően a jogszabály szerint is - az eddigieknél nagyobb szerepet szán (például az ilyen per megindításának lehetőségét biztosítja).
Ha más férfi apaságának megállapítása iránt per van folyamatban, ez az apai elismerés lehetőségét befolyásolja. Nem magát az elismerést zárja ugyanakkor ki, hanem annak teljes hatályúvá válását köti a pernek az apaság megállapítása nélküli befejezéséhez. Ez a rendelkezés azért indokolt, mert a Javaslat nem tartalmaz olyan megkötést, hogy csak az a férfi ismerheti el magáénak a gyermeket, akitől a gyermek származik, az apasági perben lefolytatott bizonyítás viszont biztosíthatja, hogy a gyermek valóban a vér szerinti szülőjével kerüljön szülő-gyermeki kapcsolatba.
Az apaság megállapítására irányuló kereset megindításának feltétele, hogy az apai jogállás ne legyen betöltött. Ez azt jelenti, hogy mindaddig, amíg a házasságon, reprodukciós eljáráson vagy a teljes hatályú elismerésen alapuló vélelem megdöntésére - az arra feljogosítottak megtámadása következtében - nem került sor, más férfi apává nyilvánítása iránt nem indítható per. A Javaslat nem kívánja lehetővé tenni, hogy a vélelem megdöntésének hiányában vagy azt megelőzően apaság megállapítása iránti per megindítására sor kerülhessen (például ilyen pert indíthasson az, aki azt állítja, hogy ő a gyermek apja), indokoltnak tartja azonban a Pp. szabályainak olyan módosítását, amely összekapcsolhatóvá teszi az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a más férfi apaságának megállapítása iránti perrel, továbbá meghatározott esetekben egyszerűsített nemperes eljárást vezet be az apaság vélelmének megdöntésére.
Az apaság bírói megállapítását a hatályos Csjt. vélelemként szabályozza, annak ellenére, hogy már ma is több annál: bírói úton kizárólag széleskörű orvosszakértői vizsgálat alapján, az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kerülhet sor a valóságos vagy legalábbis az igen nagyfokban valószínű apa apaságának megállapítására. Emellett a szakértői vélemények - az orvostudomány, a származástani vizsgálatok fejlődésének, különösen az utóbbi évtizedben elérhetővé vált DNS vizsgálatoknak köszönhetően - számos esetben az apaság bizonyosságát is igazolhatják.
A Javaslat azonban elveti az olyan szabályozás lehetőségét, amely meghatározott százalék feletti, a bizonyossághoz közelálló valószínűség felett az apaság tényként való megállapítását, alacsonyabb valószínűség fennállása esetén pedig - ha a körülmények gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető - egy vélelemszerű apaság megállapítást tartalmazna, mert ez a kettős szabályozás indokolatlanul tenne különbséget a bíróság által apává nyilvánított férfiak között. Ugyanakkor lényeges változást jelent, hogy a Javaslat nem engedi meg az apaság vélelmének megtámadását, ha az apaságot bíróság állapította meg. Ezzel az apaság bírói megállapítását lényegében megdönthetetlen vélelemmé emeli. Ha felmerülne olyan új bizonyíték, ami kétségessé teszi az apaságot megállapító ítélet megalapozottságát, az ebből eredő sérelem perújítással érvényesíthető.
A hatályos magyar jog az apának, a gyermeknek, illetve törvényes képviselőjének, a gyermek halála esetén leszármazójának teszi lehetővé az apasági per megindítását. A Javaslat indokolatlannak tartja, hogy az anya ne indíthasson pert az apaság megállapítása iránt, sőt még a gyermek törvényes képviseletében se járhasson el a perben akkor, amikor számára egyáltalán nem közömbös az, hogy a gyermek másik szülőjének státuszát ki tölti be. Ezért a Javaslat az apasági per indítására a hatályos jog szerint jogosultak mellett az anya részére is lehetőséget ad. Annak érdekében, hogy a gyermek - akinek érdekeltsége az esetek nagy részében az anyáéval azonos - az anya perindítása esetén ne váljon alperessé, megengedi, hogy az ilyen perben a gyermek a gyámhatóság hozzájárulásával az anya pertársaként vehessen részt. A gyámhatóság a hozzájárulás megadása előtt mérlegelheti, hogy a gyermek érdekében áll-e a perindítás. Ha a gyámhatóság úgy ítéli meg, hogy nem, az anya akkor is megindíthatja saját nevében a pert, de a gyermek alperes lesz és érdekellentét miatt a gyámhatóság eseti gondnokot rendel ki perbeli képviseletére.
