A közösségi oldalaknak az átlag jogalany életére gyakorolt jelentőségéről írni 2017-ben már-már karakterpazarlásnak tűnik. Evidencia, hogy életünk meghatározó részévé, ha úgy tetszik, új platformjává váltak ezek a honlapok (különösképpen a Facebook) és a hozzájuk tartozó mobil applikációk. Sokan ezekkel indítják a napjukat, munkaidejükből is jelentős részt áldoznak böngészésükre, és a nap végén is álomba "pörgetik" magukat az ismerősök és kedvelt oldalak posztjait olvasva. Aki már régebb óta, illetve figyelmesebben használja ezen oldalakat, az elkerülhetetlenül találkozott a közösségi média "árnyoldalával": gyűlölködő kommentek, szerzői- és személyiségi jogi jogsértések, cyber-bullying[1], stalking[2] és a sor hosszasan folytatható. A tudatos felhasználóban egy-egy ilyen esetet tapasztalva felmerül a kérdés: életünk "új platformján" milyen szabályrendszer érvényesül? Segítségül hívhatóak-e a materiális világ jogi fogalmai és keretrendszere, vagy - az internettel kapcsolatban sokszor hivatkozott vadnyugati hasonlat szerint - olyan jogmentes területre tévedünk regisztrációnkkal, ahol mindenki csak magára számíthat? Ezen dilemmák feloldását lennének hivatottak biztosítani az egyes oldalak szabályzatai. Ezeket az egyszerűség kedvéért a Felhasználási Feltételek kifejezéssel azonosítjuk jelen tanulmány keretei között, ám elnevezésük az egyes oldalak vonatkozásában eltérő lehet.[3]
A szolgáltatók által saját mérlegelési jogkörben - de sok esetben a jogalkotók által meghatározott keretek közé szorítva - megalkotott szabályzatok jogi minősítése gyakorlatilag a közösségi oldalak megjelenésétől kezdve gondolkodásra késztette a jogtudomány művelőit. Hazánkban Polefkó Patrik az Infokommunikáció és Jog hasábjain publikált 2010 és 2011 között egy kiváló, 5 részes cikksorozatot,[4] melyben adatvédelmi szemszögből vonta vizsgálat alá a közösségi oldalakat, de érintette az általunk vizsgált kérdéskört is. Mivel e munka publikálása óta már hat esztendő eltelt, és mivel a publikáció sok esetben a korábbi jogszabályi környezetre reflektál, így szükségesnek találtuk a téma ismételt áttekintését, különös figyelmet fordítva ezen oldalak társadalmi jelentőségének további növekedésére, valamint a felhasználókhoz eljuttatott, gazdasági célú - szponzorált - tartalmak megnövekedett arányára.[5]
Fontos leszögeznünk vizsgálatunkat megelőzően, hogy manapság az egyszerű felhasználó és a közösségi oldalak szolgáltatói között felmerülő jogviták nem számítanak mindennaposnak. Amennyiben viszont a problémakör mélyére ásunk, és tudatos fogyasztóként vagy jogalanyként vizsgáljuk ezen oldalakat mint információközlési platformokat, úgy elképzelhető számtalan eset, amikor a szolgáltató jogsértést követhet el. Egy személyiségi vagy szerzői jogi jogsértést megvalósító poszt esetén a szolgáltatót terhelő notice and takedown eljárás elmulasztása remek példája lehet az ilyen eseteknek. Amennyiben egy kétoldalú, feleket kölcsönösen jogokkal és kötelezettségekkel terhelő jogviszonyként értékeljük a felhasználó és a szolgáltató között fennálló kapcsolatot, úgy felmerülhet a szolgáltatás szünetelésével, technikai okokból történő leállásával okozott károk érvényesítésének kérdése is.
Ahogy a következőekben kifejtjük, a közösségi oldalak Felhasználási Feltételeinek jogi minősítése több aspektusból is kiemelt relevanciával bír. Annak ellenére, hogy a jogviszony létrejötte - ti. a regisztráció aktusa - a hagyományos jogi fogalomrendszer alapján mindenféleképpen atipikusnak tekintendő, afelől nem lehet kétségünk, hogy azzal, hogy a felhasználó a regisztráció során a szükséges adatait egy űrlapon megadja, illetve egy kattintással a szolgáltató által hivatkozott szabályzatokat (Felhasználási Feltételek, Adatvédelmi Tájékoztató stb.) elfogadja, létrejön egy jogviszony a felek között.[6] A jogviszony tartalmát elsődlegesen a szolgáltató által egyoldalúan meghatározott szabályzatok fogják meghatározni, melyektől eltérésre a szolgáltatást igénybe venni szándékozó felhasználónak nincs módja, azt teljes egészében el kell fogadnia. Ezen jogviszony tipizálása lesz a kulcsa a közösségi oldalak felhasználási feltételeinek jogi minősítéséhez, amelynek első - vagy ha úgy tetszik, nulladik - mozzanata a joghatóság kérdéskörének vizsgálata.
