Az Alkotmánybírósági Szemle Szerkesztősége a 2022 tavaszán Zakariás Kinga szerkesztésében megjelent Az alkotmánybírósági törvény kommentárja[1] című kötetről recenziósorozatot indított, amelynek célja, hogy az egyes recenziók a könyv különböző, egy-egy logikai egységet képező részeit mutassák be kritikai alapon, hozzájárulva a 2021 októberében lezárt szöveg legújabb alkotmánybírósági gyakorlattal, illetve jogirodalmi forrásokkal való továbbfejlesztéséhez. Jelen írás a recenziósorozat első eleme, amely a kötetnek az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tv.[2] 23-24/A., valamint 39-41. §-aihoz - az absztrakt előzetes és utólagos normakontroll-hatáskörökhöz és az azokhoz tartozó jogkövetkezményekhez - tartozó részeire fókuszál, azonban, figyelemmel a sorozatindító jellegre, az egész kötet koncepciójával, a jogtudományi művek közti helyével is foglalkozik.
A mű esetében az alábbiak szerint indokolt a hiánypótló jelző használata. A jelző "pótlás"-része könnyen igazolható: az Abtv. kommentárszerű feldolgozására a kötet megjelenéséig még nem vállalkozott a magyar jogirodalom. Az Alkotmánybíróság általában,[3] vagy a mára jellegadó hatáskörcsoportja, az alkotmányjogi panasz[4] már évekkel ezelőtt monografikus igényű feldolgozás tárgya volt, az Alkotmánybíróság jogállása, hatalommegosztásban elfoglalt helye, egy-egy jogintézménye, gyakorlatának egyes jellemzői pedig a közjogtudomány érdeklődésének homlokterébe esik, ezt szakcikkek százai,[5] számos tankönyvi fejezet, sőt maga az e témakörnek szentelt folyóirat, az Alkotmánybírósági Szemle is alátámasztja. Ezen műfajilag, módszertanilag is sokszínű forráskavalkád elemeinek azonban egy közös vonása van: az Abtv.-t fókuszba helyező kommentárszerű mű nincs közöttük.[6] Attól persze, hogy ilyen mű még nem született, kérdés marad az, hogy beszélhetünk-e "hiányról", azaz létezett-e olyan reális igény, amelyet a kötet elégít ki.
Ezzel kapcsolatban utalunk a kötet szerkesztői előszóban foglaltakra. Eszerint a könyv "célja az Abtv. rendelkezéseinek a tudományos igénnyel megírt, ugyanakkor a joggyakorlatnak szóló magyarázata, és ezzel a kommentár műfaj megteremtése az alkotmányjogi eljárásjog területén."[7] Alapkérdés, hogy a joggyakorlatnak szüksége van-e Abtv.-kommentárra. Erre a választ az Abtv.-t alkalmazók körének és az általuk végzett munka jellegének vizsgálatával kaphatjuk meg. Az Abtv. alkalmazóinak köre két részre osztható: egyfelől az Alkotmánybíróságon dolgozókra - alkotmánybírákra, a főtitkárság és törzskarok érdemi jogász munkatársaira -, másfelől az indítványozókra, akik eseti jelleggel foglalkoznak csak az alkotmánybírósági hatáskörökkel, eljárásokkal. Az előbbi kör szűkebb és tagjai a hivatásszerű munkavégzés miatt az alkotmánybírósági eljárásjogról széles körű, mély és naprakész tudás birtokában vannak.[8] Számukra ezen információk rendszerezett módon való közzététele lehet értékes, s járulhat hozzá a napi munkavégzés egyszerűsítéséhez, illetve az alkotmánybírósági gyakorlat egységesüléséhez.
Kiemelendő, hogy a kommentárnak nemcsak egyik célcsoportja, de szerzői köre is az Alkotmánybírósá-
- 35/36 -
gon dolgozóké: a mű 27 szerzője közül mindössze ketten nem viselnek, vagy viseltek korábban pozíciót a testületben vagy hivatalában. A szerzői kör ilyen megoszlása önmagában biztosíték a gyakorlati kérdések szakszerű megválaszolására. Másfelől az is kiemelendő, hogy szinte valamennyi szerző egyetemi oktatói, kutatói tapasztalattal is rendelkezik, ami a feldolgozás tudományos igényességére jelent garanciát.
