A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésének kötelezettsége a magán- és a közszféra szereplőit egyaránt terheli. Az általános összefoglaló után a szerzők a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésének olyan alapvető gyakorlati és jogértelmezési kérdéseit vizsgálják, melyek az önkormányzati szektor szempontjából különös relevanciával bírnak, figyelemmel arra, hogy 2025. január 1. napjától az önkormányzati szférában is alkalmazni kell a 2023. évi XXV. törvény II. fejezetében foglalt rendelkezéseket.
Az elmúlt időszakban az Európai Unió egyik fontos célkitűzéseként jelent meg egyes kiemelt uniós szakpolitikai területeken - például közbeszerzés, pénzügyi szolgáltatások, környezetvédelem, adatvédelem és információs rendszerek biztonsága - az uniós jog megsértése elleni hatékony fellépés. Ezen célkitűzés mérföldköve volt az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) megalkotása és tagállami implementációja. Hazai jogunkba a 2023. május 25. napján kihirdetett, a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvénnyel (a továbbiakban: Panasztörvény) került átültetésre az Irányelv.
A Panasztörvény II. Fejezetében szabályozott belső visszaélés-bejelentési rendszer nem teljesen új jogintézmény a jogalkalmazók számára, ugyanis a korábban hatályos panasztörvény[1] már megteremtette a munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszer szabályozásának kereteit, mely arra volt hivatott, hogy az azt alkalmazó foglalkoztató jogszerűen működjön, a jogszabálysértő magatartások miatt tett bejelentés megfelelően orvoslásra kerüljön.
A belső visszaélés-bejelentési rendszer fogalmára sem az Irányelv, sem a Panasztörvény nem ad egzakt meghatározást. Az Irányelv megfogalmazásában a belső bejelentési csatornának lehetővé kell tennie a foglalkoztató munkavállalói, továbbá azon személyek számára, akik a munkavégzéssel kapcsolatos tevékenyégeikkel összefüggésben a foglalkoztatóval kapcsolatban állnak, az észlelt jogsértésekre vonatkozó információk bejelentését.[2] A Panasztörvény akként rendelkezik, hogy - többek között - a foglalkoztatottak és a foglalkoztatóval egyes szerződéses kapcsolatban álló személyek[3] jogellenes vagy jogellenesnek feltételezett cselekményre vagy mulasztásra vonatkozó információt jelenthetnek be a belső visszaélés-bejelentési rendszerben.[4]
Az előzőek alapján a belső visszaélés-bejelentési rendszer alatt olyan, a foglalkoztató által megvalósított intézkedések összességét kell érteni, mely arra ösztönzi a foglalkoztatottakat és a munkavégzéssel összefüggő tevékenységük során a foglalkoztatóval kapcsolatba kerülő személyeket, hogy a foglalkoztató tevékenységével, működésével összefüggésben észlelt, a közérdeket érintő jogsértések feltárásában e személyek aktívan közreműködjenek, melynek hatására a további jogsértések megelőzhetők, ez által hatékonyabban elérhető a társadalom jólétének biztosítása. Ezen intézkedések csak akkor járulhatnak hozzá az össztársadalmi cél, vagyis a jólét eléréséhez, ha a visszaélést potenciálisan bejelentő személyeket a megtorlástól való félelem nem tántorítja el attól, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak. Annak érdekében, hogy ne okozzon joghátrányt a bejelentés megtétele, garanciális szabályok védik a jóhiszemű bejelentőket.[5]
A Panasztörvény értelmében valamennyi helyi önkormányzat, helyi önkormányzat irányítása vagy felügyelete alatt álló költségvetési szerv és a helyi önkormányzat tulajdonában, vagy helyi önkormányzat költségvetési szerve tulajdonosi joggyakorlása alatt álló szervezet, gazdasági társaság köteles lesz belső visszaélés-bejelentési rendszert működtetni. E főszabály
- 19/20 -
