Az önálló zálogjog jogintézményét a Ptk. 1996. évi módosítása vezette be, komoly érdeklődés azonban nem fogadta. A 2000. év végéig a közjegyzők által nyilvántartásba vett 35214 zálogjogból mindössze 215-öt tett ki az önálló zálogjogok száma. (Az ingatlanokon létesített önálló zálogjogok mennyiségére nincs adatunk.)
A mellőzés oka nyilván a hiányos és értelmesnek aligha nevezhető szabályozásban rejlik. A Ptk. új 269. §-a a szabályozást megérthetővé tette. Bár számos kérdés továbbra sem világos, addig eljutottunk, hogy meg lehet vonni azt a kört, amelyen belül a szerződő felek a zálogjognak ezt a fajtáját elegendő biztonsággal használhatják.
a) Az önálló zálogjog lényege abban van, hogy a zálogjog a zálogtárgyat "személyes követelés" nélkül terheli. Ez a fogalom arra a kötelmi jogviszonyra utal, amelyből a zálogjoggal biztosított követelés származik, hiszen az önálló zálogjog célja sem lehet más, mint a jogosult követelésének biztosítása. A kötelmi jogviszony pedig csaknem mindig szerződés alapján jön létre. Ezért szokás alapszerződésről beszélni. Alapjogviszony mindig van az önálló zálogjog mögött. Még akkor is, ha a zálogkötelezett kötelezettségvállalása egyoldalú (például, ha a tulajdonos önálló zálogjog létesítésével ingyenes juttatásban kívánja részesíteni a zálogjogosultat, az ajándékozási szerződésnek egy fura esetével állunk szemben). Normális esetben azonban mindig olyan szerződés biztosításával találkozunk, amikor a felek valamilyen visszterhes szerződésből eredő pénzkövetelést (például kölcsön, vételár, vállalkozási díj) biztosítanak önálló zálogjoggal.
A személyes követelés hiánya tehát valójában azt jelenti, hogy az alapul szolgáló jogviszony (szerződés) és a zálogjog a kielégítés szempontjából elválik egymástól. A zálogjogosult követelését a szerződés alapján nem érvényesítheti, hanem a zálogszerződésben meghatározott összeg erejéig kizárólag a zálogtárgyból kereshet kielégítést. A zálogkötelezett egyéb vagyonából nem, még akkor sem, ha a zálogtárgy értékesítése nem sikerül, vagy a behajtott összeg a kielégítéshez nem elegendő. Az elválás azonban az eredeti zálogjogosult és a zálogkötelezett egymás közti viszonyában igazából mégsem történik meg teljesen. A zálogkötelezett ugyanis az eredeti zálogjogosulttal szemben az alapjogviszonyból eredő jogait és kifogásait minden korlátozás nélkül érvényesítheti. Ebben a vonatkozásban tehát a bíróság a zálogszerződés alapjául szolgáló kötelmi szerződés alapján fog dönteni.
b) Az önálló zálogjog előnye a zálogkötelezett szempontjából, hogy a jogosult kielégítési jogát a zálogtárgyra korlátozza, egyéb vagyontárgyaira nem lehet végrehajtást vezetni. A zálogjogosult előnye pedig abban van, hogy az önálló zálogjog átruházható.
Az önálló zálogjog átruházása lehetővé teszi, hogy a zálogjogosult követeléséhez annak esedékessége előtt jusson hozzá, és mentesüljön a végrehajtással járó vesződség és időveszteség alól. Ennek az üzleti forgalomban természetesen meglesz a maga (diszkontkamathoz hasonló) ára: követelésénél kisebb összegű ellenszolgáltatással kell megelégednie. Az átruházással változik az alapjogviszony jelentősége is: az ebből eredő jogokat az önálló zálogjog közvetlen megszerzőjének csak olyan "jogutódja" ellen lehet érvényesíteni, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte meg, vagy az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte.
Itt mindjárt felhívjuk a figyelmet: a "jogutód" fogalmának használata senkit se tévesszen meg. E szabály értelmezésénél a jogutódon nem csak azt kell érteni, akire a jogelőd jogai és kötelezettségei a törvény rendelkezésénél fogva átszállnak, hanem azt is, aki az önálló zálogjogot ellenérték fejében megszerezte (megvásárolta). Az önálló zálogjog létesítését a Ptk. új 269. §-a nem szabályozza, hanem a 251-268. §-ok rendelkezéseire utal. Ebből következik, hogy a zálogjog valamennyi fajtája önállóvá tehető, és a szerződéskötésre az adott fajtára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ide értve a zálogjogi nyilvántartásba, illetve az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés szabályait is.
Számos gyakorlati kérdést vet fel az önálló zálogjog átruházása.
Így különösen:
- Milyen módon lehet az önálló zálogjogot átruházni? A zálogszerződésre vezetett átruházó nyilatkozattal vagy külön szerződéssel? Az átruházó szerződés alakszerűségéről a törvény sehol sem rendelkezik. Elég-e akár a szóbeli megállapodás, vagy ellenkezőleg, még az egyszerű magánokirat sem elegendő, hanem csak az, amelyen a felek aláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja?
- Az ingó dolgot, illetve az ingatlant terhelő jelzálogjog, valamint a vagyont terhelő zálogjog esetén az új jogosultat be kell-e jegyezni a megfelelő nyilvántartásba? Ez azért is fontos, mert ha igen, akkor ebben a tekintetben részben megoldódik az átruházó szerződés alakszerűségének kérdése is.
A feltett kérdésekre a választ a zálogjogok fajtái szerint külön-külön lehet megadni.
A kézizálogjog létesítéséhez írásbeli szerződésre van szükség. Minthogy az önálló zálogjog átruházása változást hoz a jogosult személyében, úgy vélem, hogy az átruházásról szóló szerződést írásban kell megkötni, egyben elengedhetetlen a zálogtárgy átadása az új jogosultnak.
Az ingó dolgot terhelő jelzálogjogot és a vagyont terhelő zálogjogot létesítő szerződést közjegyzői okiratba kell foglalni, és be kell jegyezni a zálogjogi nyilvántartásba. Kétséges azonban, hogy az átruházás folytán a jogosult személyében bekövetkezett változás bejegyzése kötelező-e?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
