A közelmúltban az Európai Unió Igazságügyi Programjának támogatásával az AI for Lawyers projekt keretében megjelent egy angol nyelvű tanulmány (a továbbiakban: "tanulmány"),[1] amely az európai uniós ügyvédi irodák átlagos informatikai képességeiről és arról, hogy ez miként viszonyul az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában található képességekhez.
Maga az AI for Lawyers projekt három fázisból áll: hivatalosan 2020. április 1-jén indult a projekt, és az első fázis eredménye - a fenti tanulmány - 2021 februárban véglegesedett. A projektnek a második fázisa a technológiai akadályokról és lehetőségekről szól, amelyet műszaki szakemberek készítettek (dr. Vadász Pál vezetésével). A harmadik fázis 2021 szeptembere körül indult meg, és várhatóan 2022. március 31-én fog zárulni, aminek a címe "A mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos útmutató az európai ügyvédek és ügyvédi irodák számára" lesz.
Az első fázis célja, feladata az volt, hogy mérjék fel a jelenlegi ügyvédi működést, mit használnak az ügyvédek az Európai Unióban, illetve a vizsgált unión kívüli területeken, és mi az, amit nem használnak. A projekt ezen szempontok alapján igyekezett megállapítani, hogy körülbelül hol állnak az uniós ügyvédek az informatikai felkészültségüket és az informatikai képességeiket tekintve. A módszertan alapvetően egy íróasztal melletti kutatáson alapult ("desk resarch"), de kiegészült kérdőíves kutatással és számos szakértői interjúval. A tanulmány következtetéseit ezeket összevetve próbálták levonni. A desk research részeként egyrészről a látott statisztikai adatokat vették figyelembe, másrészről szakirodalmi adatokat.
Eltérő jelzés hiányában minden hivatkozott adat forrása a fenti, szabadon letölthető angol nyelvű tanulmány, a statisztikai adatok pedig a tanulmány mellékletében (a PDF-hez csatolt) Excel fájlokban is elérhetőek. Az uniós statisztikai adatok nem tesznek különbséget ügyvédi iroda és közjegyzői iroda között, ugyanazon tevékenységi csoportba sorolják mindkét hivatást (69.11). Ugyanígy általánosságban ügyvédi iroda alatt az egyéni ügyvédi praxisokat is érteni kellett, hiszen ebben sem tett különbséget az uniós statisztika.
- 60/61 -
Gazdasági szempontból, pusztán a számok oldaláról nézve a magyar ügyvédi irodák mind kicsik, és az alkalmazottaik összesített iparági létszáma is alacsony.
Van néhány (a tanulmány készítése során figyelembe vett legutolsó, azaz 2018. évi adatok szerint 3 db.) ügyvéd iroda, amely az uniós méretek szerint már közepesnek számít, de nagy magyarországi székhelyű ügyvédi iroda nincsen, és nem is várható, hogy lesz. Nyilván nem ez határozza meg az ügyvédi hivatás és az ügyvédi irodák fontosságát, ez a strukturális jellemző az ügyvédi irodák működéséből fakad.
A nagy ügyvédi irodák megléte egy piacon azonban jelentős, mert ők képesek arra, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokkal megmutassák kiemelkedő képességeiket a technikai innováció terén. A nagy ügyvédi irodák tehát húzóerőkké tudnak válni ezeken a területeken. Az uniós vagy nemzetközi összehasonlítások alapján a nagy ügyvédi irodák hiánya nem a magyar piac specifikuma, és egyáltalán nem kirívó vagy szokatlan.
Az uniós piacot nézve az összes ügyvédi iroda két tized ezreléke éri csak el a nagy méretet, de az összes alkalmazottak számát nézve is az alkalmazottak kevesebb, mint 5%-át alkalmazzák a nagy ügyvédi irodák. A bevételt illetően ennek a nagy ügyvédi irodai körnek az uniós torta csak 8,6%-a jut.