A hatályos jog csak a donor férfival szemben zárja ki az apaság megállapítása iránti per megindításának lehetőségét, ennek fordítottjára (azaz, hogy a donor indíthat-e ilyen pert) nincs szabály. A Javaslat ezt pótolja, amikor kimondja, hogy ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a férfi, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
Az apaság vélelme természetes úton történő fogamzás esetén azon az alapon támadható meg, hogy a vélelmezett apa nem a gyermek biológiai szülője. Ezt a kérdést a Csjt. körültekintően rendezi, amikor az anyának a vélelmezett apával történő nemi érintkezése hiányát vagy a vélelmezett apától való származás egyébkénti lehetetlenségét szabja a vélelem megdöntésének feltételéül. Ezért ezt a szabályt a Javaslat változatlanul fenntartja.
Teljes hatályú elismerésen alapuló apaság esetén a vélelem formai okból is megtámadható: a hatályos jog szerint azon az alapon, hogy az elismerő nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya. A Csjt. azonban nem részletezi, hogy a "jogi feltételek hiánya" alatt mit kell érteni: csak a Csjt. 37. §-ában felsorolt feltételek (hozzájáruló nyilatkozatok, korkülönbség) hiányát, vagy például azt is, ha az elismerő nyilatkozat akarathibában szenved (azt tévedés, megtévesztés vagy kényszer hatása alatt tették). Az egységes Polgári Törvénykönyvön belül nincs ésszerű indoka annak, hogy a jogalkotó éppen az ilyen, az elismerő egész életére kiható jognyilatkozat megtámadását kizárja akkor, ha az akarathiányos. Ezért a Javaslat az elismerésen alapuló apaság megtámadását akarathiba esetén is lehetővé teszi.
Ha a származás nem természetes úton következett be, hanem reprodukciós eljárás következménye, az apaság formai okból támadható meg, éspedig kizárólag azon az alapon, hogy az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.
A Javaslat két esetben nem engedi meg az apaság vélelmének megtámadását. Az első - a hatályos jogban is ismert - eset, ha a származás reprodukciós eljárás következménye; ilyenkor ugyanis a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat létrejöttének nem (vagy nem elsősorban) a biológiai származás az alapja, hanem a férfinak a reprodukciós eljárásban való részvétele. Második esetként - ahogyan arról már szó volt - a megtámadást indokolt kizárni akkor is, ha az apaságot bíróság állapította meg.
A jogirodalomban és a bírói gyakorlatban is felmerült, hogy megtámadhatja-e az a férfi az apaság vélelmét, aki annak tudatában tett elismerő nyilatkozatot, hogy a gyermek nem tőle származik (ún. szívességi apaság). Abból, hogy a Javaslat az apai elismerés lehetőségét nem köti a biológiai leszármazás feltételéhez, egyértelmű, hogy önmagában a vállalás "szívességi" jellege miatt a nyilatkozat megtámadására nincs mód. Az ilyen elismerésen alapuló apaság vélelme azonban megtámadható abban az esetben, ha a megtámadás törvényes feltételei fennállnak, például lehetetlen, hogy a gyermeknek a vélelmezett apa a biológiai szülője, vagy az apai elismerés tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt jött létre. A megtámadás lehetőségét eleve kizárni tehát nem indokolt.
Az apaság vélelmének megtámadására jogosultak még - a hatályos joggal egyezően - a gyermek (személyesen, illetve képviselői útján) és a vélelmezett apa.
Azt, hogy az a férfi támadhassa meg az akár az anya házassági kötelékén, akár elismerésen alapuló, más férfira nézve fennálló apasági vélelmet, aki magát a gyermek apjának állítja (és akitől esetleg a gyermek valójában származik), egyetlen jogrendszer sem ismeri el, és ennek tilalma a magyar joggyakorlatban is következetesen érvényesül.
A Javaslat mellőzi a megtámadásra jogosultak köréből az ügyészt. Az ügyésznek a hatályos jog két esetben ad (mögöttes) megtámadási lehetőséget: ha a gyermek meghalt és nincs leszármazója, valamint a vélelmezett apa érdekében, ha az a megtámadási határidőt elmulasztotta. Az új Polgári Törvénykönyv egyik fontos elve viszont az, hogy az ügyésznek a magánjogi viszonyokban csak kivételes esetekben, akkor legyen biztosítva a fellépési joga, ha azt közérdek indokolja (például a családjogban a házasság érvénytelenítésének bizonyos eseteiben).
