Az előző lapszámban megjelent írásunk rövid folytatását követően Szerzőnk ismerteti az önkormányzati adóhatóság - helyi adóbevételeinek reális tervezését is elősegítő - lehetséges elemzési irányait, továbbá a fentiekkel összefüggésben számos hosszabb távon alkalmazható, pozitív hatásában mérhető adóellenőrzési kiválasztási szempontot is javasol.
Az önkormányzati adóhatóság és a vállalkozói kör számára is fontos szempont a helyi adóigazgatás egyértelmű, informatív, a határidő betartására való törekvés iránti eljárása: a kiküldött, majd beérkező levelek, anyagok tartalmának tudomásulvétele, tájékoztatás a következő időszak kötelezettségéről, illetve annak esetleges problémáiról; tehát aktív kapcsolat kezdetét, fenntartását tűzi ki céljául. Ez kapcsolódik azon alapelvhez is, amely szerint az adóztatás gyakorlata egyben az adóhatóság számára kötelezően előírt szolgáltatás, amellyel szemben az adóalany ellenszolgáltatást várhat el, például egészségügy, oktatás, szociális ellátás stb. vonatkozásában.
Az összes adónemben a közel 3200 önkormányzatnál, ahol is több millió adóalany szerepel a törzsadattárban, - legtöbben építmény, telekadó miatt, majd a vállalkozók többsége iparűzési adó okán; mások idegenforgalmi adóban, ahol az adóalany az ideiglenesen tartózkodó vendég vagy turista, de átruházott hatáskörben a szállásadó tesz eleget a befizetési kötelezettségnek - a helyi adóalanyok teljes létszáma jóval meghaladja a központi (állami) adóalanyok számát. Ebben az összefüggésben jelen tanulmány nem kívánja taglalni azon fontos tulajdonságokat, amelyek szerint a központi (állami) adók is az adókötelezettséget ugyanazon adóalanyokra írják elő, számos és más feltételhalmaz együttes fennállása esetén. Ne tévessze meg az olvasót, hogy az önkormányzati törzsadattárban regisztráltak személye egyben nem jelent feltétlen adókötelezettséget is, mert például az önkormányzat nem vezetett be valamilyen adót, illetve arra mentességet engedélyezett, avagy egyáltalán nem kíván helyi adóztatással foglalkozni. A települési adó bevezetésének lehetősége két éve törvényi úton biztosított, azonban heterogén szerkezete és a kb. ötven önkormányzat által gyakorolt adókivetési jog jelenlegi helyzete a hiányos információk alapján "vitatémára nem érdemesített" minőséget kapja.
A kiemelten figyelemre érdemes iparűzési adó gyakorlata ismeretében, kapcsolódva az ezt megelőző tanulmányhoz, továbbá az adóalanyok által indukált hatósági eljárások kezdeményezése miatt, szükséges a beadványokhoz kapcsolható, az adóhatóság által helyes gyakorlattal elvárt kiegészítő információkról, mellékletekről említést tenni. A vállalkozók számából kiindulva nagyvárosokban kb. 15-25%, kisebb településeken 5-10%, a fővárosban évenként kb. 20-25 ezer hatósági ügy keletkezik, amelyek többsége fizetési könnyítés gyakorlata iránti szándékot kezdeményez, vagy indirekt módon ezt érinti, illetve adóellenőrzés, de lehet végrehajtási eljárás következménye is. Az ügy elbírálása az adóhatóság részéről a vállalkozás minden körülményére kiterjedő körültekintést igényel. A döntés előkészítése fontos számos szempontból, így a határidő betartása, az adóalany fizetőkészségének biztosítása, esetleg kikényszerítése miatt, de a költségvetési finanszírozás saját bevételi forrásokból történő garantálása hasonló hangsúlyt kap. A Számviteli törvényben (továbbiakban: Szt.) szereplő "Üzleti jelentés" intézményének alkalmazása szükséges, és a kapcsolódó pontok miatt szinte kötelező; ennek értelmében a különösen kiemelkedően nagy adóalanyok körébe tartozók számot