A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) által bevezetett számos újítás közé tartozik, hogy az egyébként rendkívüli részletessége ellenére csak a másodfokú- és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálását szabályozó Tizenkettedik Része tartalmaz külön rendelkezést a hatályon kívül helyező határozat elleni fellebbezés elbírálása során felmerülő bűnügyi költség viseléséről. Emiatt egyedi normakontroll iránti eljárás lefolytatásának bírói kezdeményezésére került sor[1], amit az Alkotmánybíróság a 2019 júniusában meghozott 20/2019. (VI. 26.) AB számú határozatával (a továbbiakban: ABh.) elutasított ugyan[2], azonban - hivatalból eljárva - megállapította, hogy "az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény megismételt eljárásra irányadó szabályaiban nem szabályozta az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek megfelelően a bűnügyi költség viselését." Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. szeptember 30-ig tegyen eleget[3], mivel a hatályos jog kíméletére tekintettel úgy ítélte meg, hogy az alkotmányos szabályozás "helyreállítása nem a vitatott rendelkezés megsemmisítését, sokkal inkább a hatályos szöveg kiegészítését teszi szükségessé."[4] Ennek tükrében a továbbiakban a jogszabályi hiátus jogalkalmazói aspektusát igyekszem megvilágítani.
A kérdés szabályozásának történeti előzményeit illetően az állapítható meg, hogy már a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 234. §-ának az 1987. évi IV. törvénnyel beiktatott (4) bekezdése szerint: "A bíróság a megismételt eljárásban felmerült bűnügyi költségnek vagy egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti, ha a megfizetésre kötelezés - az eljárás megismétléseinek okára tekintettel - méltánytalan lenne." A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: előző Be.) 403. §-ának - a 2006. évi LI. törvénnyel bevezetett - (5) bekezdése pedig kategorikusan rendelkezett arról, hogy: "A vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni." E módosításnak a jogalkotói szándék indokainak megismerését illetően a jogalkalmazók számára - szokás szerint - nem túl informatív miniszteri indokolása a következő volt: "A bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezés szerint a vádlott nem kötelezhető az eljárás megismétlésével felmerült azon költségek viselésére, amely abból adódóan merült fel, hogy az eljárás ismételt lefolytatása vált szükségessé a hatályon kívül helyezés folytán."[5]
Ennek ellenére az igazságügyi miniszter álláspontja szerint az előző Be. 403. §-ának (5) bekezdése nem volt egyértelmű, mert "a bírósági gyakorlat többféle értelmezést is megengedett. A rendelkezés a következőképpen szólt: »[a] vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kell ismételni«. A rendelkezés tehát nem rögzítette, hogy ki viselje a megismételt eljárásban felmerült költséget és azt sem tette egyértelművé, hogy valamennyi, a megismételt eljárásban felmerült költség esetén érvényesül a vádlott kötelezésének tilalma vagy csak bizonyos költségnemek viselésére nem lehet kötelezni a vádlottat."[6]
Ezzel ellentétben az előző Be. idézett rendelkezése a törvény hatálybalépésétől kezdődően töretlenül érvényesült az ítélkezési gyakorlatban, miután az alkalmazása kapcsán soha semmilyen értelmezési kérdés nem merült fel.[7] Ennek általánosan elfogadott magyarázata szerint ugyanis "a rendelkezést valószínűsíthetően az a jogalkotói belátás motiválta, hogy a hatályon kívül helyező döntés - akár magalapozatlansági okból, akár eljárási szabálysértés miatt történik - rendszerint a büntetőügyben el-
- 577/578 -
járó hatóságok mulasztására vagy nem megfelelően hatékony munkájára vezethető vissza. Méltánytalan tehát, hogy a büntetőügyben eljáró hatóság tevékenységének hibája folytán előálló költségeket a vádlott fizesse meg. A törvény azonban nem úgy rendelkezett, hogy a bűnügyi költség viselését ez esetben az államra terhelte volna, mely megoldásból az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó differenciálni kívánt. E törvényi szabályozásból következtethető az az értelmezés, mely szerint az (5) bekezdés alapján a vádlott ezt követően is viselni tartozik azt a költséget, amelyet tevékenységével vagy mulasztásával maga okozott."[8]
Molnár Gábor Miklós idézett álláspontjából tehát semmi esetre sem következik az, hogy az előző Be. 403. § (5) bekezdésének értelmezése nem volt egyértelmű a gyakorlatban. Az eljárás megismétlése folytán felmerülő bűnügyi költség viselésének vádlottra terhelését kategorikusan kizáró rendelkezésből okszerűen az következik, hogy e költséget az államnak kellett viselnie. Az előző Be. 403. §-ának (1) bekezdése ugyanis az elsőfokú bírósági eljárást szabályozó XIII. Fejezete rendelkezéseinek a XVI. Fejezetében foglaltak eltérésekkel történő alkalmazását írta elő, amelyek körébe a bűnügyi költség viselésére vonatkozó speciális rendelkezés is tartozott. Következésképpen a vádlottat a bűnügyi költség viselésére kötelező 338. § (1) bekezdése alapján a bűnügyi költséget az államnak kellett viselnie. Az már más kérdés, hogy az előző Be. 339. §-ának (4) bekezdése értelmében a megismételt eljárásban is kötelezni kellett a vádlottat annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely az ő mulasztása miatt merült fel, mivel ez nyilván nem tekinthető az eljárás megismétlése folytán szükségképpen felmerülő bűnügyi költségnek. E tekintetben pedig az előző Be. XVI. Fejezete nem tartalmazott eltérő rendelkezést, vagyis a bűnügyi költség viselésére vonatkozó általános rendelkezéseket kellett alkalmaznia a bíróságnak. A szóban levő rendelkezések logikai összefüggései tehát a következők szerint ábrázolhatók (1. számú ábra).
1. Az előző Be. bűnügyi költségre vonatkozó releváns szabályozásának összefüggései
A Be. megismételt eljárásra vonatkozó általános rendelkezései lényegében véve azonosak az előző Be. szabályaival a következő két különbségtől eltekintve: 1. A megismételt eljárás soron kívüli lefolytatásáról nem itt, hanem az erre vonatkozó külön alcím alatt rendelkezik.[9] 2. Nem rendelkezik az eljárás megismétlése folytán felmerülő bűnügyi költség viseléséről.[10] A témánk szempontjából természetesen ez utóbbi szabályozási hiányosság érdemel figyelmet a következők miatt.
A Be. 631. §-a szerint: "Az e Fejezet szerinti eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli." A Be. indokolása szerint azért, mert "a törvény abból indul ki, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés miatt indult eljárással összefüggésben felmerült bűnügyi költség az állam szerveinek működése körében merült fel, [ezért] úgy rendelkezik, hogy az ezen eljárással összefüggésben felmerült bűnügyi költséget az államnak kell viselnie." Ebből következően az idézett rendelkezés kizárólag a másod- és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása során felmerült bűnügyi költség viselésének kérdését rendezi. Ehhez képest kifejezetten zavaró a fejezeti tagolást nem tartalmazó Tizenhetedik Rész utolsó rendelkezésének azon megfogalmazása, hogy az "e Fejezet" szerinti eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről rendelkezik. Következésképpen a szóban forgó rendelkezés nem felel meg a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 2. §-ában foglalt kívánalomnak, amely a jogszabálytervezet ellentmondásmentes megszövegezését írja elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
