I. A 2013. júniusi Külföldi Szemle az azonos nemű partnerek házasságával foglalkozott arra utalva, hogy Európában házassági jogi témában tudományos szempontból is ez a legaktuálisabb téma. Ez azóta sincs másképp, és különös apropója is van a jelenlegi szemlének: egy hazánkban szervezett nemzetközi konferencia. A Belga Nagykövetség Flamand Képviselete "Azonos neműek házassága Belgiumban; a törvénybe iktatás utáni első tíz év. Eredmények és tapasztalatok - európai kontextusban" címmel rendezett konferenciát 2013. július 5-én. A rendezvény célja elsősorban az volt, hogy előmozdítsa a demokratikus dialógust, azaz a fehér asztal mellett párbeszédet kezdeményezzen, méghozzá olyan módon, hogy jelen legyenek politikusok, jogászok, egyes közhivatalok képviselői egyaránt. Ennek a párbeszédnek a jelentőségét emelte ki André Hebbelinck, a Belga Nagykövetség Flamand Képviseletének vezetője. Témául jelen alkalommal az azonos nemű partnerek házassága szolgált, amely kétségkívül megosztja a társadalmat - nemcsak nálunk. A rendezvény magas szintű nemzetközi részvétel mellett zajlott. A konferencia első részében elsősorban a jogi szabályozás részleteire, annak változásaira mutattak rá az előadók, míg a délutáni ülésen politikai szempontok alapján járták körül az azonos nemű partnerek szabályozhatóságának kérdését.[1]
Paul Borghs, jogász, publicista az első tíz év tapasztalatairól számolt be.[2] Belgiumban már 1993-ban, illetve 1994-ben megfogalmazásra kerültek az első, parlamentben előterjesztett szabályozási javaslatok, 1996-ban pedig tartományi szinten bevezették az élettársak nyilvántartását. Ez még számottevően nem volt hatással a jogok és kötelezettségek szintjére, de szimbolikus jelentőséggel bírt és felkeltette a média érdeklődését. 1998-ban került beiktatásra az élettársi kapcsolatra vonatkozó új jogszabály. 2002 novemberében a szenátus elfogadta a házasság azonos nemű partnerek előtti megnyitását (46 igen, 15 nem szavazat és 4 tartózkodás mellett). 2003 januárjában a képviselőház is elfogadta az új rendelkezést (91 igen, 22 nem szavazat és 9 tartózkodás mellett). 2003. június 6-án kötötték meg az első nem különneműek közötti házasságot.
A 2003. február 13-án kihirdetett jogszabály nagyon egyszerűen fogalmazott, kimondta, hogy mind különnemű, mind azonos nemű személyek házasságot köthetnek egymással, igaz, az utóbbi esetre nem lehetett alkalmazni a házasság valamennyi jogkövetkezményét. Az Alkotmánybíróság 2004. október 20-án hozott az azonos nemű partnerek házassága jogszerűségének tárgyában döntést. Megállapították, hogy nem indokolt ennek az intézménynek a hatályon kívül helyezése, több okból sem. Részben azért, mert a polgári házasság ma már elsősorban két személy tartós életközösségét jelenti, és nem feltétlenül és minden esetben gyermek fogamzását; részben azért, mert az állam és egyház elválasztásának következményeként a polgári házasság valóban nem azonosítható az egyházi házassággal; részben pedig azért, mert a polgári házasság azonos nemű személyek előtti megnyitása semmiképpen nem vonja el a különnemű partnereket attól, hogy egymással házasságot kössenek.
Belgiumban is felvetődött kérdésként, hogy miért ne lenne elegendő a bejegyzett partnerkapcsolat intézménye, mi indokolja az azonos nemű partnerek házasságának szükségességét. Ezt az előadó is az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásával indokolta, továbbá utalt arra, hogy nem lehet racionális oka annak, hogy egy olyan intézmény kerüljön bevezetésre (mint a bejegyzett partnerkapcsolat), amely lényegi jogkövetkezményeit tekintve megegyezik a házassággal. További érvként hivatkoznak jellemzően arra, hogy a házasság azonos nemű partnerek számára történő lehetővé tétele a legegyszerűbb jogi megoldás, valamint - nem jogi indokként - arra, hogy a különneműek és azonos neműek tartós párkapcsolatának különböző megnevezése stigmatizáló hatású.