A Javaslat új rendelkezésként az anyának is biztosít perindítási jogot. A gyermek érdeke és a családi kapcsolatok biztonsága azonban indokolja, hogy az anyának a megtámadási joga gyámhatósági kontroll alatt álljon. Ezért a Javaslat kimondja, hogy az anya az apaság vélelmének megdöntésére irányuló pert csak a gyámhatóság jóváhagyásával, gyermekével együttesen indíthatja meg.
A perindításra jogosultsággal és a megtámadási határidőkkel is összefüggő kérdés, hogy miként biztosítsa a jog a gyermeknek a vérségi származása kiderítéséhez fűződő jogát, pontosabban azt, hogy kiskorúsága alatt törvényes képviselőjének perindításával ez a joga az érdekeivel ellentétesen ne legyen elvonva. A nagykorúságának elérését követően ugyanis a gyermeknek - ha a vélelem megdöntésére addig nem került sor - csak egy év áll rendelkezésre, hogy személyesen ilyen pert kezdeményezzen.
A Javaslat, abból kiindulva, hogy a kiskorú gyermek érdeke elsősorban családi kapcsolatainak stabilitása, és ha ezek a kapcsolatok már kialakultak, azokat a gyermek nagykorúságáig lehetőleg ne lehessen megbolygatni, az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítására a gyermek érdekében a gyámhatóságnak, illetve - a gyámhatóság jóváhagyásával - az anyának a gyermek hároméves koráig biztosít lehetőséget. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét, és az egyéves határidő vonatkozik az akarathibán alapuló megtámadásra is. A gyermek hároméves korának betöltése, illetve az egyéves megtámadási határidő eltelte után viszont már csak maga a gyermek jogosult - nagykorúvá válását követően - dönteni arról, hogy megindítja-e a pert vagy sem.
Megmarad ugyanakkor az a szabály, hogy az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesül, az értesülés időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét. Ez kiegészül azzal, hogy akarathiba esetén - értelemszerűen - a tévedés, megtévesztés felismerésétől, jogellenes fenyegetésnél a kényszerhelyzet megszűnésétől számít az egy év.
Az apasági vélelem megdöntése értelemszerűen azzal jár - anélkül, hogy ezt a jogszabály kifejezetten kimondaná -, hogy a gyermeknek az addigi apai családban megszűnik a családi jogállása. A gyermek mindenek felett álló érdekében azonban, amelybe biztonságos, nyugodt, stabil körülmények között történő nevelkedése is tartozik, ún. továbbélő jogokat kell biztosítani a számára. Ilyen továbbélő jog a hatályos Csjt. szerint is az, hogy a bíróság, kérelemre feljogosíthatja családi nevének további viselésére. Ezt kiegészíti a Javaslat azzal, hogy az a vélelmezett apa, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában sajátjaként nevelte, indokolt esetben a gyermekkel való kapcsolattartásra is feljogosítható. A gyermek és a szülő között kialakult bensőséges kapcsolatot ugyanis akkor sem szabad egyik napról a másikra megszüntetni, ha a gyermeknek a vélelmezett apától való származása megdőlt.
Az apasági vélelem megtámadása a jogrendszerek jelentős többségében bírósági hatáskörbe tartozik. A házassági köteléken alapuló vélelem esetében azonban a gyakorlat egyszerűsítést követel akkor, ha az anya házassági köteléke már nyilvánvalóan csak de jure áll fenn, a házasfelek életközössége legalább 300 napja megszűnt, esetleg nem is egy országban vagy kontinensen élnek és a gyermek nemző apja - rendszerint az anya élettársa - kész is volna a gyermek elismerésére, amit az anya férjére vonatkozó apasági vélelem fennállása - amíg ez megdöntésre nem kerül - megakadályoz. Ezek az esetek az érintettek között jogvitát lényegében nem jelentenek, az ilyen perekben a bíróság - a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket magáénak elismerni kívánó férfi meghallgatásán túlmenően - nem folytat le bizonyítást. Az ilyen és ehhez hasonló esetek egyszerűbb, peren kívüli rendezését teszi lehetővé a Javaslat, amikor nemperes eljárásban lehetővé teszi az apaság vélelmének megdöntését, feltéve, hogy a határozat meghozatalával egyidejűleg a megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető. A vélelem megdöntését kimondó határozat meghozatalát a vélelmezett apának, az anyának és a gyermek vér szerinti apjaként fellépő férfinak közösen kell kérnie és az elismerésre a teljes hatályú elismerés szabályait kell alkalmazni.
