Jogdogmatikai szempontból a fedezetelvonó szerződés esetében háromalanyú jogviszonyrendszer jön létre. A háromalanyú jogviszonyrendszer azt jelenti, hogy három jogalany között egymással szoros összefüggésben levő három jogviszony áll fenn. Az első jogviszony a hitelező (jogosult) és az adós (kötelezett) között, a második jogviszony az adós és a jogszerző között, a harmadik jogviszony a jogszerző és a hitelező között áll fenn. A tanulmányban részletesen elemzem az egyes jogviszonyok tartalmát, majd a jogviszonyok, illetőleg a jogviszonyok tartalmát képező alanyi jogok és kötelezettségek keletkezésének időrendjét. A jogszerző fél rosszhiszeműsége, illetőleg a fedezetelvonó szerződés ingyenessége mellett felállított vélelem kapcsán részletesen ismertetem a 2000. évi CXXXVI. törvény által bevezetett új szabályokat is, amelyek 2001. szeptember 1. napjától hatályosak.
Az első jogviszony a hitelező (jogosult) és az adós (kötelezett) között áll fenn. Ez a jogviszony lehet polgári jogi jogviszony, de lehet más jogágba tartozó jogviszony is (például: munkaviszony, közigazgatási jogviszony, pénzügyi jogviszony stb.) Az első jogviszony bármilyen polgári jogi jogviszony lehet, amely alapján a hitelezőt valamilyen alanyi jog (igény) illeti meg az adóssal szemben, vagyis személyi jogi, dologi jogi, kötelemi jogi és öröklési jogviszony egyaránt figyelembe jöhet. Kötelemi jogviszonyok közül a jogügyleten alapuló jogviszonyok és az egyéb kötelmek (szerződésen kívül okozott kártérítő jogviszony, jogalap nélküli gazdagodáson alapuló jogviszony, jogszabályon alapuló jogviszony) is figyelembe jönnek.
A második jogviszony az adós és a jogszerző között áll fenn. Ez kizárólag polgári jogi, azon belül kötelmi jogi jogviszony lehet. E kötelemnek jogügyleten kell alapulnia. A későbbiekben részletesen vizsgálom azt, hogy mely kétoldalú jogügyletek és mely egyoldalú jogügyletek minősülnek fedezetelvonó ügyletnek.
A fedezetelvonó jogügyletet jogi minősítése során el kell határolni az érvénytelen jogügylettől. A polgári jog a jogellenes jogügyleteket differenciált módon szabályozza, különbséget tesz viszonylagosan hatálytalan jogügylet, megtámadható jogügylet és semmis jogügylet között. A megtámadható és semmis jogügyleteket együttesen érvénytelen jogügyletnek nevezzük. A polgári jog különböző társadalmi érdekek védelme céljából tartalmaz hatálytalansági és érvénytelenségi okokat. A különbségtétel alapja az, hogy az egyes konkrét társadalmi érdekek fontossága között különbség van. A polgári jog által védett társadalmi érdekek főbb csoportjai a következők: a magánautonómia, a jogbiztonság (forgalombiztonság) és a jogrend stabilitása. A polgári jog kis fokú (enyhe) érdeksérelem esetén hatálytalansági okot, a közepes fokú érdeksérelem esetén megtámadási okot, a nagy fokú (súlyos) érdeksérelem esetén semmisségi okot alkalmaz.
A polgári jog a fedezetlevonásban enyhe érdeksérelmet tételez, ezért hatálytalansági okot alkalmaz, vagyis a fedezetlevonó ügylet jogkövetkezménye a viszonylagos (relatív) és feltételes hatálytalanság. A hatálytalanság viszonylagos, mivel kizárólag az arra hivatkozó hitelezővel szemben áll fenn. A fedezetelvonó jogügylet feltételesen hatálytalan ügylet, mivel a hatálytalansága attól függ, hogy a hitelező a törvényes határidőn belül sikeresen kéri-e a bíróságtól az ügylet hatálytalanságának megállapítását. A hitelező sikeres perlésétől függően válik a jogügylet vele szemben hatálytalanná. A fedezetelvonó ügylet viszonylagos és feltételes hatálytalansága a végintézkedés viszonylagos és feltételes érvénytelenségével és hatálytalanságával mutat azonosságot. Ezzel szemben az élők közötti jogügyletek érvénytelensége abszolút érvénytelenség (mindenkivel szemben érvénytelen). Továbbá a fedezetelvonó ügylet feltételes hatálytalansága a megtámadható jogügylet feltételes érvénytelenségével mutat azonosságot. Ezzel szemben a semmis jogügylet a törvény erejénél fogva (ipso iure) érvénytelen.
A fedezetelvonó jogügyletet tehát el kell határolni az érvénytelen jogügylettől. A gyakorlatban a fedezetelvonó szerződésnek a színlelt (semmis) szerződéstől való elhatárolása jelent problémát. A viszonylagos hatálytalanság csak akkor állapítható meg, ha a szerződés nem volt színlelt, vagyis ha a jogszerző fél valóban megszerezte az adósnak azt a vagyontárgyát, amely a hitelező követelésének kielégítési alapja volt. E körben kiterjedt bírósági gyakorlat alakult ki, amelyet a következő esetek szemléltetnek. Az ingyenes előnyt biztosító vagy rosszhiszemű személlyel kötött visszterhes szerződést is csak akkor lehet harmadik személy irányában hatálytalannak tekinteni, ha a szerződés a harmadik személy igénye elől a kielégítési alapot elvonta. Nem hatálytalan a szerződés akkor, ha a harmadik személy igényét a kötelezett kielégítette, vagy ha a kötelezettnek olyan más vagyona, jövedelme van, amely az igény kielégítésére megfelelő fedezetet biztosít. (BH 1974. 204.). Hozzátartozók között létrejött fedezetelvonó szerződésnek minősülő ajándékozási szerződés hatálytalan azzal a személlyel szemben, akinek kielégítési alapja részbeni vagy egészbeni elvonását eredményezi. A relatív hatálytalanságot nem érinti, hogy a szerződésről a hitelező tudott, vagy annak lebonyolításában jóhiszeműen maga is részt vett. A perbeli esetben az adós a vállalkozói díj fedezetéül szolgáló bútorait ajándékozta gyermekének. (BH 1975. 221.).
