Az amerikai alkotmányjogi gondolkodásra a szociális jogoknak a kontinentális szemlélettől teljesen különböző, egyedi értelmezése jellemző, a legtöbb amerikai jogász számára ugyanis elképzelhetetlen a gazdasági és szociális jogok alkotmányba foglalása annak ellenére, hogy az utóbbi időben számos szövetségi törvény született a szociális jogok körében. Míg az Egyesült Államok szövetségi alkotmánya szövegszerűen nem tartalmaz szociális jogokat, az USA tagállami alkotmányaiban már megtalálhatók a gazdasági-szociális jogok, sőt több tagállami bíróság ezeket a jogokat bírói úton kikényszeríthetőnek tekinti, kialakítva az ezek érvényesítésére szolgáló eljárásokat.
Az amerikai alkotmányjogászok szerint az alkotmányos jogok már megfogalmazásuk alapján is a bírói úton való érvényesítésüktől függenek.[1] A bíróságok azonban csak a negatív jogokat képesek hatékonyan érvényesíteni: azokat a jogokat, amelyek tiltásokat fogalmaznak meg az államhatalom számára.[2] Rab Henriett ugyanakkor helyesen mutat rá arra, hogy a szociális jogok esetében is elkülöníthetünk negatív jogokat, így ezek bírói védelemben részesítése is elkerülhetetlen, vagyis az alkotmányba foglalásuk sem elképzelhetetlen.[3] Az amerikai jogalkalmazásban is némi hezitálás tapasztalható, több ítélet a szociális jogok zömét legalább közjogi alanyi jogként elismeri.[4] Az amerikai alkotmányjogászok számára sem ismeretlenek a pozitív jogok, azonban nem tartják szükségesnek azok alkotmányba foglalását. Többen úgy foglalnak állást, hogy az alkotmány minősége egyenesen arányos annak szűkszavúságával.[5] Cass R. Sunstein tanulmányában a szociális jogok szinonim fogalmának is tekinti a pozitív jogok fogalmát, ami - ahogy arra Rab Henriett rámutat - a kontinentális felfogáshoz képest egy szűkebb megközelítés.[6] Sunstein szerint "az alkotmányok úgy is felfoghatók, mint olyan dokumentumok, amelyek egészen konkrét és gyakorlati célok megvalósítására használhatóak, többek között arra, hogy a politikai folyamatok során a legnagyobb valószínűséggel felmerülő problémákkal szemben előzetes védelmet biztosítsanak"[7]. Azoknak az amerikai tudományos gondolkodóknak, akik azzal érvelnek, hogy a szociális a jogok levezethetők az amerikai alkotmányból[8], nem volt gyakorlati hatásuk.[9]
Louis Henkin a következőképpen jellemezte a szociális jogok védelmét az Egyesült Államokban: "Nem lehet kétséges, az Egyesült Államok ma jóléti állam, de azt nem az alkotmány kényszeríti ki. Valójában erős alkotmányos ellenállás ellenére vált azzá, a föderalizmus és ironikus módon az egyéni jogok - a gazdasági szabadság és a szerződési szabadság - egy fél évszázadon át visszafogták a jóléti államot, és alkotmánykiegészítésre volt szükség a progresszív jövedelemadó bevezetéséhez, ami annak bevezetéséhez elengedhetetlen. […] Elméletben a Kongresszus valószínűleg akarata szerint megszüntethetné a jóléti rendszert, és a tagállamok így járhatnának el a közoktatással. Ez azonban csak elmélet. A jóléti rendszer és más, a törvényhozás által nyújtott jogok, így a magánéleti faji
- 126/127 -
diszkriminációval szembeni védelem, közel alkotmányos szintű szilárdságot nyertek."[10]
Önmagában az a körülmény, hogy az USA alkotmánya nem tartalmaz szociális jogokat, korántsem jelenti azt, hogy a szociális jog mint részesedési jog ideája és ezzel együtt az állammal szemben valamilyen szintű igény ne lenne jelen.[11] Az állammal szembeni részesedési jogok eredeti forrása részben az ún. right to safety intézménye volt, annak ellenére, hogy már a Függetlenségi Nyilatkozat sem tartalmazta ezt a kitételt, habár az előzetes tervezetekben hasonló megfogalmazás szerepelt.[12] A right to safety gondolata egyébiránt már viszonylag korán tükröződött az Egyesült Államok szociális jellegű jogalkotásában is.[13] Ennek oka abban is kereshető, hogy a kezdetekkor nagy jelentősége volt a social contract or compact teóriának, amelyet minden feudális béklyó nélkül értelmezhettek, illetve alakíthattak.[14] E társadalmi szerződés egyik következményének tekinthető az a felfogás, amelynek értelmében az embert természetes jogán megilleti a védelmi igény az állammal szemben, elhatározásától, illetve szándékától függetlenül.[15] Ez egyben ugyan az egyénnek az állam alá rendelését is jelentette, de az állam védelmi kötelezettségét is megalapozta.[16] Többen utalnak azonban egy bizonyos ellentmondásra, amely e jogok kettős természetéből adódik: e jog egyrészről jog előtti, mondhatni retrained right, másrészről positive right.[17]
