A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények törvényi szabályozásában központi szerepet tölt be a szexuális cselekmény fogalma, amely számos törvényi tényállásban elkövetési magatartásként került rögzítésre és az ember szexuális viselkedési formáit próbálja meg körülírni a büntetőjog szabályrendszerében.
Ugyanakkor a törvényi fogalomban a súlyosan szeméremsértő jelleg megítélése általános érvénnyel sohasem került meghatározásra. Az uralkodó erkölcsi normákhoz kötött fogalmakat mindenkor a bírói gyakorlatnak kellett kitöltenie tartalommal, figyelemmel az aktuális - de az általános és nem a hirtelen fellángoló - társadalmi értékítéletekre. Ez egy olyan, a jogbiztonság szempontjából bizonytalan lábakon álló kapcsolat az igazságszolgáltatás és az állampolgárok nézetei között, amely a változatlan törvényi fogalmaknak folyamatosan változó mögöttes tartalmat ad.
Ennek vizsgálatát tűztem ki célul e rövid tanulmány megírásakor azzal, hogy a szabályozás nyomon követése mellett összegyűjtöttem a bírói gyakorlat legrelevánsabb döntéseit.
A szexuális cselekmény törvényi definíciója az ezt megelőző terminológiák, tudniillik a közösülés és a fajtalanság - némiképp kiegészített - fogalmi elemeinek tulajdonképpeni összeolvadása. Ezért szükséges áttekinteni, hogy a korábbi büntetőjogi szabályozásban hogyan alakult ezen két fogalom meghatározása.
A közösülés fogalmát a törvények nem definiálták, ugyanis a köznyelvben és a bírói gyakorlatban egységesen kialakult értelmezése volt. Ennek megfelelően - ahogy erre a törvényi indokolás is kitért - a ma hatályos Btk. sem rögzítette, mivel az évszázados múltra visszatekintő jogalkalmazási gyakorlat (az élő jog) ezt elég szabatosan meghatározta. Büntetőjogi szempontból töretlen a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy a közösülés különnemű személyek szexuális aktusa, amelyben a nemi szervek érintkezésének van döntő szerepe[1]. Ezen definíció, illetve használatának szükségessége azonban - véleményem szerint - a modernkori társadalmakban kialakult különböző mozgalmak hatására a jogalkotásban is megjelenő változások mellett, mára szintén idejét múlt, és felvethet vitás kérdéseket adott történeti tényállások vonatkozásában. Erre azonban később térek ki.
A fajtalanság fogalmát - bár értelmező rendelkezés nélkül - már a Csemegi-kódex is használta több törvényi tényállás esetén, emellett a férfiak közötti és az ember-állat viszonylatában véghez vitt szexuális cselekményeket természet elleni fajtalanságként definiálta[2]. Az 1961. évi Btk. úgyszintén a fogalom definiálása nélkül használta a tényállások meghatározásaiban, azonban a miniszteri indokolása kitért a fajtalanság tartalmára, eszerint az "a közösülés kivételével minden olyan szeméremsértő cselekmény [...], amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál". Ez a későbbi meghatározáshoz képest tágabbnak tűnik, mivel hiányzik a szeméremsértő jelleg súlyosságára való utalás.
