A Pécsi Ítélőtábla egy döntése nyomán a hazai bírósági gyakorlatban először került sor a 2013. évi Ptk. új bevezető rendelkezésének, a venire contra factum proprium tilalmának [1:3. § (2) bek.] az ügy eldöntése szempontjából jelentős alkalmazására. A másodfokú bíróság a tilalmat helyesen alkalmazta, az ugyancsak helyesen levont jogkövetkezmény jogi indokolása azonban feleslegesen utalt a joggal való visszaélés tilalmára [1:5. § (1) bek.]. Ha ugyanis a fél a perbeli védekezése során az ellenérdekű fél jogainak tagadása körében olyan tartalmú nyilatkozatot tesz, amely szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott, az a Ptk. 1:3. § (2) bekezdésébe ütközően a jóhiszeműség és tisztesség követelményét [1:3. § (1) bek.] sérti, melynek szankciója az, hogy a bíróság a döntést e védekezés figyelmen kívül hagyásával hozza meg. A Kúria ítéletében mellőzte az új Ptk.-ra való hivatkozást, és arra utalt, hogy az ekként értékelt magatartás az 1959. évi Ptk.-ban foglalt nemo auditur suam turpitudinem allegans elv [4. § (4) bek. II. mondata] alapján ítélendő meg. Az eseti döntés rámutat a Ptk. bevezető rendelkezéseiben revelálódó általános polgári jogi elvek konkurenciájának már 1965-ben felvetett, helyes jogértelmezéssel azonban rendre feloldható problémájára, valamint a pusztán a bevezető rendelkezést sértő, más speciális jogszabályba nem ütköző magatartások anyagi jogban nem szabályozott, ezért szükségképpen az alaki jogban érvényesülő szankciójának kérdésére.
Tárgyszavak: Polgári Törvénykönyv, joggal való visszaélés tilalma, jóhiszeműség és tisztesség követelménye, alapelvek konkurenciája
A tényállás szerint a Fővárosi Ítélőtábla 2008. április hó 15-én kelt ítéletével kötelezte a felperest, hogy a perbeli ingatlant 15 napon belül, ingóságaitól kiürítve, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban adja az alperes birtokába. A felperes 2008. június 25-én bejelentette, hogy a részére az ítélet alapján járó összeg átutalása után készen áll a birtokba adásra. Az alperes 2008. szeptember 30-án tájékoztatta a felperest, hogy az üzemeltető kiválasztása után a felperessel egyeztetett időpontban kerül sor az ingatlan birtokbavételére, addig a felperes türelmét kéri. A felperes 2009. január 9-i levelében is sürgette a birtokbavételt, felhívta az alperes figyelmét arra, hogy az ingatlan fenntartásával kapcsolatban elkerülhetetlen költségei merültek fel. A 2009. szeptember 7-i levelében a felperes rámutatott arra, hogy az átadás-átvételi eljárás lebonyolítására az alperes hibájából nem került sor, ennek következtében az ingatlan felelős őrzőjeként jelentős kiadásokra kényszerül. Az alperes 2009. október 15-én tájékoztatást kért a felperestől arról, hogy milyen feltételekkel vállalná 90 napos üzemeltetési szerződés megkötését, majd 2009. november 3-án szerződéstervezetet küldött, amelyet a felperes azzal egészített ki, hogy a 1 400 000 forint nettó üzemeltetési díj magában foglalja az őrzés költségeit, de nem foglalja magában a biztosítási díjat. A felperes a 2010. június 4-én kelt e-mailben megküldte az alperesnek a bevételekről, kiadásról készített tájékoztatót, és kérte az alperes intézkedését. A 2010. május 31-én kelt levélben 2008. május 1. és 2009. december 30. közötti időszakra 17 963 892 forint bevétellel nem fedezett ráfordítás megfizetését kérte, 2010. augusztus 18-án kimutatta az egy hónapra eső átlagos fenntartási és állagmegőrzési költség összegét, és intézkedést kért a számlázás ügyében, majd a 2010. október 29-én kelt e-mailben kérte költségeinek elszámolását. Válaszában az alperes kérte, hogy a felperes küldjön költség-bevétel kimutatást szolgáltatókra, hónapokra, bérlőkre lebontva. A felperesnek 2010. november 10-én megküldött vállalkozási szerződéstervezet szerint a felperes feladata teljes körű üzemeltetés lett volna. A szerződés végül az alperes centralizált döntési rendszere miatt nem jött létre. A 2011. október 19-én kelt e-mailben az alperes kijelentette: "Biztosítjuk Önöket arról, hogy az elszámolás meg fog történni". Kifejtette, a 2007. évi bírósági döntés óta az ingatlanrész birtokbavétele nem történt meg, és azóta a felperes mint