A jelen cikk alapjául szolgáló pályázati munkámban[1] a magyar családjog helyzetének kutatása keretében a gyermek meghallgatását, véleménynyilvánításhoz való jogának érvényesülését vizsgáltam a családjogi perekben, különös tekintettel a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos jogvitákra.[2] A téma fontosságát mutatja, hogy a gyakorlat folyamatos változáson megy keresztül, Törvényszékenként, sőt, bírónként van eltérés az alkalmazásban, ami azt eredményezi, hogy szinte havonta jelennek meg cikkek, vagy folynak konferenciák a kérdésről. Röviden ismertetem a gyermek bírósági meghallgatásának nemzetközi egyezményekben foglalt fontosabb alapelveit és a hatályos magyar szabályozás alapjait. Ezt követően két, családjogi ügyeket tárgyaló bírónővel készített interjú keretében mutatom be személyes véleményüket és tapasztalataikat. A Fővárosi Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék között fennálló jogalkalmazási eltérések mellett a HVG-ORAC Kiadó tavaszi, Mindennapi családjog - Változások sodrában c. konferenciáján tartott Kerekasztal-beszélgetésben[3] elhangzott néhány fontos gondolatot is ismertetek. Végül egy egyezségen alapuló bontóper kapcsán a 14. életévét betöltött (így a bíróságon meghallgatott) gyermekkel készített interjúval mutatom be a "laikus" véleményt és tapasztalatokat.
A gyermek perbeli meghallgatásának jogát több nemzetközi szintű szabályozás is alapelvi szinten deklarálja. Ezek közül a legmeghatározóbb az 1989. november 20-án kelt ENSZ Közgyűlés által elfogadott Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény), melyet Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki. Ez a dokumentum a gyermek legalapvetőbb jogait tartalmazza, és kötelezi a részes államokat elveinek betartására, tehát a gyermek jogainak tiszteletben tartására és biztosítására.[4] Az ebben megjelenő jogok egymástól elkülöníthetőek, azonban az Egyezmény 3. cikkében foglalt rendelkezése biztosítja, hogy a jogok érvényesüljenek, még pedig úgy, hogy kötelezi a részes államok szociális védelem köz- és magánintézményeit, a bíróságokat, a közigazgatási hatóságokat és a törvényhozó szerveket, hogy minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe elsősorban.
A gyermek meghallgatáshoz és véleménynyilvánításhoz való jogát az Egyezmény 12. cikke tartalmazza. A véleménynyilvánításhoz való jogot az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek kell biztosítani az őt érdeklő kérdésekben. Szabadon kinyilváníthatja tehát akaratát, és azt korára és érettségi fokára tekintettel a döntés meghozatalakor kellően figyelembe kell venni. A meghallgatáshoz való jogot különösen a bírósági és közigazgatási eljárásban kell biztosítani, azaz lehetőséget kell számára adni a meghallgatására, ha az eljárásban érdekelt. Ezt megteheti közvetlenül vagy képviselője, illetve arra alkalmas szerv útján. A meghallgatás módjának szabályozását az Egyezmény a hazai jogszabályokra bízza. Az Egyezmény értelmezéséhez segítségül, valamint az Egyezményben foglalt szabályok érvényesítésének végrehajtásához iránymutatásként szolgálandó, az UNICEF kiadott egy hivatalos Kézikönyvet, ami az említett cikket a következő képen értelmezi:[5] A gyermek meghallgatáshoz való joga abban gyökerezik, hogy őt aktív jogalanynak kell tekinteni, és az emberi jogok rá is ugyanúgy vonatkoznak, mint a nagykorúakra. Ez nem azonos az abszolút önrendelkezési jog biztosításával, hanem a döntéshozatalban való részvételt jelenti, ami az ítélőképesség mértékétől függ, és ezáltal folyamatosan növekszik, mígnem a gyermek felnő, és döntési joga kiteljese-
- 20/21 -
dik. Tehát nem kötik alsó korhatárhoz a véleménynyilvánítás lehetőségét, de a "figyelemmel korára és érettségi fokára" kitétel minden esetben mérlegelendő az adott döntés tárgya tekintetében.
