Az alperes a kézilabda sportágban, az Országos Sportági Szövetség (Szövetség) által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezet. A felek határozott időre kötöttek munkaszerződést, amelynek alapján a felperes hivatásos sportoló munkakört töltött be. Munkaköri kötelezettségét képezte, hogy sportképességeit legjobb tudása szerint a munkáltató rendelkezésére bocsássa, mindent megtegyen sportolói adottsága megőrzése, illetve fokozása érdekében, valamint tartózkodjon minden olyan tevékenységtől, amely sportteljesítményére káros hatással lehet. A koronavírus-járvány miatt a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki. Erre tekintettel a városi sportcsarnok üzemeltetője akként rendelkezett, hogy visszavonásig szünetelteti a sportcsarnokban és a sportudvaron az edzés és verseny lehetőségeit, valamint az irodahasználatot. A környék egyéb sportlétesítményei is bezártak. A Szövetség 2020. március 14-től további intézkedésig a bajnokság és kupasorozat mérkőzéseit felfüggesztette, majd elnökségi határozattal a mérkőzéssorozatokat befejezetté nyilvánította. Az alperes iratában tájékoztatta a felperest, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, ezért a munkavégzési kötelezettség alól felmentette, a további kormányzati intézkedésig állásidőt rendelt el azzal a kiegészítéssel, hogy elháríthatatlan külső ok miatt munkabért nem fizet.
Az Országos Sportegészségügyi Intézet és az Országos Sportegészségügyi Hálózat állásfoglalást adott ki a COVID-19 pandémiás helyzettel kapcsolatban, amelyben egyebek mellett elsősorban az izolált otthoni edzéseket javasolta, közös edzések esetére pedig egészségvédelmi ajánlásokat fogalmazott meg.
A veszélyhelyzet idején alkalmazandó egyes munkajogi szabályokról szóló 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 142/2020. Korm. rendelet) a látványcsapatsportban működő országos sportági szakszövetséget döntésre jogosította fel annak érdekében, hogy a feltételeknek megfelelő sportszervezet a munkaviszony keretében foglalkoztatott hivatásos sportolóját megillető rendszeres havi díjazást írásbeli nyilatkozatával egyoldalúan csökkenthesse a veszélyhelyzet ideje alatt. A 142/2020. Korm. rendelet alapján a Szövetség elnöke határozatával úgy rendelkezett, hogy a hivatásos sportolót megillető rendszeres havi díjazás írásbeli nyilatkozattal egyoldalúan csökkenthető és a csökkentés mértéke legfeljebb 70 százalék lehet. Az alperes az olyan hivatásos sportolók részére, akiket a következő idényben foglalkoztatni kívánt, a velük folytatott tárgyalások alapján minimálbérnek megfelelő juttatást adott. A felperes és egy csapattársa azonban - tekintettel arra, hogy őket az alperes a következő idényre már nem kívánta foglalkoztatni - nem részesült munkabérben.
A felperes módosított keresetében állásidőre járó alapbér, valamint ezen összeg részösszegeinek kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontját, a 136. § (2) és (3) bekezdését, valamint a 146. § (1) bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint - elháríthatatlan külső ok hiányában - állásidőre járó alapbér, illetve munkabére megillette. Kizárólag a veszélyhelyzet alapján elháríthatatlan külső ok, vis maior helyzet nem volt megállapítható.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Állította, hogy felperes foglalkoztatása elháríthatatlan külső ok miatt lehetetlenült el, ezért elrendelhette a bérfizetés nélküli állásidőt. Intézkedésének indokolásában hangsúlyozta, hogy a városi sportcsarnok és valamennyi sportcsarnok jogszabályi előírás szerinti bezárásával a foglalkoztatás tárgyi feltételei megszűntek, a bajnokság befejezése miatt pedig a foglalkoztatás lényege veszett el.
A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest munkabér és ezen összeg után késedelmi kamat megfizetésére, ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a mérkőzéssorozatok felfüggesztése, majd a bajnokság befejezése, illetve a felperes munkahelyének tekintendő sportcsarnokot, sportudvart üzemeltető köznevelési intézmény bezárása az alperes foglalkoztatási lehetőségeit beszűkítette, ellehetetlenítette. A koronavírus-világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 47/2020. Korm. rendelet) 6. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltató csupán jogosult volt, de nem volt köteles az otthoni munkavégzés elrendelésére és a szerződésmódosításra. Hangsúlyozta, hogy az alapbérfizetési kötelezettséget kizáró elháríthatatlan külső ok fennállt, mert a járványügyi veszélyhelyzet következtében a munkaszerződésben vállalt foglalkoztatás/munkavégzés a perbeli időszakban az alperes hatókörén kívül első körülmények miatt nem teljesülhetett. Rámutatott arra, hogy a perbeli esetben az Mt. 146. § (1) bekezdésének kivételes szabályát a járványügyi veszélyhelyzet időszakának sajátos élet- és szabályozási viszonyai kontextusában kell értelmezni és alkalmazni. Az előbbiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes alapbérre nem volt jogosult.
