A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt folyamatban volt perben állott felek között adásvételi szerződés jött létre 1000 tonna takarmánybúza értékesítése tárgyában. A szerződés VII. pontja értelmében az alperes mint vevő az áru ellenértékét a felperes mint eladó számlája alapján, az eladó által a vevő nevére kiállított tulajdonátruházó nyilatkozat kiadását követő 8 napon belül volt köteles átutalni a felperes bankszámlájára.
A felperes levelében felszólította az alperest a fenti tartozásából addig meg nem fizetett összegnek a felperes által megjelölt határidőig történő átutalására.
A felperes számlájában az alperesnek a bekövetkezett fizetési késedelemre tekintettel késedelmi kamatot számlázott. Az alperes a felperes részére megküldött levelében a késedelem tényét nem vitatta, hivatkozott azonban arra, hogy a számlát számukra is ismeretlen okból nem kapták meg, egyben kérte, hogy a felperes a késedelmi kamat érvényesítésétől tekintsen el.
A felperes korábbi álláspontját fenntartotta, és erről az alperest levélben is tájékoztatta, amelyre az alperes nem válaszolt, és a kamatfizetési kötelezettségének sem tett eleget.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben kérte a Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze a késedelmi kamat megfizetésére, továbbá a késedelem idejére, a számla szerinti teljesítési határidő napjától a kifizetés napjáig a törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint a perköltség megfizetésére.
A Választottbíróság a felperes előkészítő iratban pontosította keresetét, amelyben a kereset jogalapját a Ptk. 301. § (1)-(2) bekezdésében, a 301/A. § (1)-(2) bekezdéseiben, valamint a perbeli adásvételi szerződésnek a fizetési határidőről rendelkező pontjában jelölte meg. Ugyanitt a felperes részletezte a követelés összegének általa alkalmazott számítási módját is.
Az alperes a telefax útján érkezett beadványában előadta, hogy a Választottbíróság által megküldött tárgyalási idézést kézhez vette, de a felperes azon nyilatkozatát, amelyben a tőkésített késedelmi kamat jogalapját és kiszámításának kimunkálását közli, nem kapta meg. Bejelentette, hogy a kereseti követelés az alperes nyilvántartásaiban nem szerepel, ezért azt az alperes sem a jogalap, sem az összegszerűség szempontjából nem tudja értelmezni. Hivatkozott arra is, hogy a felperes követelése a 200 000 forintot nem éri el, ezért az eljárás lefolytatása a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 313. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért a választottbírósági kikötés érvényességét nem ismeri el, a Választottbíróság eljárását nem tartja indokoltnak, sem jogszerűnek, kéri a választottbírósági eljárás haladéktalan megszüntetését hatáskör hiányában, másodlagosan pedig kéri a kereset elutasítását. Közölte, hogy a kitűzött tárgyaláson megjelenni nem kíván, kérte annak távollétében történő megtartását.
A Választottbíróság tárgyalást tartott, a tárgyaláson az alperes fenti, telefaxon frissen érkezett ellenkérelmét a megjelent felperesi jogi képviselővel ismertette, aki a tárgyalás elhalasztását nem kérte amiatt, hogy ezt az ellenkérelmet csak a tárgyaláson ismerhette meg. A felek idézései szabályszerűek voltak, a tárgyalás megtartásának így nem volt akadálya. A felperes a keresetét az előkészítő iratban foglalt kiegészítésekkel változatlanul fenntartotta.
A felperes sem a Választottbíróság hatáskörével, sem az eljáró tanács személyi összetételével szemben nem élt kifogással. Az alperes az előterjesztett kifogásában a Választottbíróság hatáskörét a Pp. 313. §-a azon (2) bekezdésére hivatkozással vitatta, amely szerint kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan követelés, amelynek összege a kettőszázezer forintot nem haladja meg, feltéve, ha van olyan bíróság, amely a fizetési meghagyás kibocsátására illetékes. Ugyanakkor a Választottbíróság az Eljárási Szabályzata 1. §-ának (6) bekezdése értelmében saját hatáskörének fennállását hivatalból is vizsgálta.
Ennek során megállapította, hogy a felek perbeli adásvételi szerződése a Választottbíróság hatáskörét érvényesen kötötte ki. Megállapítható volt az is, hogy a fenti választottbírósági megállapodásba foglalt hatásköri kikötés a Vbtv. 3. §-5. §-ainak rendelkezéseibe sem ütközött. Mindezt egyébként az alperes sem vitatta, így a választottbírósági szerződést a Vbtv. 5. §-ának (4) bekezdése alapján is létrejöttnek kell tekinteni. Az alperes által tett, a Pp. 313. §-ának (2) bekezdésére alapított hatásköri kifogást a Választottbíróság megalapozatlannak találta, saját hatáskörét a Vbtv. 25. §-a alapján a rendelkező rész szerint megállapította, a törvényes jogorvoslati lehetőség (Vbtv. 25. §, 51. §) biztosítása mellett, a következők alapján:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
