"A nyílt formátum használatával nő a felhasználó szabadsága, mert: több program között választhat (hiszen a nyílt formátumot más szoftverek is könnyebben alkalmazzák); kevésbé kötik más felhasználók döntései (például akkor is használhatja a saját levelezőprogramját, ha minden ismerőse más klienst használ); a platform elhagyása nem jár számára az adatai feladásával (más programban is ugyanúgy használhatja az adatait). A nyílt formátum követése ezek folytán növeli is a versenyt, ami nemcsak a személyes adatok védelmét fokozza (ami ugyancsak fontos, ahogy az amerikai kongresszus képviselőházának egy demokrata párti tagja érvelt), de csökkenti a platform tulajdonosának hatalmát is."
Ebben az írásban egy látszólag technikai javaslatot járok körül, de igyekszem bemutatni, hogy az érintett terület kulcsszerepet játszhat a személyes adatokkal és a közéleti diskurzust alapvetően befolyásoló mechanizmusok átláthatóságával kapcsolatos szabadságjogi törekvésekben. A szólásszabadság körüli viták középpontjában ma leggyakrabban a közösségi média szabályozása áll. A jelenlegi helyzetben egyidejűleg, tömegesen és rendszerszintű hibaként fordulhat elő a szólásszabadság indokolatlan korlátozása,[1] valamint a népirtásra buzdító propaganda[2] zavartalan harsogása. A monopolhelyzetbe került magánvállalatok önszabályozása és az állami szabályozás egyre kétségbeesettebben keresi a kiutat.
Sok kritika éri a közösségi média működését, és kevésbé kap figyelmet, hogy a szabályozási javaslatok között lényeges különbséget találunk abból a szempontból, hogy azok hogyan érintenék az internet, illetve az informatikai világ működését, valamint a felhasználók döntési lehetőségeit, vagyis szabadságát. A sok felmerülő megoldás közül egy ígéretes javaslatot vizsgálok: az interoperabilitás - amelyre olykor a magyarosabb "átjárhatóság" kifejezést használom majd - és ezzel összefüggésben a nyílt formátumok használatának előírását. Bemutatom, hogy az ezzel kapcsolatos elképzelések hogyan csökkentenék a nagy technológiai cégek túlhatalmát - amit ma minden egyes poszttal növelünk -, hogyan javítanák a versenyt, hogyan erősítenék a személyes adatok feletti egyéni kontrollt.
A közösségi média küzd a politikával, a politika küzd a közösségi médiával. A közösségimédia-cégek régóta igyekeznek kerülni a tartalom szűrésének felelősségét, különösen a politikailag érzékeny témákban. Ezért hivatkoztak hagyományosan arra, hogy ők csak a technológiát biztosítják, mint a hagyományos távközlési szolgáltatók, és azért már nem tehetők felelőssé, hogy milyen tartalmat tesznek közzé a felhasználók. Az alapvetően (és érthetően) üzleti érdekeiket követő cégeknek ezért tűnik vonzónak, ha a politikát a közösségi médián kívülre tolhatják.[3] Ez a lépés ugyanakkor gyengíti a demokráciát, és erősíti azt a társadalmi attitűdöt, amely szerint a politika valamiféle szükséges rossz, amit, ha lehet, illik messze elkerülni. A másik végletes álláspont, amely teljesen kizárná a tartalomszűrést - mert a nem kívánatos beszédre e szerint a "még több beszéd" a gyógyír -, szintén túl optimista, miközben demokrataként aligha helyeselhetjük a politikai beszéd kiszorítását. Ha az állam nem vagy nem kielégítően szabályoz, az a cégeknél csapódik le. Az állami szabályozás hiányosságai ma épp egy új modellt hívnak életre,[4] a cégen kívülre szervezett döntéshozatalt - a Facebook által létrehívott felügyelő testületben dolgozik Magyarország korábbi strasbourgi bírája, Sajó András is. Állami szinten és államok összefogásával, például az Európai Unió keretében, a közösségi média természetére reagálva igyekeznek új jogi szabályozást is elfogadni. Magán[5] és állami[6] kezdeményezések irányulnak alternatív fórumok létrehozására.
A közösségi média szabályozásának szükségességét a közbeszédre, a demokráciára gyakorolt negatív hatás veszélye mellett a személyes adatok elégtelen védelmével szokás alátámasztani. A tájékozott hozzájárulás nélkül történő, tömeges adatgyűjtéssel szemben adatvédelmi eszközökkel fel lehet lépni, ez viszont valójában csak tüneti kezelés. Tájékozott hozzájáruláson alapuló adatkezelés esetén is probléma lehet, hogy a felhasználók, joggal, nem érzik magukat valós döntési helyzetben: a szociológia őskorából más ismert "hármas zárás" (triadic closure)[7] vagy hálózati hatás folytán, ha egy platform elhagyása mellett döntenének, azzal az ott kialakított online baráti körüktől, illetve az ott megosztott információktól is elzárnák magukat. Az elhangzó javaslatok közül leginkább a versenyjogi fellépés kecsegtet hosszabb távú sikerrel, a leglátványosabb válaszlépéseket is ezen a területen láttuk. Az uniós "megabírsá-
- 62/63 -
gok"[8] vagy az amerikai választási kampány "Szabdaljuk fel a techóriásokat!" ("Break Up Big Tech")[9] jelszava alapvetően a versenyjogi eszköztár bevetésére utal. Az érintett cégek feldarabolására irányuló javaslatok ugyanakkor számos veszéllyel járnak, és nem biztos, hogy az energetikai és pénzügyi cégekre kitalált szabályok jól alkalmazhatóak olyan cégekkel szemben, amelyek az alapszolgáltatásaikat ingyenesen kínálják, és éppen az adatok gyűjtésével és összekapcsolásával válnak profitábilissá. A Google Maps és a kapcsolódó StreetView szolgáltatás aligha valósult volna meg az utóbbi tevékenység nélkül. Ugyanakkor a Facebook működésének vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a versenyhelyzet fenntartása kifejezetten jót tesz (tenne) a személyes adatok védelmének.[10] Ha az online "barátokkal" való kapcsolattartás egy-egy platform elhagyása után is lehetséges lenne, valószínűleg több felhasználó döntene úgy, a sorozatos adatkezelési botrányok hatására, hogy szolgáltatót vált. Amíg azonban érvényesül a hálózati hatás, illetve a felhasználót érdeklő tartalom csak egy bizonyos szolgáltatónál érhető el, és ezért a vele hasonló érdeklődésűek is oda gravitálnak, nem realisztikus elvárni a felhasználótól, hogy váltson.
Az eredményként előálló helyzetet szokás "digitális bekerítésként"[11] leírni, utalva az köztulajdonban lévő termőföldek kisajátítására az angol ipari forradalom idején. Mindeközben az olyan kifejezések, mint a "felhő" vagy a régebbi eredetű "kibertér" azt a képzetet keltik, félrevezetően, hogy mindenki számára egyformán hozzáférhető, közös térről lenne szó:[12] pedig a szolgáltatók nem csak a szolgáltatásukat kerítik körbe, de egyúttal az adatokat, az adatainkat is.