A veszélyhelyzet a 2020. március 11-én kihirdetetett veszélyhelyezt megszüntetéséről szóló 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet 1. §-a alapján megszűnt, ennek következtében az elsőfokú bíróság megítélése szerint a veszélyhelyzet megszűnésétől az elháríthatatlan külső ok már nem állt fenn a felperes foglalkoztatása tekintetében, ezért erre az időszakra megalapozottan tartott igényt időarányosan munkabér megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. Az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét felemelte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a másodfokú bíróságnak a felperes fellebbezése alapján arról kellett állást foglalnia, hogy a városi sportcsarnok és a hasonló sportlétesítmények bezárása, illetve a bajnokság felfüggesz-
- 70/71 -
tése, majd beszüntetése olyan elháríthatatlan külső oknak minősült-e, amelynek alapján az alperes mentesülhetett az elrendelt állásidő időszakára alapbér fizetése alól, amennyiben igen, az mely időszakot érintette. Egyetértett a felperes álláspontjával abban, hogy a perbeli esetben nem annak volt jelentősége, hogy az alperesnek kötelezettsége volt-e a felperes alternatív foglalkoztatása, hanem azt kellett vizsgálni, hogy erre volt-e lehetősége, mert az alternatív módon elvégezhető munkaköri feladatok tekintetében nem mentesülhetett az alapbér fizetésének kötelezettsége alól. Az ítélőtábla megítélése szerint a kiindulópontot a felperes munkaköri feladatai, azok korábbi teljesítése jelentette, továbbá az, hogy ezek egyes elemei alternatív foglalkoztatás keretében elvégezhetőek voltak-e. Kiemelte, hogy bár a felperes munkaköri feladatainak végső célja a bajnokságban való eredményes részvétel biztosítása, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a munkaviszonyban - szemben a vállalkozási jogviszonnyal - a munkavállaló nem eredmény elérését vállalja, hanem munkaerejének rendelkezésre bocsátását, ezért az adott esetben a munkaköri kötelezettséget nem kizárólag a bajnokságban való eredményes részvétel jelentette, hanem a sportképességei munkáltató részére történő rendelkezésre bocsátása. A felek egybehangzó nyilatkozata alapján a munkaszerződés célja - legalábbis részben - alternatív foglalkoztatás keretében is megvalósítható volt, mert a szabadtéri futásra és bérelt kondicionálóterem használatára volt lehetőség. Mindezek alapján nem osztotta a másodfokú bíróság az alperes azon védekezését, amely szerint a bajnokság felfüggesztése, majd törlése, illetve a sportcsarnokok bezárása, továbbá a kézilabdaedzések jellege teljes mértékben ellehetetlenítették volna a felperes foglalkoztatását. A 47/2020. Korm. rendelet 6. § (2) bekezdés b) pontjának - amely szerint a munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan elrendelheti -, illetve a 142/2020. Korm. rendelet azon rendelkezésének, miszerint a munkáltató a látványsportágban foglalkoztatott munkavállalók díjazását hetven százalékkal csökkentheti, együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó a veszélyhelyzetet e területen sem értékelte egyértelműen és feltétlenül a foglalkoztatási kötelezettséget ellehetetlenítő vis maiorként. Azzal, hogy a Szövetség határozata a díjazás munkáltató általi egyoldalú csökkentésének lehetőségéről rendelkezett, szintén azt vetítette előre, hogy maga a Szövetség sem látta kizártnak az adott sportágban a hivatásos sportolók részbeni alternatív foglalkoztatását. Mindezen körülményekből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a munkáltató - az ő érdekkörében felmerülő bizonyítási érdek ellenére - nem tudta igazolni, hogy a felperes foglalkoztatását az elháríthatatlan külső ok miatt mellőzte. A 142/2020. Korm. rendelet 2. § (1) és (3) bekezdését és a Szövetség határozatát együtt értékelve azt a következtetést vonta le, hogy az alternatív foglalkoztatás lehetősége az adott sportágban hivatásos sportolóként tevékenykedők esetében munkaidejük minimum harminc százalékára terjedt ki. Az utóbbi határozat ugyan alapot ad a munkavállaló díjazásának egyoldalú csökkentésére, a döntés érdemi részéből azonban következtetni lehet arra is, hogy az ezt megelőző időszakban a munkaidő milyen tartamában állt fenn a munkáltató foglalkoztatási lehetősége, és az ehhez kapcsolódó alapbérfizetési kötelezettség. A munkáltató alapbérfizetési kötelezettsége ezért a megelőző időszakban is csak az alternatív foglalkoztatási lehetőség arányában állt fenn.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
