A tanulmány megfogalmazásának időpontjában (2021. október vége) is - a korábbi hasonló anyagok tartalmához és szándékához igazodóan - érdemes visszatekinteni olyan tárgyilagosságot és szakmai ismereteket bizonyító szakmai anyagokra, amelyek gazdasági válságidőszak feltételezésével, erre mutató tényekkel, az önkormányzati gazdálkodás bevételi oldalával, így a helyi adórendszer aktuális bemutatásával és esetleges megoldási javaslatokkal kívántak tájékoztatást és segítséget nyújtani az érdeklődők számára.
A Magyar Közigazgatási Intézet 2006-ban megjelent Decentralizáció, transzparencia, elszámolhatóság c. könyvében a domináns helyi adónemet, tehát az iparűzési adót, korrekció alá szoruló adónemként említi, mint azon adónemet, amelynek szabályozási funkciója egyáltalán nem vagy alig működött, mert az adógazda önkormányzatok többsége már a maximális 2%-os adókulcsot alkalmazta helyi önkormányzati rendeletében. Ugyanakkor az adófajta bevételi funkciója egyre erőteljesebbé vált, aminek következményeként a legnagyobb helyi erőforrássá vált, továbbá az adóalanyok ezt a funkcióját tiszteletben tartották, a lakosság életkörülményeit kedvezően befolyásolták. A törvényi szabályozás beavatkozott az egyenlőségre való törekvés, a települések finanszírozása eszközrendszerének egymáshoz való közelítése okán és az állami támogatás rendjének újragondolásával átalakította az "adóerőképesség" intézményét, a korábbitól eltérő rendjét. Ebből következően az önkormányzatok lehetősége az iparűzési adó szabályozásában azért csökkent, mert az adókulcs növelésére a törvény által deklarált maximális kulcs miatt nem volt lehetősége.
A jogalkotó ugyanakkor belenyúlt az anyagi szabályozás fontos részébe, amikor a kettős adóztatás tilalmának betartása miatt a bruttó árbevétel és az iparűzési adóalap közötti tényezők számát megnövelte, ezzel csökkentette az adóalapot, elfogadhatóbbá tette az adónemet; ami az akkori válságidőszak előtt többletforrást biztosított a települések számára. Nem vitatható az adónem árnövelő hatása még akkor sem, ha ismert módon ráfordításként, költségként elszámolható, tehát ezért sem azonos az általános forgalmi adóval (nincs kettős adóztatás).
A számok tükrében tény, hogy adóbevételi, tehát finanszírozási képesség hatása jelentősen magasabb a társasági adónál. Egy korábbi anyagban már hasonló szándékkal említésre került (nem véletlenül), hogy az uniós jogharmonizációs kérdések között vitát indukált, mivel a tagállamok nemzeti szabályozásában a társasági adókulcs az egyik legalacsonyabb. A hazai érvek között publicitást kapott, hogy az iparűzési adóval hasonló szerepet tölt be (!), tehát a két adókulcsot együtt értelmezve közelíti meg az uniós elvárás szintjét. Egyértelmű, hogy mindkét adónem változása bekövetkezik, a követelmény és az adópolitika találkozik (?) egymással.
Számos polémia, számtalan kérdés merül fel a helyi adóztatás rendszerében, később még említésre kerülő egyéb helyi adónemekben is. Okai között figyelmet érdemel a gazdasági növekedés kedvező változása, a reáljövedelem esetleges emelkedése, az említett uniós harmonizációs igény, a hazai adópolitika erejének helyi adókra vonatkozó változása is. A külön figyelmet érdemlő iparűzési adó harminc esztendeje - jelenleg különösen - sodródik az adóztatás medrében, esetenként az érdemeinél kisebb figyelmet, máskor indokolatlanul nagyobb exponálást kapva (a pandémia miatti enyhítés indokolt).
Év vége felé közeledve, gyakran és indokoltan merül fel, hogy az önkormányzatok fizetőképességének fenntartása érdekében, milyen és mekkora mozgáskörlet áll rendelkezésre jelenleg, valamint a közeli jövőben (február végéig el kell fogadni a következő év költségvetését, meddig tart a pandémia miatti kényszeridőszak stb.). Továbbá, hogy bővíthető és színesíthető-e a jelenlegi adótérkép, illetve az állam és önkormányzatok közötti anyagi és eljárásjogi rendszer milyen irányt vesz. Korábbi hasonló szándékú cikkekben már megfogalmazódott, de kapcsolódó gondolatokat ébreszt az egyre gyakrabban előforduló kiemelt gazdasági övezetek kategória, amely a települési önkormányzatok hatáskörén kívül létrehozott, kiépített, működtetett vállalkozási forma. Megyei szintű bevételt biztosít, amely nem települési önkormányzati forrásként jelenik meg. Intézményi formában és tartalommal a megyei önkormányzat hatáskörébe kerül a 2020. évi LIX. törvény (KGÖ) alapján, a különleges gazdasági övezet létrehozásával tehát megyei önkormányzati adóbevételként funkcionál. Ennek megfelelően, a rendelet hatálybalépésével a települési önkormányzatot helyi adóbevétel egyetlen adónemben sem illeti meg. A már beindult változás iránya arra utal, hogy - a kormányzati koncepció alapján - a struktúra változásával települési szinten bevételi forráscsökkenés következik be, amelynek következményeként erőtlenebb helyi ellátás, tovább csökkenő önkormányzati hatáskör vélelmezhető. Ez az iparűzési adóforrás esetében, volumenében olyan nagyságrendű kiesést okoz, ami a további helyi adók felső szintjének (max. adótétel) törvényi megemelésével jelenleg nem kompenzálható.
Az előbbiekben csak vázlatosan említett, erőteljesen árnyalt és sajnálatos módon még le nem zárható időszakok tapasztalataiból kötelező erővel bíró, helyi és egyéb lokális adószakmai elemzéseken alapuló, realitásokat tartalmazó következtetések levonása nem halasztható el. A különböző makroszintű előjelzések alapján a bruttó hazai termék második félévi alakulása kedvezőbb képet mutat, ami feltételezhetően megjelenik az önkormányzati finanszírozásban, erőteljesebb költségvetési bevételeket biztosíthat. Ezzel együtt a szeptember végéig összeállt adatok és a szerkezeti változtatások aktuális ismerete alapján várható a települési önkormányzatokat érintő anyagi-eljárásjogi törvényi változás, amiből következően feltételezhető a helyi adórendeletek módosításának szükségessége is.
A jelen anyag megfogalmazásának időpontjában (október vége) a különbö-
- 26/27 -
ző kommunikációs eszközökben ismételten megjelent a kamarai érdekképviseleti szerv vezetésének azon szándéka, hogy a már jelentősen csökkentett iparűzési adót nem szabad az eredeti adószabályozásra visszaállítani, ezzel ellentétben meg kell teljes egészében szüntetni. Ennek indokaként az állam által megemelni szándékozott átlagbér forrásaként szükséges fedezetként említették a különböző publikációk. Sajátos összefüggés fedezhető fel a nem egészen ezer milliárd forint bevételt elérő helyi adófajta és a sokmilliárdos személyi jövedelemadó volumen kapcsolatában, így a jogharmonizációs feladatot a jogalkotóra bízta a kamara, tehát a felelősségrendszer nem az érdekképviseletnél jelenik meg. Az átlagbér és a minimáljövedelem emelkedése iránti igény és szándék nem vitatható, de a megoldás az említett és várható gazdasági növekedés etikai megítélését csorbíthatja. Feltételezhető, hogy a parlamenti döntés az őszi időszakban pontot tesz a javaslatra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