Kis ügyvédi iroda alatt azokat az ügyvédi irodákat (vagy a magyar terminológiában működési formától függően egyéni ügyvédeket) értjük, ahol az alkalmazottak száma 10 fő alatt van. Alkalmazott alatt itt a munkajogi fogalomtól eltérően érteni kell az ügyvédi irodai tagokat, partnereket is, ezért a munkadefiníció úgy szólt, hogy az a kis ügyvédi iroda, ahol a munkaszervezet létszáma tíz fő alatti. Ha csak a kis ügyvédi irodákat nézzük, az Európai Unión belül az alkalmazotti és bevételi arányban is szinte minden országban ez a kategória a domináns.
Az OECD megállapításai szerint az ügyvédihez hasonló, tudásintenzív iparágakban általában is a kisvállalati méret a jellemző.[2] A szokatlan inkább az, ahogy az ügyvédi irodai piac koncentrálódik az Egyesült Királyságban, ott is Anglia és Wales joghatósága alá tartozó területeken (országokban). Persze itt sincsen szó a cementgyárakhoz hasonló koncentrációról, de a kis ügyvédi irodák relatív gazdasági dominanciája már a múlté: a több, mint 33 000 ügyvédi iroda közül 158 nagyméretű ügyvédi iroda rendelkezik az alkalmazottak 36%-ával és a jogi szolgáltatási piac árbevételének 49%-ával. Ehhez képest még az Egyesült Államok piaca is - szövetségi szinten nézve - jóval közelebb áll az uniós átlaghoz, mint az Egyesült Királyság mutatói. Ez valószínűleg inkább a tagállami eltérések szükségszerű következménye - ilyen kiegyenlítő hatás az Egyesült Királyságban nem érvényesülhet.
A különbség oka kulturális is lehet: az interjún elhangzottak szerint az Egyesült Királyságban szívesebben társulnak az ügyvédek egymással, mint az Egyesült Államokban, vagy akár az Európai Unióban. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy az Egyesült Királyságban
- 61/62 -
vannak olyan szakmák is (mint a barristerek Angliában vagy az advocate-k Skóciában), akik esetén az etikai szabályok korlátozzák a működési-társulási formájukat.
Barristerek esetén találunk munkavállalókat is és egészen kivételesen néhány teljesen önállóan és függetlenül működő személyt is, azonban a domináns működési forma az, hogy ún. chambers-ökbe tömörülnek. A chambers egy olyan, a helyi jog szerint jogi személyként meg nem jelenő (non-incorporated) együttműködési forma, ami alapvetően az infrastruktúra hatékony biztosítását célozza: a bevételük bizonyos százaléka fejében közösen alkalmazzák az asszisztenciát ellátó személyeket (clerk-okat) közösen finanszírozzák a székhely és informatikai háttér biztosítását, közösen szervezik az ügyvédek informatikai oktatását. Tehát nem a barrister az, aki közvetlenül a saját praxisa számára megvásárolja a működéséhez szükséges informatikai eszközöket, hanem a bevételükből egy bizonyos hányadot megkapó chamber-ök.
Az ilyen együttműködési forma azonban nem jelenik meg az Eurostat statisztikájában, és ez torzíthatja a képet, hiszen a tanulmány szempontjából éppen a leglényegesebb informatikai együttműködést, koordinációt ezek a chamber-ek biztosítják.
Ugyanígy Skóciában az advocate-ek esetén sok mindenben hasonló a helyzet. Az adminisztratív koordinációs tevékenység egy részét az advocate-k által választott stable-k biztosítják, azonban a komplexebb informatikai szolgáltatások beszerzését és azok nyújtását domináns módon az ottani ügyvédi kamara, a Faculty of Advocates végzi - nem pedig az egyes advocate-ek.
Lehet, hogy világgazdasági szempontból ma már nem számít az Egyesült Királyság a legerősebb szereplők közé, azonban a jogi szolgáltatások exportjában Anglia (és vele együtt Wales) a világon a második (Skócia és Észak-Írország ebben a versenyben nem vesz részt). Tehát az Egyesült Királyság jogi szolgáltatási nagyhatalom maradt, ebben őt csak az Egyesült Államok jogi exportja tudja megelőzni.
