2003-ban, Münchenben jelent meg az eredetileg - a XX. század legnagyobb romanistái között számon tartott - Max Kaser[1] által írt, első ízben 1960-ban kiadott, és Kaser életében összesen 16 átdolgozott kiadást megért, széles körben elterjedt[2] római jogi tankönyv 17. kiadása Rolf Knütel bonni professzor minden korábbinál jelentősebb átdolgozásában.[3] Az új Römisches Privatrecht a korábbi kiadásoktól számos - mind formai, mind pedig tartalmi - vonatkozásban eltér. Az új tankönyv megírását mindenekelőtt az a körülmény tette szükségessé, hogy az 1992-ben megjelent legutolsó (16.) kiadás óta a romanisztikai irodalom számos jelentős müvei gazdagodott, és szükségessé vált az azokban foglalt kutatási eredmények beépítése. Kaser - már életében klasszikussá vált - müve áttekinthető szerkezetben és világos nyelvezettel megírt, kitűnő tankönyv, melynek didaktikai előnyei kétségtelenek; értékeiről önmagában is tanúskodik a számos kiadás, továbbá az a tény, hogy a müvet több nyelvre lefordították, és a világ számos egyetemén tankönyvként használták. Döntő fontosságú körülmény e tankönyv megítélésénél, hogy már az 1960-as el-
- 353/354 -
ső kiadás anyaga is Kaser kétkötetes kézikönyvére támaszkodhatott, amelyhez 1966-ban járult a római eljárásjog szintén impozáns kézikönyve.[4] E monumentális trilógiához hasonlítható háttérrel talán soha, egyetlen római jogi tankönyv szerzője sem rendelkezett. Knütel tehát igen szilárd alapokra támaszkodva készíthette el az átdolgozást, amelynek eredményeként sok tekintetben új opus jött létre. Az átdolgozás nem csak a legújabb szakirodalom bedolgozásával bővítette Kaser müvét, hanem Knütel széles körű munkásságának eredményeit is bemutatja, és didaktikai szempontból is számos vonatkozásban eltér a korábbi kiadásoktól.
Tankönyvről lévón szó, nem kívánom a hagyományos módon ismertetni a mü tartalmát. Elsősorban arra törekszem, hogy a tankönyv két utolsó kiadását szerkezeti, didaktikai, ill. tartalmi szempontból egybevessem. Az összehasonlítást azonban nem kívánom a "kis Kaser" 16. kiadására és a Knütel által átdolgozott 17. kiadásra korlátozni, hanem néhány aspektusból igyekszem egybevetni az új tankönyv megoldásait a - részben hazai, részben pedig külföldi - romanisztikai tankönyvirodalom néhány kiemelkedő darabjának egyes megoldásaival is.
Ismeretes, hogy Kaser tankönyve (mint ún. "Kurzlehrbuch") a szerző imént említett kézikönyveinek anyagát tartalmazta, rövidített formában. Az eredeti Römisches Privatrecht tehát bizonyos tekintetben a szerző monumentális kézikönyveinek kivonatolt és - didaktikai okokból - átszerkesztett változata. Maga Kaser írja a 16. kiadás előszavában, hogy míg a kézikönyvek a történetírás (Geschichtsschreibung) művei, melyek valamennyi, az antik világ iránt érdeklődő kutató számára íródtak, és a római kulturális élet egy lényeges darabját ("ein wesentliches Stück des römischen Kulturlebens") írják le, addig a Römisches Privatrecht "Studienbuch".[5] Kaser említett kézikönyvei, másfelől tankönyve szerkezeti megoldásaikat tekintve lényegesen eltérnek egymástól. A kézikönyvek a római jogot három nagy korszakra osztva mutatják be (Altrö-
- 354/355 -
misches Recht; Vorklassisches und klassisches Recht; Die nachklassischen Entwicklungen), ezzel szemben a tankönyv az egyes anyagrészeken belül alkalmazza a korszakonként történő tárgyalást, hiszen, mint az Kascr is kifejti, a római jog oktatása a jogászképzés tantervében - legalábbis többnyire - az egyetemi oktatás kezdetén szerepel, és a magánjog fogalomvilágába való bevezetést szolgálja.[6] Tekintettel azonban arra a már említett körülményre, hogy a Kaser-féle római magánjogi kézikönyvek újabb átdolgozására még nem került sor (és második kiadásuk óta a római magánjog teljes anyagának hasonló terjedelmű, ill. mélységű feldolgozása szintén nem történt meg), az átdolgozás az egyes témakörök kifejtését megelőzően - szemben az eredeti tankönyv megoldásával - ismerteti az adott témához kapcsolódó legfontosabb modern (általában, de korántsem kizárólagosan német) szakirodalmat. Ebben áll a tankönyv kiemelkedő jelentősége a római jog tudományos művelői számára is, hiszen ez a munka a legmodernebb kutatási eredményeket is magában foglalja.