alól két kivételről rendelkezett a jogalkotó: a 10 000 főnél kevesebb lakosú település helyi önkormányzata - foglalkoztatotti létszámtól függetlenül - mentesül a visszaélés bejelentési-rendszer működtetésének kötelezettsége alól, továbbá lakosságszámtól függetlenül mentesül az a helyi önkormányzat, helyi önkormányzat irányítása vagy felügyelete alatt álló költségvetési szerv és a helyi önkormányzat tulajdonában, vagy helyi önkormányzat, költségvetési szerve tulajdonosi joggyakorlása alatt álló szervezet, gazdasági társaság is, amely 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat.[6]
A Panasztörvény értelmében a foglalkoztatott definíciója alatt azt a természetes személyt kell érteni, aki a foglalkoztató számára és annak irányítása alatt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében, ellenérték fejében tevékenységet végez, vagy önmaga foglalkoztatását végzi.[7] E meghatározást vizsgálva a tipikus munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban foglalkoztatottakon kívül álláspontunk szerint e körbe tartoznak az atipikus foglalkoztatási formák is, például az egyszerűsített foglalkoztatás és az alkalmi munkára irányuló jogviszony, idesorolható a Ptk. szerinti megbízási, illetőleg vállalkozási jogviszony is, ha visszterhes szerződés köttetett a foglalkoztató és a természetes személy között, de a példálózó felsorolásból nem maradhat ki az önkormányzati szektorra különösen jellemző közfoglalkoztatási jogviszony sem.
A Panasztörvény nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy a foglalkoztatottak létszámának meghatározására milyen időpont a mérvadó, ezért az önkormányzati szektornak a 2025. január 1. napi foglalkoztatotti létszámot kell irányadónak tekinteni azzal, hogy álláspontunk szerint a működtetési kötelezettség megállapításánál célszerű meghatározott időközönként felülvizsgálni a létszámot. Az olyan foglalkoztatók esetén, amelyeknél a létszám folyamatos, gyors változása miatt nem egyértelműen eldönthető, hogy kötelező-e számukra a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetése, célszerű a rendszert azon időszakokban is működtetni, amikor a foglalkoztatotti létszám ideiglenesen nem éri el az 50 főt.
A kivétel szabályozására az uniós jogalkotó adott felhatalmazást, amikor is akként rendelkezett, hogy a tagállamok mentesíthetik a belső bejelentési csatorna létrehozása alól a 10 000 főnél kevesebb lakosú település önkormányzatait.[8] Az Irányelv a helyi önkormányzatokról általános értelemben mint a helyi közügyek intézésére és a helyi közhatalom gyakorlására létrehozott szervekről beszél, a hazai jogalkotó feladata volt az Irányelv nemzeti jogrendbe való átültetése akként, hogy az Irányelv által megkívánt eredmény megvalósuljon. Az uniós jogalkotónak nem kell ismernie, az uniós jogi aktusokban nem kell megjelenítenie az egyes tagállamok vonatkozó törvényi szabályozásának sajátosságait, jelen esetben Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény (a továbbiakban: Mötv.)[9] rendelkezéseit, az uniós jogalkotás során az uniós irányelvekben az uniós jogalkotó által elvárt célokról és eredményekről kell rendelkezni. Hazánkban a helyi önkormányzatokat az Mötv. értelmében hivatalfenntartási kötelezettség terheli, a hivatal a képviselő-testület szerve, költségvetési szerv, amely az önkormányzat működésével, valamint a polgármester vagy a jegyző feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására jön létre.[10] A hazai jogalkotó a hivatalt azonban nem nevesítette akkor, amikor arról rendelkezett, hogy a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozása alól mentességet élveznek a 10 000 fő lakosságszámot el nem érő települések önkormányzatai, ezért álláspontunk szerint a polgármesteri hivatal mint költségvetési szerv, jogi személy nem tartozik ezen kivételi kör alá. A szabályozás értelmezése szerint a polgármesteri hivatal önálló foglalkoztatóként akkor is köteles belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni, ha a helyi önkormányzat a lakosságszámra tekintettel mentességet élvez, de a hivatal foglalkoztatotti létszáma eléri az 50 főt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
