A felperes keresetlevelében előadottak szerint az alperesi kft. őt törvénysértő taggyűlési határozattal zárta ki a társaságból. Kérte a határozat hatályon kívül helyezését.
A per adataiból kitűnően a jelen per alperese - csupán három számmal korábbi iktatószámú választottbírósági keresetlevélben - felperesként kérte, hogy a Választottbíróság helyezze hatályon kívül az 1997. évi CXLIV. törvény (új Gt.) 49. §-a alapján a felperest (vagyis a jelen per alperesét) kizáró 1998. októberi taggyűlési határozatot. Ennek a pernek az adatai szerint bár az új Gt. 299. §-a (2) bekezdésének megfelelően a tagok társasági szerződésüket még nem módosították ugyan, de 1998 októberében az új Gt. már hatályban volt. Ezért a felperes álláspontja szerint a társaságnak módjában állott a kizárás tárgyában bírósági per útján vagy taggyűlési határozattal intézkednie. Ezt figyelembe véve hozott a taggyűlés kizáró határozatot és terjesztett elő egyben keresetet a bírósághoz a kizárás hatályossá nyilvánítása érdekében. A kizáró taggyűlési határozat meghozatalakor nem volt még ismert a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata arra vonatkozóan, hogy addig, amíg a társaságok nem igazítják társasági szerződéseiket az új Gt. szabályaihoz - többek között a kizárást is - a régi Gt. szerint kell eljárniuk.
A Választottbíróság a korábbi iktatószámú pert végzéssel megszüntette, minthogy annak felperese (a jelen per alperese) keresetét visszavonta. Ilyen körülmények között az utóbb indított, későbbi iktatószámú vagyis a jelen ismertetés tárgyát képező per maradt folyamatban. Ennek tárgya a régi Gt.-re alapított kizáró taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése.
E jelen per alperese mind a fentiekben említett korábbi, mind az újabb perben arra hivatkozott, hogy az ezúttali felperes nem tagja az ez idő szerinti alperes kft.-nek, mert üzletrészét értékesítette, amiről az alperes csak a kizáró taggyűlési határozat meghozatala után értesült.
A felperes szerint a kizáró taggyűlési határozat már az okból is érvénytelen, hogy a taggyűlési meghívóban napirendi pontként nem "tagkizárás" hanem "Eljárás kezdeményezése XY (ez a megjelölés az alperest jelzi) kizárására vonatkozó kérelemmel kapcsolatban" megfogalmazás szerepelt. Ettől eltekintve jogszabályellenes, hogy a taggyűlés - ahelyett, hogy a kizárásra irányuló per megindításáról rendelkezett volna - mindjárt maga a kizárás tárgyában határozott.
Ezt a felperesi észrevételt az alperes azzal igyekezett elhárítani, hogy a jogbizonytalanságra tekintettel volt kénytelen mindkét Gt.-nek egyaránt megfelelő határozatot hozni.
A felperes a kizáró taggyűlési határozat érdemi helytállóságát is vitatta. Az alperes ugyanis a kizárás indokául - az alperesnek "a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné" - azt hozta fel, hogy a felperes az alperes tulajdonát képező ingatlanra biztosítási intézkedést jegyeztetett be.
A Választottbíróság a felperes keresetét alaposnak találta, az alperesi kizáró taggyűlési határozatot hatályon kívül helyezte.
A Választottbíróság az ítélet alapjául a régi Gt. idevágó szabályait tekintette, minthogy az alperesi társaság tagjai társasági szerződésüket még nem igazították hozzá az új Gt.-hez (az új Gt. 299. §-a).
A felperes által szóvá tett formai hibáknak nem tulajdonított az alperes terhére ügydöntő jelentőséget, mert a kérdéses taggyűlés az új Gt.-ben biztosított átmeneti időben történt, és így némi jogbizonytalansággal számolni lehetett. Elfogadható ezért az alperesnek az a magyarázata, hogy a jogbizonytalanság netáni hátrányos következményeinek kiparírozására a mindkét jogszabályhoz való alkalmazkodást választotta.
Nem volt alaposnak minősíthető ellenben az az indok, amivel a taggyűlési határozat felperest kizáró rendelkezésének alátámasztásául érdemben felhozott.
A meg nem cáfolt adatok szerint ugyanis a felek között nem csupán társasági szerződésen alapuló, hanem hitelviszony is fennállott. Ez utóbbiban a felperes, mint bankintézet volt a hitelező és az alperes az adós. Az a ténykedés, hogy a felperes hitelkövetelésére biztosíték szerzését szorgalmazta, és ennek érdekében biztosítási intézkedés foganatosítását kérelmezte, majd annak alapján követelését érvényesítse, a régi Gt. 182. §-a alapján semmiképpen sem minősíthető a társasági célok nagymértékű veszélyeztetésének.
A régi Gt. 182. §-ához fűzött indokolás és a szakirodalom világosan kifejezésre juttatta, hogy a kizárás csak súlyos kötelezettségszegés esetében alkalmazható kivételes eshetőség, és különösképpen nem a felek között keletkezett egyéb jogvita eldöntésére vagy megtorlásul szolgáló jogintézmény. ■
Visszaugrás
