Egyes földterületek határvonalának pontos meghatározása, kimérése, majd térképi formában való megjelenítése, mint a földmérők, a térképészek, a térinformatikusok munkája olyan emberi magatartás, amely magánjogi joghatások kiváltására alkalmas. A jogtudomány az ilyen emberi tevékenységet a jogilag jelentős jogszerű emberi magatartások között, azon belül pedig a jogrendező magatartások között helyezi el. A földmérői és térképészeti tevékenység nagy része nem irányul joghatás, azon belül közjogi, még kevésbé magánjogi joghatás kiváltására. Közjogi és kiemelten magánjogi joghatások kiváltására irányul azonban az állami alaptérkép elkészítése, amely az ingatlan-nyilvántartás számára készül, s amelyen a földrészletek határvonala és helyrajzi száma szerepel.1
Általános társadalmi igény, hogy az alaptérkép hűen tükrözze a valóságot és a térkép tartalmában bekövetkező változások rögzítése mihamarabb megtörténjen. Annak érdekében, hogy a földmérési alaptérkép a természetbeni, valósághű állapotot tükrözze, a település felmérésében a lakosságnak aktívan közre kell működni. Ez viszont csak akkor várható el, ha erről a tevékenységről tudomást szerez. Ezért írja elő a törvény, hogy a település új alaptérképének elkészítéséről a helyi önkormányzat a lakosságot tájékoztatja.2
A lakosság aktív közreműködése abban nyilvánul meg, hogy a tulajdonát képező földrészlet határvonalát, illetve annak töréspontjait köteles megjelölni és egyben nevét és lakáscímét jól látható módon feltüntetni. Ezzel a cselekménnyel ugyanis nem kívánatos vitákat, illetve helytelen méréseket lehet megelőzni. Amennyiben a tulajdonos a felhívásnak nem, vagy hibásan tesz eleget, akkor a felmérést a természetbeni állapotnak megfelelően kell elvégezni. A tulajdonosnak felróható mulasztásából fakadó térképezési, területszámítási hibák, illetőleg az ebből származó költségek a földrészlet tulajdonosát terhelik, amelyet a körzeti földhivatal határozattal állapít meg.
A terület felméréséből, térképezéséből vagy területszámításából adódó hibákat a körzeti földhivatal az alaptérképen, illetve a területjegyzékben bármikor, hivatalból is kijavíthatja, természetesen az államigazgatási eljárás előírásainak megfelelően, a tulajdonos egyidejű értesítése és a jogorvoslat biztosítása mellett.
A hibajavítási lehetőséget azért szükséges biztosítani, mert az elkészült térkép tartalmának vizsgálata mintavételes eljárással történik, így abban természetszerűleg rejtett hibák is előfordulhatnak. A hibajavítás azonban a természetbeni, valóságos birtoklási viszonyokat nem változtathatja meg, az csak bírósági, hatósági határozattal, vagy az érintett tulajdonosok egyetértésével valósulhat meg.
A telekkönyvi, illetőleg ingatlan-nyilvántartási irodalomban, gyakran előforduló állítás a nyilvánköny-vek közhitelességének a valóságos állapottal való tartalmi összekapcsolása.3 A térkép valósággal egyezőségének fogalma mögött valójában viszonyítási helyzetet kell értenünk, nevezetesen egyfelől a térképen feltüntetett állapot, másfelől a ténylegesen fennálló, az ingatlan természeti, fizikai tulajdonságainak egymáshoz való viszonyát.
A kettős nyilvánkönyvi rendszerben, ahol az ingatlanok természeti azonosító jegyei, illetőleg az ingatlanokra vonatkozó jogok elkülönült nyilvánkönyvezés tárgyai, ott a fogalmak összemosása nem alakul ki.4 A közhitelességnek a nyilvánkönyv egészéhez való hozzárendelése nem számol azzal a helyzettel, hogy mi a közhitelesség tartalma, ha a részek mást és mást tanúsítanak.5 A nyilvánkönyvi joghatások nem kizárólag a főkönyvi, illetőleg a tulajdoni lap által hordott tartalomhoz kötöttek, mégis a nyilvánkönyvi célnak alárendelten a joghatások a nyilvántartás centrumához kapcsolódnak. A nyilvánkönyvek más részei kiegészítő joghatásokat mutatnak fel, a nyilvánkönyvi főkönyvhöz képest.6
Az egységes ingatlan-nyilvántartás közhitelessége kifejtésekor ennek megfelelően mindig fennáll az a veszély, hogy - egyfajta tévedések vígjátékaként - többen mást, illetőleg ugyanazt értik a közhitelesség fogalma alatt. Tegyük hozzá azonnal: mind a két esetben rosszul teszik.7
Ha ugyanazt értik a jogok bejegyzéséhez fűződő közhitelesség tartalmán, mint az ingatlan területe, határvonala, művelési ága stb. tekintetében, akkor azért tévednek, mert a jogok, tények esetében fennálló jogi fikciós tényállást azonosítják a természetbeni állapotra vonatkoztatott deklarációval. Az ugyanazon fogalom használat mögött egy jogi fikció, illetőleg egy fizikai jelenség különbözősége húzódik.8
Ha a közhitelesség fogalma alatt különböző tartalmi jegyeket értenek, akkor azzal az a baj, hogy az a jogszabályok normaszövegéből nem következik. A fogalom többes jelentése éppen annak lényegét vonja kétségbe, magát a jogi fogalmat teszi értelmezhetetlenné, következésképpen értelmetlenné.
Ez az oka annak, hogy körbejárjuk a közhitelességnek és a valósággal egyezőségnek a kapcsolatát, kísérletet téve arra, hogy megtaláljuk a tartalmi összekapcsolódás okát, gyökereit, igazolhatóságát vagy téves voltát.
A telekkönyvi rendszerű nyilvánkönyvek a jogváltozást megtestesítő és hordozó okiratokat a nyil-vánkönyvi segédfunkciót betöltő okirattárba helyezik. Ennek alapján a nyilvánkönyvhöz jogszabály által kapcsolt joghatások, maga nyilvánkönyvi joglátszat is a nyilvánkönyv centrumához kötődnek, amelyeket csak kiegészítenek a nyilvánkönyv "segédrészei".
A telekkönyvi joghatásoknak a telekkönyvi részek összességéhez való kapcsolása a telekkönyvi jóhiszem kapcsán jelenik meg.9 A megközelítés azért meglepő, mert a telekkönyvi főkönyvi elv alapján a joghatások magához a telekkönyvi bejegyzettséghez, azaz a telekkönyvi betéthez kapcsolódnak, leválnak az okiratokról. Ha a telekkönyvi okirattár és a telekkönyvi betét más jogállapotot mutat, akkor a főkönyvi állapothoz rendelt joglátszat alapján igazodhat el e jogkereső a forgalomban.
A telekkönyvi térkép, mint származékos joghatású térkép telekkönyvön kívüli joghatásokat hordoz, nem része a telekkönyvnek. A telekkönyv közömbös a térképpel szemben, ráhagyja a joghatásokat, ezért a jogi tartalmon túl nem is vindikál magának tanúsító, igazoló erőt sem. A telekkönyv az ingatlan természeti adataira nem hiteles.
A szocialista telekkönyvi irodalomban a probléma fel sem merül, amely nagyrészt annak tudható be, hogy a telekkönyv megtűrt, lényegtelen jogintézménnyé, de facto látszattá válik.10 Nem is érinti az irodalom a térképi tartalom és a telekkönyvi betét ellentmondását, mégpedig jó okkal.
Az egységes ingatlan-nyilvántartás is különböző részekből áll, így a közhitelesség joghatása - a jogszabály szövegezése okából - annak egészére terjedne ki. A bejegyzési elvhez kötött közhitelesség csak a tulajdoni lap tartalmához köthető, mivel mind az Inytvr., mind az Inytv. alapján csak ott rögzül a bejegyzési elv. Az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok alapján tehát a térkép közhitelessége nem igazolható, az különálló deklaráció, amelyet a Ptk. 116. § (2) bek. nem támaszt alá az anyagi jog oldaláról.