Szintén a gyakorlatban felmerült igényeknek eleget téve, az említetteken kívül is egyszerűsítés képzelhető el a családi jogállásra vonatkozó perek eljárásjogi szabályainak kialakításában, például indokolatlan, hogy a Pp. az apaság vélelmének megdöntése és az apaság megállapítása iránti per összekapcsolását nem teszi lehetővé. (Vö. Pp. 296. §)
Az anyai jogállás hosszú időn keresztül nem képezte vita tárgyát: a jog az anyaságot - a római jogra visszanyúlóan - tényként és nem vélelemként kezelte. A Csjt. nem is tartalmaz ezért arra vonatkozó szabályt, hogy kit kell a gyermek anyjának tekinteni, hanem - vitás esetben - az anyaság megállapítása iránti per indítására jogosultakat sorolja fel, továbbá reprodukciós eljárás útján bekövetkezett fogamzás esetén kizárja az ilyen per indítását azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott. Ez utóbbi, az Eütv. hatályba lépésével egyidejűleg beiktatott rendelkezés már utal arra, hogy az orvostudomány fejlődése következtében a genetikai anya és a gyermeket megszülő anya személye nem feltétlenül esik egybe. Ezért a törvénynek egyértelműen ki kell mondania, hogy kit tekint a gyermek anyjának: a szülőanyát vagy azt a nőt, akinek a génjeit a gyermek hordozza.
A Javaslat a szülőanya, illetve a genetikai anya közötti választást a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően úgy dönti el, hogy a gyermek anyjának azt a nőt tekinti, aki megszülte. A teljesség kedvéért rá kell mutatni arra, hogy ennek a szabálynak nemcsak a hatályos jogban engedélyezhető reprodukciós eljárások szempontjából van jelentősége, hanem az döntő az ún. pótanyaság szempontjából is, mert e rendelkezés folytán nem lehet anyának tekinteni azt a nőt, aki más nőt kért fel arra, hogy a petesejtjéből származó embriót kihordja. A magyar jogban az 1997-es egészségügyi törvényben történt kísérlet a pótanyaság egyik válfajának, az ún. dajkaterhességnek a szabályozására, amely lehetővé tette volna, hogy amennyiben az egymással házastársi vagy élettársi kapcsolatban álló személyeknek egészségügyi ok miatt természetes módon gyermeke nem születhet, az ivarsejtjeikből testen kívül létrehozott embriót valamelyikük - törvényben meghatározott - közeli hozzátartozója hordja ki, természetesen ellenszolgáltatás nélkül (ellenkező esetben ún. béranyaságról lenne szó). Az ún. dajkaterhességre vonatkozó törvényszakaszt azonban - még annak hatályba lépése előtt - egy újabb törvény hatályon kívül helyezte. Ennel indokolása utalt arra, hogy a pótanyaság szabályozása, még ilyen korlátozott formában is időelőtti, azok az orvosi, etikai és jogi problémák, amelyeket a pótanyaság felvet, nem kellően kiérleltek még a törvényi szabályozáshoz, ami nem szolgálná a kiskorú gyermek érdekét sem. Ez a törvény az Eütv.-t kiegészítette azzal, hogy reprodukciós eljárásként kizárólag az Eütv.-ben felsorolt módszerek alkalmazhatók, amiből következik, hogy a pótanyaság vállalására vonatkozó szerződés semmis, és az ilyen eljárás lefolytatására nincs jogi lehetőség. E törvény alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság a 108/B/2000. AB határozatával elutasította, arra hivatkozással, hogy "az önrendelkezés szabadságához való jog nem terjed ki arra, hogy az államnak lehetőséget kellene biztosítania bármilyen tetszőleges egészségügyi beavatkozás elvégeztetésére", továbbá a dajkaterhességgel kapcsolatban "felmerülő jogi és etikai problémákra sem a nemzetközi joggyakorlat, sem a korai közvélemény nem adott még kiérlelt választ." A Javaslat a pótanyaság egyik formájának törvényi rendezését és így az anyai jogállás erre az esetre való szabályozását sem tartja indokoltnak.
Reprodukciós eljárásból származó gyermek esetén a hatályos jog csak azt mondja ki, hogy a donor nővel szemben nincs helye anyaság megállapítási pernek. Ezt a Javaslat kiegészíti azzal, hogy maga a donor nő sem jogosult ilyen per indítására. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Makai Katalin bíró, Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
Visszaugrás
