2015 novemberében az Európai Bíróság hivatalosan is új javaslattal állt elő az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között kötendő a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről szóló (TTIP) megállapodásról folyó tárgyalásokon.[1] Az új javaslat legfontosabb eleme a beruházásvédelmi vitarendezés intézményei struktúrájára vonatkozik, és egy új, állandó bíróságot, illetve fellebbviteli bíróságot indítványoz létrehozni a beruházó vállalatok és az államok közötti közvetlen vitarendezés területén. Ez utóbbit nevezik a mára szinte már közismertté vált angol rövidítéssel ISDS-nek (Investor State dispute settlement), illetve tovább igyekszik szabályozni, szigorítani az eljáró bírákkal kapcsolatos etikai-összeférhetetlenségi szabályokat. Az eljárás átláthatóságára vonatkozó szabályozás, részletesebb összeférhetetlenségi szabályok, illetve a fellebbviteli mechanizmus lehetősége már szerepelt az EU egyéb beruházásvédelmi egyezményeinek tervezetében is, de a javaslat ezekhez képest is komoly újításokat tartalmaz.[2]
Az Egyesült Államok már előzetesen elutasítóan állt az akkor még csak tervezett javaslathoz, az mégis nagy jelentőségű lehet. Először, a beruházásvédelemre vonatkozó szabályok reformja, és különösen a vitarendezési mechanizmus megváltoztatása már jó ideje napirenden van, és a most Bizottság által javasolt két megoldás, vagyis állandó nemzetközi bíróság, illetve fellebbviteli mechanizmus létrehozása a korábbi nemzetközi szintű vitákban is felmerült, mint a reform egyik iránya. Másrészt, az EU és az USA a nemzetközi gazdaság két legjelentősebb szereplője, tehát más országok számára is iránymutató lehet, hogy milyen megoldást fogadnak el egymás között a beruházásvédelmi vitáik rendezésére. Így a javasolt intézményi módosulások vagy akár azok egy részének megvalósulása is egy átfogóbb reformfolyamat kezdete lehet. Ráadásul, a Bizottság ezt a típusú vitarendezési megoldást a jövőben a Lisszaboni Szerződés nyomán az EU által kötendő beruházásvédelmi megállapodásokban is alkalmazni kívánja és már jelezte, hogy harmadik államokkal is egyeztetéseket kezd állandó beruházásvédelmi bíróság létrehozásáról.
A TTIP-vel kapcsolatos viták már hosszabb ideje tartanak az EU országokban, és ennek a vitának a fókuszában áll az az egyik kérdés, hogy szükséges-e közvetlen beruházásvédelmi vitarendezési mechanizmus a TTIP-ben, illetve általában az EU későbbi beruházásvédelmi egyezményeiben, és ha igen, milyen intézményi formában. A Bizottság 2014-ben széles körű konzultációt tartott a TTIP beruházásvédelmi szabályait illetően. A konzultáció különösen nagy érdeklődést váltott ki a politikai-szakmai berkekben. A Bizottság részére eljuttatott vélemények számos kritikai elemet hordoztak és a kritikus hozzáállás volt jellemző utcai demonstrációk során is, sőt, egyes a nyomtatott és az on-line sajtóban megfogalmazott véleményekben is.[3]
Különösen sok negatív megjegyzés jelent meg a beruházásvédelmi vitarendezéssel kapcsolatban. A teátrális felhangokat sem nélkülöző kritikák az állam szabályozói jogát korlátozó, a beruházók érdekei szerint eljáró titkos választottbírósági eljárásokról beszéltek, ahol (jelen esetben az európai) fogyasztók életét, biztonságát, egészségét védő szabályok bevezetése miatt vonhatják majd felelősségre az európai államokat a profitéhes amerikai befektetők.