Ha a nyilvánkönyvi közhitelességet függetlenítjük a bejegyzések hatályától, így a bejegyzési elvtől, akkor az Inytv.11 egyszerre eltérő jogi jelentőségű részekre ad egyszerre különböző hitelességet.12
Bár az ingatlan-nyilvántartás valóban több - jog szerint részben különböző hatású - részből áll, a polgári jogi dogmatika és joggyakorlat az ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolt joghatásokat a "nyilvánkönyvi főkönyvhöz", a tulajdoni laphoz, mint a jelbirtok hordozójához rendeli hozzá. A nyilvánkönyvi jogszabály ugyanis pontosan rögzíti, mit tartalmaznak az egyes nyil-vánkönyvi részek, így a bejegyzés joghatásai révén a tulajdoni laphoz, illetőleg a nyilvántartási térképhez kapcsolt joghatások egyértelműen meghatározhatók.
A két eltérő joghatásokkal bíró nyilvánkönyvi rész között az Inytv. 5. §-ában adja meg az eltérő tartalom esetére a jogvédelmi hatást, nevezetesen az adattartalom vonatkozásában azt a nyilvántartási térképhez ka-csolva. Az okirattárhoz kapcsolódó joghatások a tulajdoni lap segédfunkcióiban testesülnek meg, amelyek elsősorban a használati jogok esetén nyernek teret.
Az előbbiek alapján akár kiindulási pontként is rögzíthető alapkérdés: a nyilvánkönyv részévé, így tartalmává tett térképi határvonal egyáltalán nyilvánkönyvi bejegyzésnek minősül-e, és akkor ugyanazok a joghatások fűződnek-e hozzá, mint a tulajdoni lapon eszközölt szöveges bejegyzésekhez.13
Az állami földmérési adatok a földingatlanok tekintetében meghatározó jelentőséggel bírtak a jogszerzők számára is a jogok terjedelme szempontjából, ezért az adatoknak hűen tükröznie kell a természetben található állapotot.14 A nyilvántartott adatok természetbeni állapottal való egyezősége és ebből eredő kötelező használata alapvető rendező elv az állami földadó-kataszterben és a későbbi állami földnyilvántartásban.15
Az állami földnyilvántartásban a nyilvántartási tartalom közhitelessége, mint tanúsító erő a természetbeni állapottal való egyezőségen alapul, ez a hitelesség, mint bizonyító erő kiindulópontja, egyben mércéje.
A földnyilvántartás16 helyességének vélelme nem más, mint a természeti adatok megbízhatóságának tétele, amely egyben a bizonyítási terhet és kötelezettséget telepítő szabályt is jelenti.17 A hiteles tanúsító erő kiterjed18
- a földrészletetek helyrajzi számára,
- területére,
- művelési ágára,
- minőségére és kataszteri tiszta jövedelmére vonatkozóan.
A közhitelesség fogalmi megjelölés azért tűnik lényegi tévedésnek a jogalkotó részéről, mert egyfelől a metafizikai jelenségként értelmezhető jogokhoz, jogilag jelentős tényekhez, illetőleg másfelől a természeti adatokhoz az egységes tanúsító erő hozzárendelése valódi képtelenség. A képtelenség abban nyilvánul meg, hogy a joglátszat és a fizikai valóság látszatra ugyanazt a joghatást veszi fel, így egy kettős joglátszat alakul ki.
A természeti meghatározottságú adatok eltérése az okirati látszattól bármikor kiigazítható, ha ellentétbe kerül a jogot fakasztó tényekkel, mint a fizikai birtok ténye, illetőleg a tény alapjául szolgáló jognak. A valódi anyagi jogi állapot eltérése a nyilvánkönyvi joglátszattól viszont - a dologi jog kereskedelmi jogi penetrációja okából - fordított prioritási rend szerint nyer feloldást: a harmadik szerzők felé a joglátszaton alapuló szerzés védelemben részesül. A látszólag egységes joghatás tehát lényegében különböző.
A földmérési térképhez rendelt tanúsító erő ugyanis nem több mint az Áe. 51. és 52. §-a, illetőleg a Ket. 84-86. §-a szerinti bizonyító erő,19 amit senkinek nem jutott eszébe közhitelességnek hívni addig, amíg a Ptk. maga is a bizonyító erőt fogalmazza meg a közhitelesség lényegének. Ennél fogva a közhitelesség sokféle tartalmi megjelenése az azonos szóhasználat mögött valójában a Ptk.-nak köszönhető. Így válik minden bizonyító erő hiteles tanúsítást tartalmazó hatássá. A közigazgatási nyilvántartások is azonnal felveszik fogalmi készletükbe a közhitelesség bűvös szavát.
A nyilvántartás közhitelessége egyszerre a valóságos állapottal egyezőséget jelentő követelmény, és -törvényi ellentmondást rejtően - ehhez kapcsolt tanúsító, bizonyító hatás a nyilvántartásban feltüntetett adatok tekintetében. Ebből következően a nyilvántartásban feltüntetett adatot kell az ellenkező bizonyításáig valósnak tekinteni. Erre a tanúsító hatályra úgy lehet csak további jogokat alapítani, hogy annak időközben - akár természeti tényező okából, akár más okból - bekövetkezett változása kihat mindenkire. Ebből következően a valósággal ellentétes nyilvántartási állapotra hivatkozva senki nem részesül védelemben, jóhiszeműsége esetére sem.
A természeti meghatározottságú adatváltozások tekintetében a birtokállás megtekintése, megismerése után nem lehet jóhiszeműségről beszélni, hiszen ahhoz egyfelől meg kell ismerni a térképi tartalmat, amely önmagában annyira absztrakt tartalom, hogy természeti verifikációja nélkül értelmezhetetlen. Ha földrészlet - szinte soha be nem következő - helyszíni kitűzése megtörtént, akkor a fellépő eltérés esetén azonnal megszűnik a jóhiszemű jogszerzés mégpedig két okból: egyrészt tudottá válik a térképi joglátszattól való eltérő anyagi jogi helyzet, másfelől kétségessé válik a jogszerzés is, hiszen az absztrakt mivoltában nem tud térben kiteljesedni.
Ha még mindig a nyilvánkönyvi látszat rabjai maradunk, és azt szeretnénk rendező elvként fenntartani, akkor önellentmondásba gabalyodunk: a nyilvánkönyvi állapot hitelességének csökevényes volta miatt pedig a nyilvánkönyvi látszatra sem lehet hivatkozni.20
Az előbbieknek következménye kell, hogy legyen: az adatokhoz fűzött közhitelesség a jogokhoz és tényekhez rendelt joghatáshoz képest redukált, kizárólag eljárásjogi jellegű,21 a bizonyítási terhet és kötelezettséget az ellenérdekű félre telepítő, a természetbeni állapottal egyezőséget jelentő, bizonyító erőt adó joghatás. A közhitelesség ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy vita esetén, illetőleg más szerv vagy hatóság nyilvántartásával szemben a nyilvántartás adatait kell hitelesnek tekinteni és elfogadni.
A nyilvánkönyvi jog az egykor a telekkönyvben kifejlesztett jogvédelem helyébe, annak ellentéte, a statikus mozzanat védelmére helyezi a hangsúlyt, nevezetesen a naturális viszonyok változásainak naprakész nyilvántartásba vételére. A naprakészség, valósággal egyezőség, a közhitelesség fogalmi elemei olyan módon csúsznak egybe, hogy a nyilvánkönyvi változások bejegyzése kötelezővé válik minden bejegyzési tárgyra, a változások gyors átvezetése a jogosultságok alanyainak adminisztratív kötelezettségévé válik.