adnak a jelenlegi és potenciális fizetési helyzetükről. Az Szt. előírásai határozzák meg azon adóalanyok körét, akiknek kötelező üzleti jelentést készíteni. Az üzleti jelentés nem nyilvános, a vállalkozás székhelyén tekinthető meg. Az üzleti jelentés összeállításának célja a vállalkozó tényleges körülményeknek megfelelő vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetének és üzletmenetének bemutatása. Ez tehát egy olyan beszámoló, amely az adóhatóság kérésére részére bemutatható, és azt a könyvvizsgálónak (ha van ilyen) auditálnia kell. Az üzleti jelentés tartalmazhat olyan adatokat, amelyek megbízhatóságáról a könyvvizsgálónak nincs bizonyossága, azt nem ellenőrizheti, tehát nem tud nyilatkozni azok jövőbeni megbízhatóságáról, a folyamatos működés (vállalkozás folytatása) elvének fenntarthatóságáról, alkalmazhatóságáról. A könyvvizsgálónak ebben az esetben csak az üzleti jelentésben és a már elkészített beszámolóban szereplő adatok összhangjáról kell meggyőződnie. Ez a szabályozás felel meg a 720. sz. könyvvizsgálói standard előírásainak, mely egyéb könyvvizsgálati standardokkal (pl.: 200., 500., 505. stb.) együtt értelmezendő.
A fentiek alapján az Szt. konkrét előírásokat is tartalmaz, melyek a következők:
- a hatósági eljárást kezdeményező beadványra, vagy azt megelőző időszak lényeges eseményeire, különösen jelentős folyamatokra;
- a várható pénzügyi eseményekre, kedvező és kedvezőtlen alternatívákra, a fejlődés lehetőségét biztosító konkrét intézkedésekre;
- a szükség esetén visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó adatokra;
- a kutatás és fejlesztés (ha ilyen van és kellően dokumentált) területeire, azok várható belépésének és időpontjának megjelölésére;
- telephelyek, fióktelepek, raktárak, kapcsolódó vállalkozások, alvállalkozások helyeinek, tevékenységi körének bemutatására
- 17/18 -
mint legfontosabb szempontokra. Mind-ezek ajánlások, javaslatok, egy részük kötelező. Az arra jogosult személynek cégszerűen alá kell írnia, csak ezt követően kerülhet hivatalos útra.
Helyi adóellenőrzés és elemzésre alkalmas információ szoros korrelációt mutatnak, ezért az önkormányzati adóhatóság érdeklődésére feltehetően új, de mindenképpen másfajta megközelítésben, megfogalmazásban az alábbiak tanulmányozása figyelemre érdemesnek mutatkozik.
1. Az ellenőrzést általában a központi (állami) vagy az önkormányzati adóhatóság végzi. A hatóságok közös jellemzői, hogy a nem megfelelő adókapcsolatok esetén (nem tesz eleget valamely adókötelezettségének) az adóhatóság az érvényben levő jogszabályi felhatalmazás alapján bírságolási hatáskörrel rendelkezik, pótlékot számol fel, mulasztási szankciót alkalmaz stb. a gazdálkodó vállalkozóval szemben.
2. A szankcionálást (adóhiány, adókülönbözet stb.) meg lehet előzni részben, de teljes mértékben ki is zárható akkor, ha az ellenőrzést időszakonként vagy folyamatosan a gazdálkodó vállalkozó végzi. Ekkor saját döntése alapján, saját hatáskörben, saját vagy megbízott munkavállalóval hibafeltárást végeztet, amit önellenőrzésnek, önrevíziónak (adó szempontból) kell minősíteni, amely jelentős vezetői törődést igazol. A kétféle ellenőrzés között, az esetlegesen feltárt hibák szempontjából azok kijavítása érdekében nincs jelentős eltérés. A különbség kizárólag a következményekben van, ami az említett szankciók megjelenését vonja maga után. A belső ellenőrzés dokumentált gyakorlata jellemzően az első alkalommal enyhébb elbírálás lehetőségét jelzi az önkormányzati adóhatóság számára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