Függetlenül attól, hogy Magyarország soha nem válik jelentős jogi szolgáltatási exportőrré, és függetlenül a Brexittől, uniós szinten az egyik legaktuálisabb kérdés az ügyvédek számára, hogy mi vezethetett oda, hogy az Egyesült Királyság ügyvédi piaca ennyire eltérővé vált, és mi váltotta ki ezt a piaci koncentrációt. Fokozzák-e az informatikai változások ezt a koncentrációs folyamatot? Az utóbbi években megváltozott globalizáció - amelynek maga a Brexit is egy jó példája - milyen hatással lesz erre a piaci koncentrációra?
- 62/63 -
Ügyvédi oldalról nézve nem csak a domináns kisvállalati működési forma a közös uniós vonás. Minden országban az ügyvédi informatikai képességet illetően a meghatározó szempont az, hogy milyen eszközre van szükség az ügyfél kiszolgálásához. A digitalizációként is jelzett társadalmi folyamatban minden ügyvéd számára jelentős kockázatok és költségnövekedési potenciál van jelen. A társadalom digitalizálódásával növekszik az adott helyzettel kapcsolatosan rendelkezésre álló adatmennyiség, így növekszik az az ügyspecifikus adathalmaz is, amit az ügyvédnek fel kellene dolgoznia, figyelembe kell vennie.[3] Nő a szerződéses szövegek hossza, de a rendelkezésre álló bizonyítékok köre is, és természetesen növekszik a figyelembe veendő szabályozások köre, részletessége is, valamint nő a releváns bírósági és hatósági gyakorlati döntések száma.
A globális informatikai és digitalizációs változások miatt mind az ügyfelek, mind az igazodást kívánó állami szervek új és új eszközök, kapcsolattartási csatornák használatát várják el az ügyvédektől. A közigazgatás szereplői az elektronikus ügyintézés és a költségcsökkentés ürügyén továbbra is előszeretettel fognak majd kiszervezni egyre több, jelenleg a közigazgatáson belül végzett műveletet az ügyfél (és annak informatikailag jobban felkészült képviselői) terhére, beleértve a hatósági automatizáláshoz szükséges adatok kötelező rögzítését vagy a benyújtandó igazolások megadását olyan formátumban, amit közvetlenül fel tud már dolgozni az adott hatóság. Tehát a fokozódó digitalizáció növekvő interoperabilitási költségét is sok esetben az ügyfélre és képviselőjére tolják át.
Nőnek tehát az ügyvédek feldolgozási kapacitásával kapcsolatos elvárások, és e téren is egyre jelentősebb lesz az ügyvédi irodák közötti verseny. A megfelelő informatikai eszközök jelentősen növelhetik az ügyvédi iroda hatékonyságát például az új ügyfél átvilágítása és rögzítése terén, az elkészítendő iratok automatizálása vagy a jogi kutatások terén, azonban ennek van egy természetes határa. Az ügyvédi irodák közötti verseny hatékonyan csökkenteni tudja annak a valószínűségét, hogy ügyvédek repetitív munkából jól megéljenek, de félrevezető volna az ügyvédi tevékenységet csupán a kibocsátás, az output mennyisége felől nézni. Nem az a hatékonyabb iroda, amelyik hosszabb beadványokat ír és hamarabb, hanem az, aki a képviselt ügyfelének egyedi érdekeit sikeresebben képviseli.
Ez egy határról szóló kérdés: meddig beszélhetünk még ügyvédi tevékenységről? Amíg az ügyvédhez azért fordulnak, hogy egy, a társadalom szokásaiban magasan képzett személy a lehető legtöbb szempontot figyelembe véve hasznos útmutatást adjon egy problémára, addig ugyanez az ügyfél nem fog szakértői tevékenységhez illeszkedően magas díjat fizetni azért, ha ezt a tevékenységet valamely automata végzi.
A teljes egészében automatizálható tevékenységeket méretgazdaságosság okán előbb-utóbb nem a kis ügyvédi irodák fogják végezni, külön-külön eszközökkel. Az ilyen tevékenységek végzésére az ügyvédi működési formától eltérő modellek sokkal alkalmasab-
- 63/64 -
bak, beleértve a kockázati tőke bevonzásának képességét is.[4] Az elektronikus, hatóság által előkészített adóbevallás sem szünteti meg az adótanácsadó szakma létjogosultságát, mert mindig lesznek ennél jóval komplexebb adójogi helyzetek, amelyekre az adózó nem tudja vagy nem szeretné a kínált standard megoldásokat alkalmazni. Kétség sem fér hozzá, hogy az állam által automatizált megoldással azért néhány adótanácsadó is értékes megszokott bevételtől esik el, de ez összességében nem jár az adott szakma fontosságának csökkenésével.
