Dr. Nádas György a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense, a munkajog tárgy vezető oktatója. Doktori (PhD) fokozatot 2008-ban a "Felsőoktatásban dolgozók munkajogi helyzete" című disszertációja alapján szerzett. Kutatásaiban kiemelt szerepet szánt a munkajogi kárfelelősség és a jogkövetkezmények munkajogi rendszere vizsgálatának. A habilitációs eljárás során is ilyen tárgyú előadásokkal jelentkezett. Tantermi előadása "A munkaszerződés teljesítése, jogok és kötelezettségek" címet viselte, s az előadás a jogászképzés előadási tematikájába is beépült.
A jelölt magyar nyelvű tudományos előadásának címe és az angol nyelvű összefoglaló témája: "Felelősségi alakzatok a munkajogban és kapcsolatuk a polgári joggal (Forms of Liability in Labour Law and Their Connection to Civil Law)." Az előadás a munkajogi és a polgári jogi kötelmek különbségeinek elemzésén keresztül vizsgálta a jogkövetkezmények rendszerét. Megállapításai közül kiemelésre érdemes gondolatok voltak a következők. A polgári jogi alapok ellenére a munkajog felelősségi rendszere rendkívül összetett, ami alapvetően abból ered, hogy a jogviszony két szereplőjére eltérő felelősségi szabályokat határoz meg a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.). A kérdést tovább árnyalja a fegyelmi felelősség, mely kizárólag a munkaviszonyra jellemző, a munkajog közjogias jellegét alátámasztó felelősségi alakzat. A fegyelmi felelősségre vonás több sajátosságot is mutat a szubjektív felelősségen és a szubjektív megközelítésen túlmenően is. Az egyik, hogy kizárólag a munkavállaló oldalán megjelenő tényállásról van szó, a másik, hogy reparációs célt a fegyelmi felelősségre vonás kapcsán nem fogalmaz meg a jogalkotó. A fegyelmi felelősségre vonás célja elsősorban a represszió, illetve a prevenció.
Az individuális munkaviszonyra vonatkozó kártérítési alakzatok a jogalkotói szándéknak megfelelően jelentős mértékben közeledtek az elmúlt időszakban a polgári jogi felelősségi rendszerekhez, megtartva azonban azokat az elvi különbözőségeket, amelyek a munkaviszony eltérő jellegéből adódnak. Ez a szándék azonban sok tekintetben dogmatikai nehézségeket eredményezett, hiszen a jogalkotó a munkajog közjogias aspektusát is megőrizve igyekezett az új individuális kártérítési szabályokat rendezni.
A leglényegesebb különbség a polgári jogi felelősséghez képest - és ez egyébként a felelősségi rendszereket is alapvetően befolyásolja -, hogy a munkaviszonyban álló felek nem mellérendeltek, jogaik és kötelezettségeik sem azonos mértékűek, és az általuk nyújtott szolgáltatások formája is jelentősen eltér. A szerződésszegés természetszerűleg a munkajogviszonyokban is számos formában fordulhat elő. A kapcsolódó kérdés az, hogy az egyes szerződésszegő magatartásokhoz társíthatjuk-e a polgári jog által biztosított jogkövetkezményeket, értelmezhető-e a munkajogviszonyok keretei között például a hibás teljesítés, követelheti-e a munkavállaló a munkáltatótól a szerződésszerű teljesítést, s ha igen, milyen eszközök állnak rendelkezésére, és milyen módon szerezhet érvényt ennek az igénynek bíróság előtti jogvitában. Élhet-e a munkavállaló a visszatartás jogával abban az esetben, ha a munkáltató teljesítése nem szerződésszerű? Elképzelhető-e olyan helyzet, hogy a munkavállaló a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a munkáltatói kötelezettség szerződésszerű teljesítéséig vagy a munkáltató által nyújtott megfelelő biztosíték adásáig visszatartsa? Nádas György válasza szerint amennyiben megpróbáljuk a választ a munkajogi keretek közé transzformálni, úgy erős közjogias elemekkel találkozunk, hiszen a szolgáltatás visszatartását jelentheti adott esetben a sztrájk jogintézménye is, amikor a munkavállaló az egyik leglényegesebb kötelezettségét - a munkavégzési kötelezettségét - nem teljesíti a közjog által meghatározott rendben.
Az előadó által kiemelt, újszerű és a tudományos diskurzus keretei között leginkább elemzett kérdés a kollektív munkajog alanyai felelősségének és e felelősség polgári jogi gyökereinek a vizsgálata volt. Az Mt. ebben a kérdésben nem ad egyértelmű eligazítást. Kérdésként merülhet fel, hogy megállapítható-e felelősség a kollektív munkajog alanyai vonatkozásában, értelmezhető-e akár a szakszervezet, akár az üzemi tanács esetében olyan magatartás, amely kártérítésre adhat alapot. További dogmatikai nehézséget jelent e tekintetben az üzemi tanács jogi státuszának bizonytalansága, amelynek meghatározásával a munkajogi jogalkotás máig adós, míg a polgári perjog perképessé teszi az üzemi tanácsot. Ez azonban nem jelent anyagi jogi jogalanyiságot, így a jelölt szerint vitás, hogy az üzemi tanács által akár a munkáltatónak, akár a munkavállalónak okozott kár, illetve jogellenesnek minősülő magatartás megalapozza-e az üzemi tanácsnak mint elkülönült alanynak a felelősségét, avagy csupán az üzemi tanács tagjainak felelőssége állapítható meg.
A jelölt álláspontja szerint a szakszervezetek vonatkozá-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