A versenyjogi megközelítés hatékony válaszlépésnek tűnik olyan vállalati magatartás esetén, amikor egy cég a pozícióját kevésbé a felhasználókért folytatott versengés által, mint inkább a versengés kizárásával igyekszik védeni. Kifejezetten versenykorlátozó például a Facebook szabályozásában az a kitétel, hogy a platformjával kapcsolatban lévő más szolgáltatások a Facebook alapfunkcióival nem lehetnek átfedésben ("Dont replicate core functionality that Facebook already provides.").[13] Ez végső soron azzal jár, hogy a felhasználók szabad döntésének rovására nő a vállalat mozgástere, akár a szabályozókkal szembeni küzdelemben is. Az így előállt hatalmi helyzet a napi működés során talán kevésbé érzékelhető, de jól láthatóvá válik azokban az esetekben, amikor teljes vállalkozások dőlnek be pusztán attól, hogy a Facebook-fiókon keresztül kapcsolódó felhasználók belépését egy döntés folytán blokkolja a Facebook.[14] Többek között ez a magatartás késztette az amerikai versenyhatóságot arra, hogy pert indítson a cég ellen.[15] Miközben igaz, hogy a korábbi véleményvezérek (újságírók, szakértő megszólalók) szerepe csökken - ez táplálta részben a korábbi optimista várakozásokat -, az internetes technológiák összességben kevésbé a felhasználók ("a nép") hatalmát növelik, mint inkább néhány nagy szolgáltatóét. A probléma tehát megragadható úgy, hogy a cél az adataink feletti nagyobb kontroll megszerzése - és ezáltal a szolgáltatók kizárólagos döntési kompetenciájának csökkentése.
Az alkotmányos, intézményi biztosítékok egyik módja a digitális térben az, amikor kifejezett alkotmányos rendelkezést fogadnak el az internetes szabadságra vonatkozóan: ezt javasolják a most zajló chilei alkotmányozás során civil szereplők a tudáshoz való hozzáférés,[16] a technológiai szuverenitás[17] és az internetes privát szféra védelme kapcsán,[18] a francia Alkotmánytanács pedig kimondta a szabad hozzáférés jogát.[19] Kevésbé tárgyalt, de nem kevésbé fontos az alkotmányos jelentősége annak, amikor a technológia maga tölt be ilyen szerepet, és támogatja a felhasználók jogait. Az alkotmányosság egyik központi gondolata, hogy a hatalom megosztása a szabadság ügyét szolgálja. Talán nem teljesen alaptalan a párhuzam a technológiai vállalatok vonatkozásban, vagyis az az érv, hogy a közvélemény formálása és a társadalom tagjaira vonatkozó adatok birtoklása terén túlhatalomra szert tevő vállalatok szigorú szabályozása többek között amiatt indokolt, mert a szabadság és a demokrácia új garanciákat igényel.
Az egyik ilyen javaslat az átláthatóságra helyezi a hangsúlyt: ha a felhasználók tisztában vannak azzal, hogy mi történik az adataikkal, és tájékozottan hoznak döntést, akkor bízhatunk abban, hogy lesz annyi tudatos felhasználó, akiknek a döntése rábírja a szolgáltatót a személyes adatok felelős kezelésére. Az Article 19 nevű emberi jogi szervezet érvelése szerint azonban illúzió azt gondolni, hogy a Facebook túlhatalmával szemben elegendő garancia lenne az átláthatóság követelménye. A szervezet képviselője egyenesen azt mondja, hogy az adatainkra épített, jelenlegi üzleti modell szükségképpen kizsákmányo-
- 63/64 -
ló.[20] A szervezet javaslata szerint nem várható megoldás, csak akkor, ha a szabályozás abba az irányba mozdul el, hogy biztosítja a felhasználóknak a döntés valódi szabadságát. Ez most, a kapcsolt és széles körre kiterjedő szolgáltatások miatt, erősen korlátozott. A korábban tárgyalt hálózati hatást figyelembe véve meglehetősen illuzórikus az átláthatóságtól közvetlenül változást remélni: egyszerűen túl nagy lemondással jár a felhasználók számára a leiratkozás, miközben a szolgáltató mentesül a piaci hatásoktól. A hatalmi túlsúlynak ez egyszerre oka és okozata. A túlsúly elleni fellépés pedig egyszerre tekinthető versenyjogi, valamint átfogóbb - alkotmányossági, emberi jogi - kérdésnek.
Szintén korlátokba ütközünk, ha az önszabályozás lehetőségét vizsgáljuk. Ennek előnye a rugalmasság, vagyis az, hogy a gyorsan változó technológiai környezetet jobban követő szereplők maguk alakítják a szabályrendszert. De ezzel a szabályozási modellel azt kockáztatjuk, hogy nem kevesebb, hanem több kontrollt adunk a szolgáltatók kezébe, és ők éppen azokat az elemeket hagyják érintetlenül, amelyek kizárják a valódi felhasználói döntést, illetve a versenyt. A Google és Facebook közötti együttműködésnek köszönhetően például lehetőség van a Facebookon megosztott fotók áttöltésére a Google fényképszolgáltatásába. A mögöttes programot a több nagy szolgáltató - az említett kettőn túl például a Microsoft, az Apple és a Twitter - által működtetett Data Transfer Project keretében fejlesztették.[21] Ez egy apró lépés a jó irányba. Ahogy látni fogjuk azonban, valódi hatással a versenyre az lenne, ha a szolgáltatók azonnali és csaknem teljes interoperabilitást biztosítanának. Aligha várható azonban a szolgáltatóktól, hogy saját döntésük alapján vezessenek be ilyen rendszert - a telefonszámok hordozhatóságának előírásához hasonlóan állami szabályozásra van szükség. Ez még mindig sokkal kevésbé drasztikus megoldásnak tűnik, mint például a szolgáltatók feldarabolása.[22] Ha a szolgáltatók saját maguk döntenek az átjárhatóságról, az kifejezetten negatív spirált indíthat el, a potyautasság jelensége révén: az a szolgáltató veszít, aki egyoldalúan biztosítja az adathordozhatóságot. Ahogy az Electronic Frontier Foundation (EFF) egy anyagában rámutat, a Facebook kihasználta az adathordozhatóság lehetőségét, amikor az a javára vált, például arra biztatva a felhasználóit, hogy töltsék le a Google-nél tárolt címlistájukat, és töltsék át a Facebookra.[23] Miközben a Facebook aktívan használta a Google ezen funkcióját, a címtár megosztása visszafelé nem volt biztosított.[24] ("Ami a tiéd, az az enyém is. Ami az enyém, az csak az enyém." - Ezt a magatartást látva aligha találhatjuk hitelesnek, amikor hasonló igényt a Facebook a személyes adatok védelmére hivatkozva utasít vissza[25] - az EFF részletes anyagban vezeti le, hogyan lehetséges az átjárhatóságot és az adatvédelmet együttesen biztosítani.[26]) Az átjárhatóság és a nyílt formátumok szelektív támogatása, miközben éppen a strukturális változás szempontjából kulcsfontosságú megoldások maradnak ki, nehezen védhető a kirakatintézkedés vádjával szemben.[27] A ma már talán csak kevesek által ismert RSS protokoll arra példa, ahogy a céges érdekek elsorvasztják azokat a technológiákat, amelyek a felhasználói kontroll erősítésének irányába hatnak, és nem a centralizált céges döntéshozást támogatják.[28]
Egyetlen olyan javaslatot emelek most ki, amely számos előnye mellett, úgy tűnik, nem jár hátrányokkal: ez a nyílt szabvány követésének előírása. Szokatlannak hangozhat, hogy egy magánvállalat technológiai választását törvényi erővel határozzuk meg. Ugyanakkor a piac szabályozásának (és a verseny fenntartásának) fontos eszköze, hogy olyan magatartást várjunk el a piacvezetőtől, amely megkönnyíti az újonnan piacra lépők és más kihívók helyzetét. Számos más javaslathoz hasonlóan ez sem lenne mindenre kiterjedő megoldás, de fontos lépés a jó irányba.
