https://doi.org/10.59851/jk.81.04.5
2015 óta Lengyelországgal szemben számos kötelezettségszegési eljárás folyt az Európai Unió Bírósága előtt a bírói függetlenség garanciáinak sérelme miatt. 2025 decemberében is lezárult egy ilyen eljárás (C-448/23.), amelyben a Bíróság több szempontból uniós jogot sértőnek találta a lengyel alkotmánybíróság három bírájának és elnökének kinevezését, valamint a lengyel alkotmánybíróság két 2021-es határozatát. Az alkotmánysértő módon történt bírói kinevezések, illetve az uniós jog alkalmazását kizáró alkotmánybírósági határozatok egyrészt a hatékony bírói jogvédelem elvéből fakadó bírói függetlenségi garanciákkal, másrészt az uniós jogrend strukturális elveivel (elsőbbség, tényleges érvényesülés, egységes alkalmazás) bizonyultak összeegyeztethetetlennek.
Tárgyszavak: hatékony bírói jogvédelem, bírói függetlenség, alkotmánybírák kinevezése, nemzeti identitás, uniós jog elsőbbsége, ideiglenes intézkedés
Since 2015, several infringement proceedings have been brought against Poland before the Court of Justice of the European Union due to violations of the guarantees of judicial independence. In December 2025, another such procedure was concluded, in which the Court found that the appointment of three judges and the President of the Polish Constitutional Tribunal, as well as two of its decisions from 2021, had infringed EU law in several respects. The judicial appointments made in violation of constitutional requirements, as well as the constitutional court decisions excluding the application of EU law, were found to be incompatible, on the one hand, with the guarantees of judicial independence deriving from the principle of effective judicial protection and, on the other hand, with the structural principles of the EU legal order (primacy, effectiveness, and uniform application).
Keywords: effective judicial protection, judicial independence, appointment of constitutional court judges, national identity, supremacy of EU law, interim measures
A magyar közjogászok közösségében vagyunk jónéhányan, akik régóta aggodalommal, sőt, riadalommal figyeljük a magyar jogállamiság szisztematikus lebontásának folyamatát. Ebben a helyzetben élénk érdeklődéssel követjük a lengyelországi közjogi fejleményeket, ahol 2023-ban megindult a jogállam visszaépítése, számos buktatóval és akadállyal nehezített pályán. A jogállam értékeiért folyó küzdelemben az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB vagy Bíróság) jelentős szerepet vállalt, köszönhetően a lengyel bírák és a Bizottság aktivizmusának. Számtalan előzetes döntéshozatali és kötelezettségszegési eljárás igazolja ezt. Ezek az eljárások a mai napig is hoznak új eredményeket, és újra és újra megerősítik az Unió közös alapértékeinek jelentőségét. 2025 decemberében az EUB egy 2021 végén indított kötelezettségszegési eljárásban[1] marasztalta el újra a lengyel államot több uniós jogsértésért, amelyek mind a bírói függetlenség sérelméhez kapcsolódtak. A hivatalban lévő lengyel kormány az eljárásban a Bizottság minden kifogásával egyetértett, semmilyen módon nem próbálta igazolni a jogsértéseket. Ez érthető is, hiszen a vizsgálat tárgyát 2015 és 2021 között történt események képezték, amelyek részei voltak a jogállami ellensúlyok felszámolásának,[2] a 2023-ban hivatalba lépett kormány legfőbb törekvése pedig épp az, hogy helyreállítsa Lengyelországban a demokratikus jogállami működést. Ebben az erőfeszítésben az EUB ítélete fontos hivatkozási alapot jelent. Az alábbiakban áttekintem az ügyben felmerült jogi kérdéseket, és összefoglalom a Bíróság főbb megállapításait.
Lengyelországban a 2015 novemberében hatalomra került populista kormány jogállami ellensúlyok lebontását célzó lépései között az egyik első az alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny, a továbbiakban: TK) megszállása volt. A jogállamiság és hatalommegosztás elveit súlyosan sértő módszerekkel igyekeztek saját kinevezettjeiket minél gyorsabban a testületbe juttatni, majd rapid törvénymódosítások segítségével egyik kinevezettjük el-
- 180/181 -
nöki beiktatását is elérték.[3] A TK foglyul ejtésére irányuló törekvésekkel párhuzamosan a rendesbíróságok függetlensége is hamar célkeresztbe került. A kormányzat különféle módszerekkel törekedett az igazságszolgáltatás feletti kontroll megszerzésére, például az egyszemélyi igazgatási rendszer bevezetésével, a bírák kényszernyugdíjazásával, bírósági vezetők lecserélésével. A bírák az uniós jogot és uniós eljárásokat felhasználva is igyekeztek küzdeni saját függetlenségük csorbítása ellen, amiből következően az uniós jog alkalmazásának változatos szankcionálása a bírákkal szembeni kormányzati nyomásgyakorlás eszköze lett. Az EUB-tól előzetes döntést kérő és az EUB-ítéleteket végrehajtó bírákat áthelyezték, felfüggesztették, fizetésüket megvonták, fegyelmi, illetve büntetőeljárásokat indítottak velük szemben.[4] A lengyel kormányzat igazságügyi törvénymódosításai és az erre épülő antidemokratikus gyakorlatok számos EUB[5] és Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB)[6] előtti eljárást eredményeztek. Az itt tárgyalt eljárás is egy ezek közül. Ebben az EUB arról foglalt állást, hogy összeegyeztethető volt-e az uniós joggal a TK bírói függetlenséggel kapcsolatos két határozata, illetve három tagjának és elnökének kinevezési eljárása.
Az eljárást megalapozó események kiindulópontja 2015 októbere, amikor a lengyel Szejm (alsóház), félve a választások eredményeként várható kormányváltástól, az utolsó pillanatban három új alkotmánybírót választott meg a 2015 novemberében, tehát már a választások után megüresedő helyekre. A választásokat követően megalakult Szejm azonban jogellenesnek minősítette az alkotmánybírák októberi választását, és megtiltotta a köztársasági elnöknek, hogy feleskesse őket. December 2-án a Szejm három új alkotmánybírót választott a novemberben megüresedett három helyre, akik másnap esküt tettek a köztársasági elnök előtt. Tehát a három helyre kétszer két különböző összetételű parlament választott bírákat, de csak a második alkalommal választottak tehettek esküt. A TK december 3-i ítélete megállapította, hogy az alkotmány és a vonatkozó törvény rendelkezései értelmében az elsőként megválasztott három bíró megválasztása volt érvényes. Mivel azonban ők nem tették le az esküt, nem is léphettek hivatalba. A TK akkori elnöke viszont a második alkalommal megválasztott bíráknak nem engedte, hogy részt vegyenek a testület munkájában. A három szabálytalanul választott új bíró mellett még két másikat is kineveztek, formálisan az eljárási szabályok betartásával.
