Deák Ferencről (1803-1876) a híres magyarok egyik életrajzi enciklopédiája, a "haza bölcsének" életművét sommázva és értékelve azt emeli ki, hogy "politikus, az első felelős kormány igazságügy-minisztere, a magyar - osztrák kiegyezés egyik megalkotója"[1] volt. Egy másik kurrens lexikon pedig némi hangsúlyeltolódással szintén elsődlegesen politikusi mivoltát kiemelve, Deákot (méltán) jogtudósként is minősíti: Deák Ferenc "liberális politikus-jogtudós, az MTA tagja (1839)" volt.[2] Életrajzának lényeges momentuma, hogy Deákot a Magyar Tudományos Akadémia 1855-ben elnökévé választja.
Az újabb magyar jogtörténeti szakirodalom nem véletlenül állapítja meg, hogy a magyar történetírás még mindig adós a "Deák Ferenc személyiségének formálódásáról" szóló "tudományos történelmi irodalommal" és értékeléssel, vagy éppen "a deáki életműnek egyoldalúan a kiegyezésre fókuszáló állásfoglalások" ellensúlyozását célzó bemutatásával.[3]
- 225/226 -
Egyezvén ezzel az állásponttal kiemelhető, hogy Deák Ferenc nemcsak a sajtószabadságért és a cenzúra megszüntetéséért szállt síkra, ami minden bizonnyal szerves része volt a polgári átalakulásnak, hanem ezeken túlmenően síkra szállt a polgári átalakulás alapvető alkotmányos pilléreinek, így a jogegyenlőségnek, a tulajdon szabadságának, a hatalmi ágak különválasztásának érvényesítéséért, kialakításáért is, mégpedig az alkotmányi jellegű hatályos jogi szabályozás, törvények, tehát a polgári társadalomnak megfelelő reformja, megalkotása útján. A Diétán, vagyis az országgyűlésben a törvényalkotási folyamatban a rendi privilégiumok és a jobbágyság megszüntetéséért, az ingatlan földtulajdon (földművelők általi) szabad (vételi úton történő) szerzéséért, rendi kötöttségektől mentes forgalmazásáért, az önálló magyar Polgári Törvénykönyvért szállt síkra, továbbá a modern, humanizált Büntető Törvénykönyv, eljárás és végrehajtás meghozatala érdekében nyújtott be indítványokat, javaslatokat. Mindezen, a magyar törvényhozás és társadalom polgári átalakulását, modernizálását célzó törvényhozási indítványaival Deák még a Széchenyi nevével fémjelzett liberális törvényhozás (1825-40) időszakában lépett fel. Történt ez azzal a deáki szándékkal, hogy a történelmi magyar alkotmány lehetséges és szükséges tiszteletben tartásával jöjjön létre a polgári átalakulás. Hozzájárulása a rendi társadalom intézményeinek polgári átalakítását célzó törvények kezdeményezésében, koncepciójának meghatározásában határozható meg. Szándéka az volt, hogy a magyar társadalom modernizációja a jól megalkotott és átgondolt normák útján valósuljon meg minden olyan területen, ahol ez lehetséges, a függőségi kényszerpályák béklyóinak lebontásával.
Deák mint (1832-től) országgyűlési követ, már ebben az időszakban nyújtja be korszakalkotó, a jobbágyság megváltására, a sajtószabadságra, tulajdonszerzés szabadságára irányuló törvényhozási indítványait, melyeket az országgyűlés felső háza jobbára rendre elutasít. A parlamenti történetírás feljegyzi, hogy Deák törvényhozási indítványai előremutatóak, amennyiben több mint egy évtizeddel anticipálják, megelőzik az 1848-as jogegyenlőségi törvényeket.[4] Valójában az 1848-as törvények tartalmukban, eszméjükben, Deák-törvények. Nemcsak azért, mert Deák volt az első független magyar kormány "ministerium" (1848) első igazságügy-minisztere, hanem azért is, mert Deák korábbi (liberális, Széchenyi nevével fémjelzett törvényhozásban megfogalmazott) elképzelései majd csak ebben (az 1848-as) parlamentben nyerhettek elfogadást, teljes egyetértést és támogatást.