Alább amellett fogok érvelni, hogy a nyílt szabványok alkalmazásának megkövetelése a leghatékonyabb eszköze lehet számos, jelenleg érvényesülő káros hatás csökkentésének.
A javaslat megértéséhez érdemes az internet történetéből és működéséből kiindulni, abból a technológiai háttérből, amely egyáltalán lehetővé teszi a közösségi médiavállalatok működését. Szokás megkülönböztetni a hálózatok különböző rétegeit,[29] amelyek a fizikai eszközöktől az eszközökön futó felhasználói programokig biztosítják, hogy az adatok akkor is eljussanak a rendeltetési helyükre, ha közben számos gyártó különböző eszközein és programjain keresztül kell utazniuk. Sokak hathatós és folyamatos erőfeszítésének eredménye, hogy ezek a rétegek nyílt, dokumentált formátumokat alkalmaznak, amelyeket bármely gyártó követni tud. A teljesség igénye nélkül néhány protokoll, melynek köszönhetően ez a szöveg is olvasható: TCP/IP,[30] HTTP/HTTPS,[31] HTML.[32] Az viszont, hogy a legfelső rétegben egy olyan programot használunk, amely "magára csukja a kaput", mintegy zárójelbe teszi ezt a nem triviális vívmányt.[33]
- 64/65 -
Mivel a mai felhasználók nagy része hozzászokott a jelenlegi helyzethez, nem könnyű érzékeltetni számukra a helyzet abszurditását. De talán nem is reménytelen, hiszen velünk vannak még olyan technológiák, amelyek a kívánatos logikát követik. Egyfelől evidensnek tűnik, hogy tweetet csak Twitteren, FB-üzenetet csak a Facebook által kínált programmal tudunk küldeni és fogadni. De képzeljük el, ha mindez telefonok vagy e-mailek esetén is így zajlana: " - Holnap hívlak, mi a számod? ...Ja, húszas számod nincs? Akkor nem tudlak hívni." "- Csak gmailes és freemailes címem van, yahoo-s címre nem tudok küldeni levelet" " - A te irányítószámodra nem tudok a helyi postáról csomagot küldeni, ott más a szolgáltató." Észrevétlenül kerültünk a jelenlegi helyzetbe, pedig az a visszalépés, amit a jelenlegi helyzet jelent, drámai. Képzeljük el, hogy a PDF-et, amely fájltípusban a jelen írás olvasható, csak egyetlen szolgáltató programjával lehetne olvasni, és ez a cég úgy döntene, hogy mostantól bizonyos telefonokat vagy operáció rendszereket nem támogat, így a PDF-eket mondjuk az Android vagy az Apple-termékek felhasználói nem tudnák megnyitni. Egy 1988-as francia karikatúra, ma újra aktuálisnak tűnő analógiát alkalmazva, a messzemenő következményeket tekintve Jaltához (és a vasfüggönyhöz) hasonlította az eltérő protokollok alkalmazását, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi az átjárást.[34]
Számos oka lehet, ha bizonyos tartalmak bezárása mellett döntünk, ám sokat veszítünk, ha az emberiség kommunikációjának jelentős része zárt helyre kerül. A Google egy alapítója jegyezte meg,[35] hogy a Google (és hozzátehetjük, hogy általában az internet, ahogy ma ismerjük) nem jöhetett volna létre, ha abban az időben a Facebook-hoz hasonló zárt platformok lettek volna domináns helyzetben. A saját kertjüket körbekerítő, zárt platformok parazita módon működnek a nyílt platformok vonatkozásában: a Facebookon belül használhatunk és megoszthatunk külső linkeket, ám a Facebook keretében létrehozott tartalmak nagy része csak bejelentkezéssel érhető el. A zárt működés jelentős nehézségek elé állítja a jövő történészeit - és a jelen könyvtárosait, levéltárosait, dokumentátorait is: a közéleti viták jelentős része olyan felületeken zajlik, amelyeket csak a működtető cég tud hatékonyan kezelni. Így azt sem tudjuk, hogy ha sikerül is ezeket a közléseket megőrizni az utókornak, öt vagy ötven év múlva ki és hogyan tudja majd elolvasni azokat. Jelenleg minden egyes poszt, amelyet zárt felületen tesz közre valaki, ezt a problémahalmazt növeli.
Az Egyesült Államok szabályozása természetesen döntő hatással van arra, hogy hogyan alakul a közösségi média működését befolyásoló környezet. Olyan pillanatban vagyunk, amikor több különböző politikai erő is érdekeltnek látszik abban, hogy a fenti modellváltásra sor kerüljön. Baloldalról régóta hallunk érveket a nagy technológiai cégek szabályozása mellett, amelyek csak erősödtek a Cambridge Analytica (a Brexit-kampányhoz és a Trump-győzelemhez is kapcsolódó) botrányával.[36] Ha a Twitter és a hasonló platformok nyílt formátumra térnének át, amelyre más programokkal is rá tudnánk csatlakozni, a jelenleg domináns szereplő csak egy lenne az üzenetmegosztó protokollt alkalmazó programok között. (Lásd az egyik Twitter-alapító megjegyzését, miszerint a leginkább azt bánja, hogy a Twitter cég lett, és nem egy bárki által használható - az emailhez hasonló - protokoll.[37]) Egy ilyen konstrukcióban nem fordulhatna elő például az, hogy egy cég belső döntése alapján elnémítsák az Egyesült Államok elnökét: alternatív platformról is küldhetne üzeneteket, és el tudná érni a követőit. Bármit is gondoljunk az említett (az elnök profilját lekapcsoló) intézkedés hatásáról, nehezen védhető egy ilyen horderejű döntést nem átlátható módon való meghozatala - még ha figyelembe is vesszük, hogy Trump maga vállalta a kockázatot azzal, hogy erre a platformra építette a kommunikációját.
A közösségimédia-vállalatok egyik kedvelt érve a fent bemutatott szabályozási modell ellen éppen az, hogy az nehezebbé tenné a tartalom feletti kontrollt, például a nem kívánatos tartalmak - mondjuk egy járvánnyal kapcsolatos, veszélyes álhírek - eltávolítását. A nagy technológiai cégek érdekével gyakran egybehangzó álláspontot hangoztató amerikai szervezet, az Information Technology and Innovation Foundation kétélű érve szerint azért kellene óvatosan kezelni az átjárhatóságot, mert az, úgymond, lehetetlenné tenné a "deplatforming"-ot, vagyis a kommunikációs fórum megvonását, amint ez meg is történt Donald Trump esetében, a 2021. január 6-ai eseményekkel összefüggésben.[38] A valóság ezzel szemben az, hogy egy átjárható rendszerben is lehetőség lenne egy-egy felhasználó letiltására: akár úgy, hogy az adott fiók megosztásait más hálózatokban is blokkolják, akár egyszerűen úgy - hasonlóan a médiában keringő hamis információk elleni küzdelemhez -, hogy az érintett szolgáltatók mindegyikéhez eltávolítási kérést küldenek.
