A bíróság jogerős ítéletével az alperest általános jelleggel - tehát valamennyi ügycsoport vonatkozásában - cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, a kötelező felülvizsgálat megindításának határidejét 2007. június 1. napjában határozta meg, továbbá rendelkezett az alperes tulajdonában álló ingatlanokra nézve a gondnokság tényének földhivatali bejegyzéséről és az alperes adatainak a gondnokoltak névjegyzékébe történő bevezetéséről.
A megállapított tényállás szerint az alperes a 2003. nyarán elszenvedett balesete és az azt követő műtéti beavatkozások idején testileg és szellemileg is elesett és kiszolgáltatott helyzetben volt, állapota azonban 2003 őszétől - mozgáskorlátozottsága mellett -jelentősen javult, a róla való gondoskodást és ellátást maga szervezi meg. A perben kirendelt dr. F. Gy. igazságügyi pszichiáter szakértő véleményének a le-leti és véleményi részében az alperes minden tekintetben rendezett pszichés státuszát rögzíti azzal, hogy "belátási képessége részlegesen és időszakonként visszatérően nagymértékben csökkenhet". A bíróság által feltett kérdésre adott válaszában ugyanakkor leszögezi, hogy az alperes ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a korához mérten kis mérvű szellemi fogyatkozása miatt "időközönként visszatérően nagymértékben csökkent".
A felperes módosított keresetében az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését kérte, az alperes a kereset teljesítését ellenezte.
A jogerős ítélet indokolása szerint az idézett szakértői vélemény és az alperessel közvetlen kapcsolatot nem tartó N. J. tanú vallomása kellő bizonyítékul szolgált annak megállapítására, hogy az alperesnek a Ptk. 14. §-ának (4) bekezdése szerinti gondnokság alá helyezése szükséges, mivel számára csak ezúton biztosítható a számonkérhető felelősséggel ellátható segítségnyújtás.
A jogerős ítélet ellen az alperes pontosított felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte akként, hogy az eljárás megismétlésének elrendelése esetén a Legfelsőbb Bíróság más bíró kijelöléséről is rendelkezzen.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértően támaszkodik a belső ellentmondásokat is tartalmazó szakértői véleményre és az azzal részben egyező, érdektelennek nem tekinthető tanú vallomására. A bíróság az egyéb peradatokat indokolás nélkül értékelési körén kívül hagyta, ezért a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében és 206. § (1) bekezdésében írt eljárásjogi szabálysértések az érdemi döntésre is kiható törvénysértést eredményeztek.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, a következő indokok alapján.
A cselekvőképesség az embernek az a képessége, melynél fogva saját akaratelhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A cselekvőképesség elismerése egyben az ember alkotmányos alapjoga is, melynek korlátozására kizárólag a törvény által meghatározott esetekben, törvényesen lefolytatott eljárás keretei között van lehetőség.
A Ptk. 14. §-ának (4) bekezdése alapján cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában tartósan van időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.
A törvény szövegéből következik, hogy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság elrendeléséhez két ok együttes fennállása szükséges: egyrészt az alperes károsodott egészségi állapotának ténye, másrészt az, hogy ez az állapot az alperes belátási képességére olyan kihatással legyen, ami az alapjogként védett személyes döntési autonómiájának korlátozását indokolja.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a fenti körülmények bizonyítása az arra hivatkozó felet terheli.
Az alperes pszichés, szellemi életében jelentkező kórosság megállapítása olyan különleges orvosi szakértelmet igénylő kérdés, melynek megítéléséhez igazságügyi szakértői vélemény beszerzése a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése szerint szükséges. Abban a tárgyban azonban, hogy a szakértői vélemény szerinti állapot a mindennapi életviszonyok szempontjából az alperes belátási képességét, az indokolt igényeinek megfelelő ésszerű döntési készségét korlátozza-e és mennyiben, a bíróság az alperes személyes meghallgatása, körülményeinek részletes feltárása és az egyéb peres adatok egybevetésével hoz jogi döntést.
