Szabályozott iparágak alatt azok az ágazatokat értendők, amelyek liberalizáció előtt vagy éppen alatt állnak, működésüket ágazati szabályozó hatóság felügyeli, és szabályozásukat jelentős közpolitikai szempontok befolyásolják, tekintettel arra, hogy alapvető szolgáltatásokat biztosítanak az állampolgárok számára. Ezen szempontoknak a távközlési, postai, vasúti, légi közlekedési, vízszolgáltatási, gáz és villamos-energia szektor felel meg.
A versenyjog szabályozott iparágakban való alkalmazhatóságának kérdése rendszerint egyfelől a versenyjog által védett közérdeken esett sérelem párhuzamos, szabályozóhatóság általi esetleges orvosoltsága, másfelől annak kapcsán merül fel, hogy a szabályozás elvonja-e a versenyjogi fellépéséhez szükséges autonómiát.
Ebben a cikkben néhány közelmúltban hozott magyar[1] és közösségi[2] ügy alapján vizsgálom, hogy a magyar joggyakorlat miként tekint két közigazgatási szerv ugyanazon magatartás miatti párhuzamos eljárására, milyen lehetőségei vannak a két szabályozás egymást kiegészítő viszonyának biztosítására, vagyis a szükségtelen párhuzamok elkerülésére a magyar jogban, továbbá mely állami intézkedések alkalmasak a versenyjogi felkelősségre vonáshoz szükséges autonómia elvonására és milyen lépések tehetők ellenük.
A Legfelsőbb Bíróság egy döntésében[3] megjegyezte, hogy "a különböző jogszabályokban meghatározott, különböző célból és hatáskörben eljáró szervek párhuzamos eljárása eredményezheti ugyanannak a tevékenységnek a másfajta felelősségi rendszerben történő elbírálását". Ennek megfelelően hangsúlyozta a GVH Vj-195/1992. sz. alatti ügyben hozott döntésében, hogy a különböző hatáskörű hatóságok azonos tényalapú, de más jog érvényesítése miatti eljárását a védett érdekek eltérő volta indokolja. Egyúttal utalt a Legfőbb Ügyészség állásfoglalásra,[4] amely szerint a párhuzamos eljárás szükségszerű velejárója a teljes körű érdekvédelemnek. Ugyanez a teljes körűség - természetesen, ha nem szükségtelen - az elektronikus hírközlés tekintetében a liberalizáció sikerének zálogát adja.[5] A Bizottság is hangsúlyozza, hogy az elektronikus hírközléspiaci szabályozás és a versenyjog egymást kiegészítő viszonyban vannak.[6] De erre lehet következtetni a Bizottság azon nemzeti szabályok elleni fellépéseiből is, amelyek a versenyszabályok távközlési ágazatban való alkalmazását zárták ki.[7]
A Vj-121/2003. sz. alatti eljárásban hozott döntésében is hangsúlyozta a GVH, hogy ugyanazon magatartás egyszerre több jogszabály rendelkezéseit is sértheti. "A hírközlési szabályozóhatóság a szabályozott piaci magatartásokat abból a szempontból vizsgálja, hogy a hírközlési szolgáltatók betartják-e a hírközlési jogszabályokban lefektetett szabályokat. A GVH-nak ebből következően nincs hatásköre annak megállapítására, hogy a szolgáltatók ezeket a szabályokat betartották-e vagy sem. A GVH az egyes szabályozási előírások szubsztantív elemeit nem érintően, jogosult a Tpvt. előírásainak betartásával kapcsolatban versenyfelügyeleti eljárást indítani. Ugyanerre természetszerűen nincs hatásköre a hírközlési hatóságnak."[8] "A GVH hatáskörét nem zárja ki önmagában az a tény,
- 183/184 -
hogy a 2001. évi XL. tv. (továbbiakban: Hkt.)[9] és a Tpvt. célja egyaránt a piac (jelen esetben a hírközlési piac) verseny elősegítése. E közös célt azonban egymást kiegészítően, a verseny más aspektusának szabályozásával segítik elő."[10]
A Vj-180/2004. sz. alatti eljárásban hozott döntésében a GVH szintén aláhúzta, hogy az ügyvédi törvényben biztosított törvényességi felügyelet nem eredményezi azt, hogy azokban az eljárásokban, amelyekben a Tpvt. a GVH hatáskörét állapítja meg, a hivatalnak ne lenne joga - a rá vonatkozó törvényi rendelkezések alapján - eljárást folytatni, és utólagos bírósági kontroll mellett döntést hozni.