Az adatok körében nem a forgalmi mozzanatban fellépő jóhiszemű jogszerző védelme a közhitelesség jogintézményének lényege többé, hanem a természeti állapotokkal való egyezőséget biztosító puszta bizonyító erő, amely kiegészül az állami ellenőrzés biztosításának eszközével. Az ingatlan-nyilvántartási adatokra is kiterjedő közhitelesség az ingatlan-nyilvántartás kötelező használatának elvéből következik, és ahhoz szorosan kapcsolódik. Nem a jóhiszemű jogszerző védelmét jelenti. A közhitelesség pusztán azt jelenti, hogy vita esetén, illetőleg más szerv vagy hatóság nyilvántartásával szemben az ingatlan-nyilvántartás adatait kell hitelesnek tekinteni és elfogadni. Ez a tartalmi átértelmezés nem véletlen, hanem tudatos, a látszatvédelemről az adathelyességre, megbízhatóságra koncentrál.
Ez az oka annak, hogy az Inytvr.-ben az adatokra vonatkozó nyilvántartási "közhitelesség" megdönthető törvényes vélelemként nyer szabályozást.22 A feltüntetett adatot az ellenkező bizonyításáig kell valósnak tekinteni. Abban az esetben azonban, ha az adatváltozás időközben akár természeti tényező okából, akár más okból bekövetkezett, az kihat mindenkire, az azzal ellentétes állapotra senki nem alapíthat jogot, illetőleg kötelezettséget, és ennek alárendelten nem is részesül védelemben jóhiszeműsége esetére sem. A közhitelesség azt jelenti, hogy vita esetén, illetőleg más szerv vagy hatóság nyilvántartásával szemben a nyilvántartás adatait kell hitelesnek tekinteni és elfogadni. A közhitelesség nemcsak az említett adatokra, hanem azok alapját képező térképre is vonatkozik. A közhitelesség tehát a jogokhoz és tényekhez rendelt joghatáshoz képest redukált, kizárólag eljárásjogi jellegű, a bizonyítási terhet és kötelezettséget az ellenérdekű félre telepítő, a természetbeni állapottal egyezőséget jelentő, bizonyító erőt adó joghatás.
Az Inytv. 5. § (1) bekezdése alapján - hasonlóan a korábbi, telekkönyvi szabályozáshoz - a hiteles tanúsító erő a bejegyzett jogokra és feljegyzett tényekre terjed ki. Az Inytvr. a nyilvánkönyvben feltüntetett adatok fennállását is hitelesen tanúsítja. Az Inytv.-ben a dologi adatokra nem terjed ki a közhitelesség jogvédelmi hatása, de kiterjed a Ptk. szerinti közhitelesség bizonyító ereje.23 Az Inytv. rendszerében az adatokhoz a jogok és tények bejegyzéséhez fűzött bizonyító erőtől eltérő helyesség és valósággal24 egyezőség vélelme továbbá a kötelező használat elve fűződik. Az állami szerveknek
eljárásaik során a nyilvánkönyvben átvezetett adatokat kell felhasználni, azok bizonyítására nincs szükség.25 Nem kapcsolódik viszont az adatokhoz a közhitelesség jogvédelmi hatása, a jóhiszemű, ezen adatokban bízva jogot szerzőt nem illeti meg védelem, mert ez csak a közhitelesség tartalmát képezi.
Az ingatlan-nyilvántartás kétféle adatot tüntet fel: az ingatlan adatait26 és a bejegyzett jogosultak személyi adatait. A személyes adatok nem tartoznak a nyil-vánkönyvi tartalomba, így a jóhiszemű jogszerző ebben az összefüggésben nem számíthat védelemre, azok kívül esnek a közhitelesség jogvédelmi hatása hatókörén. A személyes adatoknál a nyilvánkönyvi jogosult rendelkezési joga érvényesül. A dologi adatok nyil-vánkönyvezési tárgyak ugyan, de mivel az adatváltozások meghatározóan természeti determinánsok körébe esnek, így nincs oka és alapja a nyilvánkönyvi látszat konzerválásának.
A dologi adatok az ingatlan-nyilvántartás részeiben is eltérhetnek. Az adatok helyessége az ingatlan-nyilvántartáson belül eltérhet akkor, amikor az ingatlannak tulajdoni lapon átvezetett területnagysága és a térképen ábrázolt határvonalon alapuló területnagyság eltér egymástól. Az eltérés közvetlenül érinti a tulajdonjogot, hiszen a terület határolja be az ingatlan tulajdonjogának és más jogoknak a tárgyi terjedelmét. Ebben az esetben a főkönyv tanúsító erejét a nyil-vánkönyvi térkép háttérbe szorítja, és a térkép tartalmát kell használni.
A magyar bírói gyakorlat már az Inytvr. alatt sajátos, az Inytvr. szabályaival ellentétes álláspontot alakít ki a nyilvánkönyvi adatok közhitelessége és a jóhiszemű szerző védelme viszonya kérdésében. Míg a jogok és tények tekintetében a közhitelesség jogvédelmi hatását érvényesíti,27 addig az ingatlan-nyilvántartási adatok esetén a közhitelességnek nem tulajdonít ilyen jogvédelmi hatást. Az adatok körében a hiteles tanúsítást, mint valóságos természeti állapottal való egyezőséget értelmezi. A bíróságok gyakorlatában az adattartalom melletti közhitelesség nem terjed sohasem a jóhiszemű harmadik szerző nyilvántartott tárgyi adatok szerinti jogszerzése védelmére. A különbségtétel a bírói gyakorlatban tetten érhető,28 de az Inytvr. alapján nem értelmezhető. Helyette inkább a bíróság ama - jogszabályellenes - meggyőződése konstatálható, hogy az adatokra a közhiteleség nem terjed ki.29 A bíróságok kiindulási pontként az Inytvr. 2. §-ában foglalt közhitelességi rendelkezésre hivatkoznak,30 majd megállapítják, hogy csak a jog és tény kijavítása, kiegészítése esetén kell a jóhiszemű jogszerző hozzájárulása; az ingatlan adataiban történt módosítás átvezetéséhez ilyen hozzájárulásra nincs szükség. A bírósági ítéletek az Inytvr. közhitelességi tartalmát megszüntetve őrzik meg. Bár a bírói gyakorlat a közhitelességet a nyil-vánkönyv egységére értelmezi, az adatok tekintetében nem alkalmazza, helyette a közhitelesség joghatásának az ingatlan-nyilvántartás részei szerinti tartalmi taglalása figyelhető meg, annak ellenére, hogy ilyen értelmezést az Inytvr. nem enged meg.
Az Inytvr. látszólag segédszerepbe kényszeríti a nyilvántartási térképet, azonban a térképészeti jogalkotás erről tudomást sem véve külön joghatásokat és azok feltételrendszerét dolgozza ki.31 Az Inytvr.Vhr. 107. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha időközben harmadik személy az ingatlanra jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás (kiegészítés) az ő jogát sértené, a kijavítás (kiegészítés) előtt a jogszerzőt nyilatkozatra kell felhívni. Ha a kijavításhoz (kiegészítéshez) a jogszerző nem járult hozzá, vagy nem nyilatkozott, saját hatáskörben kijavításnak (kiegészítésnek) helye nincs. Nincs szükség a jogszerző hozzájáruló nyilatkozatára, ha a bejegyzés kijavítása alapjául a földrészlet területének (határvonalának) felmérési, térképezési vagy területszámítási hibával összefüggő - a természetbeni állapotot nem érintő - kijavítása szolgál.
Az Inytv. szakít a térképi jogvédelmi hatások búvópatak jellegével és a közbizalmi szabályoknál önálló, a tulajdoni laptól eltérő alapjoghatásokkal ruházza azt fel, nevezetesen a kötelező használat, a bizonyító erő hatásaival, de nem kapcsol a térképhez harmadik személyt védő joghatást a térkép helytelen tartalma esetére. Ennek oka, hogy a fizikális birtoklást, pontosabban annak jeleit primér joghatásként tartja fenn, megőrizve az uralmi helyzet dominanciáját a forgalmi érdekkel szemben.