Ehhez a kérdés megértésére és a következmények belátására van szükség, amit az eljáró szerv tájékoztatással köteles biztosítani. A meghallgatáshoz való jog korlátozhatatlanságával kapcsolatban leszögezik, hogy a Bizottság semmiféle módon nem támogatja a korhatárhoz kötést, és egyetlen állam sem hivatkozhat a gyermek legfőbb érdekére, amikor egy gyermeket megfoszt a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Ennek fényében az őt érintő kérdések köre sem állapítható meg taxatív felsorolással, azt mindenre ki kell terjeszteni. A véleménynyilvánításra azonban senki nem kötelezhető, és ennek a lehetőségnek a megfelelő körülményeit az államok, az állami szervek (bíróság, hatóságok) kötelesek biztosítani: jogszabályok útján deklarálva és intézményesítve, melynek végrehajtása nem lehet erőforrások függvénye. A 2. bekezdés ezt a véleménynyilvánításhoz való jogok a bíróságok (és hatóságok) eljárásában meghallgatáshoz való jogként konkretizálja. Ezzel kapcsolatban kimondják, hogy ez nem csak a perbeli kérdésekre vonatkozik, hanem kiterjesztően értelmezendő minden eljárási cselekményre, így akár a panasz megtételére is, melyeket szintén semmiféle korhatárhoz nem lehet kötni.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2010. november 17-én fogadta el a Gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatását. Mint látható, ez az irányelv már nem általánosan a gyermekek jogairól szól, hanem az előző pontban leírt elvek gyakorlati megvalósulásához nyújt iránymutatást. Előszavában a gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósításának célkitűzéseit fogalmazza meg: gyermeket méltósággal, figyelemmel kezelni; számára érthető módon kell őt tájékoztatni; az eljárást észszerű időn belül kell lefolytatni minden gyermekre tekintettel egyenlően; a gyermek legfőbb érdekét védve, szakmaisággal és előre meghatározott, következetes rendben kell eljárni. A meghallgatás és a véleménynyilvánítás jogát az iránymutatás önálló pontban tárgyalja, melyben követelményeket támaszt a bíróságokkal szemben ennek érvényesülése érdekében.[6] Újból deklarálja az Egyezményben foglaltakat, továbbá kimondja, hogy a bíró köteles meghallgatni a gyermek meglátásait és véleményét az ügy őt érintő kérdéseiről, ha azt maga kéri, és csak akkor utasíthatja ezt el, ha a gyermek legfőbb érdeke ezt kívánja. Az igazságszolgáltatás gyermekbaráttá tétele érdekében mondja ki továbbá, hogy a gyermeket érintő ítéleteket és végzéseket kellően meg kell indokolni és a gyermek számára is érthető nyelvezeten kell elmagyarázni, különösen abban az esetben, ha nem vették figyelembe a meglátásait és véleményét.[7]
Az Európai Unió Gyermekjogi Ütemtervében[8] is tárgyalta ezt a kérdést; az Egyezményre alapozva állapította meg a tagállamok igazságszolgáltatása gyermekbaráttá tételének kötelezettségét. A korábbiakban említetteken túl az Ütemterv kimondja, hogy a különböző életkori csoportokba tartozó gyermekek jogainak és szükségleteinek megértése céljából útmutatást kell nyújtani azoknak a tapasztalt és jól képzett szakembereknek, akik segíthetnek a gyermekeknek az átélt trauma feldolgozásában. Továbbá, hogy az EU biztosítja, hogy a gyermekek tisztában legyenek jogaikkal, hangot adhassanak véleményüknek; valamint a gyermekekkel való konzultációt és a gyermekek meghallgatását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