A GVH fenti ügyekben kifejtett álláspontjai összhangban vannak a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 33. §-ának (2) bekezdésével, amely szerint a törvényben meghatározott versenyfelügyeleti feladatokat [a Tpvt. 86. § (1) bekezdése és a 43/G. § (1) bekezdésére figyelemmel ezek a Tpvt. 8., 10., 11., 21., és 24. §-aiba ütköző magatartások vizsgálatát jelentik] a Gazdasági Versenyhivatal látja el, így valamely magatartás fenti törvényhelyekbe ütközését is csak GVH állapíthatja meg.
Vagyis a különböző jogszabályokban meghatározott, különböző célból és hatáskörben eljáró szervek párhuzamos eljárása nem kizárt ugyanazon magatartással kapcsolatban, amely ugyanannak a tevékenységnek többféle felelősségi rendszerben történő elbírálását eredményezheti.[11] Miként azt a GVH a Vj-121/2003. sz. alatti ügyben hozott határozatában kiemelte, a versenyjog és elektronikus hírközlésszabályozás egy közös célt (verseny védelme) egymást kiegészítően, a verseny más aspektusának (fenntartható verseny kialakítása a szabályozóhatóság oldaláról, fogyasztói jólétet biztosító verseny a versenyhatóság oldaláról) szabályozásával segítik elő. Ez egyrészt összhangban van a közösségi szabályozás szintjén főszabállyá tett egymást kiegészítő viszonnyal, másrészt a bíróság is megerősítette. A Fővárosi Bíróság 2.K.31586/2004/5. sz. alatti ítélete szerint ugyanis: "tüzetesen áttanulmányozva az ítélet tényállási részében említett hírközlési hatóság által hozott határozatokat megállapítható, hogy a felperesi magatartás megítélése során versenyfelügyeleti szempontok nem kerültek értékelésre, a piaci döntés versenyjogi megítélése nem történt meg. [...] miután a hírközlési hatóság a felperes versenyjogilag minősülő magatartását nem bírálta, illetve nem is bírálhatta volna - el, és a megjelölt Hkt. rendelkezések a versenyhivatali eljárást nem zárták ki, a bíróság megállapította, hogy a felperes hatáskör hiányára hivatkozása nem volt megalapozott."
Egyébiránt a szabályozás és versenyjog viszonyának jogi megítélése egyező lehet a nemzeti és közösségi versenyjog viszonyrendszeréhez.
Az Európai Bíróság a Walt Wilhelm ügyben[12] a párhuzamosan folyó tagállami, illetve közösségi eljárásokra vonatkozóan kimondta, hogy a ne bis in idem nem zárja ki ugyanazon ügyben a nemzeti, illetve az uniós hatóság egyidejű eljárását, hiszen azok nem ugyanazon jogszabályokat alkalmazzák; a tagállami hatóság a tagállam belső jogát, a Bizottság pedig a Szerződés versenyjogra vonatkozó cikkeit. A Bíróság mindemellett aláhúzta, hogy az igazságosság általános követelménye szerint indokolt, hogy a Bizottság figyelembe vegye azon szankciókat, melyeket a tagállami eljárásban már kiszabtak a kérdéses vállalkozás terhére ugyanazon cselekmény alapján, amit egyébként (minthogy valamely tagállam határain belül) a Közösség területén követtek el. Erre nézve azonban kötelezettsége nincsen, mert a Bíróság hozzáteszi, hogy a Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követendő elrettentési cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a közös piacon végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák az EK-szerződésben meghatározott versenyszabályokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