2016 decemberében változott meg a helyzet, ekkor ugyanis lejárt a TK addigi elnökének megbízatása. A kormányzat néhány nappal az elnöki megbízatás megszűnése előtt módosította a vonatkozó törvényt, és létrehozta "a TK elnökeként eljáró bíró" státuszt, ami addig nem létezett, és az alkotmány sem szólt róla (az alkotmány csak elnökről és helyetteseként alelnökről rendelkezett). A korábbi elnök megbízatásának lejártát követő napon, december 20-án az államfő megbízta Julia Przyłębskát (J. P.) az elnöki feladatok ellátásával addig, amíg a TK nem választ elnököt. J. P. még ugyanezen a napon engedélyezte a Szejm által 2015 novemberében megválasztott - a közbeszédben "neo-bíróknak" nevezett - három bírónak, hogy innentől részt vegyenek a TK tevékenységében. J. P. ugyanerre a napra (!) összehívta a TK általános értekezletét, amelynek hivatalosan mind a tizenöt alkotmánybíró a tagja, azonban az idő rövidsége miatt csak tizennégyen tudtak megjelenni. Az értekezlet célja a TK elnökének jelölt bíró kiválasztása volt, amire egy hónap állt volna rendelkezésre. Az egyik bíró kérte az ülés elhalasztását annak érdekében, hogy minden bíró részt tudjon venni, de J. P. ezt megtagadta. A vonatkozó törvény értelmében az általános értekezleten kellett kiválasztani azt az elnöknek jelölt bírót, akit a köztársasági elnök elé terjesztenek kinevezésre. A december 20-i értekezleten a tizennégy bíróból csak hat volt hajlandó részt venni az elnökjelöltre irányuló szavazásban: J. P. és az öt "neo-bíró". Közülük öten J. P.-re szavaztak, így őt terjesztették fel a köztársasági elnökhöz. Másnap az elnök kinevezte J. P.-t a TK elnökének.
- 181/182 -
Az öt "neo-bíró" mellé 2018 elejéig még két új alkotmánybíró került a testületbe. Ez volt az a folyamat, amely során a TK a kormányzat által megszállt intézménnyé vált, és elveszítette valódi ellensúlyozó szerepét. És éppen ebből fakadt a kötelezettségszegési eljáráshoz vezető másik eseménysor. Az így elfoglalt, a kormányzathoz lojális "neo-bírókkal" és elnökkel feltöltött TK ugyanis 2021-ben két olyan határozatot fogadott el, amelyekben egyes uniós jogi aktusokat és azok EUB általi értelmezését alkotmányellenesnek és ebből fakadóan Lengyelországban alkalmazhatatlannak nyilvánította. A TK döntései mögött az alkotmánybíráskodásban az uniós joggal szemben gyakran hivatkozott elvek álltak: az alkotmányos identitás és a nemzeti szuverenitás védelme.
Az első, 2021 júliusában elfogadott TK határozat[7] előzménye a C-791/19. sz. kötelezettségszegési eljárás[8] volt, amelyet a Bizottság azért indított Lengyelországgal szemben, mert a bírákra vonatkozó új fegyelmi felelősségi szabályozást a bírói függetlenséggel összeegyeztethetetlennek találta. Az eljárásban 2020 áprilisában az EUB a Bizottság javaslatára ideiglenes intézkedést rendelt el,[9] amelyben arra kötelezte Lengyelországot, hogy a végleges ítélet meghozataláig ne alkalmazza a bírák fegyelmi eljárásaiban a Legfelsőbb Bíróság újonnan létrehozott fegyelmi tanácsára vonatkozó szabályokat - vagyis a fegyelmi tanács ne járjon el ezekben az ügyekben, mert a politikai befolyástól való függetlensége nem biztosított.
Ez az eljárás az EUB ítélkezési gyakorlatának egy teljesen új irányvonalához kapcsolódott, 2017-ig ugyanis a Bíróság soha nem élt az ideiglenes intézkedés kibocsátásának hatáskörével. 2017-ben azonban éppen egy Lengyelországgal szembeni kötelezettségszegési eljárásban[10] gyakorolta először ezt a hatáskört, és ezt követően is többször hozott ilyen intézkedést Lengyelországra vonatkozóan. A hatáskört az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 279. cikke teremti meg, amely értelmében "Az Európai Unió Bírósága az elé terjesztett ügyekben bármely szükséges ideiglenes intézkedést elrendelhet." A rendelkezés már az eredeti alapszerződésekben is szerepelt, és évtizedek óta változatlan tartalommal létezett az alapszerződésekben, tényleges gyakorlata azonban csak 2017 óta van.[11]
A TK az említett 2021 júliusi határozatában megállapította, hogy ilyen tartalmú ideiglenes intézkedés kibocsátására az EUB-nak nincs hatásköre (azaz az intézkedés ultra vires), mivel az igazságszolgáltatási szervezetrendszer meghatározása a tagállamok alkotmányos identitásából fakad, így az Uniónak erre vonatkozó hatáskört nem adtak át. Az ultra vires ideiglenes intézkedés alkotmányellenes, és semmilyen állami szerv nem alkalmazhatja Lengyelországban. A TK még azt is kimondta, hogy az ideiglenes intézkedés sérti a lengyel bírák függetlenségét, mert megfosztja a fegyelmi tanács bíráit az ítélkezés lehetőségétől - tehát nem arról van szó, hogy az EUB ezzel védené a lengyel bírák függetlenségét, hanem épphogy sérti azt.
2021 októberében egy másik határozatot[12] is hozott a TK, ami a jelen eljárásban vitatottá vált. Ennek az előzménye két EUB ítélet volt. Az egyikben[13] a Bíróság kimondta, hogy egyrészt ellentétes az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 19. cikkével az a lengyel szabályozás, amely kizárja a bírói felülvizsgálatot a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács (Krajowa Rada S+downictwa, a továbbiakban: KRS) azon határozatával szemben, amelyben javaslatot tesz a köztársasági elnöknek bírói kinevezésre. Az EUB ítélete alapján a lengyel bíróságok nem alkalmazhatták a nemzeti rendelkezést, amely kizárta a KRS-határozatok bírói felülvizsgálatát, vagyis a felülvizsgálatot el kellett végezniük úgy, hogy a lengyel jog azt egyébként nem tette lehetővé. A másik releváns ítélet[14] szerint az EUSZ 19. cikkéből fakadó tagállami kötelezettségből az is következik, hogy a lengyel bírák az alsóbb bíróságok ítéleteinek felülvizsgálata során azt is vizsgálhatják, hogy az ítéletet hozó bíró kinevezése szabályszerű volt-e. Ha arra jutnak, hogy a bírói kinevezés során a bírói függetlenség garanciái nyilvánvalóan sérültek, semmisnek kell tekinteniük a bíró ítéletét úgy is, hogy a lengyel jog alapján erre nem lenne lehetőség.
A TK e két EUB-ítéletből fakadó követelményeket a lengyel alkotmánnyal ellentétesnek ítélte, és kimondta, hogy azokat a lengyel bírák nem alkalmazhatják, azaz nem vizsgálhatják felül a KRS-határozatok jogszerűségét, nem vizsgálhatják felülvizsgálati eljárásban az eljárt bíró függetlenségét és nem tekinthetik semmisnek az íté-
- 182/183 -
letét, ha a kinevezés szabálytalan volt. A TK megállapította, hogy maga az EUSZ 2. és 19. cikke (úgy, ahogyan az EUB értelmezte) ellentétes a lengyel alkotmány rendelkezéseivel, többek között a szuverenitás és demokrácia elveivel, illetve az alkotmány elsődlegességével.
