Az 1998 VI. hó 16-án hatályba lépett új Gt. a jogalkalmazókat terhelő számos társasági jogi vitás kérdést rendezett, de sommásan szólva, legalább annyi fejtörést okozó új problémát is hozott a gyakorlat számára, mint amennyit megoldott.
Az új törvény ugyanis megváltoztatta a korábbi Gt. szabályozási rendszerét, módját és logikáját és sokirá-nyúbbá, elmélyültebbé tette a külön törvényekkel (így pl. Ptk., Épt., Szmt., Hpt. stb.) való jogszabályi összefüggéseket, valamint előzmény nélküli, új jogintézmények sorát vezette be. Ezek a körülmények pedig együttesen az eddig lassan elsajátítottaktól gyökeresen eltérővé és bonyolultabbá, vagyis szerintem a jogalkalmazók számára, a korábbi állapothoz képest, nehezebben értelmezhetőbbé és alkalmazhatóvá tették a társasági jogot. Az új, nagy "Ismeretlennel" azonban már napról-napra közelebbi az ismeretség. A megszelídítése azonban, mint Saint-Exupéry Kis herceg című könyve rókájának, csak apró lépésekkel történhet meg. Cikkem a "szelídítés" útján kíván a Gt. 13. §-ával kapcsolatban egy kis lépést tenni.
Értelmezési és alkalmazási nehézségekkel az új törvénynek szinte bármely részében találkozunk. A legtöbb problémát azonban a részvényjogban és a konszernjogban, valamint az átmeneti szabályokban találhatjuk. Az átmeneti rendelkezések több előírásánál például, már szinte a kihirdetés napján megkezdődött a bizonytalanság és az egyet nem értés. Az új társasági törvény pedig gondosan, a XV. fejezetében, önállóan rendezi az alapvető fontosságú hatályba léptető és átmeneti szabályokat. A 298. § (1) bekezdéséből következően az új Gt. 1998. VI. 16-án lépett életbe. A 320. § c) pontja pedig ezzel az időponttal - tehát szintén 1998. VI. hó 16-ával - hatályon kívül helyezte a régi Gt.-t. Ebből a két körülményből, a jogalkalmazók egy részének a véleménye szerint - magam is ezt a nézetet vallottam - az következne, hogy ettől az időtől minden gt.-nek, tehát az újonnan alakulók mellett a Cégjegyzékbe már bejegyzett társaságoknak is, teljes terjedelmében alkalmazniuk kell az új törvény előírásait. S ez alól csakis azok az esetek lehetnek a kivételek, amelyeket eltérő szabályként, az átmeneti rendelkezések között, nevesítve felsorol a törvény.
A Cégjegyzékbe már bejegyzett társaságoknak, illetve azoknak, amelyeknek a törvény hatálybalépésekor folyamatban volt a cégbejegyzése, az új törvény a 299. § (1), (3) bekezdéseiben meghatározottan biztosította az új szabályokra való áttérést. Az összhangbahozatal a törvény kihirdetését, illetve a cégbejegyzést követő első módosítás időpontjában válik kötelezettséggé a cégek számára. Az új Gt. életbelépése, illetve a társaságoknak az ezt követően esedékes első módosítása közötti átmeneti idő pedig valójában csak egy technikai jellegű helyzet, amit a jogalkotó azért teremtett meg a 299. § (1), (3) bekezdéssel, hogy az összhangbahozatallal a szükségesnél ne terhelje meg jobban a cégek működését. Továbbá, hogy a cégbíróságok munkáját ne lehetetlenítse el a több tízezer cég egyidejű módosítása és azoknak a bíróságokra való bezúdulása. Az átmeneti idő alatt pedig, ha a cégek létesítő okirata az új Gt.-vel ellentétes előírást tartalmaz, úgy azt nem lehet alkalmazni, de ezek helyébe automatikusan belépnek az új törvény rendelkezései, mint irányadó jogi tartalmak. Ezért jogilag ezek a társaságok sem működnének létesítő okiratellenesen.
Ezt a jogértelemzést támasztja alá, szerintem, az új Gt. 298. § (2) bekezdése is. Eszerint az előírás szerint ugyanis, ahol a jogszabály az 1988. évi VI. törvényt említi, ott azon az új Gt.-t kell érteni. Ezt a szabályt pedig irányadónak lehet(ne) tekinteni a társaságok létesítő okiratára is.