A fedezetelvonó ügylet lehet kétoldalú jogügylet és egyoldalú jogügylet. A kétoldalú jogügyletek (szerződések) közül a vagyonátruházási szerződések jönnek figyelembe. Vagyonátruházási szerződés tartalmilag dolog, értékpapír, vagyoni értékű jog, pénz, és ha jogszabály kifejezetten megengedi szellemi alkotásra vonatkozó vagyoni jog (például: szoftverre, adattárra, reklámozás céljára megrendelt műre vonatkozó vagyoni jog) átruházása lehet. A kétoldalú jogügylet lehet visszterhes és ingyenes jogügylet. Ingyenes jogügylet esetében az adós vagyona nyilvánvalóan csökken. Visszterhes jogügylet esetében az adós ellenszolgáltatást kap. Ezért a visszterhes jogügylet csak akkor minősül fedezetlevonó ügyletnek, ha az adós ellenszolgáltatásként nem jut hozzá egy másik vagyontárgyhoz, hanem az őt illető ellenszolgáltatás valamilyen részére kifejtett tevékenységben vagy általa végzett használatban rejlik. Egyoldalú jogügyletek közül a díjkitűzés és a kötelezettségvállalás közérdekű célra jön figyelembe. Mindkét egyoldalú jogügylet esetében ugyanis a jogalany valamilyen vagyoni értékű juttatásban (általában pénzjuttatás) részesít valakit, vagyis a jogalany saját vagyonát meghatározott mértékben itt is csökkenti.
Céget létrehozó létesítő okirat, illetőleg annak módosítása nem minősül fedezetelvonó ügyletnek.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 1997. 549. számú eseti döntésében a gazdasági társaságokra szűkítve mondta ki azt, hogy a jogerős cégbejegyzést követően - harmadik személy igénye kielégítési alapjának elvonására való hivatkozással - a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) harmadik személy irányában való hatálytalanságát sem lehet megállapítani [Ptk. 203. § (1) bekezdés, 1988. évi VI. tv. 27. §]. A régi Gt. 27. §-a meghatározta azt, hogy a jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) érvénytelenségére mely esetekben lehet hivatkozni. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság döntésének indokolásaként kifejtette, hogy a régi Gt. 27. §-ában foglalt rendelkezés a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) érvénytelenségére való hivatkozást és az érvénytelenségnek a bíróság által való megállapítását semmis szerződés esetében is csak az ott meghatározott szűk körben tette lehetővé. Egyéb címen a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) érvénytelensége nem állapítható meg, és a rendelkezés alapjául szolgáló - a piacgazdaság zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen - jogbiztonsághoz fűződő érdekekre figyelemmel a régi Gt. 27. §-a - helyes értelmezése szerint - a jogerős cégbejegyzést követően nem teszi lehetővé a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) bármely személlyel szemben való hatálytalanságának a megállapítását sem.
A Legfelsőbb Bíróság a régi Gt. 27. §-a alapján hozott ítéletet, azonban az abban foglalt szabály a jelenleg hatályos Ct. 48. §-ában foglaltakkal nagymértékben azonos, ezért a megfogalmazott jogtétel jelenleg is irányadó. A Legfelsőbb Bíróság a régi Gt. 27. §-ban foglalt szabályt kiterjesztő módon értelmezte, ugyanis a régi Gt. 27. § (csakúgy, mint a jelenleg hatályos Ct. 48. §) kifejezetten a létesítő okirattal szemben hivatkozható érvénytelenségi okokat tartalmazza. Kiterjesztő értelmezésnek a polgári jogban is csak kivételes esetben van helye. A jelen esetben a kiterjesztő értelmezés indokolt egyrészt azért, mivel a viszonylagos hatálytalanság és az érvénytelenség megítélése jogdogmatikai szempontból ugyanazon az alapon nyugszik, másrészt azért, mivel a jogegyenlőség és a jogállamiság részét képező jogbiztonság alkotmányos követelményeinek van olyan konkrét polgári jogi vetülete, amely indokolttá és szükségessé teszi a szabály kiterjesztő értelmezését. A Legfelsőbb Bíróság a viszonylagos hatálytalanság és az érvénytelenség azonos jogdogmatikai megítélését ugyan valószínűleg felismerte, azonban arra vonatkozó indokolást nem tett közzé. A Legfelsőbb Bíróságnak a jogbiztonság alkotmányos követelményére történő hivatkozása ugyan helytálló, azonban annak a piacgazdaság zavartalan működésével történő összekapcsolása téves, továbbá a bíróság alkotmányjogi érvelése igen szűkszavú, s ezért nem kellőképpen meggyőző erejű.
