A tanulmányban vizsgált kérdések érzékeltetése érdekében indokolt egy feltételezett gyakorlati példa bemutatásával kezdenünk. A fogyasztó egy magyar nyelvű internetes oldalon - anélkül, hogy a honlapon szereplő tájékoztatót elolvasná - egy 70 000 Ft értékű digitális kamerát rendel meg. A készüléket a futárcég három hét múlva szállítja ki a részére, és az átvételkor derül ki, hogy a vételár mellett 8000 Ft-os szállítási költséget is ki kell fizetnie. Ennek ellenére a terméket átveszi, amelyhez egy francia nyelvű számlát kap mellékelve. A fogyasztó a csomagolás kibontása után veszi észre, hogy hiányzik a jótállási jegy és a magyar nyelvű használati-kezelési útmutató is. A terméket használatba veszi, ám a kamera egy hónap után meghibásodik, és a fogyasztó ekkor szembesül a ténnyel, hogy a francia honosságú eladónak Magyarországon nincsen vevőszolgálata, ahol fogyasztói panaszait, reklamációit bejelenthetné, így a terméket a szavatossági jogok teljesítése, kijavítás céljából a Franciaországban található szakszervizbe kell magas költségen visszaküldenie.
A feltételezett extrém példa halmozottan, de hűen mutatja be az elektronikus kereskedelemben a fogyasztókra leselkedő veszélyeket. Az utóbbi néhány évben Magyarországon is rendkívüli népszerűségre tett szert a webes értékesítés, a kiskereskedelmi forgalom egyre növekvő hányadát adja a virtuális üzletekben történő vásárlás. A hazai webáruházak (ide nem értve az aukciós portálokat) a GKIeNet adatai alapján 2006-ban 30 milliárd, 2007-ben pedig közel 45 milliárdos forgalmat értek el.2 Az online vásárlás - a példában bemutatott bizonytalansági és kockázati tényezők ellenére - egyszerűsége és a vele járó előnyök miatt a fogyasztók körében kedvelt vásárlási móddá vált, hiszen a fogyasztó a nap bármely órájában vásárolhat földrajzi távolság, mozgáskorlátozottság vagy egyéb okok (betegség, öregség) ellenére. A fogyasztónak nem kell személyesen felkeresnie a kereskedő üzlethelyiségét, nincs nyitvatartási időhöz kötve, valamint csekély időráfordítással a piacon elérhető ajánlatokat is könnyen össze tudja hasonlítani.
Az új értékesítési technikák kiemelt feladatokat rónak a fogyasztóvédelemmel foglalkozó állami szervek, elsősorban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság számára. A technikai fejlődéssel a hatóságoknak is lépést kell tartaniuk és fokozottan ellenőrizniük a webáruházak tevékenységét és a szolgáltatókat terhelő tájékoztatási kötelezettség betartását megelőzve, hogy a vállalkozásokban az a képzet alakuljon ki, hogy az Internet, a virtuális valóság egy szabálymentes, jogon kívüli tér, ahol a hatóságok felügyeletét elkerülve folytatható kereskedelmi tevékenység.
A magyar jogi szabályozás alapját két alapvető, az európai uniós jogharmonizáció keretében elfogadott jogszabály képezi. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: "Ektv.") és a távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: "Korm. rendelet") rögzítik az internetes kereskedelem folytatására vonatkozó, és a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogi kereteket. A webáruházak részére széles körű tájékoztatási kötelezettséget meghatározó jogszabályok alkalmazásával, valamint a fogyasztókat megillető elállási jog feltételeivel kapcsolatban számos jogértelmezési, jogalkalmazási kérdés merül fel. Hazai bírósági döntések hiányában a legfontosabb jogértelmezési kérdésekre a gyakorlati tapasztalatok alapján, összesen 215 hagyományos, nem elektronikus termékeket értékesítő webáruház honlapjának, és általános szerződési feltételeinek áttanulmányozása után, valamint a német bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának figyelembevételével próbálok a megjelent tanulmányban választ találni.