Ahhoz, hogy a joghatóság tekintetében mérlegelési lehetőségünk legyen, feltételeznünk kell, hogy a felhasználó és a szolgáltató között szerződéses jogviszony áll fenn. Napjainkban is rendelkezik támogatottsággal az a nézet, ami szerint a közösségi oldal mint ingyenes szolgáltatás Felhasználási Feltételei nem mások, mint az ingyenes szolgáltatást nyújtó vállalkozás által teljesen diszkrecionális jogkörben megalkotott "játékszabályok", melyekhez a jogalany vagy alkalmazkodik és elfogadja azt, vagy egyszerűen nem veszi igénybe a szolgáltatást.[7]
Álláspontunk szerint a kérdés ezen aspektusból történő megközelítése 2017-ben idejétmúlt, és egy alapvetően téves értelmezésre épül. Hiába hirdeti a Facebook bejelentkezés előtti kezdőoldalán nagy, barátságos betűkkel, hogy "Ingyenes, és az is marad.", valójában az oldal használata egyáltalán nem ingyenes, annak minden aktív felhasználó "megfizeti" az árát. A Facebook legfrissebb, 2016. III. negyedéves pénzügyi jelentése alapján egy átlag európai felhasználó 4,72 $ bevételt termelt hirdetések "fogyasztásával" a szolgáltató számára 2016 júliusa és októbere között, mely szám az Egyesült Államokból és Kanadából származó felhasználók tekintetében már 15,65 $. A világátlag 4,01 $, melybe a gazdaságilag és infrastrukturálisan fejletlenebb régiók eredményei is beleszámítanak.[8]
Természetesen ez az elmélet megkérdőjeleződik abban az esetben, ha a regisztráló felhasználó nem használja aktívan az oldalt. Amennyiben évekig nem jelentkezünk be fiókunkba, ezáltal nem termelünk kimutatható anyagi hasznot a szolgáltatónak, attól még nem követünk el szerződésszegést, nem tartozunk sem kártérítési felelősséggel, sem pedig fiókunk törlésétől mint kvázi szankciótól nem kell tartanunk.
- 79/80 -
Amennyiben viszont egy kétoldalú, a feleket kölcsönösen jogokkal és kötelezettségekkel terhelő jogviszonyként értelmezzük a közösségi oldalakra történő regisztrációt, úgy felmerül a joghatóság meghatározásának kérdése, nevezetesen, hogy mely állam bíróságai jogosultak eljárni a felek esetlegesen felmerülő jogvitái eldöntése céljából. Mivel jelen pillanatban nincs a magyar lakosság körében tömegesen használt, hazai székhelyű gazdasági társaság által üzemeltetett közösségi oldal, így azon vegytiszta helyzet fennállására sincs lehetőség, mikor a felhasználó és a szolgáltató is magyar, és mely így egyértelműen magyar bíróság joghatóságához vezetne.[9]
A felek szerződési szabadságának polgári jogi alapelvére tekintettel a hatályos magyar szabályozás (a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr.) biztosítja a felek számára a lehetőséget, hogy jogvitájuk esetére más állam bíróságának joghatóságát kössék ki. A vonatkozó közösségi jogi norma (Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete)[10] is biztosítja a jogot a felek számára, hogy szerződésükben kikössék valamely tagállam bíróságának joghatóságát. Ehhez arra van szükség, hogy valamely fél rendelkezzen a megjelölt államban székhellyel vagy lakóhellyel (domiciliummal). Az általunk vizsgált konkrét esetben a Facebook Felhasználási Feltételeiben az Amerikai Egyesült Államok észak-kaliforniai bíróságát és a San Mateo megyei állami bíróságot jelöli meg mint kizárólagos joghatósággal rendelkező jogérvényesítési fórumot.[11] Nem igényel különösebb kifejtést, hogy például a magyar felhasználók szemszögéből mennyire ügyfélbarát megoldásról van szó.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