- 65/66 -
Az Európai Bizottság digitalizációval is foglalkozó alelnökének a figyelmét a témával foglalkozó szervezetek széles koalíciója hívta fel arra, hogy a szabályozásban különös hangsúlyt kell kapnia az interoperabilitás előírásának.[39] Saját működési körét, például az európai közigazgatási együttműködés területét illetően a Bizottság is belátja a közös munkát megkönnyítő adatmegosztás biztosításának fontosságát; ezen a téren az Európai Bizottság célzott törekvése, hogy az interoperabilitás feltételeit megteremtse.[40] A hatóságok által kiszabott büntetés kevésbé elrettentő lehet, mint amilyen a felhasználók döntése lenne, ha elhagynák az adataikat felelőtlenül kezelő szolgáltatót. Márpedig az átjárhatóság biztosítása a felhasználók számára megkönnyítene egy ilyen döntést. A szabályozást persze állami szerepvállalással kellene körülbástyázni: az adatkezelési kérdésekkel kapcsolatban tudatos felhasználókra van szükség, először is tehát oktatásra; továbbá nyilvánosságot kell biztosítani az arra vonatkozó információknak, hogy a szolgáltatók hogyan kezelik a felhasználói adatokat. Mivel a megoldás nem várható a piactól, sőt, a jelenlegi kedvezőtlen helyzethez alapvetően a piaci mechanizmusok vezettek, és azok továbbra is növelni látszanak a bajt, logikus következtetés, hogy szabályozói közbeavatkozásra van szükség, amely előírja az interoperabilitást.[41] Ha versenyalapú megoldást keresünk, annak alapját a versengő szolgáltatók világa jelenti, amelyben akár "ötven Facebook" működik, az interoperabilitás elve szerint: egy ilyen világban a jelenleg egyetlen szolgáltatóhoz láncolt adatainkat "kiszabadíthatnánk", és elérhetővé tehetnénk más szolgáltatókon keresztül.[42] Az interoperabilitás önmagában nem megoldás, és kontextusfüggő, hogy milyen hatást vált ki, ugyanakkor fontos lépés lenne a kívánatos irányba.[43] Cory Doctorow szóhasználatával: a cél az internet szabályozása, nem pedig egyes cégeké.[44]
Gyakran merül fel a párhuzam a telekommunikációs szektorral, ahol korábban szintén részben állami szabályozással teremtették meg az átjárhatóságot; az EU-ban például fontos szerepet játszott a ma már nem hatályos 97/33. irányelv.[45] Magyarországról nézve ebben sincs semmi újdonság: a hazai internetszolgáltatói piacon meghatározó lépés volt, amikor a nagy szolgáltatókat (leginkább a Matávot és utódját) törvényileg kötelezték arra, hogy az "utolsó kilométert" megnyissa más szolgáltatók előtt, az állam által megszabott áron. Az "utolsó kilométer" a felhasználókhoz vezető fizikai elérési út utolsó szakasza, amelynek kiépítése drága, így ennek elzárása jelentősen megnehezíti új szereplők piacra lépését, végső soron pedig az érdemi versenyt. Ez jól látható például a magyar és az egyesült államokbeli internetszolgáltatói piac összevetésekor.[46] Az osztrák innovációs és technológiai minisztérium szakértői anyaga évekkel ezelőtt megállapította, hogy az információs technológiák nyújtotta lehetőségek minél teljesebb kiaknázása, az innováció elősegítése, valamint a nyitott és versengő piaci működés fenntartása érdekében elengedhetetlen az átjárhatóság biztosítása.[47] Inge Graef a párhuzam kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy eltérően a telekommunikációs infrastruktúra esetétől, a közösségi média területén személyes adatok megosztásáról van szó, és erre figyelemmel kell a megfelelő szabályozást kialakítani.[48]
Fontos látni, hogy az átjárhatóság csak akkor hoz valódi változást, ha tényleg megkönnyíti, hogy a felhasználó választhasson. A szolgáltatók önkéntes lépései gyakran félmegoldásnak tekinthetők, amelyek a felhasználói kiszolgáltatottságot nem csökkentik, de alkalmat adnak arra, hogy a szolgáltató az internet nyíltságáért folyó harc bajnokának mutathassa magát. A valódi versengést lehetővé tevő átjárhatóság ezért nem állhat meg ott, hogy a felhasználó lehetőséget kap saját adatainak statikus letöltésére, hanem valós idejű hozzáférést kell nyitni, amely lehetővé teszi az egymással versengő szolgáltatások összekapcsolódását, vagyis azt, hogy az egyik platformon megosztott tartalomhoz hozzáférést kapjanak a más platformot választók is.
A megvalósítás könnyebb, mint elsőre tűnik, hiszen a technológiai megoldások bizonyos értelemben maguktól is az átjárhatóság irányába gravitálnak - a szolgáltatók azonban gyakran aktív programozási és jogi lépésekkel igyekeznek elriasztani az átjárhatóságra irányuló próbálkozásokat. A Facebook adatait szoftverek is el tudják érni, a felhasználókhoz hasonlóan; a YouTube-ra feltöltött videókat nem csak a YouTube felületén keresztül lehet elérni. Ugyanakkor a web 1.0-tól eltérően, ahol a nyílt szabványokat (többé-kevésbé) követő böngészővel bárki elérhette, sőt archiválhatta is az elérhető tartalmakat, a web 2.0-s technológiák esetén a hozzáférés jórészt a szolgáltatók döntésétől függ. Technikailag ez az API (Application Programming Interface) szerepének robbanásszerű növekedését jelenti, eredményében pedig azt,
- 66/67 -
hogy a szolgáltató, aki az interfészt bármikor tetszése szerint változtathatja, kizárólagosan irányíthatja, hogy ki, mikor és mihez fér hozzá. Éppen ezért az átjárhatóság kötelezővé tételénél sok múlik a megvalósításon. Az ellenérdekelt szolgáltató könnyen olyan döcögőssé teheti egy felület működését, hogy az elrettentheti a felhasználókat a váltástól, illetve elejét veheti a versenynek. A szabályozói és hatósági körültekintés ugyanakkor megtérül: az átjárhatóság hatékony biztosítása révén kibontakozó verseny feleslegessé teheti a versenyhatósági tevékenységek egy részét. Ez azt is jelenti, hogy az API hozzáférés biztosítása, illetve előírása lehet a hatékony szabályozás kulcsa.[49]
Hogy mi szükséges a felhasználói kontroll visszaszerzéséhez, néhány egyszerű pontban foglalja össze "Az én barátaim, az én adataim" ("My Friends My Data") elnevezésű kezdeményezés. Javaslatuk szerint biztosítani kell a felhasználók jogát arra, hogy a "barátaikkal" kapcsolatos adatokat szabadon hordozhassák a platformok között, miközben biztosítani kell az adatok védelmét és egyszerű használatát is (az átvitt kapcsolatokat egyetlen klikkeléssel elérhetővé kell tenni). A javaslatcsomag része a reciprocitás elve, vagyis az, hogy az adatmegosztásban részt vevő és abból profitáló platformoknak kötelessége azonos elvek szerint megosztania a saját felületen kezelt adatokat, tartózkodva a fentebb már szemléltetett potyautas magatartástól.[50]
Világos, hogy nagyon sok múlik a konkrét megvalósításon - ahogy egy ezzel kapcsolatos, évekkel ezelőtti kutatás rámutat, az átjárhatóság ígérete mögött sokszor korlátozott adatmegosztást és korlátozott funkcionalitást találunk.[51] Pusztán annak biztosítása, amit már a létező szabályozások is előírnak, hogy a szolgáltatónál kezelt adatok letölthetőek legyenek, nem elegendő.[52] Az Európai Bizottság egy jelentésében először is elkülönítik az interoperabilitást a puszta adathordozhatóságtól, magának az interoperabilitásnak pedig három típusát azonosítják ("protokol interoperabilitás", "adat interoperabilitás" és "teljes protokol interoperabilitás"), az átjárhatóság különböző fokozatai szerint: a legfelsőbb szint teremt valódi lehetőséget a ténylegesen átjárható és ezáltal versengő szolgáltatások működtetésére.[53] A Bizottság által javasolt szabályozás[54] része a valós idejű adatmegosztási lehetőség előírása (realtime interoperability), ugyanakkor itt is sok múlik a részleteken. Az EFF megjegyzi, hogy a jelenlegi tervek arra lesznek jók, hogy bizonyos szolgáltatásoknál megnyíljon a lehetőség arra, hogy a szolgáltatók saját fizetési rendszerei helyett más fizetési módot válasszunk, de például nem kötelezi a szolgáltatókat olyan megoldás biztosítására, hogy az egyik felületen megosztott adatok közvetlenül összekapcsolhatóak legyenek egy másik közösségimédia-szolgáltatóval.[55] Ez utóbbi megoldás tenné lehetővé a valódi versenyt ebben a szegmensben.
