Az adásvétel különös nemei közé tartozó vételi jognak - eredeti funkciója szerint - meglehetősen csekély szerep jutott a dolgok (ingók és ingatlanok) forgalmának megszerzésében és lebonyolításában, - következésképpen az ítélkezési gyakorlatnak sem okozott gondot.
Jelentősége a piacgazdálkodás kiépülése után növekedett, kétféle területen is. Egyfelől megjelent az áruforgalomban, sőt az üzleti gyakorlat még túl is lépte az adásvételi és a szállítási szerződés kereteit és megjelentek az olyan opciós szerződések is, amelyek valamilyen vállalkozási szerződés tárgyát képező szolgáltatás teljesítésére vonatkoztak. Jogalkalmazási gondot ez a fejlemény sem okozott. Másfelől azonban megjelentek - főleg a bankok részéről - olyan törekvések is, amelyek a vételi jogot - eredeti funkciójától eltérően - hitelbiztosíték céljára kívánták felhasználni.
Az ítélkezési gyakorlat kezdetben vonakodott a vételi jog ilyen célú alkalmazásának elfogadásától: számos bíróság jelenleg a Ptk. 255. §-ának (2) bekezdésében olvasható tilalom megsértését látta benne (semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött az a megállapodás, amely szerint a jogosult a kölcsön visszafizetésének elmulasztása esetén megszerzi a biztosítékul lekötött zálogtárgy tulajdonjogát.)
Már több, mint egy évtizede annak, hogy a jogalkalmazási jogvita az alapkérdésben eldőlt: a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hivatkozott jogszabályi tilalom nem korlátozza a tulajdonos rendelkezési jogát és ezért nincs elzárva attól, hogy a tulajdonában lévő dolgon - a dolog és a vételár pontos megjelölésével - vételi jogot létesítsen.
A kérdés eldőlt, de azokat a problémákat, amelyek a vételi jog (és ezen keresztül az adásvételi szerződés) eredeti rendeltetésétől eltérő célra való felhasználásából adódnak, a mai napig sem sikerült megnyugtatóan megoldani. Nem várhatjuk ezt az új Polgári Törvénykönyv megalkotására irányuló törvényjavaslattól sem, sőt előre látható, hogy ha azt a törvényhozó jelenlegi tartalma szerint fogadja el, a jogi helyzet "fokozódni fog".
A jogalkalmazás problémái igen szemléletesen jelennek meg a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2008. (XII. 4.) szám alatt meghozott véleményében.
A vételi jog tulajdonképpeni funkciójától való eltérés indikálta a kollégiumi állásfoglalást megelőző vitát. Két nézet állt egymással szemben. Az egyik nézet:
- a hitelbiztosítéki céllal létrehozott vételi joggal kapcsolatos jogviták során a kötelmi jog általános részének a szerződés biztosítékaira, különösen a zálogjogra vonatkozó rendelkezéseit irányadónak kell venni. Ebből következik, hogy jogszabály kógens rendelkezésének kijátszását, megkerülését [Ptk. 200. § (2) bek.] célozza a vételi jog gyakorlása, ha azáltal a jogosult a kielégítési jog megnyílta előtt megszerezheti a dolog tulajdonjogát [Ptk. 255. § (2) bek.], vagy pedig valamilyen módon mentesül a vételárral való elszámolás alól [Ptk. 258. § (3) bek.] A másik nézet:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