Álláspontom szerint a gazdasági társaságot létesítő okirat egyrészt azért nem támadható fedezetelvonás jogcímén, mivel a viszonylagos hatálytalanság és az érvénytelenség jogdogmatikai megítélése azonos alapon nyugszik. Nevezetesen azon, hogy a polgári jogdogmatika mindkét esetben jogellenes és társadalmi érdeket sértő jogcselekményt tételez. A polgári jog ugyan fokozatot állít fel a viszonylagos hatálytalanság, a megtámadhatóság és a semmisség (az utóbbi kettő együtt: érvénytelenség) között, azonban amikor a polgári jog célja az, hogy a létesítő okirat vitathatóságát a lehető legszűkebb körre korlátozza, nem indokolt - az egyébként is enyhébb megítélésű - viszonylagos hatálytalanság alapján megengedni a létesítő okirat vitathatóságát. A létesítő okirat másrészt azért nem támadható fedezetelvonás jogcímén, mivel a viszonylagos hatálytalanság jogkövetkezménye miatt az csak és kizárólag az erre hivatkozó féllel (hitelezővel) szemben lenne hatálytalan, ami viszont a gazdasági társaság többi hitelezőjének jogos érdekét indokolatlanul sértené, hiszen a viszonylagos hatálytalanságra eredményesen hivatkozó hitelező előlük is elvonná a gazdasági társaság vagyonát, illetve annak egy részét. Ezáltal pedig a többi hitelező követelésének fedezete megszűnne, illetve csökkenne. Márpedig a társasági jog a hitelezők egyenlő elbírálását követeli meg. A hitelezők egyenlő elbánásban való részesítése a jogegyenlőség és a jogbiztonság (forgalombiztonság) alkotmányos követelményeiből fakad. Álláspontom szerint a jelen esetben a jogegyenlőség és a jogbiztonság alkotmányos követelményeinek konkrét polgári jogi vetülete a gazdasági társaság valamennyi hitelezőjének egyenlő védelemben való részesítése. Ez minősül a polgári jogban (társasági jogban) olyan alkotmányos alapjogokból fakadó konkrét garanciális követelménynek - nem pedig a piacgazdaság zavartalan működése -, amely indokolttá és szükségessé teszi a polgári jogi (társasági jogi) szabály kiterjesztő értelmezését.
A Legfelsőbb Bíróság által hivatkozott piacgazdaság zavartalan működése és a jogbiztonság alkotmányos követelménye között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés. A piacgazdaság alkotmányos követelményét valójában az Alkotmány preambuluma és 9. § (1) bekezdése fogalmazza meg, amelyek szerint Magyarország gazdasága piacgazdaság. A piacgazdaság közvetlen jellemzőjeként az Alkotmány csak annyit tartalmaz, hogy benne a köztulajdon és magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Az Alkotmány egyébként nem kötelezi el magát a piacgazdaság semmilyen tartalmi modellje mellett. Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozat indokolásában kifejtette, hogy az Alkotmány - a piacgazdaság deklarálásán túl - gazdaságpolitikailag semleges. Az Alkotmányból az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma közvetlenül nem vezethető le. Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy a piacgazdasághoz senkinek sincs joga, vagyis nem minősíthető alapjogként; a piacgazdaság sérelmére hivatkozva semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el. Nem lehet egy beavatkozás alkotmányosságát attól függővé tenni, hogy a korlátozás a piacgazdaság kiépítését szolgálja-e [21/1994. (IV. 16.) AB határozat]. Ebből az is következik, hogy a piacgazdaságra, illetőleg annak zavartalan működésére történő hivatkozás önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a bíróság kiterjesztően értelmezzen egy polgári jogi szabályt. Hangsúlyozandó továbbá az, hogy a sérelmet szenvedett hitelező az igényét elismerő jogerős bírósági határozat alapján az adósnak a gazdasági társaság részére szolgáltatott vagyoni hozzájárulása fejében kapott társasági részesedésére végrehajtást vezethet. A társasági jog és a végrehajtási jog vonatkozó rendelkezései alapján a hitelező végrehajtást vezethet az adósnak a kkt.-ben és bt.-ben fennálló társasági részesedésére, mégpedig az adós tag helyett a rendes felmondás jogának gyakorlásával, míg kft. és rt. esetében az adóst illető üzletrész, illetve részvény vonható végrehajtás alá. A polgári jog ezekkel a szabályokkal a sérelmet szenvedett hitelező számára kellő védelmet biztosít a többi hitelező érdeksérelme nélkül.
A gazdasági társaság létesítő okirata egy másik, tisztán polgári jogi természetű érv alapján sem minősül fedezetelvonó ügyletnek. A fedezetelvonó visszterhes ügylet egyik feltétele az, hogy a jogszerző fél rosszhiszemű legyen. Gazdasági társaság esetében a jogszerző félnek a gazdasági táraság minősül, hiszen tagok a társaságnak szolgáltatnak vagyoni hozzájárulást. Vagyis a létesítő okirat fedezetelvonó jellegének megállapításához az kellene, hogy a gazdasági társaság mint jogszerző rosszhiszeműen járjon el a létesítő okirat megkötésekor, elfogadásakor. Azonban a társasági szerződést a tagok kötik egymással, az alapító okiratot és az alapszabályt szintén a tagok (részvényesek) fogadják el. Vagyis maga a gazdasági társaság nem alanya az őt létesítő okiratnak, másképpen fogalmazva: a gazdasági társaság nem szerződő fél. A gazdasági társaság éppen a létesítő okirat és a cégbíróság bejegyző, konstitutív hatályú végzése (állami elismerés) eredményeként jön létre. A gazdasági társaság tehát a létesítő okirat megkötésekor, elfogadásakor még nem létezik. Ebből pedig az is következik, hogy a gazdasági társaság mint nem létező jogalany jó-, illetve rosszhiszeműségét vizsgálni nem lehetséges, az fogalmilag kizárt. A létesítő okirat elfogadásakor tehát a gazdasági társaság mint még nem létező jogalany eljárása rosszhiszemű sem lehet, így a fedezetelvonó ügylet egyik feltétele, a jogszerző fél rosszhiszeműsége nem állhat fenn.