Az Európai Bizottság két hónappal később kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelországgal szemben. Az ügy középpontjában az a kérdés állt, hogy a hatékony bírói jogvédelem uniós elvét megsértette-e a lengyel állam akkor, amikor a bírói függetlenség garanciáit sértő eljárásban nevezett ki alkotmánybírákat és TK-elnököt, illetve amikor az alkotmánybírósága az uniós jog alkalmazhatatlanságát megállapító határozatokat hozott.
Az uniós jogban az EUB esetjoga alapján a bírói függetlenség garanciái a hatékony bírói jogvédelem elvén keresztül érvényesíthetők. Az uniós jogból fakadó jogosultságok hatékony bírói jogvédelmének elvét az EUB már a korai esetjogában az uniós jog általános jogelveként ismerte el,[15] az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) elsődleges jogforrássá válásával pedig alapjogi elismerést nyert annak 47. cikkében.[16] Mára az Unió jogrendjének alkotmányos elvévé vált, amit az EUB az Unió alapértékei közé tartozó jogállamiság követelményének tekint.[17]
Az EUB esetjogának nagy jelentőségű újabb fejleménye, hogy a Charta 47. cikkében foglalt egyéni jog érvényesítését összekapcsolja a tagállamokra vonatkozó uniós kötelezettséggel a hatékony jogorvoslatot biztosító intézmények működtetésére vonatkozóan. Ez a tagállami kötelezettség az EUSZ 19. cikk (1) bekezdés második albekezdéséből fakad, melynek értelmében "A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek." (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért erre az egyetlen rendelkezésre EUSZ 19. cikként utalok.) Ez a rendelkezés az EUB értelmezése szerint megerősíti az uniós bírósági rendszer kétpilléres szerkezetét, azt, hogy az uniós jog érvényesülésének biztosítása valamennyi tagállami bíróság és az EUB közös feladata. Az EUSZ 19. cikk és a Charta 47. cikk összekapcsolása teremtett lehetőséget az EUB-nak arra, hogy rögzítse a bírói függetlenség és pártatlanság uniós jogi kritériumait, hiszen a hatékony jogvédelem csak e kritériumok teljesülése esetén biztosítható.
A Charta 47. cikk és az EUSZ 19. cikk normatív tartalma azonos, és egymást kiegészítik: előbbi a hatékony bírói jogvédelem alanyi oldalát, utóbbi az intézményi oldalát fejezi ki. Az EUSZ 19. cikk a Charta 47. cikk érvényesülésének intézményi garanciáját jelenti, amely a tagállamok kötelezettségévé teszi a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesüléséhez szükséges intézmények megteremtését és működtetését. E követelményt a tagállamok csak akkor teljesítik az uniós jognak megfelelően, ha a jogvédelmet biztosító intézmények egyfelől függetlenek minden lehetséges külső befolyástól, különösen nincsenek kitéve a kormányzat direkt vagy burkolt nyomásgyakorlásának (függetlenség), másfelől úgy járnak el, hogy a konkrét ügyben függetlenítik magukat a felektől, a szembenálló érdekektől és az ügy kimenetelétől (pártatlanság). Ezeket a garanciákat biztosítani kell a bírói kinevezés folyamatában éppúgy, mint a bírói tisztség megszüntetése során.[18]
A Bizottság szerint az EUSZ 19. cikk és a Charta 47. cikk sérelme következett be azokban az eljárásokban, amelyek során 2015 decemberében három "neo-bírót" neveztek ki alkotmánybírónak, valamint J. P.-t a TK elnökének. A kifogás szerint a TK az így kialakult összetétele miatt nem felelt meg a Charta 47. cikke szerinti "törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság" garanciáinak.
Az EUB több alkalommal megállapította már, hogy a bírák kinevezési eljárásának szabályszerűsége és politikai befolyástól mentessége alapvető feltétele a bírói függetlenségnek és pártatlanságnak. Ha egy bíró kinevezése során olyan szabálytalanságok történnek, amelyek a jogalanyokban jogos kétséget ébresztenek a bíró befolyásolhatatlanságát és semlegességét illetően, akkor a bírói függetlenség sérül.[19] A kinevezéssel kapcsolatos uniós követelmények pedig nem csak a rendesbírákra, hanem az alkotmánybírákra is vonatkoztathatók, mivel ők is eljárnak olyan ügyekben, amelyekben az uniós jog alkalmazása vagy értelmezése merül fel. Ezt korábban az EUB már megállapította az Euro Box Promotion ügyben,[20] amely a bírák fegyelmi felelőssé-
- 183/184 -
gének román szabályozását érintette. A román jog fegyelmi vétségnek minősítette az alkotmánybíróság döntésének figyelmen kívül hagyását akkor is, ha az ellentétes az uniós joggal. Az EUB kimondta egyrészt, hogy az elsőbbség elve alapján az uniós joggal ellentétes alkotmánybírósági döntést a bírák nem alkalmazhatják, másrészt azt, hogy az alkotmánybíróság döntései eleve csak akkor lehetnek kötelezőek a bírákra, ha a testület maga megfelel a bírói függetlenség garanciáinak.[21]
Az Euro Box Promotion ügyben azonban, mivel az előzetes döntéshozatali eljárás volt, az EUB nem foglalt állást arról, hogy a román alkotmánybíróság esetében a függetlenségi garanciák sérültek-e, a kérdés eldöntését az eljárást kezdeményező román bíróra bízta. Az itt tárgyalt kötelezettségszegési eljárásban azonban az EUB egyértelműen megállapította, hogy a lengyel TK három "neo-bírója" és elnöke kinevezése nem felelt meg a függetlenség követelményeinek. Ez a vizsgálat és döntés azért újszerű, mert az EUB következtetését nagyrészt arra alapította, hogy a kinevezési eljárások a lengyel alkotmány rendelkezéseinek sem feleltek meg. Az EUB által alkalmazott mérce tehát nem szoros értelemben az uniós jognak való megfelelés volt. A bírói függetlenséggel kapcsolatos uniós kötelezettség megsértését a Bíróság arra alapozta, hogy a bírák kinevezése alkotmányellenes volt. Ezt a lengyel TK 2015 decemberében a "neo-bírók" kapcsán két ítéletben[22] is megállapította, az elnök kinevezésére vonatkozóan azonban nem született TK döntés, így ennek alkotmányellenességéről az EUB autonóm módon tett megállapításokat. A Bíróság azt is rögzítette, hogy az alkotmányellenes helyzetet Lengyelország huzamosan fenntartotta, mert hiába mondta ki a TK a "neo-bírók" kinevezésének alkotmányba ütközését, az ítéletnek nem lett semmilyen joghatása, az érintett bírák hivatalba léphettek.
