2017. november 22-én "Jelen és jövő - az állatvédelmi reform jogi és pszichológiai oldalai" címmel rendezetek konferenciát az Állatmentő Szolgálat Alapítvány elkötelezett önkéntesei (tagjai), illetve szimpatizánsaik. A konferencia helyszínéül a budapesti (IX. kerület) Tóth Kálmán utcában található MTA TK Jogtudományi Intézete szolgált.
Dr. Vadász Vanda köszöntőjét követően az eseményt dr. Kajó Cecília jogász és önkéntes, a konferencia moderátora nyitotta meg. Bevezetőjében kiemelte, hogy a konferencia egyfajta szimbolikus lezárását képezi az elmúlt évnek, visszautalva az előző év főbb történéseire.
Először is az állatvédelmi törvény módosítására vonatkozó javaslat megtételére, amely törvényjavaslat a jogalkalmazásban felmerülő probléma jogalkotással történő feloldását célozza.[1] A Földművelésügyi Minisztérium azonban a javaslat visszavonását kezdeményezte, mivel álláspontjuk szerint a javaslat alkalmat adhat a szándékos félremagyarázásra.[2] Másodsorban az állatokért országszerte megszervezett tüntetésekre, ahol az állatvédelem fontosságára hívták fel a figyelmet. Végezetül pedig a közelmúltban meghozott bírói ítéletekre, amelyek nagyrészt társadalmi felháborodást eredményeznek, mivel az emberek szerint nem kellő mértékben szigorúak.[3]
A megnyitót követően az elsőként Antal Gábor krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológus és önkéntes állatmentő három fő részre bontva, három (fő)kérdést körüljárva tartotta meg előadást.
Elsőként arra adott választ, hogy hogyan lesz valakiből állatkínzó. Pszichológiai szempontból ezerféle folyamat zajlik le az emberben fejlődése során, de az jól látható és érzékelhető, hogy az állatkínzás az első "előszoba" a bűnözői karrier felé. Ahhoz, hogy valaki álltakínzóvá váljon, nagyban hozzá járul a nem megfelelő szociális (családi) háttér, méghozzá az, hogy az esetek többségében - a későbbi állatkínzó - nem az erőszakmentes megoldásokat látja a szüleinél. Összességében tehát rossz szociális (családi) mintát lát és vesz át, ami nagyban befolyásolja fejlődése irányát. Az előbb említett emberekre jellemző az empátia, a pozitív emóció és a valóságérzet hiánya. Számos viselkedésszabályozási deficittel kell számolnunk az ilyen esetekben. Például mivel ki sem alakult, így nincs is meg a fékekellensúlyok rendszere (autoregulációs hiányosságok), ez felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán számon kérhető-e a szóban forgó magatartás. Az állatkínzók többségénél túlzott frusztráció figyelhető meg (agresszió hipotézis). A frusztráció miatt vagy befelé, vagy kifelé, de növekszik az agresszió szintjük, ami végső soron szabad utat enged az agressziónak, az állatkínzásnak. Párhuzam vonható az agresszív bűnelkövetők és az állatkínzók között, mivel mind a két "csoport" potenciális áldozatai náluk sokkal gyengébbek köréből valók, előbbi esetén nők, gyermekek, idősek, utóbbinál a kisebb testű állatok.
Azt, hogy hogyan lesz valakiből állatkínzó számos dolog határozza meg. Jellemzően nagyarányú az alacsony intelligenciaszint az állatkínzást örömszerzést céljából "használó" (öröm elv) elkövetők körében, valamint az infantilis, éretlen és kidolgozatlan személyiség. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha nem alakul ki a visszatartó belső hang (fék), ha fixálódik a helytelen viselkedésminta, akkor szinte borítékolható a bűnözővé válása az illetőnek.
Itt a tisztánlátás érdekében mindenképpen ki kell térni a személyiségzavarokra. A személyiségzavarok/elmebetegségek, mint az anti-
- 564/565 -
szociális személyiségzavar, a skizofrénia, a különböző szenvedélybetegségek stb. előidézhetnek agressziót, akár állatkínzást is. Az állatkínzók két nagy csoportba differenciálhatóak: az egyik csoportba a pszichopaták tartoznak, akik esetében nagyon jól kimutatható motivációjuk van és szisztematikusan követik el cselekményeiket, a másik csoportot pedig a skizofréniában szenvedők alkotják, esetükben az álltakínzás abban nyilvánul meg, hogy a személyiségükből adódóan nem csak magukkal, hanem az állatokkal szemben is hanyagok. Előbbiek magatartása szabadon gyakorolt választás eredménye, amelyben állandóan keresik az extrém ingereket. Felszínesség, én centrikusság (nem szempont, hogy az áldozat helyébe képzelje magát), a megbánás és a bűntudat hiánya, megtévesztés és manipuláció, sekélyes érzelmek, impulzivitás és felelőtlenség jellemzi őket. Náluk is hiányzik a magatartáskontroll, ezzel szemben fokozott igényt mutatnak az izgalom, a fölényre és a hatalomra törekvés terén.