A szociális jogok részesedési jog jellegét illetően kiindulópontként az alkotmány 1. cikkely 8. §-ának első bekezdésében található ún. Welfare Clause értelmezése szolgálhat.[18] A szöveg értelmében: "A Kongresszus hatáskörrel bír adók, vámok, illetékek és járulékok kivetésére, adósságok kifizetésére, az Egyesült Államok közös védelmére és általános jólétére vonatkozó rendelkezések meghozatalára…" Kiss György kérdésként veti fel azonban, hogy az általános jólét biztosítása mit jelent, ti. egyrészről megfogalmazható állam-, illetve kormányzati célként, ebben a kontextusban pedig a general welfare biztosítása csupán azt jelenti, hogy az államnak törekednie kell azoknak a feltételeknek a biztosítására, amelyek ezt a célt elősegítik.[19] Többen rámutatnak arra, hogy a general welfare klauzulája nem választható le az alkotmány idézett cikkelye tartalmának többi részétől, így különösen nem az ún. taxing and spending powertől.[20] Ez azt jelenti, hogy az államnak nincs arra sem felhatalmazása, sem pedig kötelezettsége, hogy mindazokat a rendelkezéseket meghozza, illetve intézkedéseket megtegye, amelyek az általános jólét biztosítása érdekében szükségesek lehetnek, sőt ebben a tekintetben a jelzett klauzulák éppen az állam hatalmának bizonyos korlátozását is jelenthetik.[21] Ennek a problémának az elemzése kapcsán Natelson James Madison kérdését idézi: What think you of (Hamilton’s) commentary […] on the terms "general welfare"? [22]
A general welfare clause az egyik - de nem kizárólagos - alkotmányos pillére a modern amerikai szövetségi jóléti állam ideájának.[23] Ezt a klauzulát szinte minden szerző az amerikai alkotmány 1. cikkely 8. §-ában meghatározott többi klauzulájával veti össze, illetve értelmezi együtt.[24] Natelson a jóléti klauzulát a commerce clause-zal[25] összefüggésben akként minősíti, hogy míg a kereskedelmi klauzula megalapozza a legtöbb ún. függő, illetve kialakítandó szövetségi szabályozást a kereskedelem relációjában, addig a jóléti klauzula magában foglalja a szövetségi költségvetési hatalom[26] lehetőségeit és korlátait, valamint az ehhez kapcsolódó szabályozás feltételrendszerét.[27]
Megállapítható, hogy a szociális jogok mint részesedési jogok közvetett módon megtalálhatóak az amerikai alkot-
- 127/128 -
mányban, azonban e jogok jogi természete ebből a tényből még nem határozható meg, ami dilemmaként tükröződik a jogirodalomban is.[28] Az egyik fő kérdés az, hogy a szociális jogok tartalmaznak-e pozitív magatartásra irányuló kötelezettséget az állammal szemben.[29] Ugyan az uralkodó álláspont az, hogy a szociális jogok nem keletkeztetnek igényt az állam konkrét beavatkozására egy adott, meghatározott esetben, ugyanakkor a szociális jogok teljes hatástalanságát sem lehet állítani.[30] Többen annak az álláspontjuknak adnak hangot, hogy e jogok nem csupán az alapvető szükségletek kielégítésére irányulnak, hanem olyan ellátásra, segítségnyújtásra, illetve támogatásra, amely valakit az adott társadalomban elfogadott megfelelő életvitel, illetve jólét folytatására alkalmassá tesz.[31] Kétségtelen, hogy ezáltal még szintén nem adtunk választ arra, hogy milyen módon, milyen jog, illetve igény alapján illeti meg a rászorultat a jelzett támogatás, továbbá arra sem, hogy ez adott esetben miben nyilvánul meg. [32]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