A fentiekben kifejtett okok miatt a többi cég esetében sem lehet a létesítő okiratot, és annak módosítását fedezetelvonó ügyletnek minősíteni. Ezt a jogtételt indokolt jogszabályban is kifejezetten rögzíteni. Egyéb szervezetek (például: társadalmi szervezet, alapítvány) létesítő okirataira, és azok módosításaira vonatkozóan jelenleg nincs olyan írott jogszabály, amely tiltaná (korlátozná) a nyilvántartásba vételt követően a létesítő okirat vitathatóságát érvénytelenség (hatálytalanság) címén. Álláspontom szerint a cégre vonatkozó szabállyal azonos módon indokolt korlátozni az egyéb szervezet létesítő okiratának, és annak módosításának vitathatóságát, ugyanis az egyéb szervezet vonatkozásában is fennállnak ugyanazok az alkotmányjogi és polgári jogi természetű érvek, amelyeket a fentiekben részletesen kifejtettem.
A Ptk. 203. § (1) bekezdés értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
Az ügylet fedezetlevonó jellegének megállapításához az alábbi együttes (konjunktív) feltételek fennállása szükséges: a) az ügylet tárgya a hitelező követelésének fedezetéül szolgáljon, b) a vagyontárgy elvonása miatt az adós teljesítése részben vagy teljesen meghiúsuljon, c) visszterhes ügylet esetében a jogszerző rosszhiszemű legyen, d) az ügylet megkötésének időpontjában a hitelező rendelkezzen igénnyel az adóssal szemben.
Ad a) A polgári jog főszabálya az, hogy az adós teljes vagyonával felel kötelezettségeiért. Vagyis az adós teljes vagyona a hitelező követelésének fedezetéül szolgál. Ebből az következik, hogy elméletileg az adós bármely vagyontárgyának átruházásával hitelezőjének fedezetét csökkenteni képes.
Ad b) Az adós valamely vagyontárgyának átruházása csak akkor minősül fedezetelvonásnak, ha nem marad akkora mértékű vagyona, amely elegendő a hitelező teljes követelésének kielégítésére. A gyakorlatban olyan eset nem fordul elő, hogy az adós teljes vagyonát másra átruházza. Általában az adós a kiemelkedő értékkel bíró vagyontárgyát (vagyontárgyait) ruházza át fedezetlevonó célzattal. Ebben az esetben tehát az adósnak marad valamekkora vagyona, azonban lehetséges, hogy a megmaradt vagyon már nem vagy csak részben fedezi a hitelező követelését.
Ad c) Visszterhes ügylet esetében a jogszerző félnek rosszhiszeműen kell eljárnia az ügylet megkötése során. A rosszhiszemű eljárás ebben az esetben azt jelenti, hogy a jogszerző egyrészt tudott a hitelező követelésének fennállásáról, másrészt tudott arról, hogy az általa kötött ügylet a hitelező követelésének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonta. A rosszhiszeműség megállapításának nem feltétele az, hogy a jogszerző egyértelműen és határozottan ismerje a hitelező személyét, követelése jogcímét és mértékét. Elegendő az, ha a jogszerző tudomással bír arról, hogy követelés áll fenn az adóssal szemben. Hangsúlyozandó az, hogy az ügyletkötéskor kell a jogszerzőnek rosszhiszeműnek lennie, ha a jogszerző utóbb szerez tudomást a hitelező követeléséről, az nem elégséges a rosszhiszeműsége megállapításához.
Ingyenes ügylet esetében nem szükséges a jogszerző fél rosszhiszeműsége. Ennek az a magyarázata, hogy az ingyenesen szerző felet vagyoni hátrány az ellenszolgáltatás nélkül szerzett vagyontárgy elvesztése folytán nem érheti (BH 1995. 458.). Egyoldalú jogügylet folytán a jogszerző fél mindig ingyenes juttatásban részesül, ezért az ilyen módon szerző személy rosszhiszeműségét soha nem kell vizsgálni.
Ad d) A hitelezői igény és a fedezetelvonó ügylet keletkezésének időrendjét az V. fejezetben vizsgálom részletesen.
Polgári perben a sérelmet szenvedett hitelező tartozik bizonyítani valamennyi feltétel fennállását.
A Ptk. 203. § (2) bekezdése szerint ha valaki a hozzátartozójával vagy a vele összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet az egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződéskötése esetén.
A törvény meghatározott esetekben megdönthető vélelmet (preasumtio iuris) állít fel a rosszhiszeműség és az ingyenesség mellett, s ennek következtében a bizonyítási teher átfordul a jogszerzőre. A Ptk. korábban hatályos szövegváltozata kizárólag a természetes személyek hozzátartozói vonatkozásában állított fel vélelmet. E vélelem felállításának magyarázata az volt, hogy alappal feltételezhető az, hogy a hozzátartozó tudomással bír az adós kötelezettségének fennállásáról és arról, hogy a vele kötött ügylettel a követelés fedezetét elvonja, illetőleg alappal feltételezhető az, hogy az adós közeli hozzátartozójával ingyenes fedezetelvonó ügyletet köt. A törvénymódosítás a törvényi vélelem személyi hatályát kiterjesztette. A törvénymódosítás indokolása szerint a vélelem hatályának kiterjesztése azért szükséges, mivel a jogrendszer és a gazdasági kapcsolatrendszer gyökeres átalakuláson ment keresztül az elmúlt tíz évben, s mindez azt bizonyítja, hogy a gazdálkodó szervezetek meghatározó szerepet játszanak azokban a polgári jogi kapcsolatokban is, amelyekre a Ptk. 203. §-a vonatkozik. Az indokolás szerint a gazdálkodó szervezetek közötti bonyolult kapcsolatrendszert tekintve nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan jellegű gazdasági formák kialakulását, amelyek alapja a szükségszerűen azonos célok irányába ható gazdasági érdek (összefonódás). Az ilyen jellegű gazdasági formák esetében szükséges a gazdálkodó szervezetek, valamint a gazdálkodó szervezet és a tagja között létrejött jogügyletekre is a vélelmet kiterjeszteni. Álláspontom szerint a vélelem hatályának kiterjesztése indokolt, ugyanakkor a jogalkotó sajnálatos módon rendkívül megkésetten reagált a jogrendszerben és a gazdaságban végbement átalakulásokra, e törvényi vélelem kiterjesztését évekkel korábban végre kellett volna hajtani.