Az alkotmányellenesség a "neo-bírók" kinevezése kapcsán abban állt, hogy a lengyel alkotmány szerint ha egy alkotmánybírói hely megüresedik, a Szejmnek még ugyanabban a parlamenti ülésszakban meg kell választania az utódját. A 2015-ös bírói kinevezések esetében ez a feltétel az első körben, októberben választott bírákra vonatkozóan teljesült, akik azonban nem tehettek esküt a köztársasági elnök előtt és így nem léphettek hivatalba. A novemberben választott "neo-bírók" esetében viszont ez az alkotmányos követelmény nem teljesült, ők mégis esküt tehettek és J. P. elnöki kinevezése után megkezdhették alkotmánybírói tevékenységüket.
Az EUB állításait alátámasztó további fontos érv, hogy az EJEB 2021-ben már megállapította az egyik "neo-bíró" kinevezése kapcsán, hogy az jogszabálysértően történt.[23] A konkrét ügyben egy olyan lengyel vállalkozás fordult az EJEB-hez, amelynek ügyében az egyik "neo-bíró" járt el. Az EJEB megállapította, hogy a vállalkozásnak sérült az EJEE 6. cikkében foglalt, törvény által felállított bírósághoz való joga, mert az eljáró bíró kinevezése olyan súlyos szabálytalanságok mellett történt, hogy az az egész eljárást illegitimmé tette. Az EUB ugyanerre a következtetésre jutott.
A TK elnökének kinevezése kapcsán az alkotmányellenesség abból fakadt, hogy az alkotmány értelmében csak olyan bírót lehet elnöki kinevezésre előterjeszteni, akit az összes bíró többsége támogat. J. P.-t tehát, akit csak öt bíró támogatott, alkotmányellenesen terjesztették fel a köztársasági elnökhöz. Ráadásul az öt támogató bíró közül hármat alkotmányellenesen léptettek hivatalba, tehát valójában J. P.-t csak két szabályszerűen kinevezett bíró támogatta. Az EUB az elnöki kinevezéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a függetlenség és pártatlanság garanciáinak biztosítása itt különös jelentőséggel bír, hiszen az elnök közvetlen befolyást gyakorol a testület működésére. Az elnöki kinevezés kapcsán különösen fontos, hogy az elnök politikai elfogultságával kapcsolatban semmilyen jogos kétség ne merülhessen fel, hiszen ellenkező esetben a teljes testület függetlensége és pártatlansága kérdőjeleződik meg.
Az EUB tehát arra a következtetésre jutott, hogy mind a "neo-bírók" kinevezése során, mind az elnök kinevezése során olyan kirívó szabálytalanságok (alkotmányellenes intézkedések) történtek, amelyek jogos kétséget ébresztenek az így létrejövő testület függetlensége és pártatlansága tekintetében, és ellentétesek a törvény által megelőzően létrehozott bíróságra vonatkozó uniós követelménnyel.[24]
A bírói kinevezéssel kapcsolatos függetlenségi garanciák nem csak az alkotmánybírák függetlenségének vizsgálata során merültek fel. Az EUB a TK két 2021-es határozatát is vizsgálta ebben az összefüggésben, tekintettel arra, hogy a TK határozatai akadályozták a bírói függetlenség biztosításából fakadó tagállami kötelezettségek teljesítését Lengyelországban. Az EUB ebben a vonatkozásban is megállapította Lengyelország uniós jogsértését.
Az EUB indokolásában elismerte, hogy a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerük kialakításában széles alkotmányos mozgástérrel rendelkeznek, ennek során azonban nem hagyhatják figyelmen kívül az uniós kötelezettségeiket, különösen az uniós alapértékeket rögzítő EUSZ 2. cikkéből és az EUSZ 19. cikkéből fakadóan. A két cikk együttes olvasatából az eddigi EUB gyakorlat
- 184/185 -
alapján az következik, hogy a jogállamiság elve megköveteli a tagállamoktól, hogy saját jogrendjükben biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak hatékony védelmét - ezt pedig csak független és pártatlan, törvény által megelőzően létrehozott bíróságok révén teljesíthetik. Ez az elvárás, amely a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéből következik, levezethető a Charta 47. cikkéből is.[25]
A Bíróság megismételte, hogy a nemzeti bíróságoknak a hatékony jogvédelem követelményeit az uniós jogból fakadóan az EUB-val együttműködésben biztosítaniuk kell, és az e követelményekkel ellentétes nemzeti (akár alkotmányos szintű) jogot félre kell tenniük. Ezt követeli meg az uniós jog egységes érvényesülésének és elsőbbségének elve. Ebből értelemszerűen következik, hogy egy olyan TK döntés, amely megfosztja a nemzeti bíróságokat attól, hogy uniós kötelezettségeiknek eleget tegyenek, ellentétes az uniós joggal. A TK uniós jogot sértő módon tiltotta meg a lengyel bíráknak, hogy vizsgálják a KRS-határozatok jogszerűségét, és a felülvizsgálati eljárásban az eljárt bíró kinevezésének szabályszerűségét.[26]
Ami az ideiglenes intézkedés alkalmazási tilalmát kimondó TK határozatot illeti, az EUB hasonló következtetésre jutott. Itt azonban az uniós jog megsértésének kifejezett alapszerződési jogalapja is volt, hiszen az EUMSZ 279. cikke egyértelműen biztosítja az EUB számára a hatáskört bármely szükséges ideiglenes intézkedés elrendelésére. A TK azon az állásponton volt, hogy az EUB ideiglenes intézkedés kibocsátására irányuló hatásköre nem terjed ki a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerével kapcsolatos döntésre. Az EUB, korábbi ítélkezési gyakorlatát megerősítve, ezzel nem értett egyet.
A Bíróság eljárási szabályzata értelmében ideiglenes intézkedést akkor lehet elrendelni, ha annak szükségességét a ténybeli és jogi alapok "első látásra valószínűsítik".[27] Az intézkedésnek "sürgősnek" kell lennie abban az értelemben, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához szükséges.[28] Ezekről a szempontokról az EUB autonóm módon dönt, és ha ideiglenes intézkedés kibocsátását tartja szükségesnek, akkor az az érintett tagállamra kötelező. Nemzeti jogi rendelkezések vagy bírói döntések nem akadályozhatják a benne foglaltak teljes körű érvényesülését.