Ugyanígy az ügyvédi tevékenységet is érinti majd az, hogy milyen folyamatokat tudnak automatizálni és ügyvédi közreműködés nélkül is az ügyfelek által közvetlenül használhatóvá tenni (például standard cégalapítás és módosítás, egyszerűbb ingatlan ajándékozások és visszterhes átruházások stb.), de ez nem fogja a hivatás lényegét érinteni, ott, ahol az ügyfélnek valóban személyre szabott szolgáltatásra van szüksége. Ebből a szempontból lényeges az, hogy az Európai Unióban is már a legtöbb országban nemcsak lehetséges az elektronikus ügyintézés, hanem kötelező is - ahogyan Magyarországon is így van.
Az ügyvédi hivatás ilyen változása lehet, hogy egy természetes folyamat, ami már régóta jellemzi a hivatást, és most az átalakulás csak egy magasabb fokozatba kapcsolt az informatikai változások és lehetőségek miatt. Az informatikai eredetű költségnövekedés azonban olyan strukturális változásokat is okozhat, amely a jelenlegi, kisebb praxisméret helyett egy másfajta együttműködést tesz majd életképessé. Érdemes ezért röviden végigvenni, hogy milyen tényezők alakítják az ügyvédek informatikai működését és beruházási, fejlesztési hajlandóságukat.
A kis praxisok informatikai működését is végső soron a feladatai, tevékenységei, kötelezettségei és az ezekre kialakított folyamatai határozzák meg. E téren jelentős a különbség az egyes tagállami ügyvédi irodák működésében. A jogi szolgáltatási irányelv és a letelepedési irányelv[5] volt az utolsó jogi aktus, amely harmonizálni kívánta ezt a területet, tucatnyi teljesen eltérő hivatásbeli elnevezéssel, szűk terjedelemmel. Az összes uniós ügyvédi hivatást nézve a legkisebb közös többszörös a bíróság előtti eljárás (képviselet) joga.
A harmonizáció ellenére nagy különbségek vannak abban, hogy az egyes országokban tipikusan milyen tevékenységet végeznek az ügyvédek és "miből élnek". Míg Magyarországon az ügyvédek és a közjegyzők egyaránt végezhetik az ingatlan-adásvétel vagy cégeljárási tevékenységet, és ezek meghatározó bevételi forrásai az ügyvédeknek, addig a legtöbb uniós országban erre csak az ottani közjegyzők jogosultak erre. Egy-két kevésbé szerencsés
- 64/65 -
tagállamban az ügyvéd mindössze egy védett elnevezés, amit csak a kamarai tagok használhatnak, de ettől még büntetőeljárásban sem csak ügyvédek járhatnak el üzletszerűen.
Ez a különbség jelentősen megnehezíti, hogy az ügyvédek megértsék, mit is csinál a másik ügyvéd egy másik tagállamban és azt is, hogy összemérjük ezeket az eltérő tevékenységeket. Ha egy ügyvéd nem vehet részt földhivatali eljárásban, akkor nyilván nem fogja érdekelni az ezzel kapcsolatos állami elektronikus infrastruktúra stb., és emiatt az informatikai infrastruktúrájuk is alapvetően más lesz. Az ügyvédi informatika az ügyvédek tényleges tevékenységét, és az igényeit követi. Más szempontok is jelentősen hozzájárulnak az ügyvédi informatika töredezettségéhez, ahhoz, hogy ebből nincsen uniós szintű egységes piac. Amíg a számvitellel és adózással kapcsolatos részletes szabályok nemzeti hatáskörben maradnak, addig az egyik országbeli ügyvédeknek kialakított rendszert egy másik országban csak jelentős testreszabással vagy egyedi fejlesztésekkel lehet forgalmazni.
