Felütésként Szászy-Schwarz Gusztáv nyilvánvalóan furorpoétikus (azaz költői ihletettség állapotában) írt metaforáját idézném emlékezetükbe a jogalkalmazásról. "Minden márványtömbben benne van a milói Vénusz, csak szobrász és véső kell hozzá, hogy kifaragja belőle."[1] Ízléstől függetlenül, a "márvány" szerkezetét, sajátosságait az itt megjelentek remekül ismerik, e rövid előadásban tehát műértőként, néha kritikusként ismerkedhetünk a Vénuszokkal és nem kisebb hangsúllyal a vésési technikákkal, egyes választott területekre korlátozódva.
A diskurzus központi témája és a rendelkezésre álló idő indokolta a szűkítést azon jogesetekre, amelyek a Római Egyezmény[2] [kihirdette a 2006. évi XXVIII. tv. (továbbiakban: RE)], az ezt átalakító és modernizáló célzatú Bizottság rendelet-tervezete[3] (továbbiakban: a Bizottság rendelet-tervezete) és a nemrég elfogadott és közzétett végleges szöveg, az ún. Róma I. rendelet[4] [593/2008/EK rendelet (továbbiakban: R. I.)] egyes mélyebb "szakadékai" ismeretében érdekesek lehetnek. Az egyezményes esetjog nemzeti szinten való fejlődése, vagy ha úgy tetszik a jogalkotás "próbakövei" pedig támpontokat adhatnak számunkra az RE, a Bizottság rendelet-tervezete, valamint a R. I. egyes szabályainak összevetése, értékelése tekintetében.
Az RE 3. Cikk (1) bekezdése szerint: "A szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, vagy annak a szerződés rendelkezéseiből, illetve az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie."
A jogválasztás modern koncepciója közismerten lehetőséget nyújt, pl. adott esetben az angol jog kifejezett választására egy hajóraklevélben (bill of lading, B/L), egy angol hajótulajdonos ontario-i irodája és egy delaware-i hajófuvarozó New Yorktól Libériáig tartó útja tekintetében.[5] E jogesetben is megerősítést nyert, hogy "a tényálláshoz nem kapcsolódó jog választásának szabadsága ésszerű, ráadásul a kereskedelmi kényelemet is szolgálja".[6]
A bahreini Shamil Bankkal kapcsolatos ügyben[7] az angol fórum a jogi kultúrák egymás mellett élésének lehetőségével és kényszerűségével - e helyütt inkább ez utóbbival - szembesült. A felek a szerződés egészére szimultán két különböző jogot választottak. A finanszírozási megállapodásban az szerepelt, hogy azt "alávetik a dicsőséges Saría elveinek, valamint a megállapodás Anglia joga alá tartozik". Ez volt az első eset, amikor az angol bíróság egy ún. murabaha megállapodás[8] kapcsán, annak érvényessége, értelmezése és a jogválasztás terjedelme kérdésében döntött. Az angol bíróság úgy találta, hogy a megállapodás kizárólag az angol jog alá tartozott, mert egyfelől egy szerződésre nem alkalmazható egyszerre két jog, másfelől az RE hatálya "különböző országok joga" közötti választást rendel (1. cikk). Ennek értelmében csak egy állam jogrendjének válasz-
- 139/140 -
tása lehet érvényes jogválasztás. Összességében a fórum megállapította, hogy ez esetben a "Saría alapelvei", mint egy társadalmi-vallási, magatartási kódexként minősíthető,[9] ennél fogva "az iszlám jogra utalás csak díszítő hatással bírt és ezért mellőzésre kellett kerüljön".[10] Az angol bíróság tehát elutasította az alperes védekezését, megjegyezve, hogy "a megállapodás kereskedelmi realitása a felek előtt a kezdetektől egyértelmű volt, és ez realitás a szerződés értelmezését tekintve nem más, mint hogy egy kölcsönügyletet murabaha köntösbe rejtettek".