A Knütel általi átdolgozás a "kis Kaser" korábbi kiadásainak szerkezetében mutatja be a római magánjog legfontosabb intézményeit. A bevezető fejezet - dióhéjban - a római jog külső történetét tekinti át. Mivel a német szakirodalomban a római jogtörténet anyagát külön tankönyvek (és kézikönyvek) mutatják be,[7] a tankönyv a római jog külső történetét csupán nagy vonalakban, a dogmatikai anyag bizonyos szintű megalapozása céljából, összefoglalóan ismerteti. Maga Kaser is publikált a római jogtörténet tárgyában egy külön tankönyvet,[8] miként a XX. század másik kiemelkedően nagy hatású német roma-nistája Wolfgang Kunkel is külön könyvekben mutatta be a római jog külső történetét és a római jog dogmatikai anyagát.[9] Ez a tárgyalási mód nemcsak a német tankönyvirodalomra jellemző; utalhatunk e tekintetben az olasz roma-nisztikai irodalomra is,[10] többek között Antonio Guarino nápolyi professzor
- 355/356 -
római magánjogot bemutató tankönyvére, valamint StonYíjára,[11] és Mario Talamanca római professzor institúciós és római jogtörténeti témájú - külön könyvekben közzétett - műveire;[12] a külső történet és a dogmatikai anyagrészek külön könyvekben történő bemutatását az a körülmény is indokolja, hogy - miként egyes német egyetemeken is - Olaszországban a Storia del diritto romano külön tantárgy (főkollégium).[13]
A Knütel által átdolgozott Römisches Privatrecht első fejezete az eredeti tankönyvhöz hasonlóan - a dogmatikai anyagrészek kifejtését megelőzően, hiszen a mű "Studienbuch", ami mindenekelőtt (a iustinianusi Institutionest életbe léptető constitutio szavaival) "cupidae legum iuventuti" szól - az alapvető jogi kategóriákat, ill. alapfogalmakat (Grundbegriffe; pl.: ius, actio, exceptio) tárgyalja. A tankönyv egyébként szerkezetét tekintve alapvetően a pandekta-rendszer alapján épül fel, és ennek megfelelően - szemben a legtöbb magyar tankönyvvel[14] - a családjog anyagát nem a személyi jogot követően, hanem külön fejezetben, a kötelmi jog után, és (az öröklési viszonyokkal való szoros összefüggés miatt is) az öröklési jogot megelőzően tárgyalja, valamint
- 356/357 -
az institúció-rendszer[15] (personae-res-actiones) talaján, de didaktikai okokból is az anyagi jogi részek bemutatását követően foglalja össze az eljárásjog főbb intézményeit ("Einführung in das Zivilprozeßrecht").[16] Ezt a módszert egyfelől tehát oktatási célok, másfelől pedig a Georg Arnold Heise[17] által kidolgozott, és a német polgári törvénykönyv szerkezetének alapját képező pandek-ta-rendszer[18] hagyományai is indokolják; elég itt csupán arra a közismert tényre utalni, hogy a német BGB is tartalmaz általános részt.[19] A BGB rendszerével szemben ugyanakkor - melyben a "Das Recht der Schuldverhaltnisse" címet
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