Az alapul szolgáló ügyben a bíróság tévedett, amikor az alperes körülményeit és kórtörténetét figyelmen kívül hagyva ítéletét döntően dr. F. Gy. igazságügyi pszichológus szakértő önmagával is ellentmondó véleményére, illetve az alperessel kapcsolatot nem tartó tanú vallomására alapította.
A perbeli adatokból megállapítható, hogy a 85 éves alperes férje 2003 februárjában meghalt, ekkor a teljesen magára maradt alperes egy ismerős ügyvédet keresett fel az ügyei intézésére. Az alperes tulajdonában áll két b.-i lakásingatlan és két, N.-ben lévő belterületi ingatlan 1/2 tulajdoni hányada, továbbá jelentós, pénzintézeteknél elhelyezett készpénzvagyonnal is rendelkezik. Az ingatlanok másik 1/2 része a férje tulajdonában állott, ezeknek törvényes örököse szintén az alperes.
2003 júniusában az alperes combnyaktörést szenvedett, ennek következtében 2003 nyarán két alkalommal műtéti beavatkozás céljából kórházi kezelés alatt állott. Kórházi tartózkodása alatt kiszolgáltatott helyzetét felismerve egyetértett azzal, hogy a gyámhatóság részére vagyonkezelő gondnokot (Ptk. 224. §) rendeljen ki, ami az akkori elesettsége és bizonytalan helyzete mellett ésszerű és indokolt intézkedés volt. A kórházban 2003. augusztus 18-án foganatosított pszichiátriai konzílium eredménye szerint azonban az alperes pszichotikus állapota ekkor sem állt fenn, a korának és helyzetének megfelelő realitáskontrollal rendelkezett (dr. P. M. szakorvos véleménye).
A gyámhatóság a 2003. október 1-jén kelt határozatával a korábban kirendelt vagyonkezelő gondnok felmentése után nevezettet az alperes zár- és ideiglenes gondnokául kirendelte. Az ideiglenes gondnok tevékenysége arra korlátozódik, hogy az alperes nyugdíjából és megtakarított pénzéből havonta kifizeti a rezsiszámlákat és átadja az alperesnek a gondozási díjához és megélhetéséhez általa szükségesnek tartott összegeket. A 2004. december 3-án készült környezettanulmány szerint az alperes kiegyensúlyozott körülmények között él, a saját maga által választott gondozói által nyújtott ellátását megfelelőnek ítéli.
A bíróság által kirendelt dr. F. Gy. pszichiáter szakértő 2004. március 3-án a lakásán vizsgálta meg az alperest, ahol rendezett körülményeket tapasztalt. A szakértői vélemény leleti részében foglaltak szerint az alperesnél pszichés szempontból kóros elváltozás nem volt észlelhető, és erre a hetero-anamnézis sem igazolt pozitív adatokat. A műtéti utáni traumatikus élményei után az alperes lelkileg konszolidálódott, és a szakértő azt is rögzítette, hogy az alperes "idős kori szellemi leépülése a koránál kisebb mérvűnek imponáló". A bíróság kérdésére adott az a szakértői válasz, hogy az alperes ügyei viteléhez szükséges belátási képessége időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, mind a szakértői megállapításokkal, mind az egyéb peres adatokkal ellentétben áll.
A Pp. 176. §-ának (6) bekezdése értelmében a bíróság kirendelt szakértő helyett - akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után - más szakértőt rendelhet ki, ha ezt bármely okból szükségesnek tartja. Ilyen intézkedést indokolhat a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében írt eset, tehát az, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér. Ilyenkor a szakértő a bíróság felhívására köteles a szükséges felvilágosítást megadni, vagy a fél erre irányuló indítványára a bíróság más szakértőt rendel ki. Az ügyben azonban a fenti intézkedésekre nem volt szükség.
A nyilvánvaló ellentmondást tartalmazó szakértői vélemény ismeretében a felperes további bizonyítás elrendelését nem kérte. Az ellentmondást a perben feltárt egyéb adatok, az alperesnek a tárgyalásokon tett összefüggő, logikus nyilatkozatai, a környezettanulmány szerinti életvitele, továbbá az alperes által becsatolt dr. Sz. J. igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye megnyugtatóan feloldotta.