Az 1978. évi törvény kezdeti hatályos állapota sem adott törvényi magyarázatot a fajtalanság fogalmához, az a miniszteri indokolásban került rögzítésre, amely szintén kitért arra, hogy a tényállásnak a fajtalanság fogalmi eleme szorul magyarázatra. Ennek megfelelően a fajtalanság - a közösülés kivételével - minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál[3]. Itt tehát rögzítésre került, ezzel szűkítve a korábbi meghatározást, hogy csak a súlyosan szeméremsértő cselekményeket értékeli a büntetőjog fajtalanságként, míg a nem súlyosan, illetve nem szexuális jellegű szeméremsértő magatartások más bűncselekményt valósíthatnak, például becsületsértést. Az indokolás kiemeli, közömbös, hogy a közfelfogás a cselekményt "normális"-nak, vagy "rendellenes"-nek tartja-e, ekként a szexuális viselkedési formákat önmagukban erkölcsileg nem értékeli a büntetőjog. A korábban természet elleni fajtalanságként értékelt embernek állattal véghezvitt szexuális tevékenysége - az indokolás szerint - csak egyéb törvényi tényállási elemek megvalósulása mellett büntetendő, például a közrend megsértése révén garázdaságként. Megjegyzem, ezt a szexuális indíttatású magatartást a bírói gyakorlat az állatkínzás körében is vizsgálja.
A fajtalanság definíciójának törvénybe iktatására csak az 1993. évi XVII. törvénnyel kerül sor, amelynek indokolása csupán ennek - vagyis a korábbi indokolásból a törvénybe való átemelésének - leírására szorítkozik.[4]
A fajtalanság - immáron - törvényi fogalma szétbontható objektív és szubjektív elemekre, ezek közül az objektív jellegű fogalmi elem a cselekmény súlyosan szeméremsértő volta, szubjektív jellegű eleme pedig az, hogy a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál[5].
A külön törvényi tényállásban megmaradt természet elleni fajtalanságot a tizennyolcadik életévét betöltött személy és az ennél fiatalabb, azonos nemű személy közti fajtalanságot az Alkotmánybíróság a 37/2002. (IX. 4.)
- 416/417 -
AB határozatával 2002. szeptember 4-i hatállyal megsemmisítette. Ennek indoka nem tartozik e tanulmány témakörébe.
Ugyanakkor a fajtalanság kifejezés használata alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság elutasította és kifejtette, hogy nem állapítható meg az emberi méltóság sérelme a "fajtalankodás", "fajtalanság" kifejezések tekintetében. Indokolása szerint a jogban használt nyelvi kifejezések társadalmi és szakmai konvenciókon, kulturális és jogi tradíciókon alapulnak. A hagyományosan büntetendő magatartásoknál terminus technicusként tovább élnek olyan kifejezések, amelyek a régi magyar köznyelv vagy jogi nyelv maradványai, és amelyek a mai köznyelvből már kihaltak, illetve már egyáltalán nem, vagy nem az eredeti értelmüknek megfelelően használatosak. Példaként hozta fel a hűtlenség vagy a kerítés, illetve a kéjelgés mint elkövetési magatartásokat is.
A ma hatályos 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) Különös részi tényállásai a közösülés és fajtalanság fogalmát felváltva, azt egybeolvasztva a szexuális cselekmény terminológiát használja, amelynek értelmezését is megadja, eszerint az a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.
A hatályos törvényi fogalom szerint tehát azon súlyosan szeméremsértő cselekmények is e körbe vonhatók, amelyek bár nem szolgálnak (nem alkalmasak) a nemi vágy felkeltésére, illetve kielégítésére, de arra irányulnak. Kiegészült a fogalom továbbá a nemi vágy fenntartására való alkalmassággal, illetve arra való irányultsággal is.
A törvény miniszteri indokolása szerint a terminológiaváltásra a korszerűség és a jobb közérthetőség érdekében volt szükség. A fajtalanságot egyrészt idejétmúlt kifejezésnek tartja, másrészt felismerte, hogy a köznyelvi jelentéstartalma sem egyezik a Btk.-éval. Kifejti, hogy a fajtalansághoz a köznyelvben negatív értékítélet kapcsolódik, bizonyos értelmezés szerint csak egyes, a "normálistól eltérő" magatartásokat jelenti (pl. bestialitás). A törvény új fogalomhasználata az egyes szexuális cselekményeket nem minősíti, pusztán arról rendelkezik, hogy egyes szexuális cselekmények bizonyos körülmények esetén (kényszer, életkor stb.) büntetendők.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