Az eltérő feladatok mellett azonban találhatunk közös pontokat is az ügyvédeket terhelő egyes adminisztratív kötelezettségek terén. Lehet, hogy ezek inkább a közös (római és kánonjogi) gyökerekre vezethetőek vissza, mintsem az uniós jogharmonizáció eredményeire, mindenesetre a közös etikai forrás informatikailag is kiaknázható szabályozási párhuzamosságokat eredményez. Ilyen például a titoktartási kötelezettség fontossága, az ügyvédi letétkezelés szabályozása vagy az ügyfél azonosításának vagy az érdek-összeütközés kezelésének fontossága. Azonban az adózáshoz hasonlóan e téren is olyan jelentősek a nemzeti eltérések, ami egy-egy informatikai fejlesztő számára gazdaságtalanná teszi, hogy valamilyen ügyvédi termékét másik országokban is értékesítse.
Az ügyvédek informatikai támogatása tagállami szintű és nem uniós belső piac. Ezt láthatjuk az ügyvédi ún. praxismenedzsment (néhány országban ügykezelő, case managementnek nevezett) szoftverek körében is, ami lényegében az ügyvédi irodák sajátosságaira szabott, integrált működési szándékkal készült "vállalatirányítási rendszer" funkcióit látja el.[6] Azaz egy mérsékelten felhasználóbarát formában próbálja lehetővé tenni a felhasználók számára, hogy egységes felületről elérjék az ügyvédi iroda működtetéséhez szükséges legtöbb funkciót, beleértve az új ügyfél rögzítését, a fizetendő díjak és költségek nyilvántartását, az elvégzett feladatok és a munkaidő nyilvántartását stb.
A tanulmány által végzett felmérések szerint a praxismenedzsment piac fragmentációja komoly problémát jelent, nem csak Magyarországon, de több más uniós országban is. A nemzeti szintű eltérések olyan jelentősek az Európai Unió tagállamaiban az ügyvédi működések között, hogy nemzeti szintű szabályozásra szabott informatikai eszközök kellenek, amelyeket az ügyvédek használnak, tehát nemzeti szinten legalábbis jelentős testreszabási tevékenységet kell elvégezni. E probléma súlyosságát alátámasztja az az egyik interjúalany is, aki az Egyesült Államok több tagállamában is, illetve az Egyesült Királyságban is értékesíti a praxismenedzsment-rendszerét. Elmondta, hogy még az Egyesült Államok tagállamai között is kétszer meggondolják, hogy egy terméket bevezessenek-e egy újabb tagállamba, mert az még az USA-n belül is olyan méretű, költségű testreszabási feladat, ami nem fog várhatóan megtérülni, és a testreszabás után mindez folyamatos és
- 65/66 -
jelentős karbantartási költségeket is jelentene. Ugyanezen az okból nem tervezik, hogy az Európai Unió tagállamaiban is kínálják azt a terméküket, amely egyébként már népszerű az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államok számos tagállamában.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a fajta testreszabás eleve reménytelen volna. Számos termék kapható már, amely több ország ügyvédeinek szól.[7]
Ettől még azonban stratégiai jellegű probléma, hogy ha tagállamonként töredezett piacról van szó, akkor mindig lesznek olyan országok, ahol egyszerűen nem elég nagy a piac ahhoz, hogy megfelelő színvonalú praxismenedzsment termék piaci folyamatok révén elérhetővé váljon a kis ügyvédi praxisok számára, és a változásokat gazdaságos módon követni is tudják.
Ezért lehetne előnyös az Európai Unió szintjén koordinált támogatás, bár ez csak bizonyos szűkebb területeken tud működőképes lenni. Ez egyrészről ott tudna működni, ahol már egyébként is van uniós szabályozás, amely szabályozásra építve egységesen használható műszaki standardokat tudnának elmélyíteni, mint amilyen az elektronikus azonosítók és azok elfogadásának funkciói. Másrészről azokban a kérdésekben is működőképes lehetne ez, ahol a nemzeti aktivitás nem megfelelő vagy nem megfelelő megbízhatóságú. Például a tagállami elektronikus kormányzati megoldásokat nem tesztelik megfelelően, elégtelen az incidensek kezelése terén tett intézkedések, nem megbízható a leállások jelentése és rögzítése, vagy nem biztosítják a hozzáféréseket azokhoz a bírósági adatokhoz, amelyre minden tagállamban minden ügyvédnek szüksége lenne. Ezek mind olyan elvek, olyan működési elvárások, amelyeket uniós szinten is hatékonyan elő lehet írni. Erre vonatkozóan láthatunk már most is bizonyos törekvéseket az Európa Tanács CEPEJ nevű szervezeténél,[8] ahol olyan sztenderdeket próbálnak megfogalmazni, amely minden elektronikus bírósági működésre irányadó lesz, függetlenül attól, hogy melyik országról van szó.