Az említett csatolt szakértői vélemények ugyanis az alperes pszichés státuszát szakértői véleményben mindenben egyezően jellemezték, arra is kiterjedően, hogy az alperes időskori szellemi hanyatlása magas életkora ellenére is csupán enyhe fokú, gondolkodása alakilag és tartalmilag ép, csak fizikai ellátásra szorul, ezt azonban reálisan felméri és elfogadja.
Mindezen adatoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti egybevetése alapján nem helytálló az a ténymegállapítás, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pszichés állapota, vagy szellemi fogyatkozása miatt általános jelleggel tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, ezért a bíróság jogerős ítéletében a Ptk. 14. §-ának (4) bekezdését törvénysértően alkalmazva helyezte az alperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá.
Mivel a megfelelő határozat meghozatalához szükséges ténynek a felülvizsgálati eljárásban az iratok alapján maradéktalanul megállapíthatóak voltak, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. Egyben az elsőfokú bíróság útján intézkedett a gondnokság alá helyezésnek az ingatlan-nyilvántartásból és a névjegyzékből való törléséről.
(Legf. Bír. Pp. II. 21. 057/2005. szám)
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a jelen per alperesének a keresete alapján indult perben a jelen per felperesét a bíróság ítéletével cselekvő-képessséget korlátozó gondnokság alá helyezte.
Ezt követően a felperes több esetben pert indított a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt, az elsőfokú bíróság azonban a felperes keresetét minden esetben elutasította.
A felperes az újabb keresetében a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének megszüntetését kérte arra való hivatkozással, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, a hétköznapi élet problémáival meg tud birkózni, valamennyi ügyét képes elintézni.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése tárgyában eljárt bíróságok a gondnokság alá helyezés indokoltságát orvosi szempontból arra alapították, hogy a perben kirendelt igazságügyi elmeorvosszakértő véleménye szerint a felperes enyhe fokú gyengeelméjűségben és ezzel összefüggő személyiségzavarban szenvedett, intellektuálisan pedig hanyatlóban volt. Az ismeretei a mindennapi élet egyszerű, de nélkülözhetetlen ismereteinek megfeleltek ugyan, egyszerűbb ügyekben képes volt odaillően eljárni, a bonyolultabb, összetettebb és kellő előrelátást megkövetelő feladatok önálló megoldására azonban nem volt képes, ügyeiben a célszerűség nem érvényesült. Megállapításra került, hogy a felperes könnyen befolyásolható volt, a pénzzel nem tudott bánni és különböző okiratokat elolvasás nélkül is aláírt. Volt példa arra, hogy a hosszabb időre visszamenőleg folyósított segélye, valamint az általa értékesített ingatlan eladási ára nyomtalanul eltűnt, ezért a perben eljárt bíróságok a felperes gondnokság alá helyezését a mindennapi életben tanúsított magatartása miatt, éppen a felperes érdekében indokoltnak találták.
A jelen perben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai szerint a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének az oka orvosi szempontból, továbbá a mindennapi életben tanúsított magatartására, és különösen saját érdekeire figyelemmel változatlanul fennáll.
Dr. L. Z. igazságügyi ideg- és elmeorvosszakértő véleménye szerint ugyanis a felperes értelmi szintje a normál, de igen alacsony szintű intellektus és az enyhe fokú gyengeelméjűség határán áll és az évek során a határeseti intellektushoz - nem súlyos fokú - teljesítménycsökkenés is járult. E két tényező együttesen azt eredményezi, hogy a felperes ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel, nagymértékben csökkent, ezért a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének a további fenntartása igazságügyi elmeorvosszakértői szempontból indokolt.