A túlzások e kritikákban nyilvánvalóak, különösen úgy, hogy csak a nyugat-európai országok számára újdonság, hogy jelentős tőkeimportőr országok befektetői közvetlenül citálhatják őket választottbíróság elé: például Magyarországot és a régió más országait az elmúlt két évtizedben közel 100 esetben perelték be ilyen választottbíróságok előtt a nyugat európai országok befektetői bizonyos szabályozói vagy egyéb döntések miatt a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények, illetve a hasonló rendelkezéseket tartalmazó Energiacharta Egyezmény alapján. Ez Magyarország esetében eleddig az eljárásokat elindító magánfelek részéről relatíve csekély sikerre vezetett.
Az ISDS jelenlegi rendszere a Bizottság által szervezett konzultációkat megelőzően szélesebb nemzetközi szinten is hosszabb ideje folyamatos kritikák kereszttüzében áll. A konzultáció keretei között és azon kívül
- 4/5 -
megfogalmazott érvek lényegében hasonlóak ezekhez a korábban már megfogalmazott általános kritikai észrevételekhez.
A következőkben az először a választottbíróságok rendszerét és az ISDS jelenlegi intézményeit és azok értékelését mutatjuk be, majd ismertetjük a Bizottság javaslatát az új állandó, kétszintű beruházásvédelmi bírósággal kapcsolatban, illetve kitérünk a vitarendezési eljárásra vonatkozó, részben új javaslatokra, illetve röviden értékeljük, hogy az új intézményi megoldások milyen hatással lehetnek a vitarendezésre.
A választottbíráskodás a felek közötti véleménykülönbség eseti jellegű, a felek által választott bíróság általi feloldása jogi szempontok alapján. A szakirodalom három fajtáját különbözteti meg: az államközi, a vegyes és a kereskedelmi választottbíráskodást. Az államközi választottbíráskodásban szuverén államok állnak egymással szemben, a vegyes választottbíráskodás szuverén államok és magánjogi jogalanyok között zajlik, a kereskedelmi választottbíráskodás pedig társaságok vagy magánszemélyek jogvitáit rendezi.
Bár a középkorban, sőt az ókorban is léteztek eseti választottbíráskodások, a modern, nemzetközi jogon alapuló választottbíróságok a gyakorlatban az Egyesült Államok függetlenné válása után jelentek meg, amikor George Washington 1794-ben barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződést kötött a brit uralkodóval.[4]Ez a szerződés a függetlenségi háborút követően fennmaradt rendezetlen kérdések megoldására három különböző választottbírósági tanács létrehozását rendelte el, amelyek feladata az államközi jogvitáknak, a brit alattvalók Egyesült Államokkal szembeni igényeinek és az amerikai állampolgárok brit kormánnyal szembeni követeléseinek a rendezése volt, azaz egyszerre volt államközi és vegyes választottbíróság. Ez a választottbíróság a XIX. század közepén az 1872-es Alabama-ügyben[5], majd a XX. század első felében a Trail Smelter ügyben a hadijog, illetve a környezetvédelmi jog kiemelkedően fontos első bírósági döntéseit hozta meg.
Az amerikai-brit kétoldalú kereten lépett tovább az 1899. évi I. Hágai egyezmény, amely a létrehozta az Állandó Választottbíróságot (Permanent Court of Arbitration). Az első világháborút megelőzően az Állandó Választottbíróság volt a nemzetközi viták bírói rendezésének központi színtere.
Az államközi választottbíráskodás jelentőségét visszaszorította az első, valóban folyamatosan és intézményesítetten működő, immáron nem ad hoc jelleggel létrehozott bírói fórum, az Állandó Nemzetközi Bíróság, illetve a második világháborút követően a Nemzetközi Bíróság. Egyre fontosabbá vált ugyanakkor a vegyes választottbíráskodás. Már a két világháborút lezáró békeszerződések rendelkeztek választottbírói testületek létrehozásáról, melyek előtt magánszemélyek és vállalkozások a legyőzött állammal szembeni igényeiket érvényesíthették. Igazán kiterjedtté azonban a XX. század közepe-vége felé vált a vegyes választottbíráskodás. A vegyes választottbíráskodás az elmúlt öt évtizedben két területen is ugrásszerűen fejlődött, a beruházásvédelmi anyagi jog és a beruházásvédelmi eljárások területén:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
