A temetői és temetkezési közszolgáltatások biztosítása során különböző jogállású szerveknek kell együttműködniük. Az önkormányzatok feladata, hogy gondoskodjanak a köztemetők fenntartásáról, a köztemetők használatának rendjéről pedig önkormányzati rendeletet kell alkotniuk. A Kormány a temetkezési szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságként a temetkezési szolgáltatás tekintetében a temetkezési szolgáltató telephelye, a temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatok ellenőrzése tekintetében pedig a temető fekvése szerint illetékes megyei kormányhivatal járási hivatalát jelölte ki. Így a törvényi kötelezettségek maradéktalan ellátásának, a közszolgáltatási feladatok biztosításának, a kereskedelmi szolgáltatói tevékenységi körnek és a hatósági felügyelet megvalósításának több rétegű, összetett hálózata van.
Hajdúböszörmény település közigazgatási területén több temető is működik. A nyugati városrészben található a Hajdúböszörményi Városi Köztemető, területe 20,5 hektár. Tulajdonosai a Hajdú-böszörmény Bocskai Téri Református Egyházközség és a Hajdúböszörmény Kálvin Téri Református Egyházközség egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonnal, üzemeltetője a "Paraklétosz" Non-profit Kft.[2] A város külterületi lakott helyein, Hajdúviden és Bodaszőlőn további két kisebb köztemető van kialakítva. Ezek tulajdonosa Hajdúböszörmény Város Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat). Mindkét külterületi temetőt a "Paraklétosz" Nonprofit Kft. üzemelteti. A kis lélekszámú Pród településrésznek nincs önálló temetője, az ott elhunytakat a Hajdúböszörményi Városi Köztemetőben helyezik örök nyugalomra.
Meg kell említeni az egyházi fenntartású és üzemeltetésű izraelita temetőt, amelyet esetenkénti temetkezésre a mai napig használnak. Lezárt temetőként három egykori temető van nyilvántartva, egy református, egy görög katolikus és egy római katolikus. A városban két kegyeleti emlékhely található. Az egyik a település keleti határán helyezkedik el, és a II. világháborúban magyarországi területen elesett román katonáknak állít emléket (országos megjelölés). A másik a II. világháború alatt külföldön elhunyt hajdúböszörményiek emlékhelye, a Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Ház mögött kialakított parkban található.
Az 1989-es rendszerváltás idején a városi köztemetőket a Hajdúböszörményi Városgazdálkodási Vállalat üzemeltette, amely 1953-tól látta el városüzemeltetéssel kapcsolatos feladatait. A vállalat 280 fős munkavállalói létszámmal működött, és igen szerteágazó tevékenységi körrel rendelkezett. Az összlétszámból mintegy 120 dolgozót építőipari munkakörben foglalkoztattak. A céget a városban csak "szociális elfekvő"-nek hívták, a hajdúböszörményi társadalom legszegényebb, képesítés nélküli, valamint az eredeti társadalmi osztályából kiesett és hátrányosabb körülmények közé jutott rétegei találtak itt munkát. Az egykor államigazgatási felügyelet alatt álló, szocialista típusú vállalat egy "pénztemető" volt, ahol a versenyképességet még hírből sem ismerték. Az 1990-es önkormányzati választásokat követően az új böszörményi képviselő-testület egy biztost, az akkori Városfejlesztési Bizottság elnökét nevezte ki a vállalathoz. Az ő feladata első körben egy állapotfelmérés elkészítése volt, majd ezt követően meg kellett tennie a javaslatait a vállalat működésének racionalizálására, a szükséges leépítések megvalósítására és a nyereségorientált gazdálkodás elérésére.
