Jelen szemlénkben a házassági, illetve családi vagyonjogi téma köré csoportosítjuk áttekintésünket. Két kötet tanulmányai közül válogattunk - mindkét kiadvány a Nemzetközi Családjogi Társaság (International Society of Family Law - ISFL) tevékenységéhez kötődik. A kötetek egyike 2009-ben jelent meg Family Finances címmel[1] és a családot, házastársakat, gyermekeket érintő vagyoni, vagyonjogi témájú nemzetközi családjogi konferencián elhangzott előadások szerkesztett anyagait tartalmazza. (Magáról a konferenciáról a folyóirat 2009. évi júniusi számában röviden hírt adtunk). A másik könyv a Nemzetközi Családjogi Társaság 2010-ben publikált évi rendes kiadványa, címe: The International Survey of Family Law 2010 Edition.[2] (A folyóirat korábbi számaiban már közöltünk áttekintéseket az ISFL évkönyvei alapján, így legutóbb 2009 decemberében).
A konferencia és az évkönyv nemzetközi jellegéből következően mindkét kötet változatos, hiszen a szerzők különböző kontinensek eltérő országait képviselik. A változatosság ugyanakkor tematikailag is megfigyelhető: noha az említett konferencia szervezőeleme a vagyon volt, ez nagyon széles értelmezést kapott, így rendkívül sok tanulmány érintette a gyermeket megillető vagyoni juttatások kérdéseit is; az évkönyv pedig eleve a sokszínűségre törekszik. A nemzetközi vonatkozású és a családjoggal általában foglalkozó kiadványok száma nem túlságosan magas, így a nevezettek alkalmat adnak arra is, hogy lássuk, melyek a családjog világszerte aktuális kérdései.
Ismét érzékelhető az, hogy a családjog tematikája szélesedik, hiszen a hagyományos területek mellett újabb kérdések is fel-felmerülnek. Számos tanulmány érinti az anyai, apai státusz kérdését, részben abból a szempontból, hogy miként jön létre az anya és az apa jogállása, illetve milyen változások történnek ezen a téren, részben pedig azt taglalva, hogy a vér szerinti és a ténylegesen betöltött szülői pozíció miként viszonyul egymáshoz. Többen foglalkoznak a gyermekek helyettesítő védelmével, azzal, hogy milyen gondoskodási formák léteznek azokban az esetekben, amikor a gyermek nem vér szerinti családjában nevelkedik, továbbá vissza-visszatérő téma a gyermek büntethetősége. Az európai országokétól eltérő jogrendszerekben, különösen ott, ahol a szokásjog is él, szinte önálló terület a gyermekek mellett a nők családjogi helyzete. A házasságon kívüli partnerkapcsolatok kérdései, az azonos nemű partnerek kapcsolatai, a mediáció lehetőségei olyan kérdésekké váltak, amelyek tárgyalása teljesen elfogadottá vált.
Az alábbiakban két témakörrel foglalkozunk két-két tanulmány alapján. Az egyik az a közszerzeményi rendszer, amelyet a hatályos magyar jog ugyan nem rendez és alkalmaz, de amelyet korábban ismert, s amelyet - ez még fontosabb - a 2009-ben elfogadott, de hatályba nem lépett Ptk. is tartalmaz a választható házassági vagyonjogi rendszerek sorában. Miután a jelenleg átdolgozás alatt álló Ptk. is várhatóan lehetővé fogja tenni, hogy a házasulók és a házastársak házassági életközösségük idejére a közszerzeményi rendszert kössék ki, érdemes áttekintenünk, hogy a Németországban régóta törvényes házassági vagyonjogi rendszerként funkcionáló közszerzeményi megoldás terén milyen változások történtek legutóbb; s azt is, hogy Lengyelországban milyen megfontolások alapján, milyen előrelépésekkel és hiányosságok mellett vezették ezt be szintén ún. alternatív vagyonjogi rendszerként.
