A tanulmány a XXI. század egyik új technológiai kihívását, a mesterséges intelligenciát (továbbiakban: MI) állítja a vizsgálat tárgyává.
A dolgozat központi témája ma már egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül közjegyzői szempontból sem, hiszen a közjegyzőségnek is fel kell készülni az MI térnyerésére, esetleges alkalmazásukra a jogalkalmazás területén. A mindennapokban egyre gyakrabban fordul elő valamilyen szoftver segítségével történő ügyintézés. Példaként az ún. chatbotok megjelenése említhető.
Fogalmi alapok ismertetése során a szerző az MI, mint technológia többféle csoportosítása lehetőségét elemzi. Eszerint beszélhetünk gyenge és erős mesterséges intelligenciáról (weak AI és strong AI), különbség tehető keskeny, általános illetve szuper MI között vagy gyors szuperintelligencia, kollektív szuperintelligencia és minőségi szuperintelligencia között.
A szerző részletesen ismerteti az MI jogi megközelítését, amelynek során a szakirodalomból három irányzatot mutat be. A bemutatott nézetek szerint az MI értékelhető, mint szoftver, mint jogalany, vagy mint dolog.
A szerző álláspontja szerint a szoftverként történő elfogadása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) normatív szabályaira vezethető vissza, azonban a legfőbb probléma, hogy az MI olyan cselekvésekre is képes, amelyek túlmutatnak egy átlagos szoftveren, mivel "emberszerű cselekvés" jellemzi.
Egyéb vagyontárgyként történő elismerése nemzetközi, főként Európai Bizottság által megfogalmazott, adatgazdaság létrehozása céljából értelmezhető. E tekintetben az MI akár vagyontárgyként, pontosabban immateriális javak körébe tartozóként is vizsgálható, amelyet gazdasági, piaci szempontok indokolják.
A tanulmány egyik legérdekesebb része az MI dologként történő vizsgálata. A dolog fogalma kapcsán a szerző a magyar szakirodalmon túl a német, az osztrák és a svájci jog egyes szabályozását elemzi. A szerző a termékfelelősség oldaláról közelítve megállapítja,
- 101/102 -
hogy termékként való elfogadása a dologi minőségét igazolhatja. A szellemi termék dologként való elfogadásának kiindulópontja lehet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 5:14. § (1) bekezdése, amely szerint dolog alatt fizikai kiterjedéssel bíró tárgyakat értünk. A szerző ismerteti, hogy a német szakirodalomban egyes szerzők vitatják, míg mások elfogadják a szoftver dologként történő azonosítását, azonban a német Legfelsőbb Bíróság 2006. évben hozott ítélete egyértelműen kimondja, hogy a szoftvert dolognak kell tekinti.
A klasszikus értelemben vett dolog fogalma kapcsán kiemeli, hogy a dolognak két lényeges jellemzője van: a fizikai kiterjedés és a lehatárolhatóság. A Ptk. 5:14. § (1) bekezdése által meghatározott dolog fogalmából következően a dolognak fizikai kiterjedéssel rendelkezőnek kell lennie: birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. Ebből adódóan a szoftver esetén arra a következtetésre lehetne jutni, hogy az nem minősülhet dolognak, mivel algoritmusok, forráskódok és más dokumentációk alkotják, így nem rendelkezik fizikai kiterjedéssel. Azonban a szerző kiemeli, hogy a szoftver "testetlen dolog" fogalomként jelenhet meg. A német szabályozás szintén megköveteli a dolog fizikai kiterjedését, ellentétben az osztrák joggal. Az Osztrák Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Optk.) 285. §-a szerint dolog mindaz, ami a személytől különbözik és az emberek használatára szolgál. Vagyis a dolog fogalma nem kizárólag testi dologgal azonosítható, példaként az elektromos áram és a szoftverek említhetőek. Hasonlóan tágan értelmezi a dolog fogalmát a svájci Polgári Törvénykönyv, amely a dolog fogalmát analógia útján más javakra, például természeti erőkre is kiterjesztően értelmezi.