Az állandó technológiai fejlődés mellett folyamatos erőfeszítést igényelhet, illetve új megközelítéseket igényelhet az átjárhatóság biztosítása; erre utalnak például a "fenntartható interoperabilitást" célul tűző kezdeményezések.[56] Mivel az átjárhatóságot a technikai megvalósítás szintjén könnyen elszabotálhatják a szolgáltatók - ezer módon lehet gátolni, miközben a jó megvalósításhoz sok részelemnek kell hatékonyan együttműködnie -, a fenti javaslattal összhangban azt érdemes célul tűzni, hogy a szolgáltatók kontrollja csökkenjen ezen a téren. Ennek hatékony formája lehet, ha nyílt - számos szereplő által meghatározott és nyilvánosan dokumentált - szabványok révén biztosítjuk az átjárhatóságot.
Vannak cégek, amelyek jobban figyelnek a nyilvános protokollok követésére (érdemes áttekinteni az USB port, az SMS-t[57] leváltani hivatott RCS[58] vagy a webRTC-t[59] történetét). Volt arra is példa, hogy a szabályozó lépett: a közintézmények működéséhez fontos dokumentumok esetében az EU javasolta, hogy a nem megfelelően dokumentált formátumok, mint például a Microsoft Word .doc kiterjesztése, helyett nyílt formátumokat használjanak.[60] így a nyilvánosan dokumentált, következésképp más programokban és később is megbízhatóan olvasható formátumokat részesítsék előnyben (ilyen például a Nyílt Dokumentum Formátum,[61] az .odt, de ez vezetett a ma gyakoribb .docx formátumhoz is). Az azonnali üzenetküldők körében is volt, illetve van hasonló megoldásra kísérlet[62] (a rég elfeledett Google Talk például még követte az XMPP protokollt, jelenleg Matrix néven létezik nyílt formátum[63]), továbbá van törekvés arra, hogy a Twitterhez hasonló, rövid üzenetek nyilvános megosztásán alapuló technológia is nyílt formátumot követve működjön, és átálljon egy decentralizált - Bluesky néven emlegetett - modellre.[64] Mastodon, illetve Diaspora néven már el is indult egy konkurens szolgáltatás, kifejezetten a decentralizált közösségi média modelljét követve.[65] A közelmúlt fejleménye, hogy a Google az okosotthon-tech-
- 67/68 -
nológiák terén kezdeményezett "Matter" néven olyan szabványt, amely biztosíthatná, hogy a különböző gyártók eszközei együtt tudjanak működni.[66]
A nyílt formátum használatával nő a felhasználó szabadsága, mert: több program között választhat (hiszen a nyílt formátumot más szoftverek is könnyebben alkalmazzák); kevésbé kötik más felhasználók döntései (például akkor is használhatja a saját levelezőprogramját, ha minden ismerőse más klienst használ); a platform elhagyása nem jár számára az adatai feladásával (más programban is ugyanúgy használhatja az adatait). A nyílt formátum követése ezek folytán növeli is a versenyt, ami nemcsak a személyes adatok védelmét fokozza (ami ugyancsak fontos, ahogy az amerikai kongresszus képviselőházának egy demokrata párti tagja érvelt[67]), de csökkenti a platform tulajdonosának hatalmát is. Philip Weiser az egyesült államokbeli - a vasúttól a szoftverekig terjedő - versenyjogi joggyakorlat áttekintése után jutott arra,[68] hogy a hatékony jogi fellépés kulcsa a valódi versengést lehetővé tevő együttműködés[69] fenntartása, például sztenderdek meghatározásával, illetve végső soron az interoperabilitás biztosításával. Az átjárhatóság biztosítása jól illeszkedik az olyan elképzelésekhez, mint például Petit és Teece javaslata a "dinamikus verseny"-t szolgáló szabályozásról.[70]
Amennyiben a fentiek valódi változást hoznak, és létrejön a "versengő kompatibilitás",[71] az azzal járhat, hogy egy-egy botrány érzékenyebben érinti a szolgáltatókat: könnyebb lenne a felhasználóknak úgy dönteni, hogy posztjaikat mostantól nem a Facebookon osztják meg, hanem más szolgáltató platformján: az interoperabilitás miatt az adataikat könnyedén átvihetnék, ugyanakkor azok elérhetők maradnának azok számára is, akik továbbra is a Facebookot szeretnék használni.
A nyílt formátumok és a digitális megoldások közötti verseny kölcsönösen erősíti egymást: amikor egy program egyeduralkodóvá válik, és de facto szabványként kezd funkcionálni, az a program mögötti cég számára szinte teljes kontrollt biztosít a működés szélesebb spektruma felett. Részben ez a tétje az újra és újra fellángoló böngészőháborúknak, például a sokat szidott Internet Explorer körül, amely hírhedt volt az internetes szabványoktól való eltérésről. Ezen a téren jelenleg az a veszély, hogy a Google által fejlesztett böngészőmotorok és rokonaik (részben elődeik, a Chromium/WebKit böngészőmotorok, amelyeket jelenleg a böngészők többsége használ: Safari, Chrome, Edge, Opera, Vivaldi, Brave stb.) egyeduralomra tesznek szert, mivel a Google mellett szinte kizárólag a Firefox fejleszt saját böngészőmotort. A Google-nek ezt a helyzetet majdnem sikerült kihasználnia arra, hogy adatvédelmi szempontból kevésbé megnyugtató, ugyanakkor a reklámok célzásában hatékonyabb, mobil platformokat célzó, gyorsabb megjelenítést ígérő formátumát, az AMP-t (Accelerated Mobile Pages) de facto szabvánnyá tegye.[72]
A mai internet működését drámai mértékben határozza meg a "digitális bekerítés" jelensége, miközben a technológia lehetővé tenné az átjárhatóságot. Az átjárhatóságra alapozott modell előnye, hogy a cégek túlhatalmának helyére nem az állam túlhatalmát teszi - amire sok helyen, például nálunk vagy Lengyelországban is lenne igény -, hanem az egyes felhasználók döntési "hatalmát" növeli.