A perben kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő véleménye és a bizonyítási eljárás egyéb adatai alapján megállapítást nyert az is, hogy a felperes - megfelelő tájékoztatás ellenére - abban a tudatban van, hogy a saját ingatlana nem az ő tulajdonát képezi, illetőleg a tulajdonában álló ingatlant éppen a gondnokság alá helyezésének ténye miatt elvehetik tőle, azzal pedig tisztában van ugyan, hogy a részére közvetlenül folyósított nyugdíjával szabadon rendelkezik, nincs tudomása viszont arról, hogy miként szerezhető be a nyugdíjasokat megillető utazási igazolvány.
Mindezek miatt a perben eljárt bíróságok arra az álláspontra jutottak, hogy a felperes cselekvőképességet korlátozó gondokság alá helyezésének a fenntartása továbbra is indokolt és szükséges, mert ennek hiányában nincs kellő garancia arra nézve, hogy a saját tulajdonában álló és a lakhatását is biztosító ingatlanról a saját érdekeivel ellentétes módon ne rendelkezzék - amint azt a gondnokság alá helyezését megelőző időszakban már megtette.
Nem fogadták el a perben eljárt bíróságok a felperes azon érvelését, mely szerint P. A. pszichológusnak az általa becsatolt - tanúsítvány elnevezésű - nyilatkozata a perben kirendelt szakértők véleményének a megalapozatlanságát támasztaná alá. A szakértői véleménynek nem minősíthető nyilatkozat ugyanis nem a jelen perben, hanem a felperes gondnokság alá helyezése tárgyában folyamatban volt perben adott szakértői véleményeket és megállapításokat kifogásolta.
A jelen pernek azonban nem az volt a tárgya, hogy a felperes gondnokság alá helyezése orvosi szempontból, illetőleg a felperes mindennapi életben tanúsított magatartása miatt indokolt volt-e, hanem az, hogy a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének feltételei jelenleg változatlanul fennállnak-e, vagy annak megszüntetése indokolt. Ennek eldöntésére a P. A. által készített tanúsítvány nem alkalmas, a nevezettnek az igazságügyi pszichológus szakértőként történő kirendelését pedig a perben eljárt bíróságok - mint szükségtelent - mellőzték.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításának módja az eljárásjogi szabályokat sérti, mert az részben iratellenes, részben pedig megalapozatlan ténymegállapításokat tartalmaz és egymásnak ellentmondó szakértői véleményeken alapul.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta.
Álláspontját a következőkkel indokolta.
I. 1. A perben eljárt bíróságok a peres felek előadásának, a kihallgatott tanúk vallomásának, a perben kirendelt igazságügyi ideg - elmeorvosszakértő -és pszichológus szakértő véleményének, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történt értékelése alapján megalapozottan állapították meg a tényállást.
2. A Pp. 182. §-a (3) bekezdésének a 2000. január 1-jétől hatályos szövege szerint, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, a fél erre irányuló indítványa alapján azonban a bíróság más szakértőt rendelhet ki, ha pedig a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el [Pp. 164. § (2) bek.], szükség szerint hivatalból jogosult új szakértő kirendelésére is.
A perben kirendelt dr. L. Z. igazságügyi elmeorvosszakértő és M. Cs. psychopedagógus - mentalhigiénikus szakértő szakértői véleménye homályos vagy hiányos nem volt, önmagával, más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak nem látszott, a helyességéhez pedig semmiféle kétség nem fért, hiszen P. A. pszichológusnak a felperes által becsatolt nyilatkozata - a jogerős ítélet helyes okfejtése szerint - nem a jelen perben, hanem a felperes gondnokság alá helyezése tárgyában folyamatban volt perben adott szakértői véleményeket és megállapításokat kifogásolta és a felperes kérésére adott nyilatkozat olyan szakértői véleménynek egyébként sem minősül, amelynek a perben kirendelt szakértői véleménnyel ellentétes volta más szakértő kirendelését már önmagában is szükségessé tenné.
Nem sértettek tehát eljárásjogi szabályt a perben eljárt bíróságok azzal, hogy a szakértőnek a szükséges felvilágosítás megadására történő felhívását, illetve a felperes által indítványozott más szakértő kirendelését mellőzték.
II. A Ptké. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a cselekvőképességet érintő gondnokságot akkor szünteti meg, ha az elrendelés oka már nem áll fenn, a Ptk. 13. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.
