"A tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26-i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkét, valamint az EUMSZ 102. cikkét és a tényleges érvényesülés elvét a következőképpen kell értelmezni: azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok értelmezése szerint az uniós versenyjogi szabályok folyamatos megsértése miatti kártérítési keresetek vonatkozásában hároméves elévülési időt ír elő, amely: (i) a jogsértésből eredő minden egyes részkár tekintetében önállóan és külön-külön abban az időpontban kezdődik, amikor a károsult tudomást szerez vagy észszerűen úgy tekinthető, hogy tudomást szerzett az ilyen részkárról, és a kártérítésre kötelezett személy kilétéről, anélkül, hogy a károsult tudomást szerzett volna arról, hogy a szóban forgó magatartás versenyjogi jogsértést valósít meg, és anélkül, hogy e jogsértés megszűnt volna, és (ii) az Európai Bizottság ilyen jogsértésre vonatkozó vizsgálata alatt nem nyugodhat és nem is szakadhat meg. Ezenkívül a 2014/104 irányelv 10. cikkével is ellentétes az ilyen szabályozás, mivel nem írja elő, hogy az elévülési idő az ugyanezen jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított legalább egy évig nyugodjon."
Ügyszám: C-605/21. sz. Heureka Group a.s. v Google LLC ügyben 2024. április 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2024:324
Címszavak: versenyjogi jogsértéssel okozott kár; elévülés; kártérítési irányelv; hatékony érvényesülés
Az Európai Bíróság nagytanácsa egy Google ellen indított kártérítési perben tisztázta a 2014/104 irányelv (a továbbiakban: "Kártérítési Irányelv") átültetése előtti, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 102. cikk hatékony érvényesülésének követelményéből közvetlenül fakadó uniós jogi követelményeket a versenyjogi jogsértéssel okozott károk elévülési idejével kapcsolatban.
Az alapügy kiindulópontja az Európai Bizottság (a továbbiakban: "Bizottság") Google Shopping-határozata[1] volt, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a Google a keresőmotorjának algoritmusát úgy állította be, hogy a saját downstream ár-összehasonlító szolgáltatását a találati relevanciától függetlenül kiemelt helyen jelenítse meg a találati listában, ezzel megsértve az erőfölénnyel visszaéléssel kapcsolatos norma részét képező self-preferencing tilalmát.
A Google ár-összehasonlító szolgáltatásának versenytársa, a cseh honosságú Heureka Group a.s. (a továbbiakban: "Heureka") kártérítési keresetet indított a Google-lel szemben arra hivatkozva, hogy annak versenyjogi jogsértést megvalósító magatartása okán a Heureka forgalma csökkent. A felperes természetét tekintve tehát alapvetően egy lucrum cessans típusú kárigényt kívánt érvényesíteni. A Bizottság 2017. június 27-én fogadta el az alapul fekvő határozatot, melynek összefoglalóját 2018. január 12-én tették közzé az Európai Unió hivatalos lapjában. A Heureka 2020. június 26-án indította meg kártérítési keresetét. A Google a jogsértő magatartásával a Bizottság határozatának meghozatalakor még nem hagyott fel.
Az ügy alapvető jogkérdését a Heureka kártérítési igényének elévülésére vonatkozó, a Kártérítési Irányelv átültetését megelőzően alkalmazandó cseh szabályozás uniós joggal való összhangja képezte. A cseh polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezése szerint a kárigények elévülésének kezdő időpontja a károsult megbízható tudomásszerzése a károkozás tényéről és a károkozó személyéről, a kártérítési igények három év alatt évülnek el.[2] Ugyancsak fontos kiemelni, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező tagállami bíróság számára nehézséget okozott annak megítélése, hogy a Heurekát ért kár - természetéből fakadóan - elkülöníthető kárelemekből tevődik össze, hiszen valójában minden egyes keresés, melynek eredményét a Google jogellenesen eltérítette, potenciális bevételkiesést okozott a Heurekának. Ennek megfelelően az egyes kárelemek önálló kötelmekként, eltérő elévülési időkkel bírtak.
A Bíróság az elé terjesztett kérdések részleges összevonásával és átfogalmazásával végső soron úgy értékelte, hogy a tagállami bíróság az alábbi kérdésre keresi a választ:
- 367/368 -
"[A]z EUMSZ 102. cikket, valamint a tényleges érvényesülés elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok értelmezése szerint az uniós versenyjogi szabályok folyamatos megsértése miatti kártérítési keresetek vonatkozásában hároméves elévülési időt ír elő, amely: (i) a jogsértésből eredő minden egyes részkár tekintetében önállóan és külön-külön attól az időponttól kezdődik, amikor a károsult tudomást szerez vagy észszerűen úgy tekinthető, hogy tudomást szerzett az ilyen részkárról, és a kártérítésre kötelezett személy kilétéről, anélkül hogy a károsult tudomást szerzett volna arról, hogy a szóban forgó magatartás versenyjogi jogsértést valósít meg, és anélkül, hogy e jogsértés megszűnt volna; (ii) a Bizottság ilyen jogsértésre vonatkozó vizsgálata alatt nem nyugodhat és nem is szakadhat meg, és (iii) az ugyanezen jogsértést megállapító bizottsági határozat jogerőre emelkedésétől számított legalább egy évig fel sem függeszthető."
A kérdés tárgyalása során a Bíróság rendkívül fontos megállapításokat tett. Tisztázta többek között, hogy a Kártérítési Irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártáig a versenyjogi jogsértéssel okozott károk megtérítésére nem vonatkozott semmilyen speciális uniós jogi rendelkezés, így csupán a versenyjog hatékony érvényesülése és az egyenértékűség elve korlátozta a tagállami eljárási autonómiát.
A Bíróság ezért összegezte a versenyjog hatékony érvényesülésének követelményéből fakadó, elévülésre irányadó joggyakorlatának lényegét, és két sarokpontot azonosított a tagállami szabályozási környezet értékelésére. A Bíróság szerint az uniós versenyjogi normák megsértéséből fakadó károk megtérítése iránti jog gyakorlása gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válna (tehát nem érvényesülne hatékonyan), ha a versenyjogi rendelkezések megsértése miatti kártérítési keresetekre alkalmazandó elévülési idők azelőtt kezdődnének, hogy (i) a jogsértés befejeződött volna, és (ii) a károsult fél tudomást szerzett volna, vagy észszerűen úgy volna tekinthető, hogy tudomást szerzett a kártérítési keresete megindításához elengedhetetlen információkról.
Az első feltétel tekintetében az ítélet megállapítja, hogy az uniós jog hatékony érvényesülését gátolja, ha - mint az alapul fekvő cseh jogrendben - az elévülési idő az egyes felmerülő káreseményekhez igazodva, önállóan is megindul,[3] ezzel szemben az elévülési idő csak a jogsértő magatartás megszűnése után indulhat el. Felhívjuk a figyelmet, hogy ebben a tekintetben a Kártérítési Irányelv átültetése előtt hatályos magyar jogrend uniós joggal való összhangja is megkérdőjelezhető, hiszen a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: "Ptk.") 6:532. §-a szerint "[a] kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes", ami azt jelenti, hogy amennyiben a versenyjogi jogsértéssel okozott kár több kárelemre bontható, úgy az azokhoz fűződő elévülési idő is a kár bekövetkeztének időpontjának függvényében változhat.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