Kérdés, hogy a R. I. szabályai változást hoznak-e? A R. I. (13) preambulum bekezdése szerint: "E rendelet nem zárja ki, hogy a felek nem állami joganyagra vagy nemzetközi egyezményre történő hivatkozást építsenek bele a szerződésbe".[11] A jogválasztásról rendelkező passzus szerint a szerződésre a felek által választott jogot kell alkalmazni (3. cikk). Inkorporálhatók-e az iszlám alapelvek, mint anyagi jog a szerződésbe? Önmagában a "Saría elvei" kikötés tagállami rendes bíróságok általi elismerése, és ezáltal az ügylet, etikai, vallási orientációja az ismertetett kollíziós szabályok tükrében kétséges. A feleknek azonban módjában áll a Saría elveinek megfelelő egyes jogokat és kötelezettségeket belefoglalni a szerződésükbe.[12]
Utolsóként e témában: elfogadta a bíróság, hogy az alternatív választás, mint kifejezett jogválasztás érvényes lehet, ha akként szól: "a kölcsönszerződés a svájci jog alá tartozik, de ha a svájci jog megváltozna úgy, hogy korlátozást állít fel a kamatláb felszámíthatóságát illetően, akkor a német jogot kell helyette alkalmazni".[13]
A hallgatólagos jogválasztás vizsgálatánál az egyik legvitatottabb problémák egyike, hogy egy - a szerződésbe beépített - fórumválasztó klauzula értelmezhető-e akként, hogy a felek hallgatólagosan az adott fórum jogát is kijelölték. A Giuliano-Lagarde jelentés megállapítása szerint: "egy konkrét fórum választása biztos módon megmutathatja azt, hogy a felek szándéka az adott fórum jogának választására irányult, azonban ezt a szerződés egyéb feltételei és az eset körülményei határozzák meg".[14]
Elhatárolási problémák adódtak abban az ügyben,[15] ahol a hajóbérleti szerződésben és az ehhez kapcsolódó külön megállapodásban is volt választottbírósági kikötés, előbbiben a londoni, utóbbiban viszont a konkrét város megjelölésére egy üres hely állt rendelkezésre ("by arbitration in the city of..."), lábjegyzettel ellátva. A lábjegyzetszövegben kifejtésre került, hogy a választottbíráskodás pontos helyét a felek jelölik meg, ellenkező esetben az "Londonban történik, az angol jognak megfelelően". A bírónak döntenie kellett, a szerződés(ek) az angol (jogválasztás), vagy a japán jog (jellemző szolgáltatás elve) alapján dönthetők el. Clark bíró szavaival: "A 3. Cikk rendelkezik a hallgatólagos jogválasztásról, ha az valódi választás. Jelen ügyben az angol jog választása valós ugyan, de hallgatólagos."[16]
A fórum- és a hallgatólagos jogválasztás kifejezett összekapcsolása az Egyezmény életbe lépése előtt kötött szerződések kapcsán hozott egyes angol és német bírósági döntésekben is tetten érhető.[17] Az angol bírói gyakorlatban általában elfogadott, hogy a fórumválasztó klauzula adott esetben hallgatólagosan magában foglalja annak az államnak az anyagi jogát, amelynek fórumát választották. A gondolatmenet racionalitását az adja, hogy egy választott semleges fórum, mint egy "viszonzásként" semleges jogot alkalmaz. Tanulságos a Marubeni Hong Kong and South China Ltd. v Mongol kormány pere,[18] ahol a kollíziós jogi vita abból eredt, hogy a felek hallgatólagosan választották-e az angol jogot az angol bíróság megjelölésével, egy olyan, biztosíték gyanánt kiállított levélben, amelyet a mongol eladó-kínai vevő szerződése elősegítése érdekében a mongol pénzügyminiszter vállalt.[19] A jogvita felmerülésekor a mongol fél vitatta az angol jog alkalmazásában való megegyezést. A fórum
- 140/141 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