Az ügyvédi működés az OECD szerint is az egyik legerősebben szabályozott piac. A magas szabályozottság magas megfelelési költséggel jár, amit csak részben tudnak ellensúlyozni a szabályok megfelelő ismeretében kialakított, egyszerűsített folyamat. Például egy ideig és iratmennyiségig minden ügyvéd működni tud eshetőleges (botcsinálta) dokumentumkezeléssel, beleértve az e-mailek lefűzését is, de a növekvő adatmennyiséggel egyre növekszik a megfelelési kockázat. E kockázatot csak megfelelő automatizáció és informatikai támogatás tudna csökkenteni, de ha erre nincsen "dobozos termék", mindenkinek elérhető áron, akkor ezzel jelentős stratégiai hátrányba kerülnek a kisméretű ügyvédi irodák a nagyobbakhoz képest.
Egy kb. öt főnél nagyobb méretű ügyvédi iroda esetén a közös működés adminisztratív terhei önmagukban is gazdaságossá tesznek kisebb informatikai fejlesztéseket, testreszabásokat, hiszen a visszatérő élőerős költségeket ki tudja váltani egy-egy informatikai beruházás. Vannak kisvállalati ERP rendszerek, amelyek tízmillió forintos összeg alatt megfelelően integrálhatóak, testre szabhatóak. Az ilyen ügyvédi praxisok körében inkább az a kérdés, hogy a) felismerik-e ennek szükségességét, indokoltságát, és b) találnak-e ehhez hozzáértő, elérhető konzulenst vagy fejlesztőt.
- 66/67 -
Kisebb ügyvédi praxisok esetén (és a legtöbb ügyvédi praxis ilyen itthon is, az EU-ban is) a megfelelő tömeges termékek hiánya komoly akadálya lehet az ügyvédi irodák fejlődése, jövője szempontjából. Bár a felhőszolgáltatás mint hozzáférési forma sok kis ügyvédi iroda számára elérhetővé tett jól használható praxismenedzsment szoftvert, ezek a felhőszolgáltatások ugyanúgy tagállamra szabottak. A kockázati tőkealapok hiába fektetettek már több milliárd dollárt mondjuk a Clio praxismenedzsment szoftverbe, ez nem elég ahhoz, hogy a magyar piacot célba vegyék, és az itteni sajátosságokhoz igazítsák a terméket, majd ezeket az egyedi jellemzőket kövessék (a terméket karbantartsák).
A praxismenedzsment szoftverek jelentette probléma mellett egy másik jelenségre is fel kellett hívni a figyelmet. A tanulmány részletesebben vizsgálta, hogy melyik országokban mennyire volt jellemző, hogy az ügyvédek napi munkájuk során a "mesterséges intelligenciának" hívott szlogen alatt eladott eszközöket használnak, és milyen területeken is használták ezeket.[9] Bármelyik vizsgált országról is volt szó, a kis ügyvédi irodák ilyen eszközöket legfeljebb a jogi kutatásaikhoz használnak. Hozzátesszük, hogy e körben felhasználói oldalról elég nehéz megmondani a különbséget, hogy valóban mennyire innovatív megoldások alapján köszönnek vissza az adott találatok, és mennyire csak a kötelező marketing fordulat miatt neveztek át valami korábbi technikájukat mesterséges intelligenciává.