Mindez ugyanakkor nem oldja meg azt a problémát, amelyet sok pszichológus a mai közösségi média romboló hatásaként ír le. Jonathan Haidt szerint például az alapján, amit az ember kognitív működéséről tudunk, akarva is nehéz lenne olyan közeget alkotni, amely rosszabb hatással lenne a társadalom integritására, mint a rövid üzeneteken alapuló kommunikációs rendszer, tekintettel arra, hogy az üzenetek annál jobban terjednek, minél inkább felszítják az érzelmeket.[73] A jelenleg uralkodó modell ugyanakkor, úgy tűnik, több szempontból még tovább rontja a helyzetet, a megszólalók például már technikailag sem átjárható, sőt, akár titkosított kommunikációra alapozó zárványokba szorulhatnak. Az útkeresés során érdemes lenne legalább azt megelőzni, hogy a korai internet vonzó szabadságideálja után ne a zártkertek kora következzen, hanem visszatérhessünk valamiképp a közkönyvtárak által inspirált, mindenki számára nyitott, könnyen használható és átjárható, a sokféleséget fenntartó modellhez. A fentebb említett előnyökön túl az átjárhatóbb platformok működése összehasonlíthatóbbá és érthetőbbé tenné az általuk használt algoritmusok hatását. Képzeljük el, hogy a közösségi médián keresztül terjedő, félelemkeltő információk, illetve az álhírek vonatkozásában tudhatnánk, hogy melyik platformon mennyire terjednek (hol aggasztóbb a tendencia, hol kevésbé), ami versenyre sarkallná a szolgáltatókat ezen a területen is.
- 68/69 -
A jelenlegi helyzetben nem tűnik túlzónak az az álláspont, amely szerint a közösségi média működése ma összességében több kárral jár, mint haszonnal. Ezen a helyzeten azonban változtathatna, ha a felhasználónak adott döntési szabadság köre tágulna, például az átjárhatóság, az adathordozhatóság, a hozzáférés javításával. Az interoperabilitás biztosítása nem számolja fel a bekerítéseket, de kapukat nyit, ezáltal megkönnyíti az átjárást - vagyis a felhasználók szabad döntését, a szolgáltatóváltás lehetősége révén pedig nyomást tudnak gyakorolni a közösségimédiavállalatokra. A lépés segíthet az adatok feletti rendelkezésben megfigyelhető hatalmi aszimmetrián. Összességében az átjárhatóság a digitális gazdaság működését a felhasználók számára valódi előnyt biztosító újítások közötti verseny irányába tereli, szemben azzal a negatív spirállal, amelyet a túszul ejtett felhasználók egyre biztosabb körülkerítését célzó törekvések hajtanak. A fentiekből talán látható, hogy többről van szó, mint egy "Szabadítsuk ki az adatainkat!" felkiáltásban megfogalmazható, luddita vagy éppen utópisztikus forradalmi követelésről. ■
JEGYZETEK
* Az írás a Társadalomtudományi Kutatóközpont MILAB projektje, illetve a 138965. számú NKFIH pályázat keretében készült, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával.
[1] Josh Taylor: Not just nipples: how Facebook's AI struggles to detect misinformation, The Guardian, 2020. június 16., https://www.theguardian.com/technology/2020/jun/17/not-just-nipples-how-facebooks-ai-struggles-to-detect-misinformation.
[2] Facebook admits it was used to 'incite offline violence' in Myanmar, BBC, 2018. november 6., https://www.bbc.com/news/world-asia-46105934.
[3] Elena Schneider: The 'rug has been pulled out': Campaigns flop amid Facebook, Google ad bans, Politico, 2021. január 27., https://www.politico.com/news/2021/01/27/facebook-google-political-ad-ban-462948.
[4] Issie Lapowsky: How Facebook's oversight board could rewrite the rules of the entire internet, Protocol, 2020. május 6., https://www.protocol.com/facebook-oversight-board-rules-of-the-internet.
[5] Jason Wilson: Rightwingers flock to 'alt tech' networks as mainstream sites ban Trump, The Guardian, 2021. január 13., https://www.theguardian.com/us-news/2021/jan/13/social-media-trump-ban-alt-tech-far-right.
[6] Wojciech Kość - Nicholas Vinocur: Poland's 'anti-censorship' social media platform gets off to rough start, Politico, 2021. január 28., https://www.politico.eu/article/albicla-poland-anti-censorship-social-media-platform-rough-start/.
[7] A fogalom Georg Simmel németül (triadische Geschlossenheit) 1908-ban megjelent Soziologie c. könyvében szerepel.
[8] Ryan Browne: Europe tries to set the global narrative on regulating Big Tech, CNBC, 2020. december 16., https://www.cnbc.com/2020/12/16/europe-tries-to-set-the-global-narrative-on-regulating-big-tech.html.
[9] Elizabeth Warren: Here's how we can break up Big Tech, Team Warren, 2019. március 8., https://medium.com/@teamwarren/heres-how-we-can-break-up-big-tech-9ad9e0da324c.
[10] Dina Srinivasan: Why Privacy Is an Antitrust Issue, New York Times, 2019. május 28., https://www.nytimes.com/2019/05/28/opinion/privacy-antitrust-facebook.html.
[11] Mark Andrejevic: Surveillance in the Digital Enclosure, The Communication Review, 2007/4, 295-317.
[12] Andrejevic (11. vj.) 296.
[13] Bár voltak erre kísérletek. Lásd például a #DeleteFacebook kampányt. Az interoperabilitást is az eszközei közé sorolja például egy másik javaslat, amely a rendőri szervek költségvetési támogatásának megvonására indult kampány ("Defund Police") mintájára a nagy technológiai cégek bevételeit csökkentené ("Defund Big Tech") különböző eszközökkel: Wolmet Barendregt - Christoph Becker - EunJeong Cheon - Andrew Clement - Pedro Reynolds-Cuéllar - Douglas Schuler - Lucy Suchman: Defund Big Tech, Refund Community. Anti-Trust is Not Enough, Another Tech is Possible, Tech Otherwise, 2021. február 5., https://techotherwise.pubpub.org/pub/dakcci1r/release/3.
[14] Isobel Asher Hamilton: Emails show Mark Zuckerberg personally approved Facebook's decision to cut off Vine's access to data, Business Insider, 2018. december 5., https://www.businessinsider.com/facebook-documents-mark-zuckerberg-restricted-vine-data-access-2018-12.
[15] Federal Trade Commission v. Facebook, Inc., pending before the United States District Court for the District of Columbia, no. 191 0134, https://www.ftc.gov/enforcement/cases-proceedings/191-0134/facebook-inc-ftc-v.
[16] Convención Constitucional, Derecho al conocimiento, Iniciativa N° 46.114, https://plataforma.chileconvencion.cl/m/iniciativa_popular/detalle?id=46114.
[17] Convención Constitucional, Soberanía tecnológica y digital, Iniciativa N° 46.138, https://plataforma.chileconvencion.cl/m/iniciativa_popular/detalle?id=46138.
[18] Convención Constitucional, Derecho a la privacidad en internet, Iniciativa N° 43.014, https://plataforma.chileconvencion.cl/m/iniciativa_popular/detalle?id=43014.
[19] A francia Alkotmánytanács az online kommunikáció demokratikus közéletben betöltött szerepére és az 1789-es Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozat 11. cikkére hivatkozva mondja ki az internetes szolgáltatások-
- 69/70 -
hoz való hozzáférés szabadságát: "Considérant qu'aux termes de l'article 11 de la Déclaration des droits de l'homme et du citoyen de 1789 [...]; qu'en l'état actuel des moyens de communication et eu égard au développement généralisé des services de communication au public en ligne ainsi qu'à l'importance prise par ces services pour la participation à la vie démocratique et l'expression des idées et des opinions, ce droit implique la liberté d'accéder à ces services" - Conseil constitutionnel, Décision n° 2009-580 DC du 10 juin 2009, para. 12.