Másik kérdés, hogy vajon kínozták-e az állatkínzót gyerekkorában. A helyzet az, hogy az esetek túlnyomó többségében (10-ből 9-szer) igen. A nyílt vagy leplezett szülői erőszak, a deviancia, illetve az állandó agresszió megtapasztalása, főleg 10 éves kor előtt rossz prognózishoz vezet. Korai magatartási problémák jelentkeznek: hazugságok, lopás, állatkínzás (gyermekkori pszichopátia), amelyek nem fékezhetők meg jutalmazással vagy büntetéssel.
Az állatkínzás okai elég szerteágazóak, mivel lehetnek genetikai, szocializációs, tanuláselméleti, pszichoszomatikus, tárgykapcsolatelméleti, vagy kognitív jellegűek. Arra a kérdésre viszont, hogy felmenthetjük-e vagy fel kell-e mentenünk az állatkínzót tettei alól, egyértelműen nemleges választ kapunk - abban az esetben, ha az elkövető beszámítható tudatállapotban volt az elkövetés pillanatában. Összegezve: a társadalom mai megítélése szerint kőkeményen kell szankcionálni (büntetni) ezeket a cselekményeket.
Dr. Kozma Tamás, az Illatos út vezető állatorvosa "25 éves az Illatos út - a gyepmesteri telepek szerepe az állatkínzások megelőzésében, visszaszorításában" c. előadását rövid történeti visszatekintéssel kezdte. Fontos megjegyezni, hogy a telep 25 évnél régebb óta működik, azonban fennállásának pontos ideje nem ismert. Annyi bizonyos, hogy 1968-ig a Fővárosi Tanács fennhatósága alá tartozott, 1968-tól 1991-ig pedig Budapest Fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrző Állomása alá volt rendelve. 1992. január 1-jétől a Fővárosi Önkormányzat intézményeként működött, mint Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telepe. Ekkor ismerték fel, hogy a telepen uralkodó körülmények tarthatatlanok, ezért szakembereket bíztak meg az akkori telep átépítésével. 1995. július 1-jén került sor az új telep átadására, amely a régi terület mellett épült újjá. 2013. július 1-től a telep a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóság Állategészségügyi Szolgálataként működik, amely elnevezés jól mutatja, hogy már nem az ebrendészeti funkció (kóbor kutyák befogása, állatról emberre terjedő betegségek megakadályozása) dominál a telep működtetésében, hanem egy új szempont - az állatok érdekei - is előtérbe került.
Az Illatos úti telep nem menhely, hanem önkormányzati intézmény, a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóság szervezeti egysége, ennek megfelelően a működését jogszabályok és a jogi irányítás egyéb eszközei határozzák meg. A három legfontosabb jogszabály, amely az intézmény működését szabályozza az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről, a 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről [83. § (3) bek.] és az 56/2013. (VI.27.) Főv. Kgy. rendelet a Fővárosi Önkormányzat közterület-felügyeleti feladatainak ellátásáról. A szabályozás szempontjából a Közgyűlésnek van a legnagyobb jelentősége, hiszen mindennemű tevékenységet, amely az intézményben történik a testület határozza meg.
Két fő állategészségügyi feladata van az intézménynek. A legfontosabb - ami miatt létrejött az intézmény - a főváros belterületén a háziasított állatfajok kóbor egyedeinek befogása, elhelyezése és gazdához juttatása. A másik feladata a veszettség szempontjából
- 565/566 -
aggályos állatok 14 napos, illetve a veszettség fertőzöttségre gyanús húsevő állatok 90 napos megfigyelése.
