Kovács László: Változások a szerződésszegés szabályozásában VI. (CH, 2016/4., 11-14. o.)

3.2. A kellékszavatosság szabályai határozzák meg a jogosultnak a hibás teljesítés miatt gyakorolható jogait. Ezek a jogok az új Ptk. 6:159. §-án alapulnak.

Az új szabályozás lényegében egyező a régi Ptk. 306. §-ának rendelkezéseivel, azonban ezeket világosabb szerkezetbe foglalja és két esetben a jog gyakorlásának feltételeit helyesebbé teszi.

Az új Ptk. 6:159. §-ának (1) bekezdése korlátozza a kellékszavatossági jogok gyakorlását az olyan (visszterhes) szerződésekre, amelynek alapján a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak egymásnak.

A 159. § (2) bekezdése a szavatossági jogok sorrendjét és kiválasztásuk feltételeit a hagyományos módon szabályozza.

A jogosult elsősorban a hibás dolog kijavítását vagy kicserélését igényelheti. A kötelezett a 159. § (4) bekezdése szerint mind a kijavítást, mind a cserét a dolog tulajdonságaira és annak - a jogosult által elvárható - rendeltetésére figyelemmel, megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni.

A jogosult választásának elfogadását kizárja, ha annak teljesítése lehetetlen, vagy az a helyzet áll elő, hogy a kiválasztott javítás a csere teljesítéséhez vagy a csere a kijavításhoz képest aránytalan többletköltséggel járna, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotnak megfelelő értékét, a szerződésszegés súlyát és azt is, hogy a hibás teljesítés a jogosultnak milyen érdeksérelmet okozott.

Amennyiben a kijavítást vagy a kicserélést a kötelezett nem vállalta, vagy azokat a fenti feltételek szerint teljesíteni nem lehet, továbbá a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléséhez fűződő érdeke megszűnt, akkor az ellenszolgáltatás arányos leszállítása igényelhető, illetve a jogosult a hibát a kötelezett költségén kijavíthatja vagy kijavíttathatja, végül el is állhat a szerződéstől, kivéve, ha a hiba jelentéktelen.

Igaz, hogy a 159. § (2) bekezdésének b) pontja csak az elállásról rendelkezik, de ez nem zárja ki a felmondás lehetőségét akkor, ha az eredeti állapotot nem lehet természetben helyreállítani. Az esetek túlnyomó részében az elállás nem ütközik akadályba, de vállalkozási típusú szerződések esetén ez gyakran előfordulhat.

A szavatossági jogok tekintetében kialakult gyakorlat csaknem minden vonatkozásban folytatható. Például a kijavítás költségének aránytalansága tekintetében a BH 1998.378., a kijavítás módjának meghatározását illetően a BH 2013.90., az ellenszolgáltatás leszállítása tekinteté-

- 11/12 -

ben a BH 1985.394., BH 1995.212., az elállás tekintetében a BH 1994.664., BH 2004.182. és a BDT 2005.1262. sz. határozat, a kijavítás költségeit illetően a GK 47. sz. állásfoglalás iránymutató lehet.

Ugyanez elmondható az elállás gyakorlására is. Ennek feltételeiről szól a BH 1980.430., BH 1992.263., valamint a BDT 2005.1262. sz. határozat, de követhető az 1/2012. (VI. 21.) PK. sz. állásfoglalás 9. pontja is.

Az új Ptk. 6:160. §-a - a régi Ptk. 306/A. §-ával egyezően - megengedi, hogy a jogosult a kiválasztott szavatosi jogáról másikra térjen át. Az áttéréssel járó költségeket a jogosultnak kell viselnie, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. Indokolttá teszi az áttérést az, ha a kötelezett az elvárható időn belül nem végezte el a javítást vagy a javítás nem volt megfelelő.

Fontos változást tartalmaz az új Ptk. 6:161. §-a, amely szerint a bíróság a jogosult kérelméhez nincs kötve, attól eltérve dönthet arról, hogy a kellékszavatosság melyik lehetőségét alkalmazza; de nem kötelezheti az alperest olyan kellékszavatossági mód teljesítésére, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.