Az összefonódás fogalmát a Ptk. 685/B. § (1) bekezdése határozza meg, amely szerint összefonódás: az olyan kapcsolat, amelynek révén a befolyással rendelkező, a közvetlen vagy - a más, köztes gazdálkodó szervezeten keresztül megvalósuló - közvetett befolyása alatt álló gazdálkodó szervezetben a) tagsági (részvényesi) jogai vagy a gazdálkodó szervezet más tagjával (részvényesével) kötött megállapodás alapján a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik, vagy b) a gazdálkodó szerv tagjaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottság tagjainak többségét megválassza, illetőleg visszahívja. A törvény a közvetett tulajdon megállapítását és a közeli hozzátartozó befolyásának egybeszámítását is szabályozza. A Ptk. 685/B. § (2) bekezdése értelmében a közvetett tulajdon arányának megállapításához a befolyással rendelkezőnek a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes gazdálkodó szervezetnek a befolyás alatt álló gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb. A Ptk. 685/B. § (3) bekezdés alapján a 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedéseit vagy szavazati jogát egybe kell számítani. A Ptk. 685/B. § (4) bekezdése szerint a (2) bekezdésben foglaltak alkalmazása során nem kell figyelembe venni a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányadot, ha az nem éri el a huszonöt százalékot. Ha a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.
A törvényi vélelem felállítása a hitelező jogainak és érdekeinek fokozott védelmét szolgálja. E vélelem megdönthető vélelem, azonban amíg a vélelem fennáll, addig a jogszerző fél tartozik bizonyítani azt, hogy az ügylet visszterhes volt, továbbá azt, hogy a visszterhes ügylet esetében jóhiszeműen járt el. A bizonyítási tehernek a jogszerző félre való telepítése a hitelező perbeli pozícióját jelentős mértékben megerősíti, s így pernyertességét előmozdítja.
A harmadik jogviszony a hitelező és a jogszerző között jön létre. Ez a sajátos tartalmú jogviszony a fedezetelvonó ügylet mint jogi tény jogkövetkezményeként jön létre. E jogviszony tartalma szerint a hitelezőt kizárólag jogosultság illet meg a jogszerzővel szemben, míg a jogszerzőt kizárólag kötelezettség terheli a hitelezővel szemben. Ebből a szempontból minősül e jogviszony sajátos tartalmú kötelemnek, ugyanis míg általában a kötelem alapján a feleket kölcsönösen illetik jogok és terhelik kötelezettségek, addig ebben a jogviszonyban az egyik felet csak jogosultság illeti, a másik felet pedig csak kötelezettség terheli.
A jogviszony alapján a hitelezőnek alanyi jogosultsága van arra, hogy kielégítse követelését az adóstól a jogszerzőhöz került vagyontárgyból, feltéve, ha a követelés az adóstól egészben vagy részben behajthatatlanná vált. Másképpen fogalmazva: a hitelező számára a vagyontárgy fedezeti jellege megmarad, azaz a hitelezővel szemben úgy kell tekinteni, mintha a fedezetelvonó ügyletet meg sem kötötték volna. Továbbá ha a jogszerző már nem rendelkezik az érintett vagyontárggyal, akkor a hitelező követelheti, hogy a jogszerző a vagyontárgy értékéig saját vagyonával álljon helyt (felváltó igény). Mindebből az is következik, hogy a fedezetelvonó ügylet kizárólag a hitelezővel szemben hatálytalan, azaz más személy sem a saját nevében (érdekében), sem a hitelező érdekében az ügylet hatálytalanságára alappal nem hivatkozhat. A jogviszony alapján a jogszerző kötelezettsége tűrni azt, hogy a hitelező az adóstól hozzá került vagyontárgyból kielégítse követelését, feltéve, ha a követelés az adóstól egészben vagy részben behajthatatlanná vált, vagy ha a jogszerző már nem rendelkezik az érintett vagyontárggyal, akkor a jogszerző köteles a vagyontárgy értékéig saját vagyonával helytállni (tevési kötelezettség). Ugyanígy foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság az BH 1980. 340. számú eseti döntésében. A jogszerző alapkötelezettsége tehát tűrési kötelezettség. Amennyiben az érintett vagyontárggyal már nem rendelkezik, úgy e feltétel bekövetkezése esetében tűrési kötelezettsége helyébe tevési kötelezettség (felváltó kötelezettség) lép.