Amikor az EUB előtt megindult a kötelezettségszegési eljárás a lengyel bírák fegyelmi felelősségével kapcsolatos szabályokra vonatkozóan, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy "első ránézésre nem zárható ki", hogy a vitatott szabályokkal Lengyelország nem teljesítette a bírák függetlenségének biztosítására irányuló uniós kötelezettségeit, és a Bizottság keresetében foglalt jogi érvelés, az EUSZ 19. cikk sérelme "első látásra nem tűnt teljesen megalapozatlannak".[29] Az ideiglenes intézkedésre szükség volt ahhoz, hogy a jövőben megszülető, várhatóan az uniós jog sérelmét megállapító ítélet teljes érvényesülését biztosítani lehessen, és az EUB által biztosított jogvédelemben ne keletkezzen hézag. Amikor a TK a lengyel alkotmányba ütközés miatt megtiltotta a lengyel bíróságoknak az ideiglenes intézkedés végrehajtását, megtagadta a Bíróság EUMSZ-ben kifejezetten biztosított hatáskörének elismerését, amivel végeredményben az EUSZ 19. cikkében foglalt követelményeket hagyta figyelmen kívül.[30]
A TK álláspontja az EUB ítéletekben foglaltak alkalmazási tilalmával kapcsolatban nyilvánvalóan ellentétes volt az uniós joggal, és nem csak a hatékony bírói jogvédelem elvével, hanem az uniós jogrend alapvető strukturális elveivel is. Ezen a ponton az EUB-nak csak azokat a tankönyvi alaptételeket kellett összefoglalnia, amik egy alsóbbéves joghallgató számára is evidenciát jelentenek. A Bíróság a Van Gend en Loos[31] és Costa/ENEL[32] ítéletekig visszamenően emlékeztetett rá, hogy az alapszerződések új, autonóm közösségi jogrendet hoztak létre, amely kötelező a tagállamokra. Az EGK-t alapító és az alapszerződésekhez később csatlakozó tagállamok a szerződésekben meghatározott területeken korlátozták szuverén jogaikat a saját intézményekkel rendelkező új jogrend javára, ennek a jogrendnek azonban nem csak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is az alanyai. Ez a jogrend saját alkotmányos kerettel, intézményrendszerrel és jogi szabályanyaggal rendelkezik, amely a tagállamok jogától és a nemzetközi jogtól is különbözik. Ebből az autonóm jellegből fakadnak az uniós jogrend sajátos jellemzői: az elsőbbség és a közvetlen hatály. Az elsőbbség elvét a tagállamok alkotmányos rendelkezéseivel szemben is érvényesíteni kell, mert enélkül az uniós jog egységessége és tényleges alkalmazása kerülne veszélybe. Az uniós jog egységes alkalmazása is az uniós jogrend
- 185/186 -
alapvető követelménye, amely a jogközösségnek magából a létéből következik, és a tagállamok egyenlőségét is ez biztosítja.[33]
A TK-határozatokban foglaltak uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét alátámasztó érvelés gerince azonos azzal, amit a Bíróság a Magyarország által az ún. kondicionalitási rendelet[34] megsemmisítése érdekében kezdeményezett eljárásban megfogalmazott.[35] Kiindulópontja az a gondolat, hogy az Európai Unió tagállamai értékközösséget alkotnak: az EUSZ 2. cikkében foglalt uniós értékeket mindannyian elismerik, és kölcsönösen bíznak abban, hogy a többi tagállam is tiszteletben tartja azokat. Ezek az alapértékek határozzák meg az uniós jogrend identitását, amelyek nem csak politikai deklarációkként vannak jelen, hanem kikényszeríthető jogi kötelezettségeket keletkeztetnek a tagállamokra vonatkozóan. Igaz, hogy az EUSZ elismeri a tagállamok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését magában foglaló nemzeti identitását, vagyis azt, hogy a tagállamok önállóan döntenek saját alkotmányos berendezkedésük kialakításáról, azonban az így megteremtődő tagállami mozgásteret az uniós jog minimumkövetelményei korlátozzák. Az EUSZ 2. cikke eredménykötelem a tagállamokra nézve: a benne foglalt alapértékek tiszteletben tartásától nem térhetnek el saját alkotmányos gyakorlataik kialakítása során sem. A tagállamoknak a jogállamiság és más alapértékek tartalmáról is lehet saját álláspontjuk, ez azonban nem írhatja felül az uniós jogban megállapított tartalmat. Azt, hogy az alapértékeknek mi a tartalma az uniós jogban, autonóm módon az EUB határozza meg, amely értelmezés a tagállamokra kötelező.[36]
Az EUB egyértelműen megfogalmazta, hogy az uniós alapértékek és elvek - mint a jogállamiság, hatékony bírói jogvédelem és bírói függetlenség - tiszteletben tartása az uniós csatlakozásnak és az Unióban való részvételnek is feltétele, amely nem érinti a tagállamok nemzeti identitását, vagyis erre hivatkozva nem hagyhatják figyelmen kívül az uniós értékeket és elveket, vagy az uniós jog egyéb rendelkezéseit. Lengyelország nem mentesülhet az alapszerződésekben foglaltak betartása alól alkotmányos identitására hivatkozva, hiszen az ott rögzített értékek és elvek az Uniónak mint közös jogrendnek az identitásához tartoznak, amelyhez Lengyelország önként csatlakozott. Az uniós jog teljes, a nemzeti alkotmányokkal szemben is érvényesülő elsőbbségét a Lisszaboni Szerződéshez fűzött 17. nyilatkozattal minden tagállam, így Lengyelország is elfogadta.
Az indokolás egy másik, korábbi határozatokból[37] visszaköszönő eleme az ún. visszalépés tilalmának rögzítése. Ez a követelmény abból a felismerésből fakad, hogy amikor egy tagállam csatlakozik az Unióhoz, elfogadja, hogy egy értékközösséghez csatlakozik. Az értékek tiszteletben tartását el kell ismernie magára nézve kötelezőnek, és ez alól a kötelezettség alól a csatlakozást követően sem mentesül. Ezért a csatlakozást követően sem módosíthatja jogszabályait úgy, hogy az a jogállamiság csatlakozáskori védelmi szintjének csökkentését valósítsa meg. A jogállamiság körébe tartozik az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, tehát a csatlakozást követően ezen a területen sem lehet visszalépni. Ami újdonság az EUB érvelésében, az az, hogy a visszalépés tilalmát kiterjeszti a jogalkotáson túl az ítélkezési gyakorlatra is: a tilalom nem csak azt követeli meg, hogy a tagállam ne fogadjon el olyan jogszabályt, amivel csorbítja a jogállamiság elért szintjét, hanem azt is, hogy a bírói gyakorlat se eredményezzen jogállami visszalépést. A jelen esetben a TK két ítélete visszalépésként értékelhető.
A TK határozatai azon az előfeltevésen alapultak, hogy a lengyel alkotmány elsőbbséget élvez az uniós joggal (akár az alapszerződésekkel) szemben. Az igazságszolgáltatás szervezetének, működésének meghatározása a lengyel alkotmányos identitás része, amellyel szemben az uniós jognak nincs elsőbbsége, vagyis az uniós jogból fakadó követelmények ezen a területen nem alkalmazhatók. A TK kinyilvánította, hogy az uniós alapszerződéseknek vannak olyan rendelkezései (EUSZ 19. cikk, EUMSZ 279. cikk), amelyek alapján a lengyel alkotmányos identitással ellentétes döntéseket hozott az EUB, ennélfogva az alapszerződések e rendelkezései sértik a lengyel alkotmányt.
