1. A Budapester Forum für Europa március 5-én a Legfelsőbb Bíróság dísztermében a közigazgatási bíráskodásról szervezett konferenciát, amelyet Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyitott meg. Érdemben elsőként Somogyvári István szólt, aki az Igazságügyi Minisztériumban megkezdődött kodifikáció kapcsán beszélt a koncepcionális kérdésekről, valamint a szaktárca elképzeléseit meghatározó keretfeltételekről. A konferencián ismertetésre került a közigazgatási perrendtartás "nulladik" tervezete, amelyet Darák Péter legfelsőbb bírósági bíró készített el. A tervezet léte az államtitkár szerint még nem jelent állásfoglalást a külön törvény szükségessége felől - a Pp. XX. fejezetének bővítése ugyanúgy lehetséges megoldás lehet. A külön törvényi forma ebben a fázisban abban segít, hogy egyértelmű legyen: mekkora joganyagról van tulajdonképpen szó. Nézete szerint ez a döntés csupán formai kérdés. Felmerült a közigazgatási kollégiumok visszaállításának szükségessége: a jövőben várhatóan az ítélőtábláknál működnek e testületek majd.
2. Eckart Hien, a Német Szövetségi Közigazgatási Bíróság (Bundesverwaltungsgericht) elnöke saját bírósága gyakorlatának bemutatásához azt az utat választotta, hogy egy konkrét eset kapcsán beszélt a közigazgatási bíráskodás terjedelmét leginkább meghatározó kérdésekről. Elsőként a perindítási jogosultságról beszélt. Németországban a szubjektív jogsérelem elengedhetetlen feltétele a közigazgatási bírósághoz fordulásnak. A konkrét útépítéssel kapcsolatos jogeset kapcsán kiemelte, hogy a helyi önkormányzat csupán akkor támadhatja meg a határozatot, ha már kidolgozott településfejlesztési tervei válnak általa megvalósíthatatlanná. A természetvédő egyesületek pedig alanyi jog hiányában csak azért jogosultak perelni, mert ezt egy külön törvény lehetővé teszi: kereseti kérelmükben csak a természetvédelmi szabályok megsértésére hivatkozhatnak.
A kereshetőségi jog "tűfokán" bejutva a másik nagyon lényeges kérdés, hogy milyen terjedelemben vizsgálhatja a bíróság a közigazgatási határozatot. Itt nagyon tág tere volt korábban a német közigazgatási bíráknak, ami oda vezetett, hogy a településrendezési terveknek például több mint 80%-át megsemmisítették, mivel bármilyen apró eljárási hiba is okot adhatott erre. A szövetségi igazságügyi minisztérium erre a fejlődési tendenciára törvénymódosítással válaszolt: jelenleg a határozat megsemmisítése csak a döntésre kihatással lévő ("ursächliche") eljárási hibák miatt lehetséges. Így a felülvizsgálat terjedelme (németül Kontrolldichte, azaz ellenőrzési sűrűség) valamelyest csökkent, de még mindig az európai átlagot meghaladó mértékű - ez ellensúlyozza a kereshetőségi jog szűkre szabottságát. A mérlegelési jogkörben hozott döntéseknél is mérséklődött a kontroll mértéke: a bíró csak a mérlegelés kereteit vizsgálhatja, tehát ha nincs nyilvánvaló, súlyos mérlegelési hiba, akkor a bíró nem nyúlhat a közigazgatás döntéséhez.
E két kérdés vizsgálata szükségképpen elvezet Hien elnök úr szerint is ahhoz az alapvető jelentőségű kérdéshez, amelyről a közigazgatási bíráskodás születése óta folyik a vita, tudniillik hogy mi a célja a közigazgatási bíráskodásnak: az egyén jogainak a közigazgatással szembeni védelme, avagy a közigazgatási döntések törvényességének biztosítása. A német, szubjektív jogvédelmet biztosító megoldás nem biztosít minden esetet lefedő védelmet - ismerte be, de nézete szerint ez nem is lehetséges és szükséges. A közigazgatási bíróság közigazgatás feletti kontrollja már csak a kérelemhez kötöttség miatt is eseti jellegű: a jogrend számos egyéb eszközt is biztosít a közigazgatás ellenőrzéséhez, így pl. a felügyeleti jogkör, a panaszjog, a parlamenti petíció. Persze el kell ismerni, hogy a szubjektív jogvédelemnek is van bizonyos "felügyeleti funkciója": a bíróság eseti döntései orientálják a jogalkalmazási gyakorlatot.
A törvénytervezetet véleményezve még az ún. mintaperekről szólt Hien elnök úr, amelyet a német közigazgatási perrendtartásból vett át a magyar tervezet. Figyelmeztetett arra, hogy az azonos tárgyú kereseteknél csak akkor lehet egy kereset mintaperben való elintézésétől az eljárás gyorsítását remélni, ha a többi ügyet tárgyalás nélkül, végzéssel be lehet fejezni. Németországban egyébként erre a rendelkezésre alig hivatkoznak, informálisan persze az intézményt használják, de az ügyeket általában a keresetek visszavonásával intézik el a mintaper befejezését követően. Nézete szerint akkor igen hasznos a mintaper lefolytatása, ha bizonyos nagyberuházásokat úgy akarnak az ellenzők megakadályozni, hogy százával nyújtják be a kereseteket az engedély ellen.
Végezetül igen elismerően nyilatkozott a törvénytervezet egészéről, különösen kiemelve a rövid
- 213/214 -
határidőket és a kereset benyújtásának bíróságokat kímélő megoldását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