A Ptk. 203. § (3) bekezdése különös felelősségi szabályt tartalmaz az ingyenes jogszerző kötelezettségének tartalmára nézve. A Ptk. 203. § (3) bekezdése értelmében az a fél, aki a szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett, a harmadik személy irányában nem felel. Ha az ingyenes jogszerző neki fel nem róható módon elesik az adóstól származó vagyontárgytól, akkor tűrési kötelezettsége nem alakul át tevési kötelezettséggé, s így azért nem felel a jogszerző irányában. Ez azt jelenti, hogy az ingyenes jogszerző tűrési kötelezettsége addig az időpontig áll fenn, amíg a vagyontárgy neki fel nem róható módon ki nem került vagyonából. A jogszerzőnek fel nem róható módon történő vagyontárgy elvesztésének esetei: bűncselekmény, szabálysértés, erőszak által vagy egyéb jogellenes módon fosztják meg a vagyontárgytól, a vagyontárgy a jogszerzőnek fel nem róható módon elpusztul, megsemmisül. Amennyiben azonban a jogszerző felróható módon esik el a vagyontárgytól, úgy a jogszerző helytállási, tevési kötelezettsége beáll a hitelezővel szemben. Álláspontom szerint ebben a különös esetben felróható módon való elesésnek minősül az is, ha a jogszerző ellenérték fejében elidegeníti a vagyontárgyat, ugyanis ebben az esetben az ingyenes jogszerző az érintett vagyontárgyért kapott ellenértékkel jogalap nélkül gazdagodna a hitelező rovására. Az ingyenes jogszerzőre vonatkozó különös felelősségi szabály magyarázata az, hogy a törvény nem tartja méltányosnak az ingyenes jogszerzővel szemben azt, hogy ha vétlen módon elesik a vagyontárgytól, akkor is helytálljon a hitelezővel szemben.
A jogszerző felelőssége korlátozott mind a tűrési, mind a tevési kötelezettségéért a hitelezővel szemben. A tűrési kötelezettségért való korlátozott felelősség cum viribus felelősség, az érintett vagyontárggyal felel, míg a tevési kötelezettségért való korlátozott felelősség pro viribus felelősség, az érintett vagyontárgy értékéig felel a hitelezővel szemben.
Ha a jogszerző az adós helyett önként teljesít a hitelezőnek, az adóssal szemben a Ptk. 286. § alapján megtérítési igénnyel léphet fel, mert a jogszerzőnek a teljesítéshez törvényes érdeke fűződik. A jogszerző törvényes érdeke abban áll, hogy a hitelező ne vezessen végrehajtást a nála levő vagyontárgyra. Ha a jogszerző nem teljesít önként a hitelezőnek, akkor a hitelező kérelmére a követelést végrehajtás útján az átruházott vagyontárgy kényszerértékesítésével hajtják be. Ebben az esetben a jogszerző kárának megtérítését az adóstól az általános felelősségi szabályok szerint követelheti. Amennyiben az adós és a jogszerző között kétoldalú fedezetelvonó ügylet (szerződés) jött létre, úgy a jogszerző szerződésszegéssel okozott kár megtérítése jogcímén léphet fel. Amennyiben az adós egyoldalú fedezetelvonó ügylet útján részesítette juttatásban a jogszerzőt, úgy a jogszerző szerződésen kívül okozott kár megtérítése jogcímén léphet fel.
Ugyanazon fedezetelvonó ügylet több hitelező jogát és érdekét is sértheti. Az első jogviszonyban a hitelezői (jogosulti) pozícióban több személy is állhat. Ha az első jogviszony szerződéses kötelem, akkor vizsgálni kell azt, hogy a jogosultak arányosan követelhetik-e a szolgáltatást, vagy a jogosultak egyetemlegessége, avagy a jogosultak együttessége áll-e fenn. A Ptk. 334. § (1) bekezdés értelmében, ha az adós szolgáltatása osztható, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden hitelező csak az őt megillető részt követelheti. Fedezetelvonó ügylet esetében az ilyen hitelező csak az őt illető rész értéke kielégítésének tűrését követelheti a jogszerzőtől. A Ptk. 335. § (1) bekezdése alapján ha a követelés több hitelezőt úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de az adóst egyszeri szolgáltatás terheli, bármelyik hitelező követelheti azt, hogy az adós az egész szolgáltatást az ő kezeihez teljesítse. Fedezetelvonó ügylet esetében az ilyen hitelező az egész szolgáltatási érték kielégítésének tűrését követelheti a jogszerzőtől. A Ptk. 334. § (3) bekezdése szerint ha többen jogosultak nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni. A hitelezők bármelyike követelheti a szolgáltatásnak bírósági letétbe helyezését valamennyiük javára. Fedezetelvonó ügylet esetében az ilyen hitelező ugyan az egész szolgáltatási érték kielégítésének tűrését követelheti a jogszerzőtől, azonban a jogszerző önkéntesen kizárólag valamennyi hitelező kezéhez, vagy bírósági letétbe helyezéssel teljesíthet, míg végrehajtás esetében a kényszerértékesítés folytán befolyó pénzt kell valamennyi hitelező kezéhez teljesíteni, vagy bírósági letétbe helyezni. Végül lehetséges olyan eset is, hogy az adós több, egymástól független jogviszonyt létesít különböző hitelezőkkel, s az adós egy fedezetelvonó ügylettel mindegyik hitelezője elől elvonja a kielégítési alapot. Fedezetelvonó ügylet esetében az ilyen, egymástól független hitelezők külön-külön léphetnek fel a jogszerzővel szemben, s mindegyik hitelező a teljes saját követelése kielégítésének tűrését követelheti a jogszerzőtől.