A telep szolgáltatásai közé tartozik a főváros lakossága által tovább tartani nem szándékozott és az elkobzott ebek és macskák átvétele. Az intézmény csak az elkobozott állatokat veszi át, a hatóságilag eltávolított állatokat nem, amely intézkedések között a különbség abban áll, hogy míg előbbinél a tulajdonjog megszűnik az állaton és nem adható vissza gazdájának, utóbbinál a tulajdonjog nem szűnik meg, és bizonytalan jogi helyzet áll fenn, amely miatt a telep nem vesz részt ezeknek az állatoknak az átvételében. További szolgáltatás, hogy a tulajdonos kérésére a beteg, gyógyíthatatlan állatokat elaltatják. Dr. Kozma Tamás, a telep vezető állatorvosa elmondta, nagy büszkeséggel tölti el, hogy 2012 óta egyszer sem kellett helyhiány miatt altatni a telepen, amely a bekerülő állatok számának csökkenése mellett szintén nagy előrelépést jelentett. Szoláltatásnak minősül a - feladatként már említett - veszettség szempontjából aggályos húsevő emlősállatok 14 napos megfigyelése, amely azt jelenti, hogy bármely húsevő állat, amely embert mar - függetlenül attól, hogy veszettség ellen oltva van-e vagy sem -14 napos megfigyelés alá kell vonni. Ennek jogszabályi háttere, hogy a megfigyelést az állat tartási helyén kell megtennie a jogosult állatorvosnak és, ha a jogosult állatorvos úgy ítéli meg, hogy a hely nem alkalmas erre a célra, akkor kell gyepmesteri telepre vinni az állatot.
A statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt években jelentősen csökkent a bekerült állatok száma, melyet jól szemléltet az, hogy 2004-ben ez a szám 4889, 2016-ban pedig már "csak" 1812 volt. Másik fontos adat, hogy 2004-ben az altatott állatok száma 2524 (amely több mint a fele az adott évben bekerült állatok számának), míg 2016-ban összesen 36 állatot altattak, de egyet sem helyhiány miatt. Az állatvédő szervezetek által elvitt állatok száma 2010-ben volt a legtöbb. Ezt az eredményt sorozatos harcok előzték meg, az állatvédő szervezetek támadták a telepet, az "Illatos út volt az a hely, ahová az állatok meghalni mentek", azonban senki nem segített, mert sem anyagi, sem felsőbb szintű támogatás nem volt rá. A befogott és leadott állatok számának megoszlása 2002-ben 966 - 3899 volt, 2016-ban 856 - 956, amelyből látszik, hogy számottevően csökkent a leadott állatok száma. Ez az előadó szerint három tényezőnek köszönhető: a kötelező mikrochip használatnak, a ténynek miszerint Budapesten nagyobb a fajtatiszta állatfajok aránya, amelyektől ritkábban válnak meg tulajdonosaik és végül, de nem utolsó sorban az emberek növekvő felelősségtudatának.
A múltat és jelent összehasonlítva nem csak a számok tekintetében figyelhetünk meg pozitív változást. Egyik fontos változás például, hogy míg évekkel ezelőtt az állatok oltatlanul, betegségekkel (pl. szopornyica) fertőzötten éltek a telepen, ma már életkornak megfelelő oltásokat kapnak, és nagy gondot fordítanak a betegségek kiszűrésére és gyógyítására. Régen minimális gyógykezelési lehetőség volt, műtéti beavatkozásra egyáltalán nem volt lehetőség, ezzel szemben jelenleg évi 4000 gyógykezelést és 700 műtéti beavatkozást végeznek. Nagy előrelépést jelentett a kommunikáció folyamatossá válása, mivel elősegítette az állatvédő szervezetekkel való együttműködést, így a szervezetek támadásai is csökkenő tendenciát mutatnak. Az elavult örökbefogadási rendszer eredménye volt, hogy kevés állatot tudtak örökbe adni, az emberek bizalmatlanok voltak az intézménnyel szemben, de a megújult örökbefogadási rendszer (Örökbefogadó Nap, Sétáltató Nap, Örökbefogadott Állatok Napja stb.) örökbefogadói nyitottságot eredményezett.
Dr. Kozma Tamás azt is elmondta, hogy jövőbeli célkitűzéseik közé tartozik, hogy növeljék a férőhelyek számát, ezzel együtt javítsák az állatok komfortérzetét. Továbbá a kidobott állatok gazdáinak felkutatás és szankcionálása, valamint az örökbefogadás feltételeinek szigorítása (utólagos kontroll). Egyelőre azonban mindkét folyamat nehezen valósítható meg. Sajnos problémát jelent, hogy 19.00 óra és 7.00 óra között nincs ügyeleti idő, nem tudnak állatot átvenni. Így tehát feladataik és szolgáltatásaik időbeli kiszélesítését is
- 566/567 -
célkitűzéseik közé sorolta, de ide tartozik még a felelős állattartásra nevelés és a kóbor macska kérdés megoldása is.