Az online értékesítésre, a webáruházak tevékenységére vonatkozó alapvető fogalmakat az Ektv. 2. § a) és f) pontja definiálja, amelyek együttes olvasata szerint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás olyan elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá, és amelynek célja áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje.
A fenti definíció alapján az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások egyúttal a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése alapján a távollévők között megkötött szerződések körébe is tartoznak, hiszen az Internet, a világháló olyan távközlő eszköz, amely - bár a példálózó felsorolásában az e-mail kivételével kifejezetten nincsen nevesítve - megfelel a Korm. rendelet 1. § (5) bekezdésében foglalt fogalmi meghatározásnak, és alkalmas a felek távollétében szerződés megkötése érdekében szerződési nyilatkozat megtételére és szerződéskötési akarat kifejezésére.
A virtuális üzletek a gyakorlatban csomagküldő tevékenységet is végeznek, hiszen a honlapon megrendelt árut a fogyasztó által megjelölt címre szállítják vagy szállíttatják. E két tevékenységet a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: "Kereskedelmi törvény") külön definiálja,3 de e két értékesítési mód szoros összetartozását a 2008. január 1-jén hatályba lépett új TEÁOR ’08 is kifejezésre juttatja, mivel a csomagküldő és internetes kereskedelmet közös, a 47.91-es szakágazati szám alá sorolva úgy rendelkezik, hogy ebbe a szakágazatba tartozó kiskereskedelmi tevékenységek keretében a vásárló az áru kiválasztását hirdetés, katalógus, webes információ, áruminta alapján vagy egyéb közvetett módon végzi. A vásárló megrendelését levélben, telefonon, vagy az Interneten keresztül (általában a weboldal által biztosított speciális úton) közli. A megvásárolt terméket vagy közvetlenül az Internetről tölti le, vagy fizikai valójában egyéb módon kapja meg.
Az internetes és a csomagküldő kereskedelem fogalmának megkülönböztetése korábban a tevékenyég végzésére előírt hatósági engedély és a - későbbiekben kifejtett - üzletfenntartási kötelezettség miatt volt indokolt. Magához az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás, mint információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásához ugyanis az előzetes engedélyezést kizárásának alapelve szerint az Ektv. 3. § (1) bekezdése nem követel meg előzetes hatósági nyilvántartásba vételt, ám a csomagküldő tevékenység végzését általános jelleggel jogszabály4 - a hatósági kontroll biztosítása érdekében - korábban a kereskedőnek a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal általi nyilvántartásba vételhez kötötte.
Az elektronikus kereskedelmi tevékenységet, a virtuális értékesítési módot több típusba sorolhatjuk. A leggyakoribb és legelterjedtebb megjelenési formának a virtuális üzletet (más néven webáruház, webshop, online shop, e-üzlet, netbolt) tekinthetjük. Webáruháznak egy honlap akkor minősül, ha a szerződéskötésre egy virtuális bevásárlás keretében, elektronikus formanyomtatvány (megrendelőlap) kitöltésével kerül sor. A virtuális bevásárlás magában foglalja a honlapon történő előzetes regisztrációt, a katalógusban való böngészés lehetőségét, a termék kiválasztását és virtuális kosárba helyezését, a kosár tartalmának frissítésének és törlésének lehetőségét, a teljesítési és szállítási feltételek kiválasztását, valamint a virtuális pénztárban való fizetést, és a megrendelésnek a szolgáltató részéről történő visszaigazolását. A megrendelt árut az értékesítő többnyire közreműködő útján (futárcég közreműködésével vagy postai úton) juttatja el a vásárló részére, de sok esetben lehetséges a termék átvétele a kereskedő működési engedéllyel rendelkező üzletében is. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések a webáruházakra nézve írják elő legszigorúbb tájékoztatási kötelezettséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