felelős őrző gondoskodik az épület üzemeltetéséről. A 2008-2011-es időszakban beszedett bérleti díj bevételeket és a kifizetett költségeket alapul véve tudják az elszámolást egymással szemben lefolytatni, és evégből még várja a 2011-es évre vonatkozó számlákat, az értéknövelő beruházásokat igazoló összefoglalót, számlákat, ill. az eltelt időszakban foglalkoztatott munkavállalók bérköltségéről készített kimutatást. Vállalta, hogy még a 2011. évben véglegesen lezajlik a felek között a pénzügyi rendezés. A felperes az ingatlant végül 2011. október hó 24-én adta át az alperesnek, az ingatlan egy részét az átadás-átvételig bérbeadás útján hasz-
- 229/230 -
nosította. Ezalatt biztosította az ingatlan részbeni működését, a meglévő bérlőkkel a számlázási, kapcsolattartási feladatokat ellátta, szervezte, ellátta a biztonsági szolgáltatást és a portaszolgálatot, biztosította a közösen használt helyiségek takarítását, a közüzemi szolgáltatókkal kapcsolatot tartott, a díjakat időben befizette, épületgépészeti rendszerek rutinszerű ellenőrzését ellátta, apró hibákat javított, probléma esetében jelzett a tulajdonos felé. A felperes által ténylegesen elvégzett üzemeltetési tevékenység reális havi díja 1 250 000 forint volt. A 2012. április 5-én kelt levélben az alperes kifejezetten arra utalt, hogy a felperes mint az ingatlan üzemeltetője, felelős őrzője küldte meg részére a 2008 májusa és 2011 októbere között keletkezett kiadásokat, bevételeket kimutató táblázatokat és számlákat. Utalt arra, hogy a felek között az elszámolás még nem történt meg. A 2013. szeptember 3-án kelt levelében a felperes kifogásolta, hogy hozzávetőlegesen 30 000 000 forintot kitevő költségei megtérítésére nem került sor. Kérte az alperes soron kívüli intézkedését, a kimutatott költségek megtérítését.
Az első fokon eljárt Zalaegerszegi Törvényszék 4.G.40.069/2015/48. számon 2017. január 11-én kelt, fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - a kereseti kérelemmel egyezően - 48.258.335 forintot és ennek 2011. október 25. napjától számított késedelmi kamatát. Az indokolás itt irreleváns elemeit mellőzve az elsőfokú bíróság alaptalannak találta az alperes által előterjesztett elévülési kifogást egyrészt azért, mert az átadás átvételi eljárásig a felperes menthető okból nem érvényesíthette igényét a teljes peres időszakra vonatkozóan, másrészt azért, mert a felperes 2009-ben, illetve számos alkalommal írásban felszólította az alperest az elszámolás lefolytatására, illetve az abból fakadó követelés megfizetésére. Kiemelte, hogy a felperes nem bizonyította a megbízási szerződés létrejöttét, azonban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 484-486. §-ai szerinti megbízás nélküli ügyvivőként eljárva üzemeltette az ingatlant, az üzemeltetés (hasznosítás) helyén való volt, megfelelt az alperes érdekének, feltehető akaratának. Utalt arra, hogy a felperes általi üzemeltetés az alperes számára kényelmes megoldás volt, mivel az alperes pótlólagos forrás vagy külső cég nélkül az üzemeltetést nem tudta volna megoldani. Értékelte, hogy az alperes az ingatlant maga is hasznosítani kívánta, a felperes általi üzemeltetés veszteséges voltáról tudomással bírt, a bérleti szerződések megszüntetését, az őrzés-hasznosítás minimalizálását nem kérte, tisztában volt azzal, hogy a bérleti szerződések fenntartása melletti hasznosítás alapján kell a feleknek elszámolniuk. Kiemelte, hogy az épületben munkaügyi kirendeltség, bankfiók is működött, a víz-, fűtés nem volt leválasztható az alperes vagyonkezelésében lévő ingatlanrészről. Utalt arra, hogy az alperesnek már 2008. évben lehetősége és kötelezettsége lett volna a birtokbavétel, kötelezettségét azonban centralizált munkaszervezete miatti lassú ügyintézés folytán csak 2011 októberében teljesítette, illetve ekkor talált másik üzemeltetőt. A megbízási díj összegét a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján 42 hónapra, havi 1 250 000 forintban állapította meg, ezt az összeget egy bizonyos - itt irreleváns - munkabérköltséggel csökkentette, és alperest 48 258 335 forint megfizetésére kötelezte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
