Több mint öt és fél évvel az Európai Bizottság eEurope akciótervének keretében közzétett "A .eu Internet felső szintű domain létrehozása" című munkaanyag megjelenése után, 2005. december 7-én végre megkezdődött a regisztráció az európai felső szintű domain (top level domain, TLD) alá. Az első tapasztalatok szerint megérte a hosszas várakozás, a rendszer zökkenőmentesen fogadta és fogadja az igényeket.
Ahogyan azt az Infokommunikáció és jog 2005. augusztusi számában többek között ismertettem, a nyílt regisztrációt megelőzi egy két lépcsőből álló, négy hónapos átmeneti idő (ún. sunrise period), amely során kizárólag állami szervek, valamint védjegy- és más jogosultak igényeit szolgálják ki. A nyílt regisztráció csak e négy hónapos átmeneti idő lejárta után, 2006. április 7-én indul. Ettől a naptól kezdve bárki, aki eleget tesz a 733/2002/EK rendelet 4. cikk 2. bekezdés b) pontjában felsorolt általános alkalmassági feltételeknek,[1] különösebb megkötések nélkül igényelhet olyan domain nevet, amely még szabad; más szóval ettől az időponttól kezdve teljes egészében a 'first come first served' kiosztási elv[2] érvényesül az egységes európai tartománynév alatt.
A 2005. december 7. és a 2006. február 6. közötti két hónapban az ún. elsőbbségi jogok jogosultjai és használói kizárólag a bejegyzett nemzeti és közösségi védjegyeknek, a földrajzi árujelzőknek, illetve az állami szervek kizárólag a rájuk vonatkozó neveknek és betűszavaknak megfelelő domain neveket igényelhetik.
A szakaszos bejegyzés második részében (2006. február 7-től 2006. április 6-ig) az elsőbbségi jogok jogosultjai egyaránt igényelhetik az első szakasz folyamán bejegyezhető neveket, valamint azokat a neveket is, amelyekre bármely egyéb elsőbbségi jog vonatkozik. Tehát ekkor már nem csak a védjegyjogosultak, a földrajzi árujelzők jogosultjai és az állami szervek nyújthatják be az igényüket, hanem az említett minden "elsőbbségi jog" jogosultja is (ilyen elsőbbségi jogot keletkeztethetnek különösen a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő védjegyek, a kereskedelmi nevek, a cégjelzések, a cégnevek, a családnevek, vagy akár az irodalmi és művészeti alkotások megkülönböztető címei). Érdemes megjegyezni, hogy a 874/2004/EK rendelet[3] itt kizárólag az elsőbbségi jogok jogosultjait nevesíti[4], amiből az következik, hogy a szakaszos bejegyzés időszaka alatt a használók már nem, hanem csak a jogosultak léphetnek fel igénylőként.[5]
Ahogyan azt a folyóirat hasábjain korábban ismertettem, az európai tartománynév rendszer is a domainek regisztrációjára és nyilvántartására már bevált három szereplős modell alapján működik. Az első szereplő az igénylő (registrant), aki a maga részére igényli a domaint (ha részére megtörténik a delegáció, ő a továbbiakban a domain név használatának jogosultja). A második szereplő a regisztrátor (registrar), amely (vagy aki) közvetlen szerződéses kapcsolatban áll az igénylővel, illetve a nyilvántartóval. A harmadik, központi szereplő a nyilvántartó (registry), amely teljesíti a regisztrátoroktól beérkező igényeket (elvégzi a delegációt), karbantartja az adatbázist, azaz kezeli a delegált domaineket, és folyamatosan biztosítja a regisztrátor tevékenységének előfeltételét jelentő műszaki technikai feltételeket. A .eu domain esetén az utóbbi feladatait a belgiumi székhelyű European Registry for Internet Domains (EURid) nevű szervezet látja el.
A domain igénylés folyamata röviden a következő: az igénylő választ egy - a nyilvántartó által akkreditált - regisztrátort, szerződést kötnek, ezt követően az igénylést a regisztrátor továbbítja a nyilvántartóhoz. A nyilvántartó és az igénylő nem áll közvetlen szerződéses kapcsolatban egymással.