A napjainkban a Hajdúböszörményi Városi Köztemetőként ismert temetőt a köznyelv akkoriban Nyugati Temetőnek hívta, a város túl felén még létezett a Keleti Temető is. A temetők a Magyar Állam tulajdonát képezték, a Kincstári Vagyonigazgatóság javára elidegenítési és terhelési tilalom, míg Hajdúböszörmény Város Önkormányzata javára ingyenes használati jog volt bejegyezve.[3] A városgazdálkodási vállalat sajátos szervezeti struktúrájában a köztemetők irányítására 1989-től önálló vezető volt kijelölve. A vállalathoz kinevezett önkormányzati biztosnak tényfeltáró és reorganizáló munkája során feltűnt, hogy 1992-től kezdődően jelentősen lecsökkent a temetői ágazat bevétele. A könyvek, bizonylatok és nyilvántartások átfogó elemzése kimutatta, hogy a drasztikus csökkenést a kegyeleti cikkekből folyó bevétel szinte teljes elapadása okozta. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy az önkormányzati tulajdonú vállalat ilyen irányú bevételei azért maradtak el, mert az ágazatvezető időközben hasonló profillal vállalkozást alapított. A történet tipikus, az 1989-1992-es vállalkozás indítások egyik mozgatórugója a korábbi szocialista vállalatok egy-egy hasznot hajtó üzletágának "privatizálása" volt. Emiatt a köztemetők vezetőjét elbocsátották a vállalattól. Ez, valamint az időközben feltárt számos szervezési és vállalatirányítási hiba odave-
- 8/9 -
zetett, hogy 1992-ben a Hajdúböszörményi Városgazdálkodási Vállalat akkori vezetője lemondott. Az Önkormányzat ezután pályázatot írt ki az igazgatói poszt betöltésére. Az állást a korábbi önkormányzati biztos nyerte el.
A városvezetés 1994-ben döntött úgy, hogy a városgazdálkodási vállalatot végérvényesen átalakítja, és az 1988. évi VI. törvénynek megfelelő gazdasági társaságot hoz létre. A jogutódlással történt átalakulást követően megszületett a Hajdúböszörményi Városgazdálkodási Kft.,[4] egyúttal egy jelentős, az elvárásoknak megfelelő profiltisztulás ment végbe. A társaság ügyvezetője a temetők üzemeltetésére és a temetkezési szolgáltatások biztosítására továbbra is önálló entitásként, részlegként tekintett, ahová részlegvezetőt nevezett ki. A dolgozói összlétszám 5 fő volt. A temető üzemeltetése ebben az időben veszteséges ágazatként működött, de az anyacégnél, a VG Kft.-nél is rendkívül szűkös körülmények uralkodtak (a munkabéreket például rendszeresen likvidhitelből fizették ki). A vállalat éves üzleti terv alapján tevékenykedett, amelyet minden évben előterjesztés formájában nyújtottak be a képviselő-testület elé, majd a következő évben, éves beszámoló keretében értékelték a mérleg adatait. 1995 és 2002 között a temetőben két közepes volumenű fejlesztést hajtottak végre: a képviselő-testület külön pénzügyi keretet szavazott meg kerítésépítéshez és a ravatalozók tetőszerkezetének felújításához. Mivel a temető ekkor állami tulajdonban volt, ezeket a beruházásokat az Önkormányzatnak idegen tulajdonon végzett beruházásként kellett elkönyvelnie. Minden nehézség ellenére 1997-től számítógépes elhunytnyilvántartó rendszert vezettek be, amelyben lehetőség volt nem csak az elhunyt adatainak rögzítésére, hanem többek között a sírhely adatainak, a temetési időpontnak és szertartásnak a nyilvántartására, számla készítésére, gyászlap nyomtatására, valamint egyszerű és gyors keresésre az elhunyt neve, a parcella, a sor, illetve a sír alapján.
1995-1996-ban indult el az a kezdeményezés, amely a helyi temetőben hagyományos, fejfás parcella kialakítását, és ennek helyi értékvédelmét tűzte ki céljául. A hajdúböszörményi temetőművészet egyik jellemzője a csónak alakú fejfa, amelyen díszítőmotívumként a szomorúfűz és a napkorong jelenik meg. Jelenleg egy parcellába csak a hatályos helyi rendelet előírásainak megfelelően lehet temetkezni.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
