A jogválasztás "a forum shopping" a nemzetközi magánjog világszerte elterjedt intézménye, biztosítja, hogy különösen amennyiben nemzetközi elemek jelennek meg a jogviszonyban, a szerződő felek maguk állapíthassák meg az alapul fekvő szerződésre vonatkozó jogot. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Kódex) szerint: "a Kódex célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne alkalmazható, illetve milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában."
Magától értetődő, hogy a civiljog lényegét adó diszpozitivitást magánhordozó Kódex önmaga is korlátokat állapít meg a jogválasztás terén: egyfelől kizárja önmaga hatályát nemzetközi szerződéssel szemben, másfelől nem engedi hatni közrendbe ütközés és ún. "csalárd kapcsolás" esetén.
Témánk szempontjából a munkajogi jogviszonyok, illetve az erre vonatkozó jogszabályok váltak fontossá. Magyarországon egyre több a külföldi tulajdonú munkaadó, akik egyre több magyar munkavállalót foglalkoztatnak, érdemes áttekinteni, hogy a hatályos joganyag milyen játékteret enged a feleknek jogviszonyuk kialakítása során. Nem haszontalan e téma vizsgálata azért sem, mert az egyébiránt igen hasznos kereskedelmi, gazdasági összekapcsolódások gyakorta járnak együtt a munkavállalók által elszenvedett súlyos jogsérelmekkel, melyek hol szándékoltak, hol a jogszabályok jóindulatú félreértelmezéséből adódnak.
A Kódex munkaviszonyra hatályos rendelkezéseit általános jelleggel a 2001. évi XVI. törvény módosította. Ennek indokolása egyértelműen rögzíti, hogy a magyar munkajogi szabályozás régi hiányosságát - a jogválasztás lehetővé tételét a munkajog terén - pótolva, a Római Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) e téren hatályos rendelkezéseit igyekszik átültetni a magyar joggyakorlatba. Ennek célja, hogy a felek jogválasztási szabadsága minél teljesebb legyen, azzal azonban, hogy a korlátozottabb érdekérvényesítő képességgel bíró munkavállalót ezen eszközzel élve, ne lehessen megfosztani a jogválasztás hiányában érvényesülő jog biztosította védelemtől [Kódex 51. § (3)]. Jogválasztás hiányában a munkavégzés helyének (lex loci laboris) évszázados szabálya érvényesül, a jogalkotó azonban figyelembe vette azt a tényt, hogy a közelgő csatlakozás már most előre vetíti az egyre intenzívebb, folytonosságot igénylő munkaerő-áramlást a tagországok között. Ennek megfelelően a vitás kérdések elbírálásakor eljáró fórumnak az alkalmazandó jog megállapításakor figyelembe kell vennie a kiküldetésből, kirendelésből, munkaerő-kölcsönzésből adódó különleges helyzeteket. [Kódex 51. § (2)].
Tekintettel arra, hogy jelen cikk témája kizárólag a honi, külföldi tulajdonú gazdasági társaságok alkalmazásában álló, "mezei" munkavállalókkal kíván foglalkozni, így eltekintek a Kódex azon rendelkezéseinek értelmezésétől, amelyek a kinevezéssel vagy választással keletkező munkaviszonyra vonatkoznak, illetve azoktól az esetektől, amelyekben a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviselőként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes külföldi szervezet, illetve állampolgár. Hasonlóképpen mellőzöm az igen érdekes, ám számottevő mértéket el nem érő eseteket kitevő, vízi vagy légi fuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállalók munkaviszonyának elemzését.