Ez az értelmezés lehetővé tette volna azt, hogy az új Gt. előírásait a hatálybalépése napjától alkalmazzák a társaságok, így például a tagkizárás jóval átgondoltabb intézményével, vagy a tőkevédelmet szolgáló tagsági viszony kötelező megszűnésének a lehetőségével is nyomban élhettek volna a cégek. S nem alakult volna ki olyan helyzet, hogy a törvény hatálybalépése után, akár még évekig, a régi Gt. szabályai szerint kényszerüljenek eljárni. A bírói gyakorlat azonban - véleményem szerint sajnálatos módon és a törvényből egyáltalán nem feltétlenül következően - nem így alakult. Ehelyett a Cégbírák és Gazdasági Bírák Országos Egyesületének 1998 őszén a vitás kérdésben hozott állásfoglalását fogadta el irányadónak. Eszerint: "Az új Gt. rendelkezéseit csak az 1998. VI. hó 16-a után benyújtott bejegyzési ügyekben lehet alkalmazni." ".... a régi Gt. szerint működő cégek, az új Gt. hatálybalépését követően, az 1997. évi CXLIV. törvény rendelkezéseit - az ott írt kivételekkel - működésük során csak akkor alkalmazhatják, ha társasági szerződésüket (alapító okiratukat, alapszabályukat) az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően módosították."
Ugyanakkor az új Gt. 16. § (2) bekezdése a cégbejegyzés hatályát illetően is alapvető változást vezetett be. Ez a szakasz ugyanis megszüntette a visszamenőleges hatállyal való cégbejegyzést. Ezért a jogi lét elnyerése már nem a létesítő okirat (vagy módosítás) dátumára visszamenőleges hatállyal történik, hanem az a bejegyzés napjával következik be. Kivéve ez alól a Ct. 30. §-ában meghatározott tételesen felsorolt eseteket. A Gt. 16. § (2) bekezdéséből, illetve az új Gt. alkalmazhatóságának bírósági értelmezéséből pedig az következik, hogy a társaságok, a korábbi konstrukció adta lehetősséggel ellentétben, akkor tekinthetők az új törvény hatálya alá térteknek, ha a módosított okiratukat már bejegyezte a cégbíróság. Az összhangbahozatal bejegyzésének a napjáig tehát, eszerint az értelmezés szerint, nem lehet alkalmazni az új Gt. szabályait. (Egy konkrét esetben például a Legfelsőbb Bíróság nem látott módot az új Gt. szerinti kizárási szabályok alkalmazására. A cég ugyanis ezeket az új előírásokat azon a taggyűlésén alkalmazta, amikor áttért az új Gt. szabályaira, de a módosítás még nem volt bejegyezve a cégjegyzékbe. A bejegyzésig pedig - az áttéréstől és a napirendi pontok sorrendjétől függetlenül - a társaság kizárólag a régi Gt. szerint működhet).
A választott bíróságnak az utóbbi időkben nem, vagy alig jelentek meg a BH-ban jogesetei, s a VB-i eljárás bizalmi jellege miatt, a peres iratok sem tekinthetők meg ennél a bíróságnál. Ennek ellenére szájrólszájra mégis terjednek a VB-nek az új Gt.-vel kapcsolatos egyes állásfoglalásai. Így például, a szóbeli hírforrás szerint, az új törvény hatályával, illetve alkalmazhatóságával kapcsolatosan a VB 1998. VI. 16-tól, vagyis az új Gt. hatálybalépésétől, minden gt. számára alkalmazhatónak tartja a törvényt.
Ezért a jogi képviselők egy része attól függően tartotta, illetve tartja alkalmazhatónak az új Gt. előírásait a törvény hatálya alá még át nem tért társaságoknál, hogy az adott társaság létesítő okirata tartalmaz-e választottbírósági kikötést a vitás jogesetekre, vagy sem. Ha van VB-i kikötés, alkalmazzák az új Gt.-t, ha nincsen, nem alkalmazzák azt. Ez a sajátos kettősség azonban, még ha nem is számottevő az ilyen esetek száma, semmiképpen nem erősíti a jogbiztonságot, hanem ellenkezőleg gyengíti azt. (A kézirat leadása után 2000 szeptemberi BH-ban közzétett VB határozatból viszont már úgy tűnt; a kérdésben a két bíróság álláspontja közel volt egymáshoz.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
