Alperes 2004. október 4-ei dátummal egy szerződést küldött faxon felperesnek, amelynek aláírásával felperes, mint eladó, kötelezettséget vállalt volna arra, hogy 2004. október 10. és 31. közötti átadással 300 tonna ipari napraforgó magot ad el FCA INCOTERMS 2000 fuvarparitás alkalmazásával alperesnek, mint vevőnek. Felperes október 6-ai faxában további rendelkezésekkel egészítette ki a szerződést azzal, hogy amennyiben alperes egy napon belül írásban nem emel kifogást, a módosításokat elfogadottnak tekinti.
A szerződés általánosságban véve kizárta az egyoldalú elállás lehetőségét, és úgy rendelkezett, hogy amennyiben az egyik fél szerződéses kötelezettségeinek nem vagy csak részben tud eleget tenni, a nem teljesített mennyiség értéke után számított 25% kötbér fizetésére volt köteles. Kizárólag a meghatározott minőségi mutatóktól való eltérés esetén vevő tagadhatta meg az átvételt és állhatott el a szerződéstől. A felperesi kiegészítés szerint viszont az alperes tíz napot meghaladó fizetési késedelme esetén az elmaradt összegnek megfelelő áru tekintetében a szerződés meghiúsultnak volt tekintendő és az eladó is jogosult volt a további teljesítéstől elállni.
Az alperes a rendelkezésére bocsátott áruból mindösszesen egy kamionnyit (22,58 tonna) vett át és szállított el, majd 2004. október 24-én telefonon értesítette felperest, hogy elszállítási kötelezettségének nem tud eleget tenni. Október 27-én alperes heti két kamion kiállítására tett ígéretet, amely egyben azt jelentette, hogy a teljes árumennyiséget nem fogja a szerződéses határidőben átvenni. Felperes október 27-ei faxában értesítette alperest, hogy számára a szerződés teljesítési határidejének ilyen módon történő módosítása elfogadhatatlan. 2004. október 28-án alperes heti 2-3 kamion kiállítását vállalta, illetve javasolta, hogy későbbi elvitel esetén a szokásos tárolási költséget megfizeti. Felperes október 28-án kelt faxában három munkanap póthatáridőt adott alperesnek a szerződött áru elszállítására, ami - a közbenső ünnepnapok miatt - november 4-én járt le. Alperes november 2-án kelt faxában kifogásolta a póthatáridő rövid voltát, és 15 napos póthatáridőt javasolt. November 3-ai válaszában felperes ezt a javaslatot nem fogadta el. November 4-én küldött e-mail-jében alperes egy kamion érkezését jelentette be, felperes pedig válaszában vállalta, hogy azt megrakják, feltéve, hogy az ígért időpontban, tehát november 4-én megérkezik. A kamion november 5-én sem érkezett meg, mikor is felperes faxon közölte alperessel, hogy miután a póthatáridő előző nap lejárt, már nem áll módjában az esetlegesen érkező kamion megrakása és ezzel egyidejűleg megküldte alperesnek az át nem vett részre vonatkozó kötbér számláját.
Tekintettel arra, hogy a felek közt vita alakult ki az elszámolással kapcsolatban, valamint, hogy a szerződésben választottbírósági kikötés szerepelt, felperes keresetet nyújtott be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróságon.
A felperes álláspontja szerint a póthatáridő eredménytelen eltelte következtében a szerződés meghiúsult, és - mivel a jognyilatkozatokat tartalmuk szerint kell megítélni, így azon felperesi nyilatkozat, mely szerint a póthatáridő leteltét követően kamiont már nem lehet áruval megrakni - attól elállt és így jogosult a kötbérre.
Alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte. Egyrészről azt állította, hogy felperesi (elállási jogot megállapító) szerződés-kiegészítésekbe nem egyezett bele, illetve, hogy a póthatáridő, nem volt a Ptk. 300. § (2) bekezdése szerint "megfelelő". Utóbbi érvének alátámasztása érdekében hivatkozott a nemzetközi gyakorlatra és becsatolta a GAFTA (Grain and Feed Trade Association) mintaszerződését, amely szerint 21 napos póthatáridő a szokásos. Tagadta továbbá, hogy a felperes tett volna konkrét elállási nyilatkozatot, következésképpen a meghiúsulási kötbér követelése mindenképpen megalapozatlan.
Felperes ezzel szemben cáfolta, hogy a GAFTA mintaszerződés releváns, hiszen az tengeri fuvarozásra vonatkozik. Értelmezése szerint az általa visszaküldött szerződésszöveg, miután eltért az alperesi szövegtől, új ajánlatnak minősült, amelyre alperesnek kellett válaszolnia. Ezt alperes kifejezetten nem tette ugyan meg, de a teljesítés megkezdésével - ráutaló magatartással - kinyilvánította, hogy a szerződés-kiegészítéseket elfogadta.
A kereset az alábbiak szerint alapos.
A Választottbíróság elsőként azt vizsgálta, hogy létrejött-e szerződés a felek között, amennyiben igen, akkor felek milyen szerződést és milyen tartalommal kötöttek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