A hitelező a fedezetelvonó ügylet vele szembeni hatálytalanságának megállapítása és a jogszerző tűrési kötelezettségének kimondása iránti igényét az általános, öt éves elévülési időn belül érvényesítheti. Az elévülési határidő kezdőapja kétoldalú fedezetelvonó ügylet esetében az ügyletkötés napja, míg egyoldalú fedezetlevonó ügylet esetében az egyoldalú jognyilatkozat megtételének napja. Amennyiben a hitelező az ügyletkötésről (jognyilatkozat tételéről) csak később szerez tudomást, úgy ez a Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint menthető oknak minősül, s ezért az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok alkalmazandók. Álláspontom szerint a hatálytalanság megállapítása iránti per keresetindítási határidejét egy évben vagy annál rövidebb határidőben kellene meghatározni, figyelemmel arra, hogy a megtámadási per keresetindítási határideje a Ptk. 236. § (1) bekezdése alapján szintén egy év, ugyanis nem indokolt az, hogy a hatálytalanság megállapítása iránti pert hosszabb határidőn belül lehessen indítani, mint a megtámadási pert. Megfontolandó az is, hogy a hatálytalanság megállapítása iránti per keresetindítási határideje jogvesztő vagy elévülési határidő legyen.
Végezetül vizsgálni szükséges a három jogviszony, illetőleg a jogviszonyok tartalmát képező alanyi jogosultságok és kötelezettségek keletkezésének időrendjét. Nyilvánvaló, hogy az időben először az első jogviszony (a hitelező és az adós közötti jogviszony) jön létre. A Ptk. 203. § (1) bekezdésben foglalt szabály a harmadik személy igénye kitételt használja. Kérdés tehát az, hogy ha az első jogviszony polgári jogi jogviszony, akkor az első jogviszony alapján a hitelezőt megillető alanyi jogosultság keletkezését, avagy annak igénnyé válását követően kell-e létrejönnie a második jogviszonynak (az adós és a jogszerző közötti jogviszonynak), azaz a fedezetelvonó ügyletnek. Másként fogalmazva: az alanyi jogosultság keletkezése és annak igénnyé válása közötti időszakban létrejött ügylet fedezetlevonó ügyletnek tekinthető-e?
A kérdés megválaszolásához szükséges rögzíteni a következőket. A polgári jogban az alanyi jog keletkezése és annak igénnyé válása, továbbá az alanyi jogosultság elévülése és el nem évülése alapján az alanyi jogokat négy csoportba oszthatjuk. Az első csoportba azok az alanyi jogok tartoznak, amelyeknél az alanyi jog keletkezése és érvényesíthetővé válása különböző időpontban történik, és az alanyi jog nem évül el. Az első csoportba tartozó alanyi jogoknak tehát van egy passzív létszakaszuk, amely az érvényesíthetővé válás időpontjáig tart. Az alanyi jog a passzív létszakaszban nem érvényesíthető. Ezen időpont után következik az aktív létszakasz, amikor az alanyi jog már igény (követelés) formájában létezik. Az aktív létszakasz elméletileg korlátlan ideig fennállhat, mert az alanyi jog nem évül el. Az igény tényleges érvényesítésével és a kötelezett teljesítésével természetesen megszűnik az alanyi jog. Az első csoportba tatozó alanyi jog például a tulajdonos tulajdoni igénye a dolog visszaadására a jogalap nélküli birtokossal szemben. A tulajdonjog keletkezés és a tulajdoni igénnyé válás időpontja különböző. Maga a tulajdonjog a dolog létrejöttekor (szerzésekor) keletkezik, míg a tulajdonjog akkor válik igénnyé, amikor a dolog kikerül a tulajdonos hatalmából.
A második csoportba azok az alanyi jogok tartoznak, amelyeknél az alanyi jog keletkezése és az érvényesíthetővé válása egybeesik, és az alanyi jog nem évül el. A második csoportba tartozó alanyi jogoknak tehát kizárólag aktív létszakaszuk van. Az alanyi jog már keletkezésétől fogva érvényesíthető, vagyis igényként jelenik meg. Az aktív létszakasz elméletileg korlátlan ideig fennállhat, mert az alanyi jog nem évül el. Az igény tényleges érvényesítésével és a kötelezett teljesítésével természetesen megszűnik az alanyi jog. A második csoportba tartozó alanyi jog például az örökös öröklési igénye a hagyaték átadására a hagyaték bírálójával szemben. Az örökös alanyi joga és igénye azonos időpontban, mégpedig az örökhagyó halálának időpontjában keletkezik.
A harmadik csoportba azok az alanyi jogok tartoznak, amelyeknél az alanyi jog keletkezése és érvényesíthetővé válása különböző időpontban történik, és az alanyi jog elévül. A harmadik csoportba tartozó alanyi jogoknak tehát van egy passzív létszakaszuk, amely az érvényesíthetővé válás időpontjáig tart. Az alanyi jog a passzív létszakaszban nem érvényesíthető. Ezen időpont után következik az aktív létszakasz, amikor az alanyi jog már igény (követelés) formájában létezik. Az aktív létszakasz az elévülési idő elteltéig tart. Az elévülési időpont után az alanyi jog posztaktív létszakaszba lép. A posztaktív létszakaszban maga az alanyi jog létezik ugyan, de nem érvényesíthető, mindazonáltal bizonyos joghatások fűződhetnek hozzá (például: önkéntes teljesítés alapjául szolgálhat, beszámításra alkalmas lehet). A harmadik csoportba tartozó alanyi jog például a bérbeadó bérleti díj iránti joga a bérlővel szemben. A bérlő bérleti díj iránti alanyi joga a bérleti szerződés megkötésekor keletkezik, míg a bérleti díj iránti igénye később, mégpedig a díjfizetés esedékessé válásakor keletkezik.
