A gyakorló jogászok közt kiemelkedő szerepet töltenek be a bírák, mert az eljárás során meglehetősen sok jogász kartársukkal és még több laikus emberrel érintkeznek, akiknek a bírói fogalmazás jó esetben világosan érthető, ám egyébként alig vagy egyáltalán nem. Ennek tesztje volt, amikor a Kúria elnöke 2013-ban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény alapján létrehozott egy elemző csoportot:[1] vizsgálja meg a bíróságokon született polgári jogi és közigazgatási ügyekről szóló határozatok nyelvi, érthetőségi sajátosságait, amelyekre építve a munkaügyi, és majd a büntetőjogi ügyekre is irányadó nyelvhasználati mintákat lehet kidolgozni. Bár e lap hasábjain már tárgyalták az elemző csoport konkrét javaslatait, (Minya-Vinnai 2018: 13-18) nem felesleges felidézni, hogy milyen jelentős korlátok között mozog a joghoz való érdemi hozzáférés, a jog értékeinek és a normatív üzenetnek az átadása, ha a jogászok kompetenciájának nem része a jogilag szakszerű, ám a köznyelvet használók számára is érthető kommunikáció.
Mivel a jog és az eljárás alapja az írásbeliség, a határozatszerkesztési gyakorlatot vizsgálta tíz (aktív vagy egykori) bíró, három egyetemi oktató, egy dramaturg és egy tudományos kutató. A résztvevők eltérő ismeretei alapján, nyelvészeti, informatikai és jog-összehasonlító egység működött, és figyelembe vették a témára szorosan vonatkozó előzetes ismereteket (Juhász 2009, Molnár 2012).
A vizsgálódás alapja volt, hogy a határozatokban megjelenő döntések hozzáférhetővé tétele a nyilvánosság számára feleljen meg a társadalmi elvárásoknak. Ugyanis jogos elvárás akár a konkrét jogvitában érdekelt személy, akár a jogkereső közönség részéről, hogy egy egyedi határozaton keresztül megismerhesse és megérthesse annak a bírói döntésnek a jogi indokolását, amely a határozatban ölt testet. Ehhez pedig elengedhetetlen a határozat áttekinthető szerkesztése és a döntés indokainak világos és meggyőző levezetése, átláthatósága és kiszámíthatósága. Ez az ítélkezés alkotmányosságának garanciális eleme. A Bírák Magna Chartája[2] is kimondja, hogy a bírósági iratokat és határozatokat érthető, egyszerű és világos nyelvezettel kell megfogalmazni. Az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata pedig rámutatott[3], hogy a bíróságokba vetett társadalmi bizalom akkor erősödik, ha az ítéletek és határozatok megfogalmazása világos és közérthető.
A kúriai vizsgálódás ezért elsősorban a nyelvhelyességgel, a stílussal, a határozatok felépítésével, a hivatkozásokkal és a határozatok tartalmával kapcsolatos sajátosságokra, majd javaslatokra összpontosított. A nyelvészeti munkacsoportnak az volt a feladata, hogy feltárja a legfőbb bírói fórum, azaz a Kúria határozatainak a szerkesztési egységesítést igénylő pontjait (például azt, hogy az ügyre vonatkozó első- és másodfokú ítéletekből mennyit ismételjen meg és miként). Bár a peres felek ezeket az előzményeket már ismerik, ám egy-egy kúriai döntést a szélesebb jogi szakmai közönség forgatja, és ezen keresztül lehet az egységes gyakorlatot kialakítani. Ezért elvárás az érvek és ellenérvek ütköztetése, az indokok logikus, koherens rendszerben való megjelenítése, a világos okfejtés. A bírósági határozatokkal szemben - valamennyi szinten - alapvető követelmény, hogy azokat gördülékenyen, igényes, egyúttal közérthető stílusban fogalmazzák meg, nyelvhelyességi hibáktól mentesen. Erre figyelemmel, az elemzők megállapították, hogy
- 31/32 -
a) A kúriai határozatok szerkezeti felépítésüket és nyelvi megformáltságukat tekintve nagyon eltérőek. Bár akadtak jól megszerkesztett, arányosan felépített, és nyelvtanilag szinte hibátlan határozatok, gyakori a nehézkes, körülményes mondatszerkesztés, a rossz szóhasználat, a nyelvhelyességi, egyeztetési hiba. Mindezek miatt a határozatban szereplő okfejtés érthetetlenné, követhetetlenné vagy esetleg félreérthetővé válik.