A Kódex alkalmazásának egyik korlátja, amint láttuk, nemzetközi szerződés léte hasonló tartalmú kérdésben. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) honlapját áttekintve nem találtam olyan, Magyarország által is ratifikált, nemzetközi szerződést, amely a munkaszüneti napok kérdését szabályozta volna kötelező jelleggel. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint e kérdésben nem létezik nemzetközi szerződés, kizárólag a Munka törvénykönyvének (továbbiakban: Mt.) és a Kódexnek szabályai érvényesülnek. A Mádl Ferenc - Vékás Lajos által jegyzett "Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga" című könyv (Universitas, Bp., 1999.) szerint a Kódex ezen rendelkezései a nemzetközi szervezetekben foglalkoztatott magyar munkavállalókra az adott szervezet által megállapított normákat takarják, melyek sajátos foglalkoztatási szabályaikkal eleve kizárják a jogválasztás lehetőségét.
Ami a kérdés Európai Unión belüli rendezését illeti, a jogválasztással kapcsolatban az Egyezmény 3. cikke általános szabályként rögzíti, hogy a szerződésekre a felek által választott jog az irányadó, amely érvényes a munkaszerződésekre is. 6. cikkének (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a felek jogválasztása a munkaszerződések és a munkaviszony területén nem vezethet arra, hogy a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kényszerítő rendelkezései (mandatory rules) által a munkavállalóknak nyújtott védelmet megvonják. Amennyiben az alább ismertetett (2) bekezdés szerint alkalmazandó jog a munkavállaló számára nagyobb védelmet biztosít egy meghatározott kérdésben, akkor e rendelkezések alkalmazandók.
Az Egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése meghatározza azt is, hogy a felek jogválasztása hiányában mely jog alkalmazandó. A felek jogválasztása hiányában a munkaszerződésre annak az államnak a joga alkalmazandó, ahol
a) a munkavállaló a szerződés teljesítéseként általában a munkáját végzi, még ha átmenetileg egy másik államba küldték is ki, illetve
b) az a telephely található, ahol a munkavállalót alkalmazták, amennyiben a munkáját nem rendszerint egy és ugyanazon államban végzi.
A (2) bekezdés utolsó mondatának fordulata szerint, ha az összes körülményből az következik, hogy a munkaszerződés vagy a munkaviszony egy másik államhoz szorosabban kötődik, akkor e másik állam jogát kell alkalmazni.
E rendelkezések alkalmazása révén a hazai munkajog meghatározott szabályai ún. kötelezően alkalmazandó szabályokká (mandatory rules) válnak, vagyis olyan normákká, amelyek feltétlen érvényesülést kívánnak, függetlenül a felek által szerződésükre választott jogtól. E szabályok azonban teljesen nem zárják ki a választott jog alkalmazását, feltéve, hogy a választott jog alkalmazása nem rontja le a kötelező érvényű szabályok hatályát - a magyar munkajog előbbi szabályai által biztosított védelemnél alacsonyabb szintű védelmet nem tehetnek lehetővé. Ilyen részleges összeütközés esetében a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni a választott külföldi jog érintett rendelkezései helyett.
Anyagi jogi oldalról vizsgálva a kérdést megállapíthatjuk, hogy egységes, minden részletre kiterjedő munkajogi szabályozást az Unió keretén belül nem találunk a kezdetektől fogva. A korai felfogás szerint a munkajog alapvetően a szociális kérdések keretébe tartozik, így helye csak a közösségi szociálpolitika keretei között lelhető fel. Bármilyen munkajogi célú közösségi beavatkozás mellőzött volna minden alkotmányos és jogi alapot. Az 1970-es években lezajló gazdasági folyamatok (tőkekoncentráció), az ezek kiváltotta tömeges létszámcsökkentések, s az ezzel összefüggő társadalmi sokkhatás mérséklése, a munkavállalói jogok hatékonyabb védelme érdekében közösségi szintű beavatkozásra szánta el magát az EK. Ezen túlmenően a négy alapvető szabadság elismertetése és érvényre juttatása érdekében, a gazdaságpolitika eszköztárát segítségül hívva, igyekezett az Unió a munkajog terén haladást elérni. Az Európai Unió Egységes Okmányának elfogadásával aztán egy egységes, uniós szociálpolitika bontakozott ki, a közösség emellett azonban kiemelt jelentőségű szempontként kezeli egy versenysemleges munkajogi szabályozórendszer kialakítását is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