A negyedik csoportba azok az alanyi jogok tartoznak, amelyeknél az alanyi jog keletkezése és érvényesíthető válása egybeesik, és az alanyi jog elévül. A negyedik csoportba tartozó alanyi jogoknak tehát kizárólag aktív létszakaszuk van. Az alanyi jog már keletkezésétől fogva érvényesíthető, vagyis igényként jelenik meg. Az aktív létszakasz az elévülési idő elteltéig tart. Az elévülési időpont után az alanyi jog posztaktív létszakaszba lép. A posztaktív létszakaszban maga az alanyi jog létezik ugyan, de nem érvényesíthető, mindazonáltal bizonyos joghatások fűződhetnek hozzá (például: önkéntes teljesítés alapjául szolgálhat, beszámításra alkalmas lehet). A negyedik csoportba tartozó alanyi jog például az eladó vételárhoz való joga ingó dolog adásvétele esetén a vevővel szemben. Az eladónak a vételárhoz való alanyi joga és igénye azonos időpontban, mégpedig az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában keletkezik.
Jól látható az, hogy az első és harmadik csoportba tartozó alanyi jogok esetében az alanyi dognak van passzív létszakasza. A passzív létszakaszban az alanyi jog még nem érvényesíthető, vagyis az alanyi jog még nem minősül igénynek. Álláspontom szerint kizárólag az aktív létszakaszban levő alanyi jog, vagyis az igény polgári jogi védelme indokolt a fedezetelvonó ügylettel szemben. Vagyis a passzív létszakaszban levő alanyi jog védelme nem szükséges. Ennek a magyarázata a következő. Egyrészt amint az alanyi jog aktív létszakaszba kerül, azaz igénnyé válik, a jogosult azt azonnal érvényesítheti, míg a kötelezettnek azt azonnal teljesítenie kell. A jogkövető magatartást tanúsító kötelezett pedig az esedékessé váló tartozását ténylegesen azonnal teljesíti is. Másrészt mindaddig, amíg az alanyi jog nem válik igénnyé (követeléssé), addig az adóssal visszterhes jogügyletet kötő harmadik személy tudomással sem bírhat semmiféle adóst terhelő kötelezettség fennállásáról, s így fogalmilag kizárt az, hogy rosszhiszemű módon eljárva létesítsen ügyletet az adóssal.
Fogalmilag kizárt az is, hogy az adós fedezetlevonó célzattal kössön jogügyletet, ameddig nem létezik hitelezői követelés vele szemben.
Az igény jogfogalom használata mellett szól továbbá az is, hogy a harmadik és negyedik csoportba tatozó alanyi jogok esetében, amelyek elévülnek, az aktív létszakasz, vagyis az igény állapot csak meghatározott ideig, az elévülési időpontjáig áll fenn. Az igény jogfogalom használta önmagában kizárja azt, hogy a polgári jogvédelemben részesítse az elévült alanyi jogot a fedezetelvonó ügylettel szemben. A polgári jog egyfelől a jogosult teljesítéshez fűződő érdeke, másfelől az egyes jogviszonyok időbeli zártsága (a forgalom biztonsága miatt) és a régmúlt ügyekre vonatkozó tények bíróság előtti bizonyíthatóságának nehézsége szempontjait mérlegelve, elismeri egyes alanyi jogosultságok elévülését. A polgári jog által elévültnek nyilvánított alanyi jogok csökkent értékű jogok, azokhoz korlátozott joghatások kapcsolódnak. Ezért az ilyen "legyengített" alanyi jognak a fedezetelvonó ügylettel szembeni védelemben részesítése is indokolatlannak és szükségtelennek tekintendő.
A második és negyedik csoportba tartozó alanyi jogok azonnal aktív létszakaszba kerülnek, vagyis azonnal igény formájában jelennek meg. Az alanyi jogosultság (igény) keletkezését megelőzően azonban a jogosult csak várományosi pozícióban van. A várományosi pozíció azonban igényérvényesítésre nem biztosít lehetőséget. A Legfelsőbb Bíróság a kötelesrészre jogosult igényének keletkezésével kapcsolatban a BH 1990. 60. számú eseti döntésében nevesítette ezt a tételt. Kötelesrészre jogosult személy nem rendelkezik öröklési igénnyel az örökhagyó halálát megelőzően. Ezt megelőzően az ilyen igény (helyesen: váromány) legfeljebb a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyóhoz fűződő rokoni kapcsolatából eredő elvi lehetőséget jelentettek a hagyatékból való részesedésre, amelyet azonban az örökhagyó nem csupán öröklési szerződések megkötésével, hanem más módon is meghiúsíthatott volna (például: vagyona eladásával, felélésével). Mindebből pedig az következik, hogy nincs jogi lehetőség a Ptk. 203. §-a alapján az öröklési szerződés hatálytalanságának a megállapítására azon az alapon, hogy az a kötelesrészre jogosult igényének a kielégítési alapját elvonta. Az ellentétes jogértelmezés oda vezetne, hogy a szerződéses örökösök - amennyiben tudnak arról, hogy az örökhagyónak rajtuk kívül kötelesrészre jogosult hozzátartozói vannak - közvetett módon felelősséggel tartoznának a kötelesrész kielégítéséért, annak ellenére, hogy az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy egyébként a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe [Ptk. 666. §, PK 89. számú állásfoglalás c) pontja].
Összegezve tehát megállapítható, hogy a Ptk. 203. § (1) bekezdésében foglalt szabály alapján a második jogviszonynak, a fedezetelvonó ügyletnek az első jogviszony alapján a hitelezőt megillető alanyi jog igénnyé válását követően kell létrejönnie. A harmadik jogviszony (a hitelező és a jogszerző közötti jogviszony) a második jogviszonnyal egyidejűleg jön létre, amennyiben a törvényi feltételek mindegyike fennáll, és a hitelező kéri a fedezetelvonó ügylet hatálytalanságának megállapítását a bíróságtól. ■
Visszaugrás