Ezt a kettős jogrendező érdeket az egységes ingatlan-nyilvántartás is kettős szabályozásban jeleníti meg.
A földmérési jogszabályok szerint az ingatlan-nyilvántartási térkép céljára a földmérési alaptérkép egyik, ún. nyilvántartási példánya szolgál, amely a többcélú és funkciójú térképnek egy funkciója. A földmérési alaptérkép az egyes földrészleteket mérethelyesen, valósághűen ábrázolja és közhitelesen tanúsítja. Ez a tanúsító erő nem több a bizonyítás terhét és kötelezettségét telepítő szabálynál.
Az alaptérkép akkor tanúsíthatja hitelesen a tartalmát, ha a természetben bekövetkezett változásokat a térkép32 egy kiemelt példányán - a nyilvántartási térképen - átvezetik. A "nyilvántartási térkép" elnevezés arra utal, hogy ez a térképpéldány szolgál a változások térképi nyilvántartására. Az Inytvr., csakúgy mint az Inytv. a változások átvezetésére a földhivatalt az érdekelt bejelentése alapján, az illetékes hatóság megkeresésére vagy hivatalból hatalmazza fel.
Jójárt33 szerint a földrészletek térképi határvonalára, a nyilvántartásban feltüntetett területnagyságára elvileg értelmezhető a közhitelesség, mivel az ingatlanra szerezhető jogok ehhez a két adathoz kapcsolódnak. Nem értek egyet abban Jójárttal, hogy nem kellően tisztázott a térképi határvonal szerint szerző jóhiszemű fél védelme. Tisztázott, de negatív értelemben: semmilyen mértékben nem védi a jóhiszemű jogszerzőt a jog.34 A jóhiszemű szerző törvényes védelméhez egy másik konkuráló joglátszat: a háborítatlan birtoklás tényén alapuló joglátszat szükséges. Jójárt felvetése valójában a telekkönyvi metafizika átültetését kéri számon a térképen, amely azonban egy erősebb érdek a fizikai uralom dominanciájának alávetett.
Az új földmérési jogszabály, az Ftv. 12. § (2) bekezdése megszünteti a több célú és több funkciójú térképből eredő azt a problémát, amely még a telekkönyvi, illetőleg földmérési alaptérkép kettőségéből következett, és az Inytv. hatályba lépésével is fennmaradt: nevezetesen a két térkép nem túl lényeges, de mégis eltérő tartalmát, és az ahhoz fűzött differenciálatlan joghatás, a hitelesség önellentmondását. Az Ftv. 12. § (2) bek. alapján digitális alaptérkép egyben a nyilvántartási térkép is. Egységes ingatlan-nyilvántartáshoz végre egyetlen térképünk áll rendelkezésre. Ezáltal a kettős térképi tartalom addig is elenyésző különbségei végleg megszűntek.
Az alapkérdés azonban változatlan: a nyilvánkönyv részévé, így tartalmává tett térképi határvonal egyáltalán nyilvánkönyvi bejegyzésnek minősül-e, és akkor ugyanazok a joghatások fűződnek-e hozzá, mint a tulajdoni lapon eszközölt szöveges bejegyzésekhez.35 A bírói gyakorlat erre a problémára igen sokszínűen reagál, egyszerre mellette és ellene is érvel, az egyedi döntések inkább a bíró igazságérzetének, semmint a jog világossága követelményének felelnek meg.36
A nyilvánosságra hozott legfelsőbb bírósági eseti döntésekben a térképi változásvezetés egyszerre bír a tulajdoni lapon történő bejegyzés joghatályával, illetőleg minősül csökevényes joghatályú adatváltozásnak.
A jogbejegyzéssel azonos hatályúnak minősíti a térképi határvonalon történő változás átvezetését a Legfelsőbb Bíróság egyik határozatában,37 ahol a térképi tartalomra is kiterjeszti az Inytv. 30. §-án alapuló kiigazítási kereseteket. "Ha a bejegyzés téves, a bíróságtól lehet kérni a bejegyzés kiigazítását. A bejegyzés akkor is téves, ha a területhatárok megjelölése történik hibásan, ilyenkor is helye van kiigazítási pernek." Igen figyelemre méltó a jogszabályi hivatkozás, amely az ingatlan-nyilvántartás közhitelességével összefüggésben értelmezi a kiigazítási perindítást.
Ettől eltérő, de a közigazgatási határozatok módosításának korlátját jelentő jogvédelem jelenik meg egy másik eseti döntésben, amely nem a nyilvánkönyvi jóhiszemű szerzésen alapuló jogvédelmet biztosítja, hanem ettől többet követel meg a jogszerzőtől, a megszerzett jog jóhiszemű gyakorlását: "térképezési és területszámítási hiba esetén a földhivatal időbeli korlátozás nélkül elrendelheti a kiigazítást, ha az a természetbeni használatot nem érinti".38 E bírói érvelésnek semmi köze a nyilvánkönyvi bejegyzésen alapuló jogvédelemhez, de a hatósági döntés korlátját kijelöli a megszerzett és gyakorolt jogosultság megváltoztatásában.
A bíróság a telekkönyvi elvű jogvédelemről áttér az igazgatási elvű, az idő múlásán, a jóhiszeműségen és a jog gyakorlásán alapuló jogvédelemre. A jogvédelem többlettényállási elemeket igényel, a térképi joglátszaton alapuló szerzés nem elegendő. Kell hozzá a birtokbavétel és a birtokban tartás, illetve mindkettő jóhisze-műsége.39
Ettől teljesen eltérően, egyszerű adatváltozásnak tekinti a térképi határvonalon történő változás átvezetését a Legfelsőbb Bíróság egy másik határozatában,40 ahol rögzítette, hogy az ingatlan térképi határvonalának kijavítása - az érdekelt harmadik személy hozzájárulásának hiányában - csak polgári perben érvényesít-hető.41 Ugyanez az érvelés jelenik meg a BH 1982. 381. számon közzétett eseti döntésben is, ahol az ingatlannyilvántartási jogvitában a tényleges birtokláshoz kell igazítani a korábbi telekkönyvi helyzetnek megfelelően az új térképet.42
Kérdéses ezek alapján milyen tanúsító erő fűződik ahhoz az adathoz, amely kérelemre, illetőleg hivatalból, határidő korlát nélkül, a jóhiszemű szerzőre is kiterjedő hatállyal "kijavítható."43 A természetbeni határvonal módosulásához kapcsolt változtatási korlát egyfelől a földmérési törvényből is következő szabály, miszerint a határvonal kijavítása nem dönt sem a tulajdonjog kérdésben, egyben birtokbavételre sem ad alkalmat. Úgy tűnik a hiteles tanúsító erő inkább kötődik a fizikai-természetbeni birtoklás joglátszatához, semmint a térképi határvonal közvetítette joglátszathoz.
A földmérési jogszabály, a földmérési hatósági gyakorlat, de maguk a bírói ítéletek is - szerintem igen helyesen - a természeti jelbirtoknak adnak prioritást a térképi látszathoz képest. Ebben a megítélésben alárendelt szerepet kap a jóhiszemű harmadik kereskedelmi jogi elvű védelme, az csak akkor nyer hangsúlyt, ha ahhoz a tényleges és háborítatlan, kétségbevonhatatlan fizikai birtoklás is társul.
Ebből ered a talán meglepő következtetés is. A hatályos jogban a térképi határvonal szerint szerző jóhiszemű fél védelme tisztázott, de negatív értelemben: semmilyen mértékben nem védi a jóhiszemű jogszerzőt a nyilvánkönyvi jog, ha csak egy jelbirtok, a térkép szerinti állapot támasztja alá a szerzést, de hiányzik a fizikai uralom a földrészleten. Ekkor a térképezési, felmérési vagy területszámítási hiba esetén44 a földhivatal a földmérési alaptérképet, a hozzátartozó területi adatokat hivatalból is, időbeli korlátok nélkül, a jóhiszemű szerzőre tekintet nélkül kijavíthatja.45
A térképi állapothoz, mint hiányos jelbirtokhoz tehát önmagában a jóhiszemű jogszerző védelme nem kötődik.