Az Abtv.-t alkalmazó másik csoport a "külsősöké": az indítványozók és potenciális indítványozók, valamint jogi képviselőik. Ahhoz, hogy ez a csoport értelmezhető méretű legyen, szükség volt egyfelől az utólagos absztrakt normakontroll actio popularis kezdeményezésének megszüntetésére, ezzel egyidejűleg pedig az alkotmányjogi panasz lehetőségeinek kibővítésére. Az Alkotmánybíróság tevékenységének súlypontja így a normakontroll absztrakt formái felől a konkrét formái felé billent, kiegészítve a bírói döntések alkotmányossági szempontú felülvizsgálatával. Mind a bírói kezdeményezésű normakontroll, mind az alkotmányjogi panaszok érdemi vizsgálatra való alkalmassága azonban jóval szigorúbb szűrőrendszer próbáját kell, hogy kiállja, mint ami az absztrakt normakontroll indítványokkal kapcsolatos eljárásokat jellemzi, jellemezte. Ennélfogva pedig az Alkotmánybíróság eljárásjoga is összetettebbé vált, az Alkotmánybírósághoz való hozzáférés kulcskérdésévé váltak a befogadási szűrőrendszer - túlnyomórészt Abtv.-n nyugvó - elemei. Ezek a körülmények megágyaztak annak, hogy a gyakorlat szélesebb köre - praktikusan a bírói és az ügyvédi kar - számára vált olyan fontossá az Abtv., hogy kommentárjára is igény mutatkozzon.
E folyamat következménye azonban az is, hogy a külsősök számára nem az Abtv. egésze, hanem csak azok a rendelkezései relevánsak, amelyek az általuk kezdeményezhető eljárásokkal - így elsősorban alkotmányjogi panaszokkal, bírói indítványokkal - kapcsolatosak. Ebből következhetne az, hogy a külsős jogkeresőknek hasznosabb a joganyag és a kapcsolódó gyakorlat, valamint a jogirodalmi eredmények más metszetű feldolgozása: olyan, aminek az adott jogintézmény, eljárás áll a fókuszában: az Abtv. helyett a bírói indítványozás, vagy éppen az alkotmányjogi panaszok egyes típusai. Ehhez kapcsolódó további probléma, hogy az egyes alkotmánybírósági hatáskörök és eljárások szabályozása is többszintű: az Alaptörvény, az Abtv. és az Ügyrend tartalmaz(hat)nak releváns rendelkezéseket egy-egy hatáskör vonatkozásában. Ezt a kihívást a kommentár úgy kezeli, hogy az Ügyrendnek az Abtv. elemzett szakaszához tartozó részét az Abtv. idézett része után, az egyes alfejezetek elején kiemelve ismerteti, az Alaptörvény kapcsolódó rendelkezéseit pedig a jogszabályt magyarázó szövegekbe illesztve említik a szerzők. Mivel az Abtv. sajátossága, hogy valamennyi, az Alkotmánybíróságra vonatkozó alaptörvényi normát megismétli, vagy legalább utalás szintjén felhívja, a vázolt szerkesztési módszerrel a mű a háromszintű forrásrendszer mindegyik elemét képes bemutatni, így teljes képet rajzolni az egyes hatáskörökről, eljárásokról.
Noha az előszó idézett mondatában expressis verbis nem szerepel a kommentár, nemcsak a joggyakorlat - külsős vagy belsős - képviselőinek szól, hanem hozzátesz a közjogtudomány eredményeihez, valamint ismeretterjesztő szerepe is lehet. Ezekhez járul hozzá a mű ingyenes online hozzáférhetősége is. E tekintetben a gyakorlati vonatkozásokon túl az Abtv. azon elemei emelendők ki, amelyek az Alkotmánybíróságnak mint intézménynek, elnökének, tagjainak, a hivatali szervezeténél foglalkoztatottak jogállására vonatkoznak. Ebben olyan érdekes információkat találhatunk, mint a hivatali szervezet felépítésének nemzetközi modelljei, a törzskari rendszer eredete és működése. Ezen ismeretek rögzítése azért is értékes, mert egy részük csak az oral history körében volt megismerhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