Ezzel kapcsolatban az EUB nagyon határozottan és világosan fogalmazott: Lengyelország, amikor aláírta az EU-csatlakozásról szóló okmányt, önként kötelezettséget vállalt az uniós jogi aktusok teljeskörű és azonnali alkalmazására, beleértve a 2004 előtt alkotott jogot és az EUB joghatóságát is. Vagyis kötelező érvényűnek ismerte el az EUB értelmezését is az uniós jogelvekről (elsőbbség, közvetlen hatály). Lengyelország tehát fenntartás nélkül elfogadta "az Uniónak mint a tagállamok közös jogrendjének magát a koncepcióját, és csatlakozott ehhez a jogrendhez."[38] A lojális együttműködés elvéből következően a csatlakozástól kezdve Lengyelországnak bizto-
- 186/187 -
sítania kell területén az uniós jog alkalmazását, és ennek elkerülésére alkotmányos rendelkezésekre sem hivatkozhat. A TK két határozata ezekkel az alapvető uniós követelményekkel helyezkedett szembe.
A TK és az EUB közötti feszültség központi eleme volt ebben az ügyben az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás mibenléte, illetve az a kérdés, hogy az Unióra átruházott hatáskörök terjedelméről ki dönt: az EUB vagy a TK. Ez a kérdés az uniós jogrend fejlődésével régóta együtt jár,[39] és abból fakad, hogy a hatáskörmegosztás kérdése egyszerre uniós jogi és belső alkotmányossági kérdés is. A tagállamok belső joga szerint az alkotmányos kérdésekben a végső szót a nemzeti alkotmánybíróság mondja ki. Ebből levezethető az az álláspont, miszerint az alkotmánybíróság dönthet arról is, hogy a nemzeti alkotmány felhatalmazása alapján az EU-nak átadott hatáskörök mire terjednek ki és mire nem. Ez alapján egy nemzeti alkotmánybíróság elvben azt is megállapíthatja, hogy a hatáskörtúllépéssel alkotott (ultra vires) uniós jogi aktus az adott tagállamban nem alkalmazható, mivel alkotmányellenes. Ugyanakkor az EUB is fenntartja magának a jogot, hogy döntsön az Uniónak át-adott hatáskörök terjedelméről, és hatáskörtúllépés esetén megsemmisítse a megalkotott jogi aktust.
A jelen ügy tankönyvi példája a hatáskörmegosztás kérdését érintő alkotmányos vitáknak. A TK az uniós jog értelmezésével megállapította, hogy az EUB túllépett a hatáskörén, amikor olyan értelmezést fogadott el, és olyan ideiglenes intézkedéseket hozott, amelyek alapján a lengyel bírák kinevezésének szabályszerűségét vitatni lehet, és a szabálytalanul kinevezett bírák határozatait semmisnek lehet tekinteni. A TK szerint az Uniónak nincs hatásköre beavatkozni a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerének működésébe, mert ezzel megsérti a szuverenitás, a demokrácia és az alkotmány elsődlegessége alkotmányba foglalt elveit, így végső soron a lengyel alkotmányos identitást. Az alkotmányos identitás védelme érdekében tehát a TK minden állami szervre kötelezően és végleges jelleggel dönthet arról, hogy egy uniós jogi aktus ultra vires jellegű, és ezért nem alkalmazható Lengyelországban.
Az EUB a megszilárdult ítélkezési gyakorlata alapján természetesen nem értett egyet ezzel az értelmezéssel, és uniós joggal ellentétesnek nyilvánította azt. Megállapította, hogy a hatáskörátruházás elve nem jogosítja fel a nemzeti bíróságokat arra, hogy "egyoldalúan és végérvényesen határozzanak az Unióra ruházott hatáskörök terjedelméről és e hatáskörök korlátainak tiszteletben tartásáról. Mivel ugyanis az uniós hatáskörök terjedelmének meghatározása - akárcsak e hatáskörök korlátai tiszteletben tartásának ellenőrzése - szükségszerűen magában foglalja a Szerződések rendelkezéseinek értelmezését, kizárólag a Bíróság rendelkezik hatáskörrel arra, hogy e rendelkezésekre vonatkozóan végérvényes és kötelező erejű értelmezést adjon, ugyanúgy, mint az uniós jog összes többi rendelkezése tekintetében."[40] A nemzeti bíróságok ilyen tartalmú hatásköre több okból is ellentétes az uniós joggal: (1) az alapszerződések nem biztosítanak ilyen hatáskört; (2) az uniós jogrend autonómiája és tényleges érvényesülése megkívánja, hogy az uniós jog értelmezéséről és érvényességéről a végső szót az EUB mondja ki; (3) az uniós jogrend egységességét, a jogbiztonságot és a tagállamok és a polgárok egyenlőségét is veszélyeztetné, ha tagállamonként eltérne az Unióra ruházott hatáskörök terjedelme.[41]
A hatásköri korlátokról való döntés kérdése ebben az ügyben az alkotmányos identitás funkciójával és hivatkozhatóságával kapcsolatos kérdésként is felmerült. A TK ugyanis kifejezetten azért mondta ki az EUB döntések ultra vires jellegét, mert azok sértik a lengyel alkotmányos identitást (az igazságszolgáltatás meghatározásának szuverén jogát). Egy nemzeti alkotmánybíróság számára magától értetődően fogalmazódik meg az igény arra, hogy az alkotmányos identitás tartalmát meghatározza és adott esetben az uniós joggal szemben is védelemben részesítse. Az EUB azonban az uniós jog egységes és teljes érvényesülése érdekében kizárta ezt a lehetőséget.
A Bíróság elismerte, hogy a tagállami alkotmánybíróságok feladata a nemzeti alkotmány értelmezése és az uniós csatlakozás alkotmányos korlátainak meghatározása, azonban az uniós csatlakozást követően már nem dönthetnek önállóan az uniós jog alkalmazásának korlátairól. Ha kétségeik vannak valamely uniós jogi aktus érvényességével kapcsolatban, vagy arra vonatkozóan, hogy az Unió a hatásköreinek keretei között járt-e el, az EUB-hoz kell fordulniuk előzetes döntésért. Ez arra a helyzetre is vonatkozik, amikor az alkotmánybíróság a nemzeti identitás sérelme miatt vonja kétségbe az uniós jog érvényességét. Egy ilyen helyzetben döntő alkotmánybíróságnak tehát abban a kérdésben is előzetes döntést kell kérnie az EUB-tól, hogy egy alkalmazandó uniós jogi aktus nem sérti-e az alkotmányos berendezkedés részét képező nemzeti identitást. Ezt a kérdést az uniós aktus érvényességének vizsgálatára irányuló előzetes döntéshozatali eljárásban kell feltenni, és az alkotmánybíró-
- 187/188 -
ság csak az EUB döntésének ismeretében, annak megfelelően hozhatja meg saját döntését.[42] Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor a nemzeti alkotmánybíróság az elsődleges jog, pontosabban az elsődleges jog EUB általi értelmezése tárgyában kíván dönteni - ahogyan ez a jelen ügy tárgyát képező kötelezettségszegés esetében is fennállt.