- 226/227 -
A Széchenyi nevével fémjelzett reformkori törvényhozás időszakában a Deák által benyújtott törvényalkotási indítványok magukban hordozták a békés polgári átalakulás lehetőségét, a liberalizációt (ami akkor az osztrák törvényhozástól való függetlenítést jelentette), és tartalmukban, akkoriban el nem fogadott részeikben is, anticipálták az 1848-as törvényhozást. Deák nemcsak a sajtószabadságért, hanem a parlamenti tevékenység nyilvánosságáért is síkra szállt. Ennek ellenére a parlamenti jegyzőkönyvek nem tudósítanak minden, az országgyűlésen, parlamenti ellenzéki képviselőként kifejtett álláspontjáról.
Megoszlik a parlamenttörténettel foglalkozó szerzők álláspontja arról, hogy Deák vagy Kölcsey - a Himnusz költője, aki annak idején egy időben volt országgyűlési képviselő - volt-e első kezdeményezője a magyar Polgári Törvénykönyv meghozatalának. Rendkívül jelentős indítványról van szó, hiszen ez, a jogegyenlőséget természetszerűen favorizáló polgári jogi kodifikáció többek között kivette volna a rendek kezéből a bírói hatalmat. Nem tudni, hogy Deák a jogtudós, ill. Kölcsey a költő tudta-e vagy érzett-e rá előbb, hogy a földhöz kötött és földtulajdon nélküli magyar földműves felett éppen a sokszor jogsértő földtulajdonos bíráskodott. A Polgári Törvénykönyv többek között a független bíróság kezébe adta volna a bírói hatalmat. Az 1848-as magyar forradalommal és az európai jogi kultúrával foglalkozó mai magyar jogtörténeti irodalom egyik képviselője találóan állapítja meg, hogy a "XVIII. században közös európai követelményrendszerként fogalmazódott meg a kodifikációs folyamat, amelynek hátterében a jogbiztonság és a jogalkalmazás önkény elleni védelme állott.[5] A magánjog átalakításának 1848-as kísérlete és az osztrák jog uralma c. tanulmány szerzője írja,[6] hogy a kodifikáció szükségességének gondolata - a gazdaság intézményeinek átalakításával összekapcsolva - első ízben az 1832-36-os Diétán nyert országos nyilvánosságot. Kölcsey a következőket írta ekkor: "Mi a polgári törvényekkel vesződünk; s a szó legteljesebb értelmében a setétség örvényében vergődünk. Az I-ső cikkelytől fogva a XI-dikig, mely jelenben vitatás alatt van, az aviticitással összekötött százados előítéletek lehellik keresztül munkálkodásunkat; s nem csak nem távozunk régi elvektől, hanem tetézzük is azokat. (...)
- 227/228 -
Az ősiség ellen csak hat megye volt: Somogy, Zala, Szatmár, Tolna, Temes és Csanád. Parányi kovász ily roppant tömeghez."[7] (Két délvidéki megye, Temes és Csanád is, a polgári átalakulás mellett volt). Mit mond ugyanerről, ugyanebben az időszakban, vagy némileg előbb, Deák? A jogtörténeti kutatások azt mutatják, hogy mégiscsak Deák javasolta időrendben elsőként a Karoknak és Rendeknek az 1834. május 24-25-i ülésen, hogy "a polgári törvényeket érintő összes javaslatot egyszerre, egy polgári törvénykönyv formájában terjesszék fel megerősítésre."[8] Közben ebben a javaslatban szinte szentenciálisan benne van a (polgári jogi) kodifikáció fogalma, társadalmi és gazdasági rendeltetése. Az időrendi sorrend azonban csupán az ötletek "szerzői jogi szempontjából" fontos, társadalmi szempontból jelentős, hogy a költő és a társadalomszervezésben korszak-meghatározó jogtudós, szinte egy időben, de előbb mégis Deák, ugyanazt mondják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