Azzal kapcsolatban, hogy miért különösen fontos az azonos nemű partnereknek a házasságkötés lehe-
45/46
tősége, példaként utalt az öröklési illeték mértékére, mely házastársak esetén nagyságrendekkel alacsonyabb, mint házasságon kívül együttélő személyeknél. Hasonlóképpen szoktak hivatkozni arra, hogy számos társadalombiztosítási jutatásban, állami ellátásban kedvezőbb feltételek mellett részesülnek a házastársak; biztosabb a jogi helyzetük akkor, amikor partnerük egészségügyi intézményben történő ellátásáról van szó, s rendszeresen a megbélyegzettség okozta problémákra.
Ami az adatokat illeti, tíz év elteltével már állnak rendelkezésre bizonyos statisztikák. 2003-ban 854 házasság jött létre azonos nemű partnerek között, azóta ez a szám évi 1000-1100 házasságkötés körül alakul, 2012-ben például 1052 ilyen házasságot kötöttek. Az összes házasságnak megközelítőleg 2,5%-át kötötték meg azonos nemű partnerek. Ami a férfi, illetve női partnerek házasságainak arányát illeti, noha a férfiak egymás közötti házasságai az azonos neműek között megkötött házasságoknak minden évben nagyobb hányadát teszik ki, mint a nők közötti házasságok, túlzottan nagy eltérések nincsenek (férfiak között 2012-ben 543, nők között 509 házasságot kötöttek meg.) Az első három évben a nők egymás közötti házasságai alacsonyabb számarányt produkáltak, lényegesebb mértékben a férfiak kötötte házasságok száma alatt maradtak - az, hogy 2006-tól a nők közötti házasságok aránya majdnem a férfiakéval azonos, talán a közös örökbefogadás lehetősége bevezetésének az eredménye.
A bontást illetően összességében a megkötött azonos neműek közötti házasságoknak a 12%-a végződött így; 2011-ben 247, 2012-ben 261 bontásra került sor. Egyértelműen kitűnik a statisztikai adatokból, hogy nők nagyobb arányban bontják fel a házasságot, mint férfiak (2012-ben 108 férfiak közötti házasság, 153 nők közötti házasság végződött bontással); az előadó ezt esetlegesen annak tulajdonítja, hogy a nők több gyermeket nevelnek és talán ezért gyakoribbak a gyermeknevelésből adódó konfliktusok. Összességében a belga szabályozás tíz éve alatt az azonos nemű házasságkötések 46%-a nők, 54%-a férfiak között; a bontások 58%-a nők, 42%-a pedig férfiak között történt.
A melegek iránti elfogadottság mértékét tekintve az European Social Survey több országra kiterjedően végzett felmérése szerint Belgiumban 2003 és 2010 között nőtt az elfogadottság mértéke. A kutatások szerint az idősebbek, férfiak és alacsonyabb iskolázottságúak inkább elutasítják ezt a nemi irányultságot, mint a fiatalabbak, nők, illetve magasabb képzettségűek. Az előadó külön kiemelte, hogy azoknak az országoknak a válaszadói, ahol ismerik a bejegyzett partnerkapcsolatot vagy az azonos neműek házasságát, nagyobb elfogadottságot mutattak a melegek irányába, mint azokban az országokban, ahol ezek az intézmények nem ismertek, s további figyelemre méltó eredmény, hogy ott, ahol az azonos neműek számára a házasságkötés engedélyezett, nagyobb az elfogadás mértéke, mint ott, ahol "csak" bejegyzett partnerkapcsolatot létesíthetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