A másik téma szintén időszerű az átdolgozás alatt álló új Ptk. kapcsán is: a családi vállalkozások szabályozása. A két tárgyalt tanulmány két különböző jelenségről szól. Olaszországban a családi vállalkozás sajátos szubszidiárius jellegű jogintézmény, amelyhez az szükséges, hogy a családi, rokoni, hozzátartozó kapcsolatban álló személyek közösen végezzenek munkát a család valamely tagjának tulajdonában álló vállalkozás keretei között. A szabályozás célja az, hogy ez a munkavégzés ne történjen ingyenesen. A spanyol tanulmány azokkal a profitszerzésre irányuló társaságokkal, vállalkozásokkal foglalkozik, amelyek egy család tulajdonában vannak, s amelyeknél mind a családi jogi, öröklési jogi, mind pedig a társasági jogi szabályokat alkalmazni kell. Kitér arra is hogy Spanyolországban milyen jogi segítséget igyekeznek nyújtani az ezen a több szempontból is szabályozatlan területen tevékenykedő családtagoknak.
Nina Dethloff (Bonn) tanulmánya[3] nemcsak házassági vagyonjogi, hanem apasági vélelemmel és a családjogi eljárásjoggal kapcsolatos kérdéseket is érint, különös tekintettel a tavalyi év jogszabályváltozásaira. Az alábbiakban a német törvényes házassági vagyonjogi rendszert, a közszerzeményi rendszer működését, a vagyoni igény érvényesíthetőségét érintő változásokat tekintjük át.
2009 szeptemberében két törvény is hatályba lépett, amelyek módosították, illetve érintették a házassági vagyonjogi rendelkezéseket. Egyik azt célozta, hogy a Németországban hatályos közszerzeményi rendszer felek - azaz a férj és feleség - közötti egyenlősége jobban érvényesülhessen. Évek óta érte ugyanis kritika a német megoldást, azt részletezve, hogy bár a rendszer a felek közötti egyenlőség és egyenlő részesedés megteremtésére törekszik, bizonyos részletszabályok akadályozzák a célzott egyenlőséget.
A szerző emlékeztet a közszerzeményi rendszer működési technikájára, eredeti célkitűzésére és létének indokoltságára. A rendszer lényegi vonása, hogy a házasság megszűnésekor a házastársak egyenlő arányban részesedhetnek a házasság alatti szerzeményből. Noha ebben az összefüggésben a BGB, mint házassági vagyonjogi szabályokat is rendező kódex, nem szól sem közös tulajdonról, sem arról, hogy az egyik fél korábban közvetlenül részt vett a másik fél vagyonszerzésében, garantálja azt, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező házastárs a felek házasság alatti szerzeményének felére nézve igényt támasszon. Ennek megfelelően tulajdonképpen a házasság alatt szerzett vagyont osztják meg fele-fele arányban. A fenti vagyonmegosztást az indokolja, hogy a házasság folyamán történő vagyonszerzésben, értékteremtésben rendszerint mindkét házastárs részt vesz. Annak az elvnek, mely szerint a vagyongyarapításban mindkét házastárs közreműködik, különös jelentősége van akkor, amikor csak az egyik fél folytat jövedelemszerző tevékenységet. Ezekben az esetekben a vagyongyarapítást az segíti elő, hogy a másik fél a gyermeknevelésnek, továbbá a ház körüli teendők, a háztartás ellátásának a teljes felelősségét magára vállalja, így házastársa teljes figyelmét a szakmai tevékenységének, a jövedelemszerzésnek szentelheti. Ez a jövedelemszerzés azonban a házastársak közös tevékenységének az eredménye.
A fenti eredeti célkitűzés nem teljesedhetett valamennyi alkalommal, s különösen sok bírálat érte a hatályos közszerzeményi szabályozást amiatt, hogy éppen az otthonteremtő házastárs tevékenysége és hozzájárulása nem kerül kellő súllyal figyelembevételre akkor, amikor a jövedelemszerző fél jövedelmének a házasság megszűnése idején történő értékelése (a tulajdonképpeni "vagyonmegosztás") történik. A korábbi szabályozás nem vette megfelelően figyelembe a házastársak adósságait, annak ellenére, hogy a vagyonnak nyilvánvalóan az adósságok is részét képezik. Ezen az új szabályozás változtatni igyekszik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