Mindezek mellett nagy előrelépést jelentene egy Állatmenedék Központ kialakítása Budapest vonzáskörzetében nagyobb területen, nagyobb férőhelyszámmal. A Központ ebrendészeti és menhely funkciót is ellátna, állatkínzással kapcsolatos és vitás állattartási ügyekben befogadó állomásként és szakmai, módszertani központként működne, illetve lehetőség nyílna állatvédelmi járőrszolgálat működtetésére.
Dr. Kozma Tamás előadását az állatvédelem büntetőjogi szabályozásával, az állatkínzás és a különböző "típusú" állattartók fogalmi meghatározásával és a szabályozás, hatósági eljárás aktuális problémáit részletezve zárta.
Mindezeket követően Csatlós Csilla üzletasszony és coach "Állatvédők hétköznapjai - határok, kiégés, összefogás, széthúzás, mit tehetünk, hogy ne legyünk az állatvédelem áldozatai?" címmel tartotta meg igencsak rendhagyónak nevezhető előadását, az állatvédők nézőpontjából megközelítve.
Álláspontja szerint a legeslegnagyobb problémát a burn out, vagyis a kiégés jelenti, amely az állatvédők körében nagyon sokakat érint. Gyakran találkozni olyan állatvédővel, aki az állatmentésbe menekül. Rettentő nagy lelkesedéssel, mindent beleadva akarják megmutatni a világnak, kik is "valójában". A felszín alá tekintve, viszont láthatóvá válik, hogy a szóban forgó embereknek felbomlott a belső egyensúlya, munkahelyi és magánéleti problémákkal küzdenek, valamint a barátaik mellett saját magukra sincs igazán idejük ("énidő"). Pontosan ezekből kifolyólag eredménytelennek, haszontalannak és sikertelennek tartják saját magukat, illetve az általuk végzett munkát. Kezdődő szomatikus tünetek jelentkeznek náluk: semminek nincs értelme, elegük van, nem segít a pihenés, sok munka terheli őket és valóban sikertelenek. Ők azok, akik a családjuk köréből kiszakadva, akár hétköznap este 9-10 óra után is állatokat mentenek, hogy bizonyítsanak. Megjegyzendő, hogy nem az említett tevékenység végzésével van a probléma, hanem annak módjával.
A fentebb említettek miatt elengedhetetlen lenne egy szigorú feltételrendszer kialakítása, amely kiszűri a "belemenekülő" és a ténylegesen alkalmas állatokat védeni/menteni akarókat. A feltételeket pedig a következőkben lehetne röviden összefoglalni: 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, alkalmassági (orvosi/pszichológiai) vizsgálat, valamint egy (állam által) akkreditált képzés elvégzése. A feltételek fennállását vagy fenn nem állását az erre a célra létrehozott apparátus vizsgálná, kizárólag ez az intézmény lenne jogosult a megfelelő "papírokat" kiállítani, valamint a későbbieken ellenőrzéseket végezni, felülvizsgálatokat tartani. A hatóságok részéről, továbbá létre kellene hozni egy speciális rendőrségi feladatokat ellátó szervezetet ("Állatrendőrség"), a hivatali szervek dolgozóinak edukációt tartani az tárgyalt témában, továbbá egyértelműbb és végrehajthatóbb jogszabályokat kellene kialakítani és alkalmazni.
Fontos lenne továbbá egy "állatvédelmi ernyőszervezet" (kamara) alapítása, amely kidolgozná az állatvédelmi etikai kódexet és a szakmai előírásokat. Elengedhetetlen egy megbízható (és mindenki számára jól átlátható) állatvédelmi szervezetminősítés létrehozása, amely könnyebbé tenné a további munkát és az összefogást (marketing a támogatóknak, publikáció).