Törvény e rendelkezésével elérhető, hogy a bíróság a felek irracionális álláspontjai ellenére a kellékhibás szolgáltatás orvoslása végett a felek érdekeinek leginkább megfelelő megoldást dolgozzon ki.

A hiba közlésére vonatkozó kötelezettséget az új Ptk. 6:162. §-a és a régi Ptk. 307. §-a azonos módon szabályozza: a jogosultnak a hibát felfedezése után a kötelezettel késedelem nélkül kell közölnie. A mulasztásnak azonban csak annyi a következménye, hogy az abból eredő kárért a jogosult felelős. A fogyasztót a törvény ezúttal is kedvezményben részesíti: a hiba felfedezésétől két hónapon belül teljesített közlést kellő időben megtörténtnek kell tekinteni.

A hiba közlése alapot ad arra, hogy a kötelezett a hiba kijavítását vagy a hibás dolog kicserélését önként elvégezze, a közlés késedelme főleg ezzel kapcsolatban vezethet kár bekövetkezésére. Ha a kötelezett a hiba elhárítására nem hajlandó, a károsult igényével bírósághoz fordulhat. Ebben az esetben van jelentősége az új Ptk. 6:165. §-ában foglalt rendelkezésnek, amelynek tartalma azonos a régi Ptk. 308/B. §-ának rendelkezésével. A hiba által előidézett hibára való utalás kissé dodonai; tulajdonképpen a hibák azonos okáról van szó. Ha a jogosult igényét a dolognak egyik hibája miatt érvényesíti, ez a dolog minden olyan hibájára kiterjed, amelyet ugyanaz az ok idézett elő. Egyebekben továbbra is helyesnek fogadható el az eddigi gyakorlat abban, hogy ha a jogosult az általa észlelt hibát tévesen vagy hiányosan jelölte meg és később kiderül, hogy a hiba más okból vagy más módon következett be, az igényérvényesítést a hiba egészére érvényesítettnek kell elfogadni. Kivétel ez alól az az eset, ha a jogosult szavatossági igényét - a megjelölt hiba jellegének szempontjából - elkülöníthető részére érvényesíti; ez a dolog melyik részében bekövetkezett hibára vonatkozik.

A kellékszavatossági igény elévülésében az új Ptk. 6:173. §-a nagyon fontos változásokat hozott a régi Ptk. 308. és 308/A. §-ához képest.

A 6:173. § (1) bekezdésének rendelkezése a szavatossági igény elévülését a teljesítéskor kezdődő egy évben határozta meg.

Ezzel a rendelkezéssel az új Ptk. figyelmen kívül hagyta a dolog használhatóságának időtartamát. Ha ez rövid (gyorsan romlandó, rövid ideig használható dologról van szó) fokozott jelentőséghez jut a hiba közlésére vonatkozó rendelkezés. Ezenfelül ilyen szolgáltatások esetén a jogosult akkor jár el helyesen, ha kellő időben gondoskodik annak bizonyításáról, hogy a hiba mikor és milyen körülmények között jelent meg és volt észlelhető.

Az új Ptk. nem vette át a régi Ptk.-nak a jogvesztő határidőkre vonatkozó rendelkezését sem és ezáltal annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy a dolog rendeltetése tartós használatra szól-e.

Az egyéves elévülési idő alól az új Ptk. 6:163. §-ának (2) és (3) bekezdése tesz kivételt.

A (2) bekezdés a fogyasztónak vállalkozással kötött szerződése esetén az elévülési időt két évben határozta meg. Ez a rendelkezés - ha nem is kifejezetten - kógens; kivétel az, ha a szerződés tárgya használt dolog, ebben az esetben azt a felek - érvényesen - legfeljebb egy évre leszállíthatják.

A (3) bekezdés szerint abban az esetben, ha a szolgáltatás tárgya ingatlan, az elévülési idő - ezúttal is a teljesítés időpontjától kezdődően - öt év.

Az elévülés időtartamát a 6:163. § (4) bekezdésének az a speciális rendelkezése befolyásolja, amely szerint nem számít bele az elévülési időbe a kijavítás időtartamának az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudta rendeltetésszerűen használni.