Azonban mind az Egyesült Államok, mind az Egyesült Királyság solicitorai körében számottevő különbséget lehetett tapasztalni abban, hogy a kis és a nagyobb méretű irodák közül ki használ ilyen szlogen alatt árult terméket. Ezeken a piacokon most még csak a nagyobb ügyvédi irodák számára érhető széles körben ilyen termék. De ha már ilyen termékek rendelkezésre állnak, csak a piaci igény és gazdasági kérdés, hogy az mikor lesz mindez a kisebb irodák számára is elérhető. A specifikus jogi források és a nyelvi különbségek miatt azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hasonló termékek más országok ügyvédei számára is elérhetővé fognak válni. Az EU-n belüli különbségek ugyanis kellően nagyok ahhoz, hogy a tagállami határok e termékeknél ugyanúgy komoly akadályt jelentsenek, mint magán a jogi szolgáltatások vagy a praxismenedzsment termékek piacán.[10]
Nyilván ezeket a termékeket nem az ügyvédi irodák maguk fogják fejleszteni, ezt ők csak szolgáltatásként veszik igénybe, legyen szó akár kicsi vagy nagy ügyvédi irodákról. Mégis az ügyvédek jövője szempontjából a praxismenedzsment szoftver elérhetőségéhez hasonló fontosságú stratégiai kérdés, hogy milyen áron juthatnak majd hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz az ügyvédi irodák.
Nézzünk például egy, az USA-beli ügyvédi irodáknak szánt kutatási útmutatóban milyen termékeket ajánlanak a jó minőségű jogi kutatásokhoz.[11] Ha valaki úgy gondolná,
- 67/68 -
hogy az összes, ott hivatkozott termékre szüksége lenne a jogi kutatáshoz egy egyfős ügyvédi irodában, akkor havonta kb. 1800 USD-t kellene a jogi adatbázisokért fizetnie. Nem fér kétség hozzá, hogy ezzel az összeggel az ügyvéd a szolgáltatásainak a minőségét elvileg javítani tudja, az azonban gyakorlati kérdés, hogy ezt a költséget nemhogy a magyar ügyvédi irodák, de a New Jersey-ben letelepedett ügyvédi irodák nagy része sem tudja kigazdálkodni.
Az ipari forradalom óta az ügyvédi iroda növekedésének nem az ügyvédek által használt eszközök vagy technológiák szabtak gátat. Mondhatjuk, hogy az ügyvédi működésnek nem elsősorban műszaki jellegű korlátai voltak. A társadalmi szokások, etikai szabályok és az ügyvédi munkával szembeni egyéniesített igények voltak azok, amelyek miatt szó sem lehetett ügyvédi gyárakról, manufaktúrákról, háztáji iparokról, és fel sem merült az ügyvédi munka kibocsátásának az iparhoz hasonló növelése. Az ügyvédi iroda működésének voltak persze gazdasági korlátai: sok helyütt például a megfelelő működési helyiség (például Franciaországban a XIX. század végéig elvárás volt, hogy az iroda méltó helyen legyen és legyen az ügyvédnek egy szolgálója, aki ajtót nyit az ügyfélnek). A XIX. század vége előtt még igen komoly technikai költséget jelentettek a könyvek beszerzése és fenntartása is, de e költségeket kiválóan kezelte az ügyvédi kamara által fenntartott, bárki számára hozzáférhető könyvtár.
Azonban ha megnézzük azt a tendenciát, hogy a digitalizáció milyen plusz költségeket jelent a praxismenedzsment terén, és hozzáadjuk ehhez a 4. pontban említett, az előfizetést igénylő egyes szolgáltatások költségét (jogi kutatás, dokumentumszerkesztési képesség stb.), akkor láthatjuk, hogy a digitalizáció folyamata úgy összességében komolyan megváltoztathatja azt, hogy milyen ügyfelek számára milyen ügyvédek lesznek egyáltalán képesek megfelelő szolgáltatást nyújtani.
Az utóbbi harminc-negyven évben az irodai hardver költsége folyamatosan csökkent, de az ügyvédek által használt szoftverek és adatbázisok nem követték ezt a tendenciát. Ha a profitábilis ügyvédi működés kulcsa az, hogy az ügyvéd egyre szofisztikáltabb és drágább informatikai szolgáltatásokat vesz igénybe, mert csak ezeken keresztül férhet hozzá megfelelő információhoz vagy csak ezeken keresztül tud megfelelő minőségben beadni valami állami szervhez egy beadványt, akkor ez szükségszerűen a specializáció fokozódásával fog járni. A specializáció a jelenleginél jóval több jogi területen kényszerré válik, és nem csak a nagyvárosokban. Ez nyilván semmilyen módon nem szolgálja a fogyasztói vagy kisvállalkozói ügyfeleket és a joghoz való hozzáférést.