Az állatok szaporításának kérdéskörére mindenképpen ki kell térni. Ma Magyarországon egyik napról a másikra a szó szoros értelmében bárki állattenyésztővé válhat, mivel nincs feltételhez kötve. A jövőben az ilyen jellegű tevékenységet a - már remélhetőleg működőben lévő - kamara,[4] fizetős képzés elvégzéséhez ("okleveles állattenyésztő" végzettség) köti. Ki kell terjeszteni, továbbá az államilag regisztrált chiprendszert, valamint a szaporítást önálló tevékenységkörként kell jegyezni, aminek - mint vállalkozói tevékenység - a feltétele a végzettség. Végül, de nem utolsó sorban, az amúgy is nagy ügyteherrel küszködő hatósági állatorvosnak meg kellene szüntetni a praxis viselését (méltányos fizetés biztosítása mellett), hogy kellő figyelemmel,
- 567/568 -
nem túlterhelve végezhesse az ebből a minőségéből fakadó kötelezettségeit.
Zárásképpen nélkülözhetetlen a közösségépítés hangsúlyozása és az általános bizalom növelése a támogatók irányába, akiknek fontos az átláthatóság és a nyomonkövethetőség, vagyis az, hogy az általuk az állatvédőknek adományozott pénzt a támogatásban részesített szervezetek mire használják fel. Elengedhetetlen, továbbá a pozitív reputáció (hírnév, tekintély) kialakítása és fenntartása, valamint a törvényes keretek közötti működés.
A konferencia záró előadását "Az állatok büntetőjogi védelme" címmel Prof. Dr. Domonkos Andrea, a Károli Gáspár Református egyetem büntetőjogi oktatója és a Bűnügyi Tudományok Intézetének vezetője tartotta meg. Előadásában számos rendkívüli, állatokkal kapcsolatos bűncselekményt mutatott be és elemzett. Ismertette az elmúlt év bírói gyakorlatát, amelyből kitűnnek a jogi szabályozás (Btk. és Ávt.) hibái, alkalmazhatósági nehézségei.[5] Az elmondott példák során körvonalazódott, hogy az eddigi jogalkalmazás nem működött koherensen, elég, ha csak a 8/2017. (IV. 18.) AB határozatra gondolnunk, ahol az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt fogalmazott meg a kétszeres eljárás alá vonás és a büntetés tilalmának (ne bis in idem elve), valamint a jogbiztonság követelményének maradéktalan érvényesülését biztosító egységes állatvédelmi hatósági és bírósági gyakorlat kialítása érdekében. A határozat értelmében az Ávt. 43. § (1) és (4) bekezdésének alkalmazása során, állatkínzás vétsége vagy büntette miatt büntetőjogi felelősség megállapításának van helye, vagy a büntetőjogi felelősség kérdésben már jogerős marasztaló döntés született, akkor ugyanazon tényállás alapján indult állatvédelmi hatósági eljárásban, ugyanazon jogellenes cselekmény miatt állatvédelmi bírság kiszabására ugyanazon személlyel szemben nem kerülhet sor.
Az említett példákon keresztül láthatjuk, hogy a hibás jogalkotás miatt a magyar gyakorlat még korántsem egységes és kiforrott, továbbá érzékelhető, hogy a társadalom nagy része bizalmatlansággal és elégedetlenséggel kezeli például a bíró által kiszabott büntetéseket is. Fontos azonban megjegyezni azt, hogy a hazai joggyakorlatban a büntetések kiszabásának tendenciája egyre szigorúbb megítélés felé tolódik el.[6] ■
JEGYZETEK
[1] Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló T/15370 számú törvényjavaslat.
[2] MTI: Átdolgozza a kormány az állatvédelmi törvényjavaslatot. https://www.hirado.hu/2017/05/04/az-fm-kezdemenyezte-az-allatvedelmi-torvenyjavaslat-visszavonasat/ 2018.01.14.
[3] Elég csak Fülöp kutya ügyére gondolnunk, amely a legnagyobb sajtóvisszhanggal rendelkező állatkínzási ügy napjainkban Magyarországon. http://hvg.hu/itthon/20170718_Fordulatot_hozott_a_balazozsinorral_halalra_kinzott_kutya_ugye 2018.01.14.
[4] Jelenleg ilyen intézmény nem működik, csak kívánalom.
[5] A legnagyobb problémát a büntetőjogi és (állatvédelmi) hatósági felelősségre vonás kérdése jelentette, amelyet az Alkotmánybíróság 8/2017. AB határozatával oldott fel és rendezte ezek alkalmazási köreit.
[6] Nagy Gergő: Két év letöltendő állatkínzásért? http://arsboni.hu/ket-ev-letoltendo-allatkinzasert/ 2018.01.14.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató, demonstrátor, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
[2] A szerző joghallgató, demonstrátor, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