Kijelentésünk mindazonáltal nem több főszabálynál. Kivételes esetben a földmérési jellel körülhatárolt jelbirtok is jogvédelmet ad, de ez a jogvédelem független a jóhiszemű harmadik személy jogaitól: a bírósági határozaton alapuló térképi határvonal nyilvánkönyvi adatból a tulajdonjog természeti szelvényeként, mint bejegyzett jog jelenik meg, és megváltoztathatatlan. Ez a határvonal sajátos, más mint a pusztán a felek megegyezésén, a közigazgatási hatóság határozatán, netán a földmérő mégoly pontos mérésén alapuló határvonal, mert utóbbiak csak - állandó változtatásnak kitett -adatok. Többes rétegű tehát a nyilvántartási térképi határvonal. A felek megegyezésén és a telekalakítást jóváhagyó hatóság jogerős engedélyén alapuló határvonal szinte jogi határvonal, amely annyit jelent, hogy kötőerővel bír a felek horizontális, egymás közti, illetőleg vertikális, a hatósággal való jogvita esetén. Rela-tivizálódását a tényleges birtoklásnak a térképi határvonaltól tartós eltérése okozza, mert ebben az esetben a birtoklás ténye, mint konkurens jel keresztezheti jogvédelmi hatását.
Van tehát a magyar földmérési jognak, így a térképi jelbirtok tartalmának olyan szelete, amely a legteljesebb védelmet jelenti minden szerzőnek, és ez nem más, mint a bírósági ítéleten alapulóan meghatározott térképi határvonal. Ez a térképi határvonal az egységes térképen belül helyezkedik el, nem igényel külön nyilvántartást sem. Nem is hiszem, hogy erre különösen szükség lenne. Természeti jelek, mint joglátszatok a birtoklás jogfakasztó tényén alapulóan prioritást kell, hogy nyerjenek az önmagában vett térképi joglátszaton.
A fizikai birtoklás, mint az uralom ténylegességét tükröző tényállási elem jobban eligazít a tulajdonjog természeti kiterjedésének megítélésekor, mint egy absztrakt térképi vonal. A birtok ténye, mint fizikai jel elsődleges az okirat absztrakt tanúsító erejéhez képest.
Ennek a rendező elvnek felel meg a jelenleg hatályos szabályozás, amelynek alapján az ingatlan határvonalával kapcsolatos jogvita esetén az érdekelt feleknek először földhivatali eljárásban kell jogsérelmüket orvosolni.46 A földhivatal ebben az eljárásban csak földmérési szempontból állapítja meg a földrészlet határvonalát és területét, de nem dönt a határvonal helyéről, mert az valójában tulajdonjog megállapításának kérdése. A földmérő szerv által megállapított határvonalat ennek megfelelően nem lehet birtokba venni. Amennyiben bármelyik fél a kitűzött határvonalat sérelmesnek tartja, a szomszédos ingatlan tulajdonosával szemben benyújtott keresettel orvosolhatja jogsérelmét, és kérheti a határvonal helyének megállapítását.
A földmérési hatóság a térképi határvonalhoz csak felmérési és térképezési, azaz műszaki-technikai hiba esetén nyúlhat hozzá. Ekkor sem cselekedhet, ha ezt a határvonalat a bíróság állapította meg, mert az akkor jogi határvonal. Ha az nem állapítható meg, akkor a felek - telekalakítást nem eredményező - egyezsége, mint ugyancsak a birtok ténye szerinti rendező elv ad a
földmérő hatóságnak szabályt a határvonal meghúzásában. Ha ez sem állapítható meg, akkor nyilvánul meg igazán a természeti birtok tényének primátusa: a földmérő szervnek a tényleges birtoklás mentén kell a térképi jelbirtok határát megjelölnie. Ez a térképi határvonal azonban csak akkor válik jogi határvonallá, ha a birtok ténye mögé a jogosult kapcsolni tudja a birtoklási jogát is, amelyet a bírósági ítélet tesz nyilvánvalóvá.
Ehhez a térképi állapothoz a jóhiszemű jogszerző védelme is kiterjed, és a közhitelesség jogvédelmi hatását a térképi tartalom alapján, ellenérték fejében és jóhiszeműen szerző személyre aggály nélkül tapasztalhatjuk. A térképi határvonal joggá válásának hiányában csak akkor bízhat jogvédelemben a szerző, ha a térképi állapot egybeesik a tényleges birtok határaival, és e birtoklást a szomszédos ingatlanok tulajdonosai által nem vitatja jogalappal.
A jelenleg hatályos szabályozás részben támasztja alá ezt a viszonylag egyszerű modellt. Az ingatlan határvonalával kapcsolatos jogvita esetén az érdekelt feleknek először földhivatali eljárásban kell jogsérelmüket orvosolni.47 A földhivatal ebben az eljárásban csak földmérési szempontból állapítja meg a földrészlet határvonalát és területét, de nem dönt a határvonal helyéről, mert az valójában tulajdonjog megállapításának kérdése. A földmérő szerv által megállapított határvonalat ennek megfelelően nem lehet birtokba venni. Amennyiben bármelyik fél a kitűzött határvonalat sérelmesnek tartja, a szomszédos ingatlan tulajdonosával szemben benyújtott keresettel orvosolhatja jogsérelmét, és kérheti a határvonal helyének megállapítását.
Induljunk ki abból a felvetésből, hogy ugyanazt a joglátszaton alapuló jogvédelmet adjuk a térképi állapot alapján jóhiszeműen szerzőnek, mint a tulajdoni lap tartalma szerint szerzőnek: az ingatlanok határvonala és abból származtatott térmértéke bevonható a nyil-vánkönyvi harmadikat érintő jogvédelmi hatások körébe. Jójárt szerint48 a földrészletek térképi határvonalára, a nyilvántartásban feltüntetett terület nagyságára elvileg értelmezhető a közhitelesség, mivel az ingatlanra szerezhető jogok ehhez a két adathoz kapcsolódnak.
Ebben az esetben azonban számos más törvényes vélelmet is hozzá kell rendelnünk a térképhez, mindenekelőtt annak korlátlan nyilvánosságát, hogy megalapozzuk a jogvédelmi hatást. Ez legfeljebb több állami feladatot jelent, de megoldható. Más kérdés, hogy ki mit képes kiolvasni a térkép tartalmából. Különösebb tévedési veszély nélkül kijelenthető, hogy a térképhez nem értők semmit.
Ettől sokkal fontosabb jogvédelmi előfeltétel a cognitio elvének hozzárendelése a térképhez. No ez már sok tekintetben ellentmondásokat kelt. Míg a jogoknál azért tekintünk el a tényleges birtokállapot és jogcímkutatástól mert az nemcsak költséges és időrabló, de bizonytalan információt ad, addig ugyanezt a térképi állapotról, illetőleg a tényleges birtoklás fizikai határairól nem mondhatjuk el. Ha pedig az így van, akkor milyen elvi alapon részesítjük jogvédelemben a hibás térképen alapulóan jogszerzőt, aki meg sem tekintette a térképet, a térkép alapján nem jelöltette ki az ingatlan birtokhatárait a helyszínen, azt nem egyeztette a helyszíni tényleges birtokállapottal, azzal a jogot gyakorlóval szemben, aki békésen és anyagi jog által alátámasztott módon birtokol, de nem tud a térképi hibáról.
Kit terhel mulasztás, vétkesség az ilyen egymásnak feszülő jogvitákban. Ha a cognitio elvét bekapcsoljuk, akkor a mulasztás terhét a jog szerinti birtokos terhére toljuk át, miközben ő nem mulasztott abban, hogy a térképi határokat nem tűzette ki hetente kétszer is.