b) Nincs egységes írásmódja a dátumoknak, számneveknek, tulajdonneveknek, rövidítéseknek és hivatkozásoknak, sőt gyakran még egy határozaton belül sem egységesek ezek az írásmódok.
c) A határozatok fejrészében a felek és képviselőik adatai nem az eljárási törvényeknek megfelelően szerepelnek, hanem gyakran kényelmi szempontok szerint, az alsóbb fokú ítéletek mechanikus átvételével.
d) A fejrész sokszor áttekinthetetlen, egyetlen hosszú körmondat, amin sürgősen változtatni kell, és az adatok eltérő tipográfiai megjelenítése segítené az áttekinthetőséget.
e) A per tárgyának megjelölése az ügyelosztási és statisztikai célokat követi, amit az ügykezelői iroda lát el. Nem csoda, ha ez mind tartalmában, mind megfogalmazásában esetleges, és sok az átfedés. Ezt bizonyítja a kutatás: az elemzett 61 512 határozatban 11 403-féle pertárgy/vádtárgy variáció fordult elő (pl. a személyhez fűződő jog megsértése miatt indult perekben százféleképpen jelölték az ügy tárgyát).
f) Általában a felülvizsgálatot tartalmazó határozatok terjedelmének felét teszi ki a Kúria döntésének indokolása, a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó jogi érvelés. Ugyanakkor a felülvizsgálati döntés jogi okfejtése - a tartalmi helyességétől függetlenül - gyakran hosszadalmas és nehézkes. Esetenként a tényállás ismertetése és a felek kérelme elfogadhatatlanul hosszú, részletező. A feszesebb szerkesztés és szövegezés alkalmassá tehetné a határozatoknak egy digitális adatbázisba való szervezését is, hogy a keresőprogramok első helyen ezeket jelenítsék meg.
g) Az első- és másodfokú határozatok tartalmának ismertetéseinél egy határozaton belül is komoly stíluskülönbségek vannak, eltérő szóhasználat, következetlen igeidő használat tapasztalható. Visszatérő hibákkal lehet találkozni, körülményes szerkezetekkel, stílustalanságokkal, ezért törekedni kell bizonyos kifejezések, a szóhasználat, a rövidítések nyelvi egységesítésére. Bár nem lehet cél a tökéletes nyelvhelyesség, de törekedni kell a hibák minimalizálására.
A nemzetközi kitekintés 17 országra kiterjedően azzal a következtetéssel járt, hogy öt országban (Dánia, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Portugália) folytattak le hasonló elemzést a határozatok szerkesztésének észszerűsítésére a bíróságokon. A máshol is megjelenő ilyen célú erőfeszítések alapján elmondható, hogy
a) Az egyes országok törvényi szabályozása rögzíti, hogy a legfelsőbb bírói fórum határozatai milyen kötelező tartalmi elemekből álljanak. Ám egyre több olyan ország van, amelyben - követve az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága által folytatott gyakorlatot -a bíróság döntése (rendelkező rész) a határozat végén található;
b) A fejrészben feltüntetik az adott bírói tanács tagjainak nevét, azaz a testület összetételét;
c) Külön szerkezeti egységben szerepelnek az alkalmazott jogszabályok, az indoklásban csak felsorolják azokat, illetve link segítségével akár a teljes jogszabályi szöveget is elérheti az olvasó;
d) Ritkábban van arra példa, hogy a határozaton belül megtalálható a döntés elvi tartalmának (ratio decidendi) összefoglalása;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