Amennyiben a szakaszos bejegyzés során (akár az első, akár a második szakaszban) több igény érkezik a nyilvántartóhoz ugyanazon domain névre vonatkozóan, a 'first come first served' elv kerül alkalmazásra, vagyis az adott domain név azon igénylő számára kerül delegálásra, akinek igénye elsőként érkezett be a regisztrátorától a nyilvántartó számítógépes rendszerébe. A regisztrátorhoz való beérkezés dátuma akkor bír különös jelentőséggel, ha ugyanazon regisztrátorhoz fut be ugyanazon domain névre irányuló igény. A regisztrátor ugyanis a kérelmeket a hozzá való érkezés időrendi sorrendjében továbbítja a nyilvántartóhoz.
A nyilvántartó 2005. december 7-én 11.00 órakor nyitotta meg először a rendszerét a regisztrátorok felé. Az első 15 percben 40.503 igénylést rögzítettek. Az első igény 11 óra 00 perc 01,699 másodperckor érkezett meg, a tickets.eu domain névre. A job. eu-ra vonatkozó igény 12 ezredmásodperccel később futott be. A dobogó harmadik fokát a hotels.eu szerezte meg, 1 ezredmásodperces lemaradással. 17 óra 12 perckor, az EU összes tagállamából, kb. 800 regisztrátortól befutott igények száma már megközelítette a 100.000-es határt. Némi kárpótlást jelent a hosszúra nyúlt felkészülési időért cserébe, hogy a nyilvántartó rendszere sikerrel birkózott meg a regisztrátoroktól érkező nagyszámú igényléssel.
- 29/30 -
Az EURid folyamatosan frissülő weboldala[6] szerint 2006. január 21-éig összesen 161.623 igénylés érkezett a nyilvántartóhoz. Ezek az igények 119.835 különböző domain névre vonatkoznak. Ezen belül a szakaszos bejegyzés első időszakában igénylési jogosultságot keletkeztető elsőbbségi jogok megoszlása a következő: nemzeti védjegyek alapján 113.842, közösségi vagy nemzetközi védjegyek alapján 32.163, földrajzi árujelzők alapján 1.090, állami szervek részéről pedig 14.528 igénylés érkezett.
A várakozásoknak megfelelően a legtöbb igény (összesen 51.458) Németországból érkezett. Ez a szám az összes igény 34,9 %-át teszi ki. A sorban következő legaktívabb tagállamok Hollandia (15,6 %), Franciaország (13,3 %) és Nagy-Britannia (10,4 %). A legkeresettebb domain nevek a következők (zárójelben az adott tartománynévre beérkezett igények száma): sex.eu (235), hotel.eu (123), travel.eu (97), jobs.eu (93), hotels. eu (92), casino.eu (85), business.eu (80), poker.eu (79), golf.eu (75), shopping.eu (72).
Néhány érdekesség, a teljesség igénye nélkül: a legkeresettebb sex.eu tartománynevet egy hollandiai vallási közösség, a Kempische Volle Evangelie Gemeente "Rehoboth" két ízben is kérelmezte, a közösség az igényét egy Hollandiában bejegyzett nemzeti védjegyre kívánja alapozni. A magyar.eu domain névre egy Magyar S.A. nevű francia cég nyújtott be igényt, francia nemzeti védjegy alapján. A budapest.eu esetén Budapest Főváros Önkormányzata az utolsó, harmadik helyen áll, ugyanis az első és második helyet ugyanaz a hollandia székhelyű vállalkozás, a Traffic Web Holding B.V. foglalta el, amely igényét - legalábbis a WHOIS szerint - a "budap&est" holland nemzeti védjegyre kívánja alapozni. Kísértetiesen hasonló a helyzet a paris.eu-nál is: ezt az azonosítót a "par&is" holland nemzeti védjegy alapján kívánja az előbb említett holland cég megszerezni. Az auto.eu esetében egy magyar magánszemély dán nemzeti védjegyre alapozott igénye a harmadik helyen található. A balaton.eu névnél a Balaton Fejlesztési Tanácsot megelőzi egy német székhelyű kft, amely egy közösségi vagy nemzetközi védjegyet jelölt meg elsőbbségi jogként. Szintén érdekes, hogy néhány - Magyarországon piacvezető - pénzintézet közismert elnevezésére vagy rövidítésére egyelőre nem érkezett be igény (valószínűleg azért, mert nem rendelkeznek olyan védjeggyel, amelyek csak közismert nevüknek vagy rövidítésüknek felel meg).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