Nem elegendő tehát jogvédelmi szempontoknak térképi joglátszaton alapuló mérlegelése és a jogvédelem elosztása a jogvédelemre igényt tartók között. Itt többlet tényállási elemekre van szükség, mert természetileg meghatározott információkról van szó, amelyek in situ szerezhetők be a leggyorsabban és kétségmentesen.
Az ingatlanok határvonala és abból származtatott térmértéke bevonható a nyilvánkönyvi harmadikat érintő jogvédelmi hatások körébe, de eltérően a jogok és tények tekintetében fennálló jogvédelmi hatástól, csak a tényleges és jóhiszemű birtoklástól függően. A nyilvánkönyvi harmadiknak csupán a nyilvánkönyvi térképi határvonal jogellenességére alapított, de tényleges és nem vitatott birtoklással alá nem támasztott igénye valójában a jóhiszemű joggyakorlás hiánya miatt nem védendő. A területre fennálló igény sem eshet jogvédelem alá, mivel az a határvonalból származtatható, a birtokláshoz pedig a határvonal szerinti térmérték tartozik.
Az ingatlanok határvonalának kiigazításával összefüggő igények érvényesítésével kapcsolatos jogi szabályozás, joggyakorlat49 - finoman fogalmazva is -úgy rossz, ahogy van. A térképi bizonyító erő önálló - az Inytv.-től elkülönült - szabályozása egységes nyil-vánkönyv esetén megengedhetetlen, ezért az egységes nyilvánkönyv okából, azt az Inytv.-be kell beépíteni.
A térkép tartalmában bízva és ellenérték fejében jóhiszeműen jogot szerző személy jogvédelmét az Inytv. 5. § (3) és (4) bekezdéséhez hasonló elvi alapon kell megoldani, ha jogalkotói cél a térképi állapothoz rendelt bizalomvédelem.
A különbségek is lényegesek azonban. Nem terjeszthető ki a térképi látszatállapotra a cognitio és a jóhiszemű szerzés vélelme. Ez a jóhiszeműség és azon alapuló jogvédelme csak a térképi joglátszattal egyeztetett tényleges birtokállapot szerint szerző személyre
vihető át. A jóhiszeműség vélelméhez szükséges többlettényállási elem a térképi állapot alapján kitűzött tényleges birtokállapot szerinti szerzéshez kapcsolható.
Ennek megfelelően a térképi látszatállapottól eltérő a tényleges birtokláshoz sem fűzhető a cognitio vélelme. Ezt az jelentené, hogy ebben az esetben a térképi tartalom ismertségét is feltételezzük anélkül, hogy a birtokazonosítás megtörtént volna. A jogalkotói modell magyarázata is egyértelmű, egyszerű: a jóhiszeműen jogot szerző és azt gyakorló személyt védjük. Veszni hagyjuk viszont azét, aki nem törődik azzal, hogy ingatlana tényleges, birtokban tartott és a nyilvántartási térképen ábrázolt állapota eltér az anyagi jogi állapottól. A jogvesztés alapja: az anyagi jogosult vétkes mulasztása ingatlana határainak védelmében.
Ehhez hasonlóan a jogvédelemhez egy az Inytv.-től eltérő kettős tényállási előfeltételt kell kapcsolni: nevezetesen a térképi látszatállapottal egyező tényleges birtoklás egyezőségéhez. Nem térképi állapot szerint szerez az, aki a térképi állapot szerint nem végezteti el a helyszíni kitűzését az ingatlan határainak. Ebben az esetben ugyanis nem ismeri a térkép tényleges tartalmát.
Védhető azonban annak a jogszerzése, aki a térképi állapottól eltérő és egyértelműen, fizikai határjelekkel alátámasztott tényleges birtoklás alapján szerez jogot, feltéve, hogy ezeknek a fizikai határjeleknek az elhelyezése jogszerű volt.
Nem érdemel védelmet azonban az a jogszerző, aki a térképet meg sem tekinti, a térképi állapotot nem tűzeti ki a helyszínen, így látszatállapot alapján szerez, majd utólag tart igényt a térképi látszat szerinti többletre a tényleges birtoklásban.
Alapvető változásokat kell elérni a jogalkalmazásban is.
A határvonallal kapcsolatos jogvitákat felesleges földmérési és peres szakra megkettőzni, azt egy, azonnali jogi határvonal megállapítására irányuló perben kell "lebonyolítani." Itt kell földmérési szakértőként kirendelni a földmérői hivatalt, amely a földmérési jogszabályok és szakmai szabályzatok alapján ad véleményt a határvonal és terület kérdésében. Ezzel szemben, felmérési, térképezési és területszámítási hiba megállapítása végett más szakértői elem bevonásával lehet az ellenkező bizonyítását érvényesíteni.
Az LFB PK. 265. sz. állásfoglalása alapján kialakult bírósági joggyakorlat alapján kettős, a határvonal és a terület kérdéséről hozott hatósági földmérési határozat bírósági felülvizsgálata, majd többnyire ennek alapján, ritkán ettől függetlenül az érintett felek között ugyanazon kérdésben megállapítási keresetre polgári per bontakozik ki. A két bíróság ugyanazt a kérdést eltérő szempontok alapján, és eltérő tartalmú ítélettel zárja le. Ezek közül a földmérői hatósági határozat bírósági felülvizsgálata csak a jogvita elhúzódását segíti elő, de nem annak befejezését. ■
JEGYZETEK
1 Dr. Bölcskei János: Karcolat a földmérői tevékenység és a térképészet egyes polgári jogi joghatásairól. In. Földméréstől az informatikáig. Székesfehérvár 2007. NYME Geoinformatikai Kar Kiadványa. 85-97. o.
3 Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége. Magyar Jog, 2001. szeptember 513-518. o., továbbá Petrik Ferenc: A telekkönyvi jog alapelvei, a közhitelesség vélelme. MJ. 2003. május. 257-264. o.
4 Azért kell mégis óvatosan bánnunk a kijelentéssel, mert például az ingatlan határvonala egyszerre a természetben is megjelenő vonal, de jogi meghatározottsága kézenfekvő. A kataszteri térképen ábrázolt határvonal melletti közhitelesség a valódi jogi állapottal való egyezőséget jelenti, de semmiképpen sem azt, hogy a valóságos természeti állapottal is megegyezne a térképi határvonal. Az ingatlan művelési ága esetén már azt mondjuk, hogy a kataszteri nyilvántartás közhitelessége azt jelenti, hogy a kataszterben szereplő adat azonos a valóságos természeti állapottal.
5 A telekkönyvi rendtartás idején is felmerül az a belső nyilvánkönyvi tartalmi ellentmondás, amely a főkönyvi, azon belül a telekkönyvi betéti bejegyzés hiánya, illetőleg ugyanerre a jogváltozásra irányuló bejegyzési kérelem és okirat telekkönyvi okirattárban való jelenlétén alapult. A telekkönyv ugyanis egyszerre állt a főkönyvből és az okirattárból. A főkönyv hierarchikus szerepét mindenki által tudottnak tekintették, ehhez képest az okirattár funkciója a bizonyító eszköz szerepét kapta.
Az egységes ingatlan-nyilvántartás hatályba lépésével a nyilvánkönyv tartalmi ellentmondásának lehetősége kibővült a nyilvántartási térképnek a tulajdoni lap tartalmától való eltérése lehetőségével. Az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni laptól egyszerre térhetett el az okirattárban lévő okirat, illetőleg a térkép tartalma. A joghatások a jogszabály szerint magához az ingatlan-nyilvántartáshoz, nem pedig annak részeihez kapcsolódnak.
6 Auer, Hoffmeister: i. m. 35. o. ".. .die Entwicklung des Hauptbuches im 18. Jahrhundert fie wischtigste Voraussetzung für die Ausbildung des miteleuropäis-chen Grundbuchtypus derstellte, der als einziger geeignet ist, jene Rechtsscheingrundlage tu schaffen."