Ez a gondolat, ami az uniós jogi elvek és az uniós bírósági intézményrendszer sajátosságai alapján magától értetődő, nemzeti alkotmányjogi szempontból számos kérdést és nehézséget vet fel. Ahhoz, hogy egy tagállami alkotmánybíróság eszerint járjon el, erős elkötelezettség és nyitottság szükséges az uniós integráció irányában, hiszen önkorlátozást kíván meg az alkotmánybíróság részéről: legalapvetőbb alkotmányos funkcióját, az alkotmány lényegének és alapelemeinek autentikus értelmezését kell úgy megvalósítania, hogy aláveti magát egy másik bírói fórum döntésének. Egy olyan fóruménak, amely számára az alkotmányos rendszer alakítására vonatkozó hatáskört legfeljebb csak közvetetten lehet levezetni az alkotmányból. Izgalmas kérdés, hogy melyik tagállam alkotmánybírósága lesz az első, amely előzetes döntést fog kérni az alkotmányos identitás és az uniós jog összeegyeztethetőségének eldöntéséhez.[43]
Az Unió alkotmányos elveinek sérelme mellett az EUB egy további, intézményi szemponttal is alátámasztotta az uniós kötelezettségszegést. Megállapította, hogy a TK ítéletek megkérdőjelezték a Bíróság ítéleteinek kötelező erejét is, amikor az alkotmányos identitás sérelme miatt ultra viresnek és ebből fakadóan alkalmazhatatlannak nyilvánították a Bíróság EUSZ 2. és 19. cikkéről adott értelmezését, illetve az általa kibocsátott ideiglenes intézkedést. A Bíróság rögzítette, hogy az EUB és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztáson alapuló uniós bírósági rendszer szintén része annak az uniós autonóm jogrendnek, amelyhez Lengyelország önként csatlakozott, és amelynek tiszteletben tartására köteles a lojális együttműködés elve alapján. Ezzel kapcsolatban is az uniós jogi tankönyvek legalapvetőbb tételeire emlékeztetett a Bíróság: az Európai Unió bírósági rendszere hivatott biztosítani egyrészt az uniós jog egységes és teljeskörű alkalmazását, másrészt a jogalanyok uniós jogból fakadó jogainak védelmét a tagállamokban. Ebben a rendszerben az uniós jog végleges és kötelező értelmezése, illetve az uniós jogi aktusok érvénytelenségének megállapítása kizárólag az EUB feladata, a nemzeti bíróságok ehhez csak útmutatást kérhetnek az előzetes döntéshozatali eljáráson keresztül. Ez a bírósági rendszer alapvető jelentőségű az uniós jogrend jogi jellegének megőrzésében, és e jogrend egységes és teljes érvényesülésének biztosításában. A TK határozatai tehát nem csak az uniós jog autonómiájának és elsőbbségének elvét, hanem az uniós jog tényleges érvényesülésének és egységes alkalmazásának elvét is sértették.[44]
Az itt bemutatott határozatban az EUB egy újabb, Lengyelországgal szemben megállapított uniós kötelezettségszegés kapcsán tette ismét nyilvánvalóvá, hogy az uniós jogrendben az EUB és a nemzeti bíróságok közösen, együttműködésben biztosítják az uniós jog érvényesülését. Ennek a jogérvényesítési intézményrendszernek a működésére más intézményeknek, így például a nemzeti alkotmánybíróságoknak nem lehet ráhatásuk. Az alkotmánybíróságok és a nemzeti bíróságok alkotmányos kapcsolata megváltozik akkor, amikor a bíróságok az uniós jog alkalmazóiként lépnek fel. A nemzeti alkotmány érvényesítése és alkalmazása tekintetében az alkotmánybíróság megállapítja a nemzeti bírákra vonatkozó kötelezettségeket, ez a funkciója azonban megszűnik akkor, amikor a bírák uniós jogalkalmazóként lépnek fel. Ez következik az uniós jog elsőbbségéből, amely nem csak jogi rendelkezések kollíziójának feloldását szolgáló szabály, hanem intézményi és eljárási következményei is vannak. A nemzeti és uniós jogrend összefonódásával létrejövő közös jogrendben időről időre szükségszerűen felszínre kerülnek olyan álláspontok, amelyek elutasítják az uniós jog ilyen értelmű abszolút elsőbbségét. A nemzeti alkotmánybíróságok sajátos szerepükből fakadóan gyakran vállalják fel ezeket a vitákat. 2021-ben a foglyul ejtett lengyel alkotmánybíróság is magáévá tette ezt a szuverenitást és nemzeti identitást védő álláspontot az Unió "túlhatalmával" szemben.[45] Az EUB az uniós jog kezdetektől következetesen alkalmazott alkotmányos elvei alapján foglalt állást ebben a vitában - és ezzel határozott támogatást biztosít a jogállamiság helyreállításáért küzdő új lengyel kormányzatnak is. ■
JEGYZETEK
[1] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet (2025. december 18.) ECLI:EU:C:2025:975.
[2] A folyamatról részletesen lásd Sadurski, Wojciech: Poland's Constitutional Breakdown. Oxford, OUP, 2019. https://doi.org/10.1093/oso/9780198840503.001.0001
[3] A folyamat részletes áttekintéséhez lásd Dalla Pellegrina, Lucia - Kantorowicz, Jarosław - Garoupa, Nuno - Lewkowicz, Jacek: Judicial transformation: The case of the Polish Constitutional Tribunal. European Journal of Political Research. 2025. 1-28. https://doi.org/10.1017/S1475676525100340.
[4] A folyamat részletes áttekintését lásd például Zabłudowska, Dorota: The Battle for Judicial Independence in Poland, 2017-2022. Giornale di Storia Costituzionale. 2022/2. 29-39.
[5] C-619/18. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet (2019. június 24.) ECLI:EU:C:2019:531 (Legfelsőbb Bíróság függetlensége); C-92/18. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet (2019. november 5.) ECLI:EU:C:2019:924 (bírák kényszernyugdíjazása); C-585/18., C-624/18. és C-625/18. sz. A.K. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (2019. november 19.) ECLI:EU:C:2019:982 (fegyelmi tanács függetlensége); C-824/18. sz. A.B. és társai ügyben hozott ítélet (2021. március 2.) ECLI:EU: C:2021:153 (KRS határozatok felülvizsgálata); C-791/19. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet (2021. július 15.) ECLI:EU:C:2021:596 (bírák fegyelmi felelősségi rendszere); C-487/19. sz. W.Ż ügyben hozott ítélet (2021. október 6.) ECLI: EU:C:2021:798 (bírói kinevezés); C-204/21. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet (2023. június 5.) ECLI:EU:C:2023:442 (bírák magánélete); C-615/20. és C-671/20. sz. Y.P. és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (2023. július 13.) ECLI:EU:C:2023:562 (bírák jogellenes felfüggesztése).