Helyes jogi okfejtéssel mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a megállapított tényállás szerint a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése elrendelésének az oka jelenleg is változatlanul fennáll, a hivatkozott anyagi jogi szabályok helyes alkalmazásával döntött tehát mindkét fokú bíróság akkor, amikor a felperes keresetét - mint alaptalant - elutasította.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 22. 643/2001. szám)
Az elsőfokú bíróság az 1941-ben született alperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte.
A megállapított tényállás szerint az alperes pszichiátriai problémái 1986-ban kezdődtek, ugyanezen év február 18-tól március 7-ig a K. O. Kórház Funkcionális Idegosztályán kezelték. Ezt követően ideggondozói ellenőrzés alatt állt, de betegségbelátás hiányában a gondozásban együttműködni nem volt hajlandó. 1998. december 30-án a téveszméivel összefüggésben kirobbanó heteroagresszivitás miatt a mentőszolgálat szállította a Ny. Gy. Kórház 1. sz. Pszichiátriai Osztályára, itt 1999. március 19-ig ápolták, majd havi rendszerességgel megjelent az ideggondozóban, ahol azóta injekciós és gyógyszeres kezelésben részesül.
Az alperes a feleségével és két fiával él együtt, a mindennapi élethez szükséges ismeretekkel rendelkezik ugyan, de életvitelében a család felügyeletére és irányítására szorul. Pszichésen labilis és kiegyensúlyozatlan, jelenlegi állapotában agresszivitása csökkent, de mentális betegségbelátása nincs.
A gyámhatóság az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése iránti, módosított keresetét az alperest kezelő kórház főorvosának 1999. március 4-én kelt javaslata alapján terjesztette elő.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A perben a bíróság az alperest személyesen meghallgatta, közvetlen hozzátartozóit tanúként hallgatta ki, majd az Igazságügyi Orvostani Intézet kirendelésével dr. G. Zs. igazságügyi elmeorvosszakértő véleményét szerezte be, melyet dr. V. Zs. igazságügyi pszichológus szakértő véleménye kiegészített. Ebben a véleményben a szakértő az alperes szellemi hanyatlását megállapította, de a kórelőzmény ismeretében is úgy foglalt állást, hogy ez az alperes belátási képességét nem befolyásolja. Mivel az alperes állapotát a szakértő nem látta véglegesnek, ezért annak felülvizsgálatát javasolta.
A fenti szakvélemény és az egyéb peres adatok ellentmondásaira tekintettel az elsőfokú bíróság újabb szakértői véleményt szerzett be. Dr. G. K. igazságügyi elmeorvosszakértő - aki véleménye elkészítésekor dr. T. J. igazságügyi pszichológus szakértő véleményére is támaszkodott - megállapította, hogy az alperesnél a paranoid elmebetegség kompenzált állapotában kifejezett disszimulációs törekvések miatt téves eszmék nem kerültek felszínre, de gondolkodászavar, csökkent kritikai és önkontroll funkciók és agyi sorvadással összefüggésben álló szellemi hanyatlás tünetei fennállanak, ezért az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, elmebeli állapota miatt tartósan és időszakonként visszatérő módon is nagymértékben csökkent.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a peres adatok egybevetett mérlegelésével dr. G. K. szakértői véleményét fogadta el.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság a bizonyítást kiegészítette, a két szakvélemény részleges ellentmondásainak feloldására az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleményét szerezte be. Az ETT a személyes vizsgálata során az alperest részletesen meghallgatta, továbbá figyelembe vette a kórelőzményeket és az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői véleményeket, majd mindezek együttes értékelésével megállapította, hogy az alperes idült, hasadásos elmebetegségben szenved, betegsége gyógyszeresen kontrollált maradványtünetekben fennáll, ezért belátási képessége tartósan és nagymértékben csökkent. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése általánosan, minden ügycsoportra vonatkozóan szükséges, a gondnokság felülvizsgálata pedig két év múlva javasolt.