[20] "[...] the imperative for profit and social media companies' fundamentally exploitative business models". Maria Luisa Stasi: Let 1,000 Facebooks bloom, Politico, 2021. november 8., https://www.politico.eu/article/let-1000-facebooks-bloom/.
[21] Bővebben: https://datatransferproject.dev/. A programot eredetileg a Google indította a beszédes "Google Data Liberation Front" névvel.
[22] Mark Sullivan: How interoperability could end Facebook's death grip on social media, Fast Company, 2021. március 4., https://www.fastcompany.com/90609208/social-networking-interoperability-facebook-antitrust.
[23] Bennett Cyphers - Danny O'Brien: Facing Face-book: Data Portability and Interoperability Are Anti-Monopoly Medicine, Electronic Frontier Foundation, 2018. július 24., https://www.eff.org/deeplinks/2018/07/facing-facebook-data-portability-and-interoperability-are-anti-monopoly-medicine.
[24] A Google azzal reagált egy időben, hogy a következő üzenetet jelenítette meg a felhasználónak az exportálás előtt: "Hold on a second. Are you super sure you want to import your contact information for your friends into a service that won't let you get it out?" Chris Dixon: The Interoperability of Social Networks, Business Insider, 2010. november 11., https://www.businessinsider.com/the-interoperability-of-social-networks-2011-2.
[25] Bennett Cyphers - Danny O'Brien: Facing Facebook: Data Portability and Interoperability Are Anti-Monopoly Medicine, Electronic Frontier Foundation, 2018. július 24., https://www.eff.org/deeplinks/2018/07/facing-facebook-data-portability-and-interoperability-are-anti-monopoly-medicine.
[26] Bennett Cyphers - Cory Doctorow: Privacy Without Monopoly: Data Protection and Interoperability, Electronic Frontier Foundation, 2021.
[27] Mack DeGeurin: Big Tech Sold Out on Its Promise of an Open Internet, Gizmodo, 2022. február 11., https://gizmodo.com/big-tech-sold-out-on-its-promise-of-an-open-internet-1848518789.
[28] Sinclair Target: The Rise and Demise of RSS, Vice, 2019. január 9., https://www.vice.com/en/article/a3m-m4z/the-rise-and-demise-of-rss.
[29] Barbara Fox: The Internet protocol suite, Khan Academy, https://www.khanacademy.org/computing/computers-and-internet/xcae6f4a7ff015e7d:the-internet/xcae6f4a7ff015e7d:the-internet-protocol-suite/a/the-internet-protocols. Csak az alapvető protokollokat említve: HTTP, TLS, DNS, TCP, UDP, IP, Ethernet.
[30] Lásd: https://tools.ietf.org/html/rfc675, illetve https://tools.ietf.org/html/rfc791.
[31] Lásd: https://tools.ietf.org/html/rfc2616, illetve https://tools.ietf.org/html/rfc2818.
[32] Lásd: https://www.w3.org/TR/html52/.
[33] A zárt, szabadalmi (proprietary) megközelítés bukásához vezető harcokról jó összefoglalót ad Jonathan Zittrain könyve: Jonathan Zittrain: The Future of the Internet - and How to Stop It, Yale University Press, 2008.
[34] Francois Fluckiger: The European Researchers' Network, La Recherche, 2000/328, 4, https://fluckiger.web.cern.ch/Articles/F.Fluckiger-The_European_Researchers_Network.pdf. Maga a rajz 1988-ból való.
[35] Ian Katz: Sergey Brin: In A Facebook Dominated Internet, Google Would Have Never Been Possible, The Guardian, 2012. április 16., https://www.businessinsider.com/sergey-brin-in-a-facebook-dominated-internet-google-would-have-never-be-possible-2012-4.
[36] Carole Cadwalladr - Emma Graham-Harrison: Revealed: 50 million Facebook profiles harvested for Cambridge Analytica in major data breach, The Guardian, 2018. március 17., https://www.theguardian.com/news/2018/mar/17/cambridge-analytica-facebook-influence-us-election.
[37] Sheila Dang: Jack Dorsey says his biggest regret is Twitter became a company, Reuters, 2022. augusztus 26., https://www.reuters.com/business/media-telecom/jack-dorsey-says-he-believes-twitter-should-not-be-owned-by-state-company-2022-08-25/.
[38] Daniel Kastro: If Congress Moves Forward with Social Media "Interoperability Requirements," Deplatforming Users Will Be A Thing of the Past, Information Technology and Innovation Foundation, 2021. január 11., https://itif.org/publications/2021/01/11/if-congress-moves-forward-social-media-interoperability-requirements.
[39] Article19.org - Brave Software, Inc - Electronic Frontier Foundation - European Digital Rights (EDRi) -European DIGITAL SME Alliance - Jolocom GmbH - Mailfence - ContactOffice Group sa - The Matrix Foundation - Open-Xchange GmbH - Redecentralize. org - Tutanota: Call to include interoperability provisions as part of the Digital Services Act, Letter to Executive Vice-President Margrethe Vestager, European Commission, Brussels, 6 July 2020, https://edri.org/wp-content/uploads/2020/07/Vestager_Letter_Interoperability.pdf.
- 70/71 -
[40] European Commission: New European Interoperability Framework - Promoting seamless services and dataflows for European public administrations, Luxembourg, Publications Office of the European Union, 2017.
[41] Bennett Cyphers - Cory Doctorow: A Legislative Path to an Interoperable Internet, Electronic Frontier Foundation, 2020. július 28., https://www.eff.org/deeplinks/2020/07/legislative-path-interoperable-internet.
[42] Przemyslaw Palka: The world of fifty (interoperable) Facebooks, Seton Hall Law Review, 2020, 1193-1239, különösen 1228-1230.
[43] Organisation for Economic Co-operation and Development: Data portability, interoperability and digital platform competition, OECD Competition Committee Discussion Paper, 2021. június 9., http://oe.cd/dpic; Dan Awrey - Joshua Macey: Open Access, Interoperability, and the DTCC's Unexpected Path to Monopoly, University of Chicago Coase-Sandor Institute for Law & Economics Research Paper No. 934, Cornell Legal Studies Research Paper No. 21-20, SSRN, 2021. július 12., https://ssrn.com/abstract=3885194; Fiona M. Scott Morton -Michael Kades: Interoperability as a Competition Remedy for Digital Networks, SSRN, 2021. március 22., https://ssrn.com/abstract=3808372; Fiona M. Scott Morton - Gregory S. Crawford - Jacques Crémer - David Dinielli - Amelia Fletcher - Paul Heidhues - Monika Schnitzer - Katja Seim: Equitable Interoperability: the "Super Tool" of Digital Platform Governance, SSRN, 2021. október 27., https://ssrn.com/abstract=3923602. Az európai megközelítések kritikájának kontextusában is megjelenik ez az állítás: Cristina Caffarra: What are we regulating for?, VoxEU.org -CEPR, 2021. szeptember 3., https://voxeu.org/content/what-are-we-regulating.
[44] Cory Doctorow: Competitive compatibility: let's fix the internet, not the tech giants, Communications of the ACM, 2021/10, 26-29.
[45] Directive 97/33/EC of the European Parliament and of the Council of 30 June 1997 on interconnection in Telecommunications with regard to ensuring universal service and interoperability through application of the principles of Open Network Provision (ONP), HL L 199, 1997. július 26., 32-52.
