Régi Kereskedelmi törvényünk, az 1875. évi XXXVII. törvény nagyon jól megoldotta a cégek "feloszlatása" után rendezetlenül maradt vagyoni kérdéseket.
122. §-a kimondta, hogy a cég megszűnése (feloszlatása) nem vezet a megszűnt cég aktív vagy passzív perképességének az elvesztéséhez, nem volt tehát akadálya annak, hogy a megszűnést - törlést - követően felperesi vagy alperesi pozícióban a volt cég szerepeljen. A megszűnt cég helyett és nevében ügygondnok járt el. Megoldott volt ennek következtében a rendezetlen vagyon sorsának kérdése, rendezhetővé váltak függő jogi helyzetek, kötelmi jellegű követelések, akár jogosulti, akár kötelezetti pozícióban volt is a megszűnt cég. Nem jelentett gondot a be nem jegyzett, de széljegyen szereplő szerződéseken alapuló tulajdonos változások elbírálása, be sem jelentett, de utóbb igényelt tulajdonos változások bejegyzése, a törölt cég javára keletkezett zálogjog rendezése, vagy a törölt cég egyéb követelése stb. A jelenlegi szabályozás erre nem alkalmas, és ha igaz, hogy a kodi-fikáció során az erre vonatkozó javaslatot a jogalkotó kifejezetten visszautasította, akkor mi sem juthatunk el a "jogalkotó akaratát" firtatva, az ezzel éppen ellentétes álláspontra.
A Ctv. 58/C. § (3) bekezdése és 58/D. § (2) bekezdése szerint, a vagyonrendezési eljárás lefolytatását kérheti az is, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik, mivel az általa megjelölt vagyontárgyra tulajdoni igényt támaszt, majd a tulajdoni helyzet egyértelműsége esetében a bíróság a vagyonrende-zési eljárás lefolytatását elrendeli. Általában nem jelent problémát, amikor az igénylő azt állítja, hogy a volt cég jogcím nélkül tartotta valamely, a tulajdonát képező vagyontárgyát birtokban, vagy nem jogcím nélkül ugyan, de korábbi jogcíme megszűnt, és ennek ellenére azt a volt cég a részére nem adta ki.
Az azonban már gondot fog jelenteni, ha az igénylő azt állítja, hogy a megszűnt céggel szemben tulajdonjogot fakasztó jogcíme keletkezett, és ennek elismerése, tulajdonszerzése érdekében kezdeményez eljárást. Ha ugyanis a bíróság az igényét megalapozottnak találná, tulajdonjogát megállapítaná, lehetősége nyílnék arra, hogy az igényelt vagyontárgyat megkapja, vagy a tulajdonos változást valamely közhiteles nyilvántartásban átvezettesse.
Egyes álláspontok szerint ebben az esetben az igénylőnek pert kellene indítania tulajdonjogának megállapítása iránt, és az eljárás jogerős befejezéséig a vagyonrendezési eljárást fel kell függeszteni. Ha a per számára kedvező eredménnyel járul, a vagyon-rendezési eljárás folytatható, a vagyontárgy az igénylőnek kiadható, esetleg a tulajdonjog közhiteles nyilvántartásba bejegyezhető.
Megítélésem szerint ennek a megoldásnak két akadálya van.
A Ctv. 58/C. § (3) bekezdése az egyéb érdekeltet, annak tulajdoni igényével legitimálja. Ugyanakkor az 58/E. § (5) bekezdése az ő esetében is értékesítésről beszél, holott ez tulajdoni igény esetében képtelenség. Valójában a vagyonrendezési eljárás egy szabálya sem foglalkozik a nem tulajdonos tulajdoni igénylő helyzetével, egyoldalúan - elsősorban - a hitelezőkkel foglalkozik, másodsorban a volt tagokkal. Az 58/D. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy a tulajdonjognak egyértelműen megállapíthatónak kell lenni. Igaz ugyan, hogy ezt a követelményt a cég vonatkozásában állítja fel, de megítélésem szerint nem lehet ez máshogy az egyéb érdekelt vonatkozásában sem. Mindebből pedig arra kell következtetni, hogy a vagyonrendezési eljárást nem tekinti a jogszabály tulajdoni pernek/peres eljárásnak. Az eljárás felfüggesztése tehát nem kerülhet szóba, mert valójában egy idő előtti igényről van szó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