A bizonyítás fenti kiegészítése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában kiemelte, hogy az alperes jelenlegi állapota csak rendszeres gyógykezelés hatására tartható fenn, de betegségbelátása és kritikai készsége nélkül az állapotrosszabbodás veszélye folyamatosan fennáll, így belátási képességének tartós, nagymértékű csökkenése a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését indokolja.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, mert az kizárólag a szakértői vélemények megállapításain alapul annak ellenére, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a gondnokság alá helyezés iránti perekben csak a tényállás minden oldalú, az alperes életkörülményeinek részletes feltárása után hozható megalapozott döntés. Sérelmezte továbbá, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 14/A. §-a (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával nem tartalmazza a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontját.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kérelem részben, a kötelező felülvizsgálat időpontja meghatározásának mellőzése miatt törvénysértő, egyébként a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 163. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendel el bizonyítást, tehát a felek által előterjesztett bizonyítási indítványok is annyiban kötik, amennyiben azok az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bírnak. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának, és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
Az alperes helyesen hivatkozott arra az ítélkezési gyakorlatra, mely szerint a fenti szabályok a gondnokság alá helyezés iránti perekben is csak akkor érvényesülhetnek, ha a szakértői vélemény megállapításait a bíróság az alperes életkörülményeire vonatkozó egyéb bizonyítékokkal egybevetve értékeli. A jelen ügyben lefolytatott bizonyítás azonban az említett elveknek megfelel. Az alperes személyi körülményeire nézve a saját nyilatkozatai, perbeli magatartása, továbbá a közvetlen hozzátartozóinak tanúvallomása kellő adatot szolgáltatott ahhoz, hogy azokat az ETT aggálytalan szakértői véleményével egybevetve a bíróság arra a meggyőződésre jusson, hogy az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése szükséges. Az alperes által indítványozott további tanú - a szomszédja - kihallgatása a rendelkezésre álló bizonyítékok mellett a per eldöntését már nem befolyásolta volna, egyébként is ezt a bizonyítási indítványt az alperes fellebbezésében már nem tartotta fenn. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem megalapozatlan.
A 2001. évi XV. törvénnyel módosított 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 14/A. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, mely nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év.
A módosítás 2001. november 1. napjával lépett hatályba, ekkor a perben a bíróság még nem hozott jogerős ítéletet.
A 2001. évi XV. törvény 6. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a törvény 2. §-ának a Pp. új, XVIII. fejezetét megállapító szabályait a törvény hatálybalépését követően indított perekben kell alkalmazni, a 7. § (1) bekezdése azonban akként rendelkezik, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően hatályos törvényi rendelkezések alapján elrendelt cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezéseket a Ptk. 14/A. § (2) bekezdésének megfelelően felül kell vizsgálni, a (2) bekezdés pedig a felülvizsgálat iránti perindítást - 2002. évtől számított ütemezéssel - a már elrendelt gondnokságok tekintetében a gyámhatóság feladatává teszi.
A cselekvőképességet korlátozó gondnokság a Pp. általános szabályai szerint akkor tekinthető elrendelt-nek, ha abban a bíróság jogerős ítéletet hozott. Ebből azonban az is következik, hogy ha a Ptk. új rendelkezéseit beiktató módosítás hatálybalépésekor az ügyben jogerős ítélet még nem született, a kötelező felülvizsgálat időpontját a még folyamatban lévő ügyben a bíróságnak kell megállapítania.
Az ETT által előterjesztett szakértői felülvélemény az alperes egészségi állapotának figyelembevételével a gondnokság felülvizsgálatát két év elteltével javasolta.
Tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet érdemi rendelkezése a fentebb kifejtettek szerint nem jogszabálysértő, a per folyamatban léte alatt hatályba lépett új rendelkezések alkalmazásához szükséges adatok pedig a peres iratok közt rendelkezésre állanak, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet azzal a kiegészítéssel tartotta fenn hatályában, hogy a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálatának időpontját dátumszerűen meghatározta
(Legf. Bír. Pfv. II. 22. 014/2002. szám). ■
Visszaugrás