[6] Broda és Bojara kontra Lengyelország, 2021. június 29., no. 26691/18, 27367/18 (bírósági vezetők elmozdítása); Xero Flor kontra Lengyelország, 2021. május 7., no. 4907/18. (alkotmánybírák kinevezése); Reczkowicz kontra Lengyelország, 2021. július 22., no. 43447/19 (fegyelmi tanács függetlensége); Dolińska-Ficek és Ozimek kontra Lengyelország, 2021. november 8., no. 49868/19, 57511/19 (felülvizsgálati tanács függetlensége); Advance Pharma kontra Lengyelország, 2022. február 3., no. 1469/20 (Legfelsőbb Bíróság bíráinak függetlensége); Grzęda kontra Lengyelország, 2022. március 15., no. 43572/18 (KRS tagjának elmozdítása); Tuleya kontra Lengyelország, 2023. július 6., no. 21181/19, 51751/20 (fegyelmi felelősség); Paj±k és mások kontra Lengyelország, 2023. október 24., no. 25226/18, 25805/18, 8378/19, 43949/19 (bírák nyugdíjkorhatára).
[7] P 7/20. sz. ügyben 2021. július 14-én hozott ítélet.
[8] C-791/19. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet (2021. július 15.) ECLI:EU:C:2021:596.
[9] C-791/19 R. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott végzés (2020. április 8.) ECLI:EU:C:2020:277.
[10] C-441/17 R. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott végzés (2017. november 20.) ECLI:EU:C:2017:877. Ebben a végzésben az EUB részletesen meghatározta, hogy milyen szempontok alapján lehetséges az ideiglenes intézkedés kibocsátása.
[11] Részletesen lásd Angyal Zoltán: Ideiglenes intézkedés új utakon. Miskolci Jogi Szemle. 2021/3. Különszám. 9-24. https://doi.org/10.32980/mjsz.2021.5.1452.
[12] K 3/21. sz. ügyben 2021. október 7-én hozott ítélet. Elemzéséhez lásd Gliszczyńska-Grabias, Aleksandra - Sadurski, Wojciech: Is It Polexit Yet? Comment on Case K 3/21 of 7 October 2021 by the Constitutional Tribunal of Poland. European Constitutional Law Review. 2023/1. 163-181. https://doi.org/10.1017/S1574019622000396.
[13] C-824/18. sz. A.B. és társai ügyben hozott ítélet (2021. március 2.) ECLI:EU:C:2021:153.
[14] C-487/19. sz. W.Ż. ügyben hozott ítélet (2021. október 6.) ECLI:EU: C:2021:798.
[15] 222/84. sz. Marguerite Johnston ügyben hozott ítélet (1986. május 15.) ECLI:EU:C:1986:206, 18. pont.
[16] (1) Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.
(2) Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja.
[17] 294/83. sz. Parti écologiste "Les verts" ügyben hozott ítélet (1986. április 23.) ECLI:EU:C:1986:166, 23. pont; C-362/14. sz. Schrems ügyben hozott ítélet (2015. október 6.) ECLI:EU:C:2015:650, 95. pont. Az Unió alapértékeit az EUSZ 2. cikke sorolja fel.
[18] A bírói függetlenség garanciáit elismerő, az EUSZ 19. cikk és a Charta 47. cikk együttes értelmezésén alapuló EUB-esetjog részletes áttekintését lásd Fazekas Flóra - Papp Mónika: Hatékony bírói jogvédelemhez és tisztességes eljáráshoz való jog: Az EU Alapjogi Charta 47. cikkének alkalmazása az Európai Bíróságon 2020-2025 között. Kézirat.
[19] A vonatkozó esetjog áttekintését lásd Fazekas-Papp: i. m.
[20] C-357/19., C-379/19., C-547/19., C-811/19. és C-840/19. sz. Q.N. és társai elleni büntetőeljárás egyesített ügyekben hozott ítélet (2021. december 21.) ECLI:EU:C:2021:1034.
[21] Hasonlóan: C-430/21. sz. R.S. ügyben hozott ítélet (2022. február 22.) ECLI:EU:C:2022:99.
[22] K 34/15. sz. 2015. december 3-án hozott ítélet; K 35/15. sz. 2015. december 9-én hozott ítélet.
[23] Xero Flor kontra Lengyelország, 2021. május 7., no. 4907/18.
[24] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 270-276., 279-294. pont.
[25] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 108. pont.
[26] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 121-125. pont.
[27] A Bíróság eljárási szabályzata, 160. cikk (3) bek. https://curia.europa.eu/site/upload/docs/application/pdf/2024-08/rdp-cour-hu.pdf (2026.03.01.).
[28] C-441/17 R. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott végzés, 29. pont.
[29] C-791/19 R. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott végzés, 77., 78. pont.
[30] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 139-141. pont.
[31] C-26/62. sz. NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen ügyben hozott ítélet (1963. február 5.) ECLI:EU:C:1963:1.
[32] C-6/64. sz. Flaminio Costa kontra E.N.E.L. ügyben hozott ítélet (1963. február 5.) ECLI:EU:C:1963:1.
[33] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 164-173. pont.
[34] Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2020/2092 rendelete (2020. december 16.) az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről, HL L 433I., 2020.12.22., 1-10.
[35] C-156/21. sz. Magyarország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott ítélet (2022. február 16.) ECLI:EU: C:2022:97.
[36] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 176-181. pont.
[37] C-896/19. sz. Repubblika kontra Il-Prim Ministru ügyben hozott ítélet (2021. április 20.) ECLI:EU:C:2021:311; C-357/19., C-379/19., C-547/19., C-811/19. és C-840/19. sz. Q.N. és társai elleni büntetőeljárás egyesített ügyekben hozott ítélet (2021. december 21.) ECLI: EU:C:2021:1034 (Euro Box Promotion).
[38] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 185. pont.
[39] A hatalmas irodalomból lásd például: Bobić, Ana: The Jurisprudence of Constitutional Conflict in the European Union. Oxford, OUP, 2022. https://doi.org/10.1093/oso/9780192847034.001.0001.
[40] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 212-213. pont.
[41] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 214-217. pont.
[42] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 220-233. pont.
[43] Hasonló alkotmányos konfliktusból fakadt az ún. kondicionalitási rendelet érvényességéről folyó vita a magyar és a lengyel kormány, illetve az EUB között. Magyarország és Lengyelország arra hivatkozott a megsemmisítési eljárásban, hogy saját jogállamiság-felfogásával összeegyeztethetetlen az uniós rendelet által érvényesíteni kívánt jogállamisági kritériumrendszer. Az EUB azonban rögzítette, hogy az uniós jogalkotással kapcsolatban a jogállamiság tartalmát autonóm módon maga határozza meg, és a tagállamok nem hivatkozhatnak eltérő felfogásukra az uniós jogalkalmazás alóli mentesülés érdekében. C-156/21. sz. Magyarország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott ítélet.
[44] C-448/23. sz. Európai Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet, 199-209. pont.
[45] Hasonló, bár kevésbé határozott szuverenitásvédő álláspontot képviselt a magyar Alkotmánybíróság is a 32/2021. (XII. 20.) AB határozatban, ahol elvi lehetőségként fogalmazta meg az uniós jog alkalmazásának kizárását a nemzeti szuverenitás és az alkotmányos identitás sérelme esetén. A két alkotmánybírósági attitűd összevetését lásd Sólyom, Péter: The European Protection of the Rule of Law and the Challenge of Constitutional Particularism. Dyskurs Prawniczy I Administracyjny. 2023/3. 195-210.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, Debreceni Egyetem.
Visszaugrás
