A házastársak és a harmadik személyek közötti ügyletek létrejöhetnek mindkét házastárs vagy valamelyik házastárs részvételével. Ennek megfelelően beszélünk
- a házastársak által közösen kötött ún. közös ügyletről vagy
- a házastársak valamelyike által külön megkötött, ún. külön ügyletről.
A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése a házastársak rendelkezési jogának a gyakorlását a vagyonközösséghez tartozó tárgyak tekintetében mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak "közös egyetértéséhez" köti, a (2) bekezdése megdönthető törvényes vélelmet létesít arra vonatkozóan, hogy a házastársak bármelyikének a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, hacsak a másik házastárs a vélelmet az ott írt feltételek bizonyításával meg nem dönti, a (3)-(4) bekezdései az ügyletkötő, illetőleg a másik házastársnak az ügyletkötő harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségének a feltételeiről és mértékéről, az (5) bekezdése pedig a házastárs hozzájárulása megadásának a módjáról rendelkeznek.
A rendelkezési jog fogalmát a Csjt. 30. §-a nem határozza meg, a korlátozott rendelkezési jog megsértésének jogkövetkezményeit pedig
a) a házastársi vagyonközösség tartama alatt kötött ügyletek vonatkozásában
- a házastársak egymás közötti, belső jogviszonya tekintetében nem szabályozza ugyan,
- a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon viszont megfelelően rendezi azáltal, hogy a 30. §-ának (2)-(4) bekezdései az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügyletkötéshez való hozzájárulását és ezáltal magának a szerződésnek az érvényességét vélelmezik, sőt az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a másik házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való felelősségét is megállapítják.
b) Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban kötött ügyletek vonatkozásában azonban az említett jogkövetkezményekről a Csjt. sem a házastársak belső, sem a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon nem rendelkezik, ezért arra vonatkozóan a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a Ptk. rendelkezéseinek az alkalmazásával többféle megoldást alakított ki, egységes jogalkalmazásról viszont e tekintetben messze nem beszélhetünk.
A jogkövetkezményeket illetően a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban évtizedeken át nem alakult ki egységes álláspont. A Legfelsőbb Bíróság egyes eseti döntései a korlátozott rendelkezési jog megsértésével létrejött ügylet érvénytelenségét állapították meg a tulajdonosi minőség hiánya [Ptk. 117. § (1) bek.], a korlátozott rendelkezési jog megsértése [Ptk. 114. § (1) bek.], illetve a harmadik személy hozzájárulásának hiánya [Ptk. 215. § (1) bek.] és a szerződés említett okokra visszavezethető jogszabályba ütközősége [Ptk. 200. § (1) bek.] okából, más eseti döntései csupán az ilyen ügylet Ptk. 203. §-a szerinti fedezetelvonó jellegének és erre visszavezethető relatív (viszonylagos) hatálytalanságának, vagy - az egyéb feltételek meglétében - mind az ügyletkötő, mind pedig a vele szerződő harmadik személy Ptk. 339. § (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségének a nem szerződő házastárssal szembeni megállapítására láttak alapot.
A Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyekben ítélkező tanácsa - az ítélkezési gyakorlat egységesítése és a jogbizonytalanság kiküszöbölése érdekében - az utóbbi években azt a következetes ítélkezési gyakorlatot alakította ki, mely szerint:
- a házastársak és harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a nem szerződő házastárs rendelkezési jogának a megsértésével kötött szerződés önmagában a Csjt. szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértése miatt nem tekinthető érvénytelennek, az ilyen szerződés érvényességét és a nem szerződő házastárssal szembeni hatályosságát egyaránt az e magánjogi jogviszonyra irányadó Ptk.-beli érvénytelenségi okok és a fedezetelvonás (Ptk. 203. §) szabályai szerint;
- a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában pedig az egyoldalú rendelkezésnek (nem pedig magának a szerződésnek!) az érvényességét a Csjt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése és 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése, annak jogkövetkezményeit pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 484-487. § -aiban szabályozott megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni. E jogviszonyban tehát a hozzájárulás hiánya esetén a másik házastárssal szemben;
- érvényes az egyoldalú rendelkezés akkor, ha a beavatkozás helyénvaló volt, mert az megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának,
- érvénytelen viszont akkor, ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, és ennek jogkövetkezménye az, hogy az ügyletkötő házastárs a másik házastárssal szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be. (BH 1993/12/739., BH 2000/10/449., Pft.II.21.744/1999, Pjv.II.22.717/1999., Pft.II.22.519/1999.).
A Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyekben ítélkező tanácsa ugyanakkor a fentebb kifejtett elvek befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyakra való alkalmazásának a szükségességére is számos eseti döntésében rámutatott - többek között
- az egyéni vállalkozó házastárs
> vállalkozói tevékenységének az egyoldalú megszüntetésével,
> a vállalkozói tevékenysége körében használt eszköz- és anyagkészletnek az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban történő egyoldalú értékesítése (Pft.II.22.661/1996, Pfv.II.22.717/1999., Pfv.II.22.519/1999, Pfv.II.22.656/2000/3.),
> az egyéni vállalkozás egyéni cégként való bejegyeztetésével, majd annak egyszemélyes kft.-vé való egyoldalú átalakításával, vagy az egyéni vállalkozói vagyon egyszemélyes kft.-be való egyoldalú apportálásával (Pfv.II.21.191/2001.)
- a társasági tag házastárs
> személyegyesülésbeli tagsági jogviszonyának az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban történő megszüntetésével (Pfv.II.21.445/2000.),
> a vagyonközösséghez tartozó, és a felek közös lakásául is szolgáló ingatlannak az egyik házastárs által a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten - akár a vagyonközösség fennállása alatt, akár az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben - a közeli hozzátartozójának történő egyoldalú elajándékozása, majd a megajándékozott által a rövid időn belül vele közösen alapított korlátolt felelősségű társaságba való apportálása útján megvalósuló fedezetelvonással összefüggésben (LB 1/2000. PJE - EBH 2002/1. szám, Pfv.II.21.858/2003.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