[46] A magyar szolgáltatások címre lebontott adatbázisa: http://www.tantusz.nmhh.hu/tantusz/internet/keres.jhtml. Az internet őshazájában, az Egyesült Államokban a felhasználók 70%-ának egyáltalán nincs ezen a téren választási lehetősége. Sascha Segan: Exclusive: Check Out the Terrible State of US ISP Competition, PCMag, 2017. december 15., https://www.pcmag.com/news/exclusive-check-out-the-terrible-state-of-us-isp-competition. Részletesebb elemzésért lásd: Hannah Trostle - Christopher Mitchell - Ny Ony Razafindrabe - Michelle Andrews - Katie Kienbaum: Profiles of Monopoly: Big Cable and Telecom, Institute for Local Self-Reliance, 2020. augusztus, https://ilsr.org/wp-content/uploads/2020/08/2020_08_Profiles-of-Monopoly.pdf.
[47] Rainer Kaltenbrunner - Julia Neuschmid - Ronald Bieber - Wilfried Baumann - Mario Meir-Huber: Future of Interoperability, Bundesministerium für Verkehr, Innovation und Technologie, 2016, 6, https://www.jfg.at/sites/default/files/images/programme/future_of_interoperability.pdf.
[48] Inge Graef: Mandating portability and interoperability in online social networks: Regulatory and competition law issues in the European Union, Telecommunications Policy, 2015/6, 502-514, 511.
[49] Chinmayi Sharma: Concentrated Digital Markets, Restrictive APIs, and the Fight for Internet Interoperability, University of Memphis Law Review, 2019/2, 441-508.
[50] My Friends My Data: Our Core Principles, https://myfriendsmydata.org/coreprinciples.
[51] Sebastian Göndör - Axel Küpper: The current state of interoperability in decentralized online social networking services, 2017 International Conference on Computational Science and Computational Intelligence, IEEE, 2017.
[52] Lásd az erről készült kutatás eredményét: Gabriel Nicholas - Michael Weinberg: Data Portability and Platform Competition: Is User Data Exported From Face-book Actually Useful to Competitors?, Engelberg Center on Innovation Law & Policy, NYU School of Law, 2019, https://www.law.nyu.edu/sites/default/files/Data%20Portability%20and%20Platform%20Competition%20%20Is%20User%20Data%20Exported%20From%20Facebook%20Actually%20Useful%20to%20Competitors.pdf.
[53] Jacques Crémer - Yves-Alexandre de Montjoye - Heike Schweitzer: Competition Policy for the digital era, European Commission, 2019, 58-59, https://ec.europa.eu/competition/publications/reports/kd0419345enn.pdf.
[54] A csomag része a Digital Services Act és a Digital Markets Act, az itt tárgyalt szabályozás az utóbbi dokumentumban szerepel.
[55] Egy jó, rövid áttekintés, amely a biztonsággal (titkosítással) és szellemi tulajdonnal kapcsolatos problémákra is utal: Bennett Cyphers - Cory Doctorow: A Legislative Path to an Interoperable Internet, Electronic Frontier Foundation, 2020. július 28., https://www.eff.org/deeplinks/2020/07/legislative-path-interoperable-internet. Az uniós szabályozással kapcsolatos javaslatok összefoglalását lásd: DMA Proposal: How to Improve It?, Electronic Frontier Foundation, https://www.eff.org/pages/dma-proposal-effs-perspective.
- 71/72 -
[56] Carlos Agostinho - Yves Ducq - Gregory Zacharewicz - João Sarraipa - Fenareti Lampathaki - Raul Poler - Ricardo Jardim-Goncalves: Towards a Sustainable Interoperability in Networked Enterprise Information Systems: Trends of Knowledge and Model-driven Technology, Computers in Industry, 2016/79, 64-76.
[57] Érdemes itt megjegyezni, hogy az SMS esetében is sokáig - országtól függően, 1998-2000 körülig - várni kellett, hogy az üzenetküldés szolgáltatótól függetlenül minden felhasználó között lehetővé váljon, a szolgáltatók közötti megállapodások révén.
[58] Barbara Krasnoff: RCS: What it is and why you might want it, The Verge, 2018. december 12., https://www.theverge.com/2018/12/12/18137937/rcs-rich-communication-service-messaging-explainer-what-is-google-chat.
[59] Lásd: https://webrtc.org/.
[60] Gijs Hillenius: EC recommends supporting open document format, European Commission - Joinup, 2014. október 1., https://joinup.ec.europa.eu/node/74554.
[61] Lásd: http://www.opendocumentformat.org/.
[62] Lásd: https://www.w3.org/TR/2021/REC-webrtc-20210126/.
[63] Lásd: https://matrix.org/. A Matrix.org Foundation, az Egyesült Királyságban bejegyzett alapítvány (https://matrix.org/foundation/) kezeli ezt a nyílt szabványt. A szabványra építve működik például az Element üzenetküldő (https://element.io/), amelynek üzleti verziója többek között átjárhatóságot ígér a WhatsApp - a Meta/Facebook által korábban megvásárolt - üzenetküldővel, vagy akár a Teams, a Slack, a Signal vagy a Telegram üzenetküldőivel is, illetve az XMPP és az IRC szabványokkal. Jelenleg ehhez "bridging" szolgáltatásra van szükség, éppen a közös szabvány hiányában (https://element.io/enterprise/matrix-bridging-services).
[64] Lásd: https://blueskyweb.org/; Lucas Matney: Twitter's decentralized future, TechCrunch, 2021. január 15., https://techcrunch.com/2021/01/15/twitters-vision-of-decentralization-could-also-be-the-far-rights-internet-end-game/.
[65] Lásd: https://joinmastodon.org/; https://mastodon.social/about; https://diasporafoundation.org/.
[66] Jennifer Pattison Tuohy: Matter's plan to save the smart home, The Verge, 2021. december 28., https://www.theverge.com/22787729/matter-smart-home-standard-apple-amazon-google.
[67] David N. Cicilline - Terrell McSweeny: Competition Is at the Heart of Facebook's Privacy Problem, Wired, 2018. április 24., https://www.wired.com/story/competition-is-at-the-heart-of-facebooks-privacy-problem/.
[68] Philip J. Weiser: Regulating Interoperability: Lessons from AT&T, Microsoft, and Beyond, Antitrust Law Journal, 2009/1, 271-305.
[69] Ennek kapcsán Posnert idézi, miszerint: "az együttműködés nélkülözhetetlen a hatékony versenyhez" ("cooperation is indispensable to effective competition"). Olympia Equip. Leasing Co. v. Western Union Tel. Co., 797 F.2d 370, 379 (7th Cir. 1986), idézi Weiser (68. vj.) 273.
[70] Nicolas Petit - David J. Teece: Innovating big tech firms and competition policy: favoring dynamic over static competition, Industrial and Corporate Change, 2021/5, 1168-1198.
[71] Doctorow (44. vj.).
[72] Alexis Hancock: Google's AMP, the Canonical Web, and the Importance of Web Standards, Electronic Frontier Foundation, 2020. július 2., https://www.eff.org/deeplinks/2020/07/googles-amp-canonical-web-and-importance-web-standards-0.
[73] Jonathan Haidt - Tobias Rose-Stockwell: The Dark Psychology of Social Networks, The Atlantic, 2019. december, https://www.theatlantic.com/magazine/archive/2019/12/social-media-democracy/600763/.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, ELTE TáTK/TK JTI.
Visszaugrás