A gazdasági hasznosíthatóságuk közös jellemzője okán a dologra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre - szél-, víz- vagy gázenergia - valamint az állatokra is. A szerző hasonlóságot állít az áram és az MI példájának összevetésével. Az elektromos áram dologi jellege is áramkörön, vezetéken valósulhat meg nem pedig önmagában. Ahhoz, hogy gazdaságilag hasznosítható legyen, valamilyen fizikai kiterjedéssel kell rendelkeznie, így analógia alkalmazásával elképzelhető lenne a mesterséges intelligencia vonatkozásában is.
További érdekes összefüggést részletez a szerző, amikor azokra a jogirodalmi álláspontokra utal, hogy az állatok és robotok között egyfajta párhuzam vonható. Eszerint az állatokra vonatkozó szabályok alkalmazhatóak a robotokra is. A szakirodalomból merített példa szerint, ha egy pásztor jól tartott kutyája darázscsípés miatt megharap valakit, és ezzel sérülést okoz neki, a pásztor a kártérítési igények tekintetében kimentéssel élhet. Az állat helyettesíthető a robottal. A szerző azonban kétségét fogalmazza meg az analógia alkalmazásával.
A tanulmány utolsó részében a szerző további megállapításokat tesz az MI jogalanyként történő értelmezése kapcsán. A jogalanyiság kérdésköre a robotokkal kapcsolatban merült fel és olyan jogirodalmi álláspontot is ismertet a szerző, amely a robotok helyett kifejezetten az MI jogalanyiságával foglalkozik. Az egymásnak feszülő álláspontok szerint az MI valamilyen formában önálló jogalanyiságot, jogi személyiséget nyerhetne, míg mások (ún. alarmisták) inkább ellenzik és óvatosságra intenek az MI jogalanyisággal való felruházása során.
- 102/103 -
A jogirodalomból ismert, robotok és a római rabszolgák helyzetének összevetését is elemzi a szerző, amely az új entitások helyzetét némiképp összekapcsolja a római rabszolgákéval. Az elmélet szerint az azonosság abból ered, hogy mindkét létező önálló, gondolkodásra képes, mégis mások uralma alatt áll. A szerző kritikaként fogalmazza meg, hogy az összehasonlítás nem teljesen helytálló, hiszen a rabszolgák hús-vér emberek, vagyis élőlények, nem pedig "gondolkodásra is képes" gépek. Az Európai Parlament 2017. február 16-án a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokkal kapcsolatos állásfoglalását ismertetve a szerző kiemeli, hogy a dokumentum szerint akár jogalanyiság is adható lenne egyes autonóm robotoknak, azonban az elektronikus személyiség létrehozását a tiltakozások miatt elvetették.
Zárásként a szerző összegzi megállapításait. Kiemeli, hogy az MI fogalmának meghatározása és jogi értékelése is nehézségekbe ütközik. A polgári jogi szabályozásban az MI szoftvernek minősül, azonban olyan feladatok ellátását is el tudja látni, amelyre más szoftverek nem, hanem csak emberek képesek. A szerző a szoftver immateriális javak körébe tartozó elemként történő elfogadását látja a legvalószínűbbnek. Az MI dologként való elfogadása - a szerző meglátása szerint - nem megfelelő, hiszen hiányzik a fizikai megjelenés, amelyet analógia vagy fikció útján lehetne orvosolni. Azonban a szerző nem zárkózik el attól, hogy a jövőben a jogi szabályozásban az MI akár dolognak minősüljön és jogalanyisággal rendelkezzen. Végezetül megoldási javaslatként említi a tanulmány a szektorális szabályozás kialakítását. Ezt a szerzői jogi törvény mintájára létrehozott külön törvény biztosíthatja, amely kifejezetten az MI-re vonatkozó szabályanyagot tartalmazna. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Hajdúszoboszló.
Visszaugrás