7 Jójárt László: Az ingatlanok nyilvántartásának szabályai. Perfekt Kiadó Bp. 1994. 17. o.
8 Jójárt László: Az ingatlanok nyilvántartásának szabályai. Perfekt Kiadó Bp. 1994. 17. old. "A jogok és tények nem természetbeni, hanem eszmei valóságok. Ennek megfelelően helyesebb a valósággal egyezőség kapcsán a jogok és tények vonatkozásában a tényleges helyzetről beszélni."
9 Tímár Rojcsek Sándor: i. m. 145. o. "Félelmetesen elharapódzott megítélés, hogy a telekkönyvi jogot szerző harmadik személyek . eo ipso jóhiszeműek."
10 Kampis György: Telekkönyvi Jog, Bp. 1963. KJK. 76. o. "A telekkönyv azonban nemcsak betétekből áll, egyedül a betét megtekintése még nem valósítja meg a telekkönyvi jóhiszem egyik elemét sem. Meg kell tekinteni a telekkönyv egyéb részeit is. Ezek közül a mutatóknak általában nincs szerepe, . de már a térképnek lehet jelentősége, s főként az irattári anyagnak van jelentősége."
11 1972. évi 31. sz. Tvr. 9. § (1) A tulajdoni lap tartalmazza az ingatlan jogilag jelentős adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és tényeket. (2) A földkönyv az ingatlanok nyilvántartási szempontból lényeges adatait tartalmazza. (3) Az ingatlan-nyilvántartási térkép a földrészleteket, az alaprajz pedig az egyéb önálló ingatlanokat ábrázolja. 1997. évi CXLI. tv. 18. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás az erre meghatározott számítógépes adathordozón rögzített, olvasható formában megjeleníthető tulajdoni lapból, a tulajdoni lapról megszűnt bejegyzések adatainak jegyzékéből, továbbá az ingatlan-nyilvántartási térképből és az okirattárból áll.
12 Már a telekkönyv is megküzdött ezzel a problémával. Megoldotta azzal az irodalom, hogy a főkönyvet és részeit azonosította telekkönyvvel. Tímár még sem állta meg, hogy az okirattárat becsempéssze a joghatások körébe. Tímár: Telekkönyvi jogunk alaptanai Pestszentlőrinc 1938. 148-149. o. "Sosem elég tehát csupán a telekkönyv tartalmával törődni, hanem meg kell nézni és vizsgálni az annak alapjául szolgáló okiratokat.. A hitelkönyv fantomja kísért itt."
13 Kurucz Mihály: Az ingatlan-nyilvántartás az új törvény után. Ügyvédek Lapja. 1999. III. szám., továbbá Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége. Magyar Jog, 1991. évi 9. szám.; Horváth Kálmán: Telekkönyvi térképek bizonyító ereje, Magyar Jog. 1998. 5. szám. 294-297. o.
14 Balázs, Németh, Steirer, Szovátay: Földügyi Szakigazgatás. Mezőgazdasági Kiadó. Bp. 1970. 164168. o.
15 Magyarországon a földadókatasztert az 1875. évi VII. tc. vezeti be és az 1885. évi XXII. tc. lépteti hatályba. A földadókataszter 1964. január 1-jén megszűnik, az 1963. évi 32. törvényerejű rendelet az állami földnyilvántartás bevezetését rendeli el. Az állami földnyilvántartás a földadókatasztertől részben eltérő célok szolgálatában áll. A földadókataszterhez képest az állami földnyilvántartás új helyrajzi számozást vezet be, nem az egyes művelési ágak, hanem a földrészlet kapott helyrajzi számot. Az állami földnyilvántartásról szóló jogszabálynak köszönhetjük a földrészlet ma is korszerűnek mondható fogalmát.
16 1963. évi 32. sz. tvr. 1. §.
17 Szovátay Tibor, Németh Lajos, Steirer Lajos, Balázs László: Földügyi Szakigazgatás. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1970. szerk. Németh Lajos, 165. o.
18 Balázs, Németh, Steirer, Szovátay: Földügyi Szakigazgatás. Mezőgazdasági Kiadó. Bp. 1970. 166. o.
19 Az adatváltozásokat csak akkor szabad érvényesíteni, ha azok végrehajtását a jogszabályok által kijelölt hatóság engedélyezte, illetőleg azok jogerőre emelkedtek. Ezzel ellentétben a jogok és tények bejegyzéséhez nem kell további cselekmény, a határozat jogereje sem szükséges.
20 Balázs, Németh, Steirer, Szovátay: i. m. 164-168. o.
21 A földnyilvántartási jog a törvényesség és a közhitelesség ütközését az adatváltozások átvezetésére olyképpen hidalja át, hogy mindkét alapelv érvényesítését egyszerre és azonos módon kell figyelembe vennie. Ezért az engedély nélkül (vagy az engedélytől eltérő nagyságban) végrehajtott változásokat is - az engedélyezett változásokhoz hasonlóan - a természetbeni állapotnak megfelelően kellett a nyilvántartás munkarészeiben érvényesíteni. A törvényesség elvére való tekintettel azonban a jogszabály rendelkezése szerint az engedély nélkül végrehajtott változás átvezetésével egyidejűleg a nyilvántartó szervek kötelesek a változásról az engedély kiadására jogosult hatóságot értesíteni, amely köteles az ügyben döntést hozni. Utóbbi döntése alapján áll helyre a valóságos természeti állapottal egyező hitelesség.
22 Inytvr. 12. § (1) bek. "Az ingatlan adatainak, valamint a jogosult nevének és lakáscímének (székhelyének) változását a földhivatal az érdekelt bejelentése alapján vagy hivatalból vezeti át az ingatlan-nyilvántartásban.
23 Az Inytv. 5. § (6) bek. az adatokkal kapcsolatban csupán annyit mond, hogy: "Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja."
24 Az ingatlan-nyilvántartás céljára ugyanis az állami földmérési alaptérkép szolgál. Az ingatlan-nyilvántartási térkép a 10. § (1) bekezdésében felsorolt tartalmat - az adathordozótól függetlenül - valósághűen tartalmazza és hitelesen tanúsítja 1996. évi LXXVI. törvény 12. § (3) bek.
25 Ujjady Zsolt: Az ingatlan-nyilvántartás új szabályai: régi elvek, új tartalom, Cég és Jog 2000/4.
26 Inytv. 14. § Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlan következő adatait tartalmazza:
a) a település nevét, az ingatlan fekvését (belterület, külterület megjelölése), a belterületen lévő ingatlannál az utca (tér, krt. stb.) nevét és a házszámot, a helyrajzi számát és területnagyságát,
b) művelési ágát és a művelés alól kivett terület elnevezését,
c) minőségi osztályát, kataszteri tisztajövedelmét,
d) ingatlan-nyilvántartási szempontból szükséges egyéb adatát.
27 Legf. Bír. P. törv. I. 20 112/1978. sz. határozata; A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kifejtett értelmezésében "Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és tények (adatok) fennállása mellett szóló vélelem az ellenkező bizonyításával meg-dönthető" (1972. évi 31. sz. tvr. 2. §). BH 1978. 482. "Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége annyit jelent, hogy az ingatlan-nyilvántartást a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző személy javára valónak kell tekinteni." BH 2002. 80. szám alatt közzétett Legf. Bír. Kfv. VI. 27.533/1998. ítéletének indokolása.
28 BH 2002. 80. szám alatt közzétett Legf. Bír. Kfv. VI. 27.533/1998. ítéletének indokolása.
29 Az Inytv. hatálya alatt ez a bírósági gyakorlat már jogszerű, az Inytv. 5. § (6) bek.-re tekintettel. Tekintsük az ezt megelőző joggyakorlatot bírói intuíciónak?
