A Magyarországgal szembeni nemzetközi beruházásvédelmi jogviták számának növekedésére adott jogalkotói válaszként is lehetett tekinteni a - többek között - választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény ("Vbt.") módosításáról szóló a 2012. évi LXV. törvény és a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény ("Nvt.") választottbíráskodást korlátozó rendelkezéseit.[1] Az alapvető jogok biztosának indítványára az Alkotmánybíróság 14/2013. (VI. 17.) AB határozatával (a továbbiakban: az "AB határozat") értelmezte a korlátozó rendelkezések hatályát; elutasította azonban a korlátozó rendelkezések megsemmisítésére vonatkozó indítványt.
Cikkem célja a nemzetközi beruházásvédelmi rendszer kiemelkedő jogintézménye, az ún. ICSID választottbírósági eljárás főbb elveinek bemutatása annak érdekében, hogy rámutassak arra, hogy az AB határozat nincs összhangban az ICSID rendszer alapjául szolgáló, Magyarországra kötelező nemzetközi szerződésekkel.[2] Erre tekintettel az Nvt. és a Vbt. AB határozat általi értelmezése alkalmas lehet arra, hogy megkérdőjelezze Magyarország elkötelezettségét a külföldi beruházók védelme iránt, és csökkentse Magyarország, mint beruházási célpont vonzerejét. Ennek a kockázatnak a mérséklése érdekében javaslatot teszek a Vbt. az Nvt. és az AB határozat vonatkozó szabályainak olyan értelmezésére, amely alkalmas lehet Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek megóvására.
A nemzetközi beruházásvédelmi jog mára általánosan elismerten elkülönült nemzetközi jogi jogterület, amelynek a jogirodalom többsége - a magánjogias nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárásokkal fennálló szoros kapcsolatának elismerés mellett - a nemzetközi jogi, illetve közjogi természetét emeli ki.[3] A nemzetközi beruházásvédelmi jog kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy szabályainak érvényesülését nemzetközi intézmények - elsősorban a jelen cikk tárgyát képező ICSID választottbírósági rendszer - biztosítják, akár az ezzel ellentétes esetleges belső, nemzeti jogi szabályok ellenére.[4]
A nemzetközi befektető védelmi jog forrásai között kiemelkedik a két ország közötti kétoldalú beruházás védelmi egyezmények[5] szerepe.[6] Magyarország első kétoldalú egyezménye 1986-ban lépett hatályba (Belgiummal), és jelenleg 58 kétoldalú egyezmény védi a magyar beruházók érdekeit külföldön és a külföldi beruházók érdekeit Magyarországon.[7] A kétoldalú beruhá-
- 152/153 -
zásvédelmi egyezmények nagymértékben standardizált joganyagok, amelyek jelentős része OECD modell egyezményeken alapszik. A kétoldalú egyezményben egyrészt a fogadó állam anyagi jogokat biztosít a területén megvalósított beruházásokkal kapcsolatban a másik fél területén honos beruházók részére. A jogok köre bizonyos mértékig esetről-esetre eltérő lehet,[8] de a kétoldalú egyezmény szinte minden esetben magában foglalja a független vitarendezés lehetőségét ezen anyagi jogok megsértése esetén, nemzetközi választottbíráskodás útján.
A nemzetközi beruházásvédelmi jog másik kiemelkedő jogforrása az államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló, Washingtonban, 1965. március 18-án kelt Egyezmény ("Washingtoni Egyezmény").[9] A Washingtoni Egyezményt 2013-ig 158 ország írta alá, és 148 ország ratifikálta,[10] köztük Magyarország, amely 1986-ban csatlakozott a Washingtoni egyezményhez.
A Washingtoni Egyezmény hozta létre a világbank keretein belül működő speciális, intézményi nemzetközi választottbíróságot, a Beruházási Jogviták Rendezésének Nemzetközi Központját ("International Center for the Settlement of Investment Disputes" vagy "ICSID"), és határozta meg az ICSID eljárás szabályait. Kiemelkedő szerepét az adja, hogy a nemzetközi beruházási jogviták túlnyomó többségében az ICSID hatáskörét kötik ki a felek. Az UNCTAD 2013-as adatai szerint az 514 kétoldalú egyezményen alapuló, ismert állam és külföldi beruházó közötti jogvitából 314 ICSID jogvita volt.[11] Magyarország 58 kétoldalú beruházásvédelmi egyezménye 4 kivétellel[12] ICSID választottbírósági eljárást ír elő a beruházó és a fogadó állam közötti jogvitákra, ha mindkét részes állam tagja az ICSID-et létrehozó Washingtoni Egyezménynek.[13]
Az ICSID előtti nemzetközi beruházásvédelmi jogviták jelentős számát mutatja, hogy a korábban regisztrált évi 1-2 eset helyett az 1990-es évektől évente több tucat új ügy kezdődik, és a párhuzamosan folyó ügyek száma 2005-re meghaladta a 100-at. 2013. december 31-én az elbírált vagy folyamatban levő ügyek száma 459 volt; csak 2012-ben 50, 2013-ban pedig 40 új ügyet vettek nyilvántartásba.[14] A legutolsó adatok szerint Magyarország ellen eddig összesen 11 nyilvánosságra hozott ICSID ügy indult, amelyből jelenleg 6 van folyamatban.[15] A nyilvánosságra nem hozott vagy formális eljárás nélkül egyezséggel zárult ügyek számáról nem áll rendelkezésre információ.
A nemzetközi beruházásvédelmi jogviták - ezen belül az ICSID választottbírósági eljárások - elemzése során meg kell különböztetni a kétoldalú egyezményekben részes két állam között a kétoldalú egyezmény alkalmazásával kapcsolatos vitákat egyik részről, és az egyik államban honos beruházó és a másik, fogadó állam közötti jogvitákat, másik részről.
Az első esetben a nemzetközi közjog más területein is ismert, két állam közötti vitarendezési eljárásra kerül sor, amely vagy valamilyen békés vitarendezési eljárás, vagy nemzetközi választottbírósági eljárás. Az eljáráshoz való hozzájárulást, például a választottbírósági alávetést a két állam közötti szerződés, a kétoldalú egyezményben foglalt vitarendezési klauzula tartalmazza.[16]
- 153/154 -
Mivel a konkrét beruházásvédelmi jogviták döntő többségében lehetőség van - a lent bemutatottak szerint - közvetlen vitarendezést kezdeményezni a külföldi beruházó és a fogadó ország között, az államok közötti beruházásvédelmi jogvitáknak nincs jelentős szerepe, és az ismert esetek száma csekély.[17] Az államközi vitarendezés relatív jelentéktelenségét mutatja, hogy a kevés publikált döntés egyikében[18] a chilei beruházó és a fogadó állam, Peru közötti jogvitában eljáró ICSID választottbíróság elutasította Peru kérelmét az eljárás felfüggesztése iránt a két állam közötti vitarendezési eljárás befejezéséig. A döntés alapja az volt, hogy két külön, egyenértékű eljárásról van szó, és a külföldi beruházó jogai sérülnének, ha a részére biztosított vitarendezési eljárást felfüggesztenék, tekintettel arra is, hogy az ICSID egyezmény tárgyalási története alapján megállapítható, hogy a részes felek szándéka arra irányult, hogy az államközi vitarendezés ne akadályozza a beruházó jogainak érvényesítését, és a beruházó-fogadó állam közötti választottbírósági ítélet végrehajtását. Ezt követően Peru nem folytatta a Chilével szemben kezdeményezett államközi választottbírósági eljárást.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