Egy ilyen tendencia esetén az ügyvédi tevékenység függetlensége is komolyan sérülhet. Az informatikai iparágban nagyon erősek a koncentrációs tendenciák, ahogy ezt az utóbbi tíz évben a BigTech mindenki számára világossá tette. A felhőszolgáltatások alatti infrastruktúrát szinten mindenhol ugyanaz a négy-öt nagy szolgáltató adja, és az ígéretes logikai kontrollok mellett is az egyes IT szolgáltatók gazdasági függetlensége kérdéses.
- 68/69 -
Az ügyvédi kiszolgáltatottságot az is fokozza, ha az ügyvédi iroda egy konkrét praxismenedzsment szoftver (előfizetések) funkcióira építi a működését, de a szolgáltató megszűnése vagy termékváltása miatt ezeket az adatokat onnan ki kellene vinnie, és átvinnie egy másik rendszerbe.
Ezért érdemes elgondolkodni azon a stratégiai kérdésen, hogy mi lehet e körben az ügyvédi kamarák, és mi az állam szerepe, és mi múlhat az ügyvédi irodák önkéntes együttműködésén. Erre az Európai Unión belül országonként eltérő válaszokat adnak a kamarák, hiszen van, ahol még az ügyvédek képzésében sem vesznek részt, és van, ahol az ügyvédbíróság közötti kapcsolat teljes informatikai fejlesztése a kamara feladata, vagy a kamara tulajdonrésszel bír jogi adatbázis szolgáltatókban. Érdemes e körben figyelembe venni azt is, hogy más hivatásbeli kamarák tagjai miként, milyen sikerrel birkóztak meg azzal, hogy az adott hivatás működtetésének költségei vagy tőkeigénye megemelkedett (pl. fogorvosok). ■
JEGYZETEK
[1] Homoki, Péter: Overview on the "Average state of art" IT capabilities of law firms in the European Union and gap analysis compared to US/UK/Canada bestpractices, http://elf-fae.eu/wp-content/uploads/2021/03/Overview-of-the-average-state-of-the-art-IT-capabilities-in-the-EU.pdf (letöltve 2021. december 3. napján)
[2] OECD Policy Highlights: OECD SME and Entrepreneurship Outlook 2019. Paris: OECD Publishing, 20/05/2019. https://www.oecd.org/industry/oecd-sme-and-entrepreneurshipoutlook-2019-34907e9c-en.htm, https://doi.org/https://doi.org/10.1787/34907e9c-en (letöltve 2020. december 30. napján)
[3] Hostöttler, Patrick és Henry, Patrick: L'avenir de la profession d'avocat. Rapport au Ministre de la Justice K. Geens. 25 02 2018. 654., p. 92-93, https://justitie.belgium.be/sites/default/files/rapporttoekomstadvocatuur-rapportavenirprofessiond_avocatfinal.pdf (letöltve 2021. december 3. napján)
[4] Armour, John és Mari Sako: AI-Enabled Business Models in Legal Services: From Traditional Law Firms to Next-Generation Law Companies?, https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3418810 (letöltve 2021. december 3. napján)
[5] A Tanács 77/249/EGK irányelve az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről (HL L 078, 26.3.1977, p.17) és az Európai Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről (Hivatalos Lap L 077, 14/03/1998 o. 0036 - 0043)
[6] A funkciókról részletesebben lásd a tanulmány 4.3.2. pontját
[7] Pl. Belgium és Franciaország esetén, lásd a tanulmány 4.3.3. pontját, de a jelen tanulmányban már megemlíthetjük a Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában egyaránt elérhető Praetort.
[8] European Commission for the Efficiency of Justice, https://www.coe.int/en/web/cepej
[9] Lásd a tanulmány 4.2.11. és 4.3.4. pontjaiban.
[10] A jogi piacra szánt AI termékek fejlesztésének nehézségeiről lásd Armour-Mari 8. o.
[11] Ann Walsh Long: A Short & Happy Guide to Advanced Legal Research, West Academic Publishing, 2020
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, Homoki Ügyvédi Iroda.
Visszaugrás