30 "Mivel az Inytvr. 21. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra időközben harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás vagy kiegészítés az ő jogát sértené, a jogra és tényre vonatkozó kijavításnak vagy kiegészítésnek csak akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárult. Az Inytvr. végrehajtási rendelete, a 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendelet (Inytvr.Vhr.) 107. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha időközben harmadik személy az ingatlanra jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás (kiegészítés) az ő jogát sértené, a kijavítás (kiegészítés) előtt a jogszerzőt nyilatkozatra kell felhívni. Ha a kijavításhoz (kiegészítéshez) a jogszerző nem járult hozzá, vagy nem nyilatkozott, saját hatáskörben kijavításnak (kiegészítésnek) helye nincs. Nincs viszont szükség a jogszerző hozzájáruló nyilatkozatára, ha a bejegyzés kijavítása alapjául a földrészlet területének (határvonalának) felmérési, térképezési vagy területszámítási hibával összefüggő - a természetbeni állapotot nem érintő - kijavítása szolgál." BH 2002. 80. szám alatt közzétett Legf. Bír. Kfv. VI. 27.533/1998. ítéletének indokolása.
31 A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 12/1969. (III. 11.) Korm. rendelet, az azt módosító 51/1979. (XII. 20.) MT rendelet, 26/1984. (IX. 1.) MT rendelet és 69/1990. (IV. 4.) MT rendelet, 4/1980. MÉM rendelet. F/1-10. számú Szakmai Szabályzatok.
32 1996. évi LXXVI. tv. 12. §.
33 Jójárt László: Az ingatlanok nyilvántartásának szabályai. Perfekt Kiadó 1994. 20-21. o.
34 Ellentmond ennek a megállapításnak BH 1981. 196. I. "Az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását. Ha a bejegyzés téves, a bíróságtól lehet kérni a bejegyzés kiigazítását. A bejegyzés akkor is téves, ha a területhatárok megjelölése történik hibásan, ilyenkor is helye van kiigazítási pernek."
35 Kurucz Mihály: Az ingatlan-nyilvántartás az új törvény után. Ügyvédek Lapja. 1999. III. szám., továbbá Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége. Magyar Jog, 1991. évi 9. szám; Horváth Kálmán: Telekkönyvi térképek bizonyító ereje, Magyar Jog. 1998. 5. szám. 294-297. o.
36 A BH 1981. 196. I. számon közzétett határozat az 1972. évi 31. sz. tvr. 2. § (1) bek., 30. § (1) bek. c) pontján alapul.
37 BH 1981. 196. I. szám.
38 "Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kiigazítás következtében létrejött állapot a természetbeni állapotot, a tényleges birtoklási viszonyokat tükrözi, így az arról való döntés az FM rendelet 23. §-ának (1) bekezdését nem sérti, a 26. §-a (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelel. A földhivatal a T. 11. §-á-nak (7) bekezdése értelmében hivatalból is, de a perbeli esetben a határvonal-kitűzést végző földmérő kérelmére is - időbeli korlátozás nélkül - elrendelhette a térképezési és területszámítási hiba kijavítását, azt az ingatlan-nyilvántartás valóságos állapotnak megfelelőségéhez, pontosságához és hitelességéhez fűződő törvényi cél alapvetően meg is kívánta. Így a földhivatal eljárása összhangban állt a közigazgatási eljárás lefolytatásakor hatályban volt, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 1. és 2. §-ában írt követelményekkel." (Legf. Bír. Kf. VI. 37.166/2001. sz.)
39 Legf. Bír. Kf. VI. 37.166/2001. sz.
40 BH 2002. 80. szám; BH 2001. 200. "A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy az alperes törvényes határozattal utasította el a felperes telekhatárvonal-módosítás iránti kérelmét. Határozata megfelel a Vhr. 98. §-ában foglaltaknak, és nem sérti a Vhr. 107. §-ának (2) bekezdését sem. E rendelkezés abban esetben rendeli kijavítás előtt a földhivatal kötelezettségévé a jogszerző nyilatkozattételre felhívását, ha az eljárás hivatalból [Vhr. 107. § (1) bekezdés] indult. A perbeli ügyben azonban az eljárás a felperes kérelmére indult, így az Itvr. 21. §-a (2) bekezdésének megfelelően nem a hatóság, hanem a felperes kötelezettsége az érdekelt szomszédok hozzájárulásának beszerzése. Mint azt az elsőfokú bíróság is megállapította ítélete indokolásában, a felperes ilyen hozzájárulást nem csatolt kérelméhez, illetőleg az előzményi periratok alapján egyértelmű volt, hogy a szomszédok hozzájáruló nyilatkozatot nem kívánnak adni."
41 BH 2003. 218. Térképezési és területszámítási hiba esetén a földhivatal időbeli korlátozás nélkül elrendelheti a kiigazítást, ha az a természetbeni használatot nem érinti.
42 P. törv. I. 20 069/1982. sz.
43 Legf. Bír. Kfv. VI. 27.533/1998. sz. "A földhivatal a T. 11. §-ának (7) bekezdése értelmében hivatalból is, de a perbeli esetben a határvonal-kitűzést végző földmérő kérelmére is - időbeli korlátozás nélkül - elrendelhette a térképezési és területszámítási hiba kijavítását, azt az ingatlan-nyilvántartás valóságos állapotnak megfelelőségéhez, pontosságához és hitelességéhez fűződő törvényi cél alapvetően meg is kívánta. Így a földhivatal eljárása összhangban állt a közigazgatási eljárás lefolytatásakor hatályban volt, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 1. és 2. §-ában írt követelményekkel."
44 Ellentmond ennek a megállapításnak BH 1981. 196. I. "A bejegyzés akkor is téves, ha a területhatárok megjelölése történik hibásan, ilyenkor is helye van kiigazítási pernek." Előbbinek ellentmondva alátámasztja a megállapítást a BH 2002. 80. számú döntés: "Nem sértett jogszabályt tehát a földhivatal, amikor a 4/1980. (I. 25.) MÉM rendelet 3. §-ának (6) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartási alaptérképet és a hozzá tartozó területi adatokat hivatalból kijavította Az ingatlan-nyilvántartásban szereplő jogra és tényre vonatkozó kijavítás esetén szükséges a jóhiszemű jogszerző hozzájárulása, az ingatlan adataiban történt módosulás átvezetéséhez erre nincs szükség.
45 4/1980. (I. 25.) MÉM rendelet 3. § (1) A földmérési alaptérképen a földrészlet határvonalát a külön jogszabályoknak a földrészletre vonatkozó előírásai alapján kell feltüntetni. A földrészlet határvonalának meghatározásánál figyelemmel kell lenni a meglevő térképen található ábrázolásra, az ingatlan-nyilvántartásban és a teleknyilvántartásban található bejegyzésekre, a természetben megjelölt állapotra és - amennyiben nem ütközik jogszabályba vagy hatósági határozatba - a felek akaratára. 4/1980. MÉM rend 3. § (6) Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén a földhivatal a földmérési alaptérképet, illetve a hozzá tartozó területi adatokat bármikor, hivatalból is kijavíthatja.
1996. évi LXXVI. tv. 10. § (7) Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén az illetékes körzeti földhivatal az alaptérképet, illetve a hozzá tartozó területi adatokat bármikor, hivatalból is kijavíthatja.
FTv. 12. § (3) Az ingatlan-nyilvántartási térkép az adattartalmat valósághűen tartalmazza és hitelesen tanúsítja.
46 Lásd erről különösen az LFB PK 265. sz. állásfoglalását.
47 Lásd erről különösen az LFB PK 265. sz. állásfoglalását.
48 Jójárt László: Az ingatlanok nyilvántartásának szabályai. Perfekt Kiadó 1994. 20-21. o.
49 A jogviták elhúzódásának alapvető oka az LFB PK 265. sz. állásfoglalásában található kettős felülvizsgálati rendszere (hatósági földmérési, illetőleg "jogi" határvonal megállapítására irányuló per) az oka a végtelenül hosszú eljárásoknak. 2008. 2. szám FÓRUM 91
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kurucz Mihály, egyetemi docens, ELTE ÁJK, Budapest
Visszaugrás